Csak a családomért
Edward
Már lassan három hete lakunk Anglia eldugott kis külvárosában. Az egész ház nagyon szép, talán ez az eddig legnagyobb. Most én is nagyobb szobát szereztem. De az nem is volt nehéz, hiszen nincs is a házban ki helyiség. Talán az étkező de oda meg nem akartam költözni. Most nem úgy rendeztem be a szobámat, mint szoktam. Nem akartam, hogy túlzottan emlékeztessen Bellára. Bátran kijelenthetem, hogy a szobámban a barna és a fekete dominál. Alice szobájában is rengeteg időt töltők vagy ő az enyémben. Az ő szobája sokkal felnőttesebb, vagyis ezt úgy értem eddig is az volt csak nagyon élénk színekkel most meg lágyabb színeket használta. Egymásban tartjuk a „lelket”, Bella halála óta.
Most mindenki még rosszabb állapotban van, mint volt.
Alice magát hibáztatja, amiért nem látta, hogy Bella le fog ugrani. De nem hibás hisz alig lát az utóbbi időben dolgokat. Eddig azt gondolta, hogy ha Bella elfelejt minket talán nem lesz neki olyan nehéz feldolgoznia az eseményeket, hogy elvesztette a legjobb barátnőjét.
Esme még jobban összetört. Amikor hazaértünk akkor olvastam utoljára gondolatban. De, néha ha szinte ordítanak nekem, meghallom. Na szóval anyának az utolsó reménysugara is elszállt, hogy újra boldognak lássa a családot. Még nagyobb letargiába zuhant. Alig beszél.
Emmett felhagyott a próbálkozással, hogy felvidítson minket, hisz, ő maga is szomorú volt a hír hallatán. Mikor megtudta Alicétől, hogy egyszer Bella egy lesz, közölünk már akkor a húgának, tekintette. Csak Rose miatt nem merte kimondani hangosan nehogy megsértse.
Rosalie elmondta, hogy kezdte megbarátkozni a gondolattal, hogy Bella a családunk része lett volna és el akart vinni egy ruhavásárlásra. Mosolyt csalt az arcomra, ahogy elképzeltem Bellát boltból ki és bemenni, de ez szinte azonnal eltűnt amint leesett, hogy nem láthatom soha többé. Na szóval ő is megsínylette Bella halálát. Amikor mentünk vissza Alaszkába az út felénél összeestem és neki kellett cipelnie. Bekeljem, valljam igen vicces látvány volt. A többiek jót mosolyogtak rajta, de mikor mondtuk, hogy nincs minek örülni mindenki teljesen komoly arcot vágott. Szegény Jasper-t még jobban sajnálom.
Hét igen Jasper is nagyon megsínylette. Most még jobban szégyenli magát, mint régebben. Az ő szavaival élve: Ha lett volna elég önuralmam nem történt, volna meg. De nem ő hagyta el Bellát, hanem én úgyhogy az én hibám.
Carlisle még jobban beletemetkezett a munkájába mit eddig. Most már hivatalosan is elvesztette a harmadik lányát.
És hát itt vagyok én. Sokszor megfordult a fejemben, hogy Bella után megyek, de nem akartam még nagyobb kínt okozni a családomnak. Bármit megtennék, hogy Bella éljen és lássam még egyszer mosolyogni. Hogy még egyszer átölelhessem, és még egyszer megcsókolhassam. És végül de nem utolsó sorban a fülébe súghassam, hogy. Szeretlek!
Most próbáljuk élni a szokásos is életünket. Mi öten suliba járunk apa, dolgozik és hát anya őt nem igazán, tudjuk, mit csinál, de általában főz az árváknak, és ruhákat vesz nekik. Az mondta, hogy ezt szívesen csinálja. Sokszor Rose is elmegy vele.
De hiába más a berendezése a szobámnak Belláról a képek továbbra is kint vannak.
Csak a családomért!
Csak a családomért vagyok „életben”!
Csak a családomért próbálok normális lenni!
Csak a családomért nem őrültem meg!
Csak a családomért szeretek!
Csak a családomat szeretem!
Csak a családomat tudom szeretni!
Csak a családomon kívül egy valakit szerettem!
BELLA SZERETLEK!
MINDENNÉL JOBBAN SZERETLEK!
Látomás
Alice szemszöge
Mikor Edward elhagyta Bellát rám, bízta, hogy rejtsem el a képeket és a CD-t, amit tőle kapott a 18 szülinapjára. Én teljesen kikeltem magamból mikor nem hagyta, hogy elköszönjek a legjobb barátnőmtől. De ezt szerencsére csak az erdő egy kis része sínylette meg. Tudták, hogy jó harcos vagyok meg erős, de azért nem gondolták volna, hogy erre is képes vagyok. Szegény Jazz még jobban szégyellte magát. Azt hiszi, hogy ez az egész az ő hibája. De csakis Ed-é. Ő volt olyan hülye, hogy ott hagyta Bellát. Abban reménykedett, hogy elfelejti majd, de mint midig megint elfelejtette, hogy Bells fordítva működött. Mikor Rose-val végre rávettük a többeket, hogy költözzünk el Alaszkából Londonba, mert ez a hideg már minket is zavar.
A legrosszabb akkor volt mikor megtudtuk, hogy Bella nincs többé. Mindenki mélyen magába fordult. Még Rose is. Az is eléggé megdöbbentő volt, hogy Edward sírt.
Emmett már nem akar minket jó kedvre deríteni nem viccel és a medvéket is csak simán, megöli nem, pedig „játszik” velük.
Rosalie hát igen igaz, hogy nem a szíve csücske volt Bella de most ő is szomorú. Nem nem azért mert mi is azok vagyunk hanem kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy Bella egy lesz közölünk.
Jasper. Szegény szerelmem. Hát igen most még több fájdalmat kell átélnie, bár azt mondta, hogy már megszokta, és kevésbé érzi, mivel nincsen hangulatingadozásunk. Még mindig saját magát hibáztatja az egészért, pedig nem ő tehet róla. Avval, hogy rátámadt Bellára csak előbb elhozta, amit Ed már régóta tudott. Bella nincs velünk biztonságban.
