Haragszom! Nem értem miért nem lehet komit írni legelább a chet-be. Figyelem akik nem írnak komit azok legalább kattintsanak rá az egyik ki négyzetre, hogy tudjam legalább olvassa valaki.
Figyelem!
Ez a fejezet másfél oldallal rövidebb lett mit az előző de sokkal eseménydúsabb az eleje kicsit lapos de beindulnak a dolgok!
Akarat„Aki gondolkodik, az akar, aki alkalmazkodik, az más akarata szerint él.”Múlt…-Mami! Mami. Nekem ezt a hely nem tetszik. Félek!- ölelte őt anyukáját a 6 éves kislány.
-Itt jó helyen leszel.- húzta maga után a kislányát. Nézett a nagy fehér épületre.
-Á jó napot! Már vártuk magukat.- mondta az őszes hajú férfi.- Halottam, hogy mik történtek!
-És tudnának rajta segíteni?- reménykedett az anyuka.
-Van néhány kezelés de azokat még teszteljük.
-Kérem gyógyítsák ki belőle.- a nő felállt és a lánya elé guggolt.- Itt tényleg jó helyen leszel.- a barna hajú nő kilépett az ajtón. A kislány elkeseredetten sírt fel.
-Mami! Mami kérlek ne hagy itt! Jó kislány leszek csak ne hagy itt! Félek. MAMIII!- és egy éles sikoly hasította félbe a levegőt.
Eden szemszöge-Én akkor is átmegyek és megnézem, hogy van!
-Ed.- jött oda hozzám Carlisle.- A nagynénje hazavitte ő majd vigyáz rá! Tudod, jól, hogy nem vagy olyan gyors mint mi. Nagyon könnyen lebukhatnál. Kérlek, maradj itthon.
-Persze ezt apunak nem mondtad még mikor anya ember volt.
-Igaz nem mondtam! De nem lenne jó ha lebuknánk. És különben is nincs akkora nagy baja. Igaz ájultan hozták be a kórházba de a vizsgálatok semmi rosszat nem mutattak ki. És mikor felébredt akkor is csak a feje fájt. Haza kellet engednünk.
-Nehogy má’ öcskös! Egyre jobban hasonlítasz az apádra és nem jó értelemben. Bár egyik szülődre se hasonlíts! Apád önmarcangoló anyád meg… ő meg olyan Bellás egy külön faj.
-Kösz Emm ez igazán jól esett!- szólalt meg anya.- Ne feledd ki vert le téged egy héttel ezelőtt. Ja és ezt sem felelhetjük el, hogy az sakkban volt. Pedig te régebb óta tudsz sakkozni mint én!
-Aha monda az aki még Edward-ot is leverte.- vágott vissza.
-Igen! Igen! Igen! Igen Eden elmegyek veled vásárolni!- ugrott a nyakamba Alice.
-Hogy micsoda én aztán el nem megyek veled! És különben is nem látsz engem!
-Háááááát… Láttam, hogy beülök az autódba. És köztudott, hogy a kicsi témában Edward-ra hasonlítasz csak még nála is jobban félted a kocsidat és eddig senki sem vezethette!
-Attól még nem megyek el veled!- jelentettem ki. Erre ő elővette a szokásos boci szemeit.
-Ilyenkor miért nincs szabad akaratom?- sikítva ugrott a nyakamba.
-Reneesme és Jacob ti is jöttök!- mondta a kis kobold. Jake elkeseredetten nyögött fel mikor Ness mag után húzta a garázsba.
-Legalább nem egyedül szenvedek.- mondtam Jake-nak.
-Hát haver rám mindig számíthatsz. Tudod, hogy te vagy a legjobb barátom.
-Hééé!! Ez nagyon fájt Jacob!- szólalt meg anya.
-A legjobb fiú barátom! És különben is Bells. Te már régebb óta ismersz!- hangsúlyozta ki a „fiú” szavacskát
-Oké így már jobb.
-_-_3óra múlva-_-_Végre itthon. Nagy nehezen rávettem Alice-t, hogy nekem evés és alvás is szükséges a félvér énem miatt.
-Eden beszélhetnénk?
-Hát persze anya.- kinyitottam neki a szobám ajtaját. Anya leült az ágyamra én meg mellé ültem.- Miről szeretnél velem beszélni?
-Egyik nap arról beszélgettünk Edward-al, hogy mennyire összetett személyiségek vagytok Reneesme-vel. Hasonlítotok egymásara, mégis nagyon különböztök.- közbe akartam szólni de anya leintett.- Te eddig inkább rám hasonlítottál, de most, hogy megláttad azt a lányt egyre jobban hasonlítasz apádra. Két dolog van amit nem tudom honnan „vetél”. Az egyik az, hogy imádsz vitatkozni főleg a húgoddal, a másik az, hogy szereted kihasznál a lányokat. Az előbbi a húgodra is igaz aki most ott áll az ajtó előtt és hallgatózik Jake-val együtt.
-Mondtam, hogy te ne gyere velem hisz érzi a szagodat.- mondta Ness.