Carlisle most még jobban beletemetkezett a munkájába. Egyre több beteget lát el egyre súlyosabbakat. Hivatalosan is elvesztette a harmadik lányát.
Esme. Ő nagyon rossz passzba van nem is, beszél, és nem mosolyog. Naphosszakat itthon van, és nem csinál semmit, bár, az árvaházba szokott járni, ahova megy vele Rose is.
Edward. Az ő fájdalmát nem lehet szavakba önteni. Rosenak kellett cipelnie mikor meg tudták a rossz hírt, sőt még könnyekkel sírt is. És már nem is olvas a gondolataink között.
És hát én sokat gondolkodtam azon, hogy elmegyek Belláért és idehozom vagy valamit, csinálok, hogy mindenki boldog legyen, de már késő. Elveszettem a legjobb barátnőmet és egyben a húgomat is. Ed meg én rengeteget vagyunk együtt és beszélünk.
Most mindenki megváltozott. És minden. A házunk az eddigi legszebb és legnagyobb. Jazz és az én szobámba most a barna és a szürke dominál. Agyon kellemes kis szoba. Bár kicsinek nem éppen kicsi de szép. Ed szobája is teljesen más. Azt mondta, hogy nem akarta, hogy túlságosan emlékeztesse rá a barna, és a fekete dominál benne. Bár nem értem, ha nem akart, hogy Bellára emlékeztesse, akkor meg minek van kint a kép?
Hirtelen lett egy látomásom. Egy vámpír családot láttam. Volt közül 2 nő és 2 férfi meg még valaki de nem láttam az arcát. Az idősebbik nőnek szőkés Kleopátrára vágott haja van, a fiatalabbiknak pedig ugyan ez csak göndörbe. Az idősebbik férfinak barna rövid haja és pont eléggé kigyűrt. A fiatalabbik hasonlított a fiatalabb lányra. Furcsa módon Emmett-re emlékeztetett csak szőkés hajjal és jobban kigyúrt. Nekik is aranyszínű szemük volt és ép éppen láttam, ahogyan közelednek ahhoz a kis városhoz, ahova mi laktunk. Gyorsan lerohantam a nappaliba szinte mindenki ott volt kivéve Edwardot és Carlisle-t.
-Hé srácok volt egy látomásom!- ez nagy újság, mert nagyon régen nem volt.
-Na és mi drágám?- jött oda hozzám Jazz és átkarolta a derekamat. Én meg mindent elmeséltem nekik.
-Ez jó akkor 4 újabb „emberrel” ismerkedünk meg.
-Nem egészen Em. Láttam még egy valakit csak az arcát sajnos nem. Mintha valami megakadályozná.
-Nem baj Ali csak várnunk kell, míg megismerkedünk velük, és akkor megtudjuk ki az.
-Ha nem baj elmondom Ed-nek is.- ők csak bólintottak én meg irányba vettem Ed szobáját.
2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 29., kedd
5. fejezet
Érzések és emlékeke
Bella szemszüge
Már lassan 3 hete lakos Szisziékkel. Azt mondták, hogy jövő héten költözünk London valamelyik eldugott kis részébe A kopogás keltett fel a gondolataim közül.
-Szabad.- szóltam.
-Ó szia Bella, beszélni szeretnék veled valamiről.- jött be a szobába Dave.
-Nyugodtan. Gyere, ülj le.- ütögettem meg a mellettem lévő helyet az ágyon.
-Tudod, szeretnék neked bevallani valamit.- vakargatta meg a tarkóját.- Igaz, hogy megfogattam, hogy csak Londonban fogom elmondani, mégsem tudok addig várni.
-Na gyerünk ki vele!- biztattam.
-Csukd be a szemed.- nem értettem miért kell, de lehunytam. És akkor hirtelen hozzáért az ő ajkai az enyémhez. A szája is épp olyan kemény és hideg, mint a keze. Nem tudom miért, de valamiért másra számítottam. De nem emlékszem, hogy valaha is csókolóztam volna valakivel. Hirtelen elvátka ajkai az enyémtől.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem eléggé megilletődve.
-Hát bevallottam mit érzek irántad.- na ez lesokkolt.- És te, hogy érzel irántam?
-Nem tudom, kaphatok egy kis időt?
-Persze.- mosolygott rám és kiment. Engem az előbbi annyira lesokkolt, hogy elaludtam. De furcsa módon azzal a férfival álmodtam, aki Bellának szólított.
-És akkor az oroszán beleszeret a bárányba
-Micsoda buta bárány.
-Micsoda beteg maoista oroszlán.- mosolyodott el féloldalasan.
***
És akkor hirtelen egy új kép.
***
Megcsókolt és én meg nem tudtam magam fékezni. Automatikusan túrtam bele a hajába. De ő eltolt magától és hátrált két lépést.
***
És akkor felébredtem. A csók íze még mindig a számon volt elképesztő érzés.- De a nevét még mindig nem tudom.- morogtam az orrom alatt.
Egész nap kerültem Dave-t, sok mindent át kell gondolnom. Senkinek nem beszéltem erről de Sana hirtelen elmosolyodott.
-Gyere velem egy kicsit Bella.- húzott magával a szobájába.- Na szóval mi történt közted és a bátyám közt?- kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
-Ezt meg honnan tudod?
-Tudod az én véleményemet kérte ki az érzelmével kapcsolatban, és hát van egy különleges képességem.
-Mi?- kíváncsiskodtam.
-Érzem, hogy mit éreznek mások és az be is, tudom befolyásos. Benned most hatalmas megdöbbenés van.- monda el, hogy éppen mit érzek. De akkor hirtelen elájultam.
***
-Mond és a többiek is, tudnak olvasni mások gondolatában?- faggattam a bronzos hajú fiút.
-Nem azt csak én, de Alice látja a jövőt, de az nem 100% mert ahogy döntenek az emberek egy dologban, illetve vámpírok, úgy változik a jövőjük is.- és akkor bevillant egy koboldra emlékeztető hófehér arc, amit fekete haj keretez. Egy archoz a név már megvan.
-De ez, hogy lehet?
-Carlislenek van egy elmélete.- itt tartott egy kis szünetet és akkor beugrott egy gyönyörű aranyszőke hajú férfi arany szempárral és fehér arccal. Még egy arc névpárosítás meg van.- Ő, úgy gondolja, hogy ez már emberként is erősebb volt bennünk. Valószínűleg én már emberként is fogékonyabb voltam mások gondolatára, Alice pedig a jövő látására. Bár az ő múltját nem tudjuk, mint már mondtam nem emlékszik az emberi életére.
-Na és a többiek hoztak „magukkal” valamit az emberi életükből.- láttam rajta, hogy ezt nagyon nem akarja elmondani, de végül beadta a derekát.
-Hát tudod Jasper érzi, és be tudja folyásolni mások érzelmeit. Ez valószínűleg azért van, mert már emberként is nagyon karizmatikus személyiség volt. A képessége olyan, hogy ha akar egy teljesen letargiás tömeget fel, tud vidítani, vagy éppen fordítva.- itt megint beugrott egy arc. Egy szőke göndöres hajú srác úgy szintén mit az előző kettő ő is sápadt és a szeme színe is arany. Ez már a harmadik.- Igazándiból a többieknek nincs különleges képességük, de ők is hoztak valamit az emberi énjükből. Emmett az erejét és a néha tapintatlan humorérzékét.- itt bevillant egy fekete rövid hajú srác. Negyedik.- Rosalie a végtelen makacsságát és a rendkívüli hiúságát.- most egy gyönyörű szőke hajú lány ugrott be. Ötödik.- Carlisle a végtelen türelmességét és megértését. És végül Esme ő a hatalmas szeretetét hozta magával.- itt meg beugrott egy szép karamell barna hajú nő kedves arca. Ez volt a hatodik. Csak pont annak a nevét nem tudtam, meg akiét akartam. Ki lehet ő? Mi a neve? És miért vagyok ilyen izgatott, ha mellettem, van?
***
És hirtelen felébredtem. Cintia aggódó arcát láttam meg először. Aztán Sanájét, és végül a két férfiét.
-Bella, Bella jól vagy?- támadott le Sana.
-Igen csak nem ettem ma még semmit biztos ezért van.- füllentettem nem akartam elmondani mer féltem, hogy faggatni kezdenek azt meg nem, szeretném.
-Jaj, tényleg de buta vagyok. Csináltam neked levest csak Kasandra épp akkor beszélt veled te meg elájultál. Mindjárt hozom.- rohant ki Sziszi a szobából, de szinte alig, hogy elment már vissza is jött, egy nagy tányér levessel. Én nagy nehezen legyűrtem magamba a leves, mer teljesen el volt szorulva a torkom, de ha már ezt hazudtam ennem, kellet valamit.
Nem sokkal azután elmentem aludni és jöttek az újabb képek.
***
Egy erdőben találtam magam, azzal a fiúval, akinek a nevét nem tudom.
-Bella én nem akarlak magammal vinni.- ez nagyon fájt.
-Te… nem akarsz… engem?
-Igen. Megesküszöm neked, hogy ez az utolsó nap, hogy látsz engem.- én teljesen lebénultam.- Ígérj meg nekem valamit.
-Bármit.- hupsz az hiszem ez egy kicsit elhamarkodott döntés volt.
-Vigyázol magadra, és boldog leszel. Ne tegyél magadban kárt, és én is megígérem, hogy betartom az ígéretemet, hogy soha többé nem fogsz látni.- adott egy puszit a homlokomra és eltűnt. Teljesen lefagytam.
-Edward, Edward gyere vissza.- zokogtam.
***
Hirtelen felébredtem.
-Ez meg mi volt? De legalább tudom nevét. És miért sírok. Ezek szerint nagyon szerettem, de ő nem, mert elhagyott.- letöröltem az arcomról a könnyeket, de fel sem tűnt, hogy már reggel van. Elmentem a fürdőbe és ott mindent elvégeztem. Utána lementem reggelizni, de furcsa módon senki nem volt a házban. Nem tudom, hogy Sana haragudni fog e de úgy döntöttem, hogy átöltözöm. Természetesen az ő ruháiból. Most egy térd alá érő farmer és egy könyök fölötti érő fehér felsőnél döntöttem. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó és csukódik. Gyorsan lerohantam de sikeresen megbotlottam. Ha Dave nem kap el, akkor jól elvágódók a lépcsőn. Nagy nehezen kinyitottam a szemem de Dave arca közelebb volt, mint hittem. Alig pár centi választott el az arcunkat.
-U, kösz de most már ellengethetsz.
-Ja, bocsi.- állított a tulajdon két lábamra.
-Szeretnék veled beszélni veled a csókról. De szerintem üljünk le.- javasoltam, és bementünk a nappaliba.
-Figyel bocsi, hogy…- de félbeszakítottam.
- Elmondom először én aztán te, jössz.- csak bólintott. Én meg amilyen gyorsan csak tudtam birtokba vettem ajkait. Először meglepődött de utána nem volt rest viszonozni. Igazándiból csak azért akarok vele összejönni, hogy megtapasztaljam először a szerelmet, vagy újra.
Bella szemszüge
Már lassan 3 hete lakos Szisziékkel. Azt mondták, hogy jövő héten költözünk London valamelyik eldugott kis részébe A kopogás keltett fel a gondolataim közül.
-Szabad.- szóltam.
-Ó szia Bella, beszélni szeretnék veled valamiről.- jött be a szobába Dave.
-Nyugodtan. Gyere, ülj le.- ütögettem meg a mellettem lévő helyet az ágyon.
-Tudod, szeretnék neked bevallani valamit.- vakargatta meg a tarkóját.- Igaz, hogy megfogattam, hogy csak Londonban fogom elmondani, mégsem tudok addig várni.