-Igazándiból Ness téged vettelek észre és tudom, hogy drága farkas barátomnak nincs annyi akarta, hogy ne hallgatózzon ő is.
-Na de…
-Hallottad bolhafészek?! Tűnj onnan.- szólalt meg Rose miközben elment az ajtóm előtt és a jajdulásokból arra következtettem, hogy a mi kis „házi kutyánk” a fülénél fogva lett elhúzva, Ness meg utánuk ment.
-Bella gyertek le!- kiabált apa. Mi gyorsan lementünk. Persze anya hamarabb leért mit én.
-Eden de meg változtál igazán megférfiasodtál.- nyávogott a szőke hajú nem éppen szívesen látott vendégünk.
-Mit akarsz?- kérdezte Carlisle, de még az ő szavaiból is csak úgy sütött a gúny.
-Na-na-na-NA! Carlisle kedvese Doktorúr. Ne feledje egy kis szavamba, kerül és maguk mind halottak.
-Azt nem hinném.- állt Bella nagypapa mellé.
-Szia Bella régen láttalak! Mondd az erőid, hogy vannak?
-Jól! De ez téged ne érdekeljen. Többet nem hat rám az erőd. És a kis barátnőd is emberére akad bennem Kristina.
-Ez igaz de Susanna talált valakit aki még nála is hatalmasabb.
-Nála? Hogyan hisz ő a világ legelső vámpírja.
-Igen mert olyan képessége van. A mi oldalunkon áll. Ja és valójában azért jöttem mert lehet, hogy egy-két ember „véletlenül” el fog tűnni.- vihogott fel és kiviharzott.
Ralabella szemszögeSötétség. Ez ölel körül engem. Jótékony és nagyon mély sötétség.
Fájdalom.
Fény!
A sötétség helyét átvette a fény, és a fájdalom. Lüktette a fejem, de nagyon.
-Ralabella.- mondta egy hátborzongató hang. A szemem egyből kipattan és az ágy másik felére húzódtam.- Ez olyan aranyos. Félsz a saját nagynénédtől.
-Mit akarsz itt? Különben is nem vagy a nagynéném.
-Hogy mit akarok?! Hogy mit ?
-Igen.
-Az új diákok.
-Cullen-ék.- és itt megvilágosodtam.- Ugye nem…
-De igen. Őrájuk vártunk.
-És mi lesz ha nem teszem meg?
-Nézz a Tv-re.- a Tv képernyőén két személyt láttam. Anyukámat amit éppen forgat és apukámat mit éppen egy tárgyaláson van és magyaráz.
Egyszer csak mindketten összerogytak és kínlódtak a fájdalomtól.
-Állj! Állj! Állj!- sikítottam. Abban a pillanatban abbamaradt a szenvedésük.
-Megegyeztünk! Te segítesz nekem én életben hagyom a szüleidet.
-Mit akarsz mit tegyek.
-„Épülj” be a Cullen-ek közé.
-De hogyan?
-Csavard el Eden Cullen -az iskolában Swan- fejét.
-Mégis hogyan? Hisz ő félvér? És különben is ott az apja Edward, az gondolatolvasó.
-Csakhogy elfelejtetted a kis pajzsodat a buksidban.- bökött a fejemre.
-Ne érj hozzám.- rántottam el a fejem.
-Te lány mit kezdjek veled?! De most térjünk vissza a lényegre. Elcsavarod a kis Eden fejét és uralmad alá hajtod Isabella Cullen-t.
-De hisz ő vámpír. Vámpírokra nem hat a képességem.
-Igaz. De Isabella-nak van egy olyan képessége, hogy vissza tud változni emberré. Ha holdtöltekor ember akkor sikerülni fog.
-Miért pont ő?
-Igaz, hogy erős vagyok de neki rengeteg képessége van úgy mint nekem. Mostanra már egyenrangú ellenfelek lettünk és ő is kell, hogy beteljesítsük a jóslatot.- simít végig az arcomon miközben lágyan mosolyog. A legtöbben ettől a mosolytól elolvadnának, de aki ismeri, az tudja, hogy ez csak egy álca.
-Ez nálam nem jön be. ÉS ÉN NEM KAROK SZÖRNYETEG LENNI SUSANNA!
-De az leszel Almiréna*.
-Nem nem leszek!
-Sokkal könnyebb lenne neked úgy. Enged ki ha eljön az ideje.
-TŰNJ INNEN TE MOCSOK!- ordítottam torkom szakadtából.
Egy pillanatra megijedt és gyorsan ki is ugrott az ablakon.
Hiába tart sakkban engem a szüleimmel attól még jobban retteg tőlem mit bármitől ebből a világon.
Csak egy bökkenő van.
Hogy az akaratom egyre gyengül az meg egyre erősebb lesz.
*jelentése hercegnő.
Na akkor szavazni és kattintani és írni komit! Megpróbálom a hibát kiküszöbölni de ha nem sikerül akkor tessék írni a Chet-be! Ja és
10 komit!!!!!Puszika!:) :D