-Na gyerünk ki vele!- biztattam.
-Csukd be a szemed.- nem értettem miért kell, de lehunytam. És akkor hirtelen hozzáért az ő ajkai az enyémhez. A szája is épp olyan kemény és hideg, mint a keze. Nem tudom miért, de valamiért másra számítottam. De nem emlékszem, hogy valaha is csókolóztam volna valakivel. Hirtelen elvátka ajkai az enyémtől.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem eléggé megilletődve.
-Hát bevallottam mit érzek irántad.- na ez lesokkolt.- És te, hogy érzel irántam?
-Nem tudom, kaphatok egy kis időt?
-Persze.- mosolygott rám és kiment. Engem az előbbi annyira lesokkolt, hogy elaludtam. De furcsa módon azzal a férfival álmodtam, aki Bellának szólított.
-És akkor az oroszán beleszeret a bárányba
-Micsoda buta bárány.
-Micsoda beteg maoista oroszlán.- mosolyodott el féloldalasan.
***
És akkor hirtelen egy új kép.
***
Megcsókolt és én meg nem tudtam magam fékezni. Automatikusan túrtam bele a hajába. De ő eltolt magától és hátrált két lépést.
***
És akkor felébredtem. A csók íze még mindig a számon volt elképesztő érzés.- De a nevét még mindig nem tudom.- morogtam az orrom alatt.
Egész nap kerültem Dave-t, sok mindent át kell gondolnom. Senkinek nem beszéltem erről de Sana hirtelen elmosolyodott.
-Gyere velem egy kicsit Bella.- húzott magával a szobájába.- Na szóval mi történt közted és a bátyám közt?- kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
-Ezt meg honnan tudod?
-Tudod az én véleményemet kérte ki az érzelmével kapcsolatban, és hát van egy különleges képességem.
-Mi?- kíváncsiskodtam.
-Érzem, hogy mit éreznek mások és az be is, tudom befolyásos. Benned most hatalmas megdöbbenés van.- monda el, hogy éppen mit érzek. De akkor hirtelen elájultam.
***
-Mond és a többiek is, tudnak olvasni mások gondolatában?- faggattam a bronzos hajú fiút.
-Nem azt csak én, de Alice látja a jövőt, de az nem 100% mert ahogy döntenek az emberek egy dologban, illetve vámpírok, úgy változik a jövőjük is.- és akkor bevillant egy koboldra emlékeztető hófehér arc, amit fekete haj keretez. Egy archoz a név már megvan.
-De ez, hogy lehet?
-Carlislenek van egy elmélete.- itt tartott egy kis szünetet és akkor beugrott egy gyönyörű aranyszőke hajú férfi arany szempárral és fehér arccal. Még egy arc névpárosítás meg van.- Ő, úgy gondolja, hogy ez már emberként is erősebb volt bennünk. Valószínűleg én már emberként is fogékonyabb voltam mások gondolatára, Alice pedig a jövő látására. Bár az ő múltját nem tudjuk, mint már mondtam nem emlékszik az emberi életére.
-Na és a többiek hoztak „magukkal” valamit az emberi életükből.- láttam rajta, hogy ezt nagyon nem akarja elmondani, de végül beadta a derekát.
-Hát tudod Jasper érzi, és be tudja folyásolni mások érzelmeit. Ez valószínűleg azért van, mert már emberként is nagyon karizmatikus személyiség volt. A képessége olyan, hogy ha akar egy teljesen letargiás tömeget fel, tud vidítani, vagy éppen fordítva.- itt megint beugrott egy arc. Egy szőke göndöres hajú srác úgy szintén mit az előző kettő ő is sápadt és a szeme színe is arany. Ez már a harmadik.- Igazándiból a többieknek nincs különleges képességük, de ők is hoztak valamit az emberi énjükből. Emmett az erejét és a néha tapintatlan humorérzékét.- itt bevillant egy fekete rövid hajú srác. Negyedik.- Rosalie a végtelen makacsságát és a rendkívüli hiúságát.- most egy gyönyörű szőke hajú lány ugrott be. Ötödik.- Carlisle a végtelen türelmességét és megértését. És végül Esme ő a hatalmas szeretetét hozta magával.- itt meg beugrott egy szép karamell barna hajú nő kedves arca. Ez volt a hatodik. Csak pont annak a nevét nem tudtam, meg akiét akartam. Ki lehet ő? Mi a neve? És miért vagyok ilyen izgatott, ha mellettem, van?
***
És hirtelen felébredtem. Cintia aggódó arcát láttam meg először. Aztán Sanájét, és végül a két férfiét.
-Bella, Bella jól vagy?- támadott le Sana.
-Igen csak nem ettem ma még semmit biztos ezért van.- füllentettem nem akartam elmondani mer féltem, hogy faggatni kezdenek azt meg nem, szeretném.
-Jaj, tényleg de buta vagyok. Csináltam neked levest csak Kasandra épp akkor beszélt veled te meg elájultál. Mindjárt hozom.- rohant ki Sziszi a szobából, de szinte alig, hogy elment már vissza is jött, egy nagy tányér levessel. Én nagy nehezen legyűrtem magamba a leves, mer teljesen el volt szorulva a torkom, de ha már ezt hazudtam ennem, kellet valamit.
Nem sokkal azután elmentem aludni és jöttek az újabb képek.
***
Egy erdőben találtam magam, azzal a fiúval, akinek a nevét nem tudom.
-Bella én nem akarlak magammal vinni.- ez nagyon fájt.
-Te… nem akarsz… engem?
-Igen. Megesküszöm neked, hogy ez az utolsó nap, hogy látsz engem.- én teljesen lebénultam.- Ígérj meg nekem valamit.
-Bármit.- hupsz az hiszem ez egy kicsit elhamarkodott döntés volt.
-Vigyázol magadra, és boldog leszel. Ne tegyél magadban kárt, és én is megígérem, hogy betartom az ígéretemet, hogy soha többé nem fogsz látni.- adott egy puszit a homlokomra és eltűnt. Teljesen lefagytam.
-Edward, Edward gyere vissza.- zokogtam.
***
Hirtelen felébredtem.
-Ez meg mi volt? De legalább tudom nevét. És miért sírok. Ezek szerint nagyon szerettem, de ő nem, mert elhagyott.- letöröltem az arcomról a könnyeket, de fel sem tűnt, hogy már reggel van. Elmentem a fürdőbe és ott mindent elvégeztem. Utána lementem reggelizni, de furcsa módon senki nem volt a házban. Nem tudom, hogy Sana haragudni fog e de úgy döntöttem, hogy átöltözöm. Természetesen az ő ruháiból. Most egy térd alá érő farmer és egy könyök fölötti érő fehér felsőnél döntöttem. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó és csukódik. Gyorsan lerohantam de sikeresen megbotlottam. Ha Dave nem kap el, akkor jól elvágódók a lépcsőn. Nagy nehezen kinyitottam a szemem de Dave arca közelebb volt, mint hittem. Alig pár centi választott el az arcunkat.
-U, kösz de most már ellengethetsz.
-Ja, bocsi.- állított a tulajdon két lábamra.
-Szeretnék veled beszélni veled a csókról. De szerintem üljünk le.- javasoltam, és bementünk a nappaliba.
-Figyel bocsi, hogy…- de félbeszakítottam.
- Elmondom először én aztán te, jössz.- csak bólintott. Én meg amilyen gyorsan csak tudtam birtokba vettem ajkait. Először meglepődött de utána nem volt rest viszonozni. Igazándiból csak azért akarok vele összejönni, hogy megtapasztaljam először a szerelmet, vagy újra.
2009. szeptember 28., hétfő
4. fejezet
Sokk
Rosalie szemszöge
Csak futottunk és futottunk. Az, hogy Ed elkezdet sírni nagyon megdöbbentett. De valahogy érzek valami bennem valami hiányát.- Lehetséges, hogy Bella hiánya? Nem az nem lehet hisz nem is ismertem. Akkor Ed-é?- Nem, nem lehet olyan örült, hogy megtegye. Gondolnia kell a családra. Leginkább Esme-re. Hisz neki Edward volt az „első” gyereke miután meghalt a kisbabája. Esme mindannyiunkat nagyon szeret, de Carlisle után Edward hiánya lenne neki a legnehezebb feldolgoznia. Vagy lehet, hogy…-a gondoltamból egy nagy puffanás ébresztett fel. Hátranéztem és láttam, hogy Edward a földön fekszik és sír. Nem tudtam nézni, felkaptam a hátamra és elkezdtem vele rohanni.
-Ed hallasz engem? Figyelj rám egy kicsit.- kértem.
-Mit akarsz Rose. De amúgy köszi, hogy cipelsz, a lábaim egyszerűen felmondták a szolgálatot.- olyan halkan mondta, hogy még nekem is figyelnem kellet, hogy meghalljam.
-Szívesen. De ügye nem akarsz Bella után menni. A családnak épp elég lesz Bella halálát feldolgozni, de a tiedet már nem tudnánk. Csak gondol Esme-re. Igaz, hogy mindenkit nagyon szeret a családba, de Carlisle halála után a tiedet tudná legnehezebben feldolgozni. Ne is gondolj öngyilkosságra, elég lesz neki Bella halálát feldolgozni, de a tiedre már képtelen lenne. És a másik dolog, hogy a többieknek is el kell mondani mi történt. Érteted a dolgot?- fejeztem be a beszédet.
-Igen értettem Rose és köszönöm, hogy elmondtad. Elmondanád te a többieknek, hogy mi történt?- hu ez húzós lesz, de Edward nincs olyan állapotban, hogy elmondja.
-Igen elmondom, de annyit kérek, hogy te is legyél ott.- éreztem, ahogy bólint.- Figyelj, lehet, hogy ez nem éppen a legalkalmasabb pillanat de mondani akarok valamit,- bár lehet, hogy a fejemben már láttad-, kezdtem, megkedveli Bellát. És hát volt egy eléggé bizarr ötletem. Alice miatt sem dönthettem el folyton vagy mindig mást is eldöntöttem. Meg miattad sem gondolhattam rá. Na szóval Bellát el akartam vinni, csak mi kettesben vásárolni, hogy jobban megismerjem, meg, hogy ő is engem.- éreztem, ahogy elmosolyodik.- Na szóval belegondoltam, ahogy ráveszlek téged, hogy vedd rá Bellát, hogy jöjjön el vásárolni. Eléggé mulatságos jelenet lett volna. Mind az, ahogy ráveszed, mind az, hogy Bella szatyrokkal járkál, és ruhákat próbál. Ne sértődj meg, de valahogy nem tudtam, elképzeli Bellát amint ruhákat, vásárol és botból be botból, ki járkál.- itt befejeztem és csak szaladtunk- pontosabban csak én és Ed-et vittem a hátamon.
Esme szemszöge
Nagyon aggottam Rose és Ed már lassan egy napja eltűntek. Nem hagytak üzenetet vagy még fel sem hívtak, de még Alice sem lát semmit.
Megéreztem Rosalie és Edward illatát, de csak Rose lépteit hallottam.- Mi történt Ed-el? Az övét miért nem hallom?- pár másodperc múlva az egész család az előszobában állt és várta, hogy bejöjjenek. Amit beléptek egy igen vicces és hátborzongató látvány fogadott. Rose hátán volt Ed.- De mi történt?- persze Emmett ezt sem hagyhatta vicc nélkül.
-Hu Ed azt én is tudtam, hogy Rose a legszebb vámpír a földön, de még engem sem vett le a lábamról szó-szórós értelmében.- hahotázott Emmett. Ez már mis sem bírtuk tovább és elkezdtünk röhögni. Rosalie csak megcsóválta a fejét és elment mellettünk egyenesen a nappaliba. Jasper megérezhette az érzelmeinket, mert elcsitított minket.
-Srácok fejezzétek be. Valami nagyon komolyról van szó, mert mérhetetlen nagy bánatot érzek bennük nem is inkább gyászt.- erre mindannyian befejeztük a röhögést és követtük Rose-t a nappaliba.
-Valaki elmondaná, mi folyik itt?- kérdezte Alice. Rosalie rápillantott Edward-ra de ő csak bólintott.
-Na szóval Ed-nek volt egy rossz megérzése Bellával kapcsolatban ezért gyorsan Forks-ba mentünk. Ott megkerestük Bella apját elmesélte, hogy viselkedett a lánya miután elmentünk. Kíváncsiak vagytok rá?- mi csak egyetértően bólogattunk.- Na szóval Bella miután elmentünk csak volt egy élettelen testet képzeljetek el. Csak tette, amit kellet nem ment el otthonról a barátait szépen, lassan elvesztette. Charli mesélte, hogy Bella álmában folyton sikítozott. De egy idő után megszokta. Egyik nap elment a, La Push-ba az egyik régi ismerőséhez. Az- az illető Jacob Black volt. Szépen lassan Bellába visszahozta az életet, csomó időt töltöttek együtt. De egyik nap Bella nem ért haza időre Charli felhívta a Black-kékat, hogy nincs e ott Bella de náluk nem volt. Nem sokra rá Charli kapott egy aggaszót, telefonhívást, hogy megtalálták Bella kocsiját egy sziklánál a, La Push-ban. Kiderült, hogy aznap mikor Bella leugrott a szikláról hatalmas vihar volt. Ez három napja történt és az óta sem találták meg Bellát. Sajnálom, hogy ezt keljek mondanom, de Bella…- itt Rose hangja elcsuklott.
-Nem az nem lehet Bella nem…- pattant fel Alice de ő sem tudta befejni a mondatott.
-De sajnálom Alice. Bella meghalt.- hajtotta le a fejét Rose.
SOKK! Ez telepedett mindenkire. Én most már hivatalosan is elvesztettem a harmadik lányomat, ahogy Carlisle is. Alice most már a legjobb barátnőjét. Rosalie-ra és Jasper-re nem tudok mit mondani, de éreztem az utóbbi időben, hogy Bellát már befogatták a családba. Edward pedig elvesztette másodjára Bellát. Eddig volt esélye arra, hogy visszaszerezze, de most már nincs. Bella elment és nem jön vissza soha többet.
De amint ránéztem Edward-ra egy megdöbbentő látvány fogadott. Ed sírt könnyekkel.
-Carlisle, hogy lehet, hogy Edward tud sírni?- kérdeztem a szeretett férjemet.
-Nem tudom. De Aro mondta, hogy ha egy vámpír elveszít a szívéhez a legközelebb álló személy, akkor a sokk-tól tud sírni.- de eközben Rosalie elkezdte vigasztalni. Én is gyorsan odamentem és átöleltem. De ekkor Alice jelent most meg mellettem. Tudtam, hogy most egymás támogatására szorulnak. Hisz ők ketten nagyon közel állnak egymáshoz. Mindketten nagyon szerették Bellát. Carlisle odajött és átölelt én meg szorosan az ölelésébe bújtam mintha ez el tudna rejteni az ekkora fájdalomtól.
Emmett eközben lesokkoltan egy helyben. Rosalie gyorsan odament és átölelte. Emmett meg gyorsan az ölébe húzta, és úgy ölelték egymást.
Én meg kitártam karjaimat Jasper felé, aki „boldogan” jött oda és ölet meg minket. Csak pár percig állhatunk így mikor Jazz nem bírta tovább és elrohant.
-Szegény Jazz. Nem elég neki a saját érzései de még ott vannak mások érzései is.
-Hát igen. Nem lehet valami könnyű most neki.- ezek után Carlisle és én felmentünk a dolgozóba. Rose és Emmett a nappaliban marattak. Edward és Alice, Ed szobájában beszélgetnek.- Annyit sikerül meghallanom, hogy Ed ezután nem fogja használni a képességét.- milyen nehéz lehet most neki nem, akarja használni a képességét, mert az, Bellára emlékeztetné, hogy az ő gondolatait nem hallotta és másokét meg igen.
Jasper meg csak fut az erdőben és próbál a mi érzéseink elől elkerülni, hogy a sajtjait le tudja tisztázni, de még ma visszajön Alice miatt. Hiába tudja, hogy most az egészet Ed-del tudja megbeszélni, és egymásra tudnak támaszkodni, de azt is tudja, hogy szüksége van rá, a szerelmére, akire meg ő egyedül támaszkodhat, hogy aztán újra támaszthassa Edwardot.
Hát igen a családi összetartás. De van egy olyan érzésem, hogy Ed legszívesebben Bella után ment volna. De valami, vagy inkább valaki megakadályozta. Ezt még meg kell köszönöm Rosalie-nak.
Reméljük a család nem, hullik szét, és egyben marad. De milyen áron. A gyász és a szomorúság árán. Ez nem igazi család de legalább mindenkinek van kire támaszkodnia.
Edwardnak ott van Alice és Alicénak ott, van Jasper. Jazz-nak ott vagyok én meg Carlisle.
Emmett ott van Ros-nak. Emmett-nek meg én és Carlisle.
Nekem meg a szerelmem.
Most valahogy mi ketten vagyunk mindenkinek a támasza. De ehhez már nincs elég erőm. Ez nekem már túl sok. Szeretek mindenkit de képtelen leszek mosolyogni és beszélni. Igen így lesz elég erőm. De ezt is milyen áron szerzem meg.
Bella halála mindenkit lesokkolt és szomorúvá tett.
Szeretlek Bella!
SZERETÜNK TÉGED DRÁGA BELLA! ÉG VELED MOST MÁR JOBB HELYEN VAGY ÉS BIZTOSAN BOLDOG.
Puszil és ölel téged a Fork-si anyád: Esme Cullen!
Rosalie szemszöge
Csak futottunk és futottunk. Az, hogy Ed elkezdet sírni nagyon megdöbbentett. De valahogy érzek valami bennem valami hiányát.- Lehetséges, hogy Bella hiánya? Nem az nem lehet hisz nem is ismertem. Akkor Ed-é?- Nem, nem lehet olyan örült, hogy megtegye. Gondolnia kell a családra. Leginkább Esme-re. Hisz neki Edward volt az „első” gyereke miután meghalt a kisbabája. Esme mindannyiunkat nagyon szeret, de Carlisle után Edward hiánya lenne neki a legnehezebb feldolgoznia. Vagy lehet, hogy…-a gondoltamból egy nagy puffanás ébresztett fel. Hátranéztem és láttam, hogy Edward a földön fekszik és sír. Nem tudtam nézni, felkaptam a hátamra és elkezdtem vele rohanni.
-Ed hallasz engem? Figyelj rám egy kicsit.- kértem.
-Mit akarsz Rose. De amúgy köszi, hogy cipelsz, a lábaim egyszerűen felmondták a szolgálatot.- olyan halkan mondta, hogy még nekem is figyelnem kellet, hogy meghalljam.
-Szívesen. De ügye nem akarsz Bella után menni. A családnak épp elég lesz Bella halálát feldolgozni, de a tiedet már nem tudnánk. Csak gondol Esme-re. Igaz, hogy mindenkit nagyon szeret a családba, de Carlisle halála után a tiedet tudná legnehezebben feldolgozni. Ne is gondolj öngyilkosságra, elég lesz neki Bella halálát feldolgozni, de a tiedre már képtelen lenne. És a másik dolog, hogy a többieknek is el kell mondani mi történt. Érteted a dolgot?- fejeztem be a beszédet.
-Igen értettem Rose és köszönöm, hogy elmondtad. Elmondanád te a többieknek, hogy mi történt?- hu ez húzós lesz, de Edward nincs olyan állapotban, hogy elmondja.
-Igen elmondom, de annyit kérek, hogy te is legyél ott.- éreztem, ahogy bólint.- Figyelj, lehet, hogy ez nem éppen a legalkalmasabb pillanat de mondani akarok valamit,- bár lehet, hogy a fejemben már láttad-, kezdtem, megkedveli Bellát. És hát volt egy eléggé bizarr ötletem. Alice miatt sem dönthettem el folyton vagy mindig mást is eldöntöttem. Meg miattad sem gondolhattam rá. Na szóval Bellát el akartam vinni, csak mi kettesben vásárolni, hogy jobban megismerjem, meg, hogy ő is engem.- éreztem, ahogy elmosolyodik.- Na szóval belegondoltam, ahogy ráveszlek téged, hogy vedd rá Bellát, hogy jöjjön el vásárolni. Eléggé mulatságos jelenet lett volna. Mind az, ahogy ráveszed, mind az, hogy Bella szatyrokkal járkál, és ruhákat próbál. Ne sértődj meg, de valahogy nem tudtam, elképzeli Bellát amint ruhákat, vásárol és botból be botból, ki járkál.- itt befejeztem és csak szaladtunk- pontosabban csak én és Ed-et vittem a hátamon.
Esme szemszöge
Nagyon aggottam Rose és Ed már lassan egy napja eltűntek. Nem hagytak üzenetet vagy még fel sem hívtak, de még Alice sem lát semmit.
Megéreztem Rosalie és Edward illatát, de csak Rose lépteit hallottam.- Mi történt Ed-el? Az övét miért nem hallom?- pár másodperc múlva az egész család az előszobában állt és várta, hogy bejöjjenek. Amit beléptek egy igen vicces és hátborzongató látvány fogadott. Rose hátán volt Ed.- De mi történt?- persze Emmett ezt sem hagyhatta vicc nélkül.
-Hu Ed azt én is tudtam, hogy Rose a legszebb vámpír a földön, de még engem sem vett le a lábamról szó-szórós értelmében.- hahotázott Emmett. Ez már mis sem bírtuk tovább és elkezdtünk röhögni. Rosalie csak megcsóválta a fejét és elment mellettünk egyenesen a nappaliba. Jasper megérezhette az érzelmeinket, mert elcsitított minket.
-Srácok fejezzétek be. Valami nagyon komolyról van szó, mert mérhetetlen nagy bánatot érzek bennük nem is inkább gyászt.- erre mindannyian befejeztük a röhögést és követtük Rose-t a nappaliba.
-Valaki elmondaná, mi folyik itt?- kérdezte Alice. Rosalie rápillantott Edward-ra de ő csak bólintott.
-Na szóval Ed-nek volt egy rossz megérzése Bellával kapcsolatban ezért gyorsan Forks-ba mentünk. Ott megkerestük Bella apját elmesélte, hogy viselkedett a lánya miután elmentünk. Kíváncsiak vagytok rá?- mi csak egyetértően bólogattunk.- Na szóval Bella miután elmentünk csak volt egy élettelen testet képzeljetek el. Csak tette, amit kellet nem ment el otthonról a barátait szépen, lassan elvesztette. Charli mesélte, hogy Bella álmában folyton sikítozott. De egy idő után megszokta. Egyik nap elment a, La Push-ba az egyik régi ismerőséhez. Az- az illető Jacob Black volt. Szépen lassan Bellába visszahozta az életet, csomó időt töltöttek együtt. De egyik nap Bella nem ért haza időre Charli felhívta a Black-kékat, hogy nincs e ott Bella de náluk nem volt. Nem sokra rá Charli kapott egy aggaszót, telefonhívást, hogy megtalálták Bella kocsiját egy sziklánál a, La Push-ban. Kiderült, hogy aznap mikor Bella leugrott a szikláról hatalmas vihar volt. Ez három napja történt és az óta sem találták meg Bellát. Sajnálom, hogy ezt keljek mondanom, de Bella…- itt Rose hangja elcsuklott.
-Nem az nem lehet Bella nem…- pattant fel Alice de ő sem tudta befejni a mondatott.
-De sajnálom Alice. Bella meghalt.- hajtotta le a fejét Rose.
SOKK! Ez telepedett mindenkire. Én most már hivatalosan is elvesztettem a harmadik lányomat, ahogy Carlisle is. Alice most már a legjobb barátnőjét. Rosalie-ra és Jasper-re nem tudok mit mondani, de éreztem az utóbbi időben, hogy Bellát már befogatták a családba. Edward pedig elvesztette másodjára Bellát. Eddig volt esélye arra, hogy visszaszerezze, de most már nincs. Bella elment és nem jön vissza soha többet.
De amint ránéztem Edward-ra egy megdöbbentő látvány fogadott. Ed sírt könnyekkel.
-Carlisle, hogy lehet, hogy Edward tud sírni?- kérdeztem a szeretett férjemet.
-Nem tudom. De Aro mondta, hogy ha egy vámpír elveszít a szívéhez a legközelebb álló személy, akkor a sokk-tól tud sírni.- de eközben Rosalie elkezdte vigasztalni. Én is gyorsan odamentem és átöleltem. De ekkor Alice jelent most meg mellettem. Tudtam, hogy most egymás támogatására szorulnak. Hisz ők ketten nagyon közel állnak egymáshoz. Mindketten nagyon szerették Bellát. Carlisle odajött és átölelt én meg szorosan az ölelésébe bújtam mintha ez el tudna rejteni az ekkora fájdalomtól.
Emmett eközben lesokkoltan egy helyben. Rosalie gyorsan odament és átölelte. Emmett meg gyorsan az ölébe húzta, és úgy ölelték egymást.
Én meg kitártam karjaimat Jasper felé, aki „boldogan” jött oda és ölet meg minket. Csak pár percig állhatunk így mikor Jazz nem bírta tovább és elrohant.
-Szegény Jazz. Nem elég neki a saját érzései de még ott vannak mások érzései is.
-Hát igen. Nem lehet valami könnyű most neki.- ezek után Carlisle és én felmentünk a dolgozóba. Rose és Emmett a nappaliban marattak. Edward és Alice, Ed szobájában beszélgetnek.- Annyit sikerül meghallanom, hogy Ed ezután nem fogja használni a képességét.- milyen nehéz lehet most neki nem, akarja használni a képességét, mert az, Bellára emlékeztetné, hogy az ő gondolatait nem hallotta és másokét meg igen.
Jasper meg csak fut az erdőben és próbál a mi érzéseink elől elkerülni, hogy a sajtjait le tudja tisztázni, de még ma visszajön Alice miatt. Hiába tudja, hogy most az egészet Ed-del tudja megbeszélni, és egymásra tudnak támaszkodni, de azt is tudja, hogy szüksége van rá, a szerelmére, akire meg ő egyedül támaszkodhat, hogy aztán újra támaszthassa Edwardot.
Hát igen a családi összetartás. De van egy olyan érzésem, hogy Ed legszívesebben Bella után ment volna. De valami, vagy inkább valaki megakadályozta. Ezt még meg kell köszönöm Rosalie-nak.
Reméljük a család nem, hullik szét, és egyben marad. De milyen áron. A gyász és a szomorúság árán. Ez nem igazi család de legalább mindenkinek van kire támaszkodnia.
Edwardnak ott van Alice és Alicénak ott, van Jasper. Jazz-nak ott vagyok én meg Carlisle.
Emmett ott van Ros-nak. Emmett-nek meg én és Carlisle.
Nekem meg a szerelmem.
Most valahogy mi ketten vagyunk mindenkinek a támasza. De ehhez már nincs elég erőm. Ez nekem már túl sok. Szeretek mindenkit de képtelen leszek mosolyogni és beszélni. Igen így lesz elég erőm. De ezt is milyen áron szerzem meg.
Bella halála mindenkit lesokkolt és szomorúvá tett.
Szeretlek Bella!
SZERETÜNK TÉGED DRÁGA BELLA! ÉG VELED MOST MÁR JOBB HELYEN VAGY ÉS BIZTOSAN BOLDOG.
Puszil és ölel téged a Fork-si anyád: Esme Cullen!
2009. szeptember 27., vasárnap
Íme
Íme itt az új feji. Remélem tetszeni fog mint a többi. Ebben a fejezetben kiderül mi történt Bellával!
3. fejezet
Új élet, és új család?
Bella szemszöge
Fájdalom. Miért fáj mindenem minden lélegzetvétel. Ez nem lehet a halál ahhoz ez túl fájdalmas. Megpróbáltam kinyitni a szememet de nem sikerült. Már vagy 50-dik próbálkozásra sikerült. És akkor megláttam egy 28 év körüli nőt állig érő tépett szép szőke haj és arany szempár hozzá sápadt bőr. Erről a nőről beugrott egy család nem tudom a nevüket, de azt igen, hogy vámpírok. Ezen kívül megláttam egy bronzos hajú fiút, aki nagy szerelemmel néz rám és én is rá. De ez hirtelen fájdalommal töltött el. Másra nem emlékszem csak arra, hogy Bellának szólít. Biztos ez a nevem.
-Jaj kicsim felébredtél? Hogy érzed magad?- kérdezte csilingelő hangon.
-Fáj a fejem… és a hátam… és kapar torkom.- krákogtam el döcögve.
-O, igen. Kérsz egy kis teát?- én erre csak bólintottam.- Kasandra.
-Igen mit szeretnél Sziszi.- ó tehát ez a neve.
-Kérlek, hoznál egy bögre teát?- erre Kasandra csak bólintott. Ő is nagyon szép volt hasonlított Sziszi-re csak neki a szőke haja göndör és citromsárga tincsek vannak benne. Neki is aranyára szeme és sápadt bőre volt. Pár perc múlva visszajött egy gőzölgő bögre teával. Megpróbáltam felülnie, fájt és nem sikerült. Sziszi segített felülni és a számhoz tartotta a bögre teát. Nagyon hamar megittam.
-Nagyon finom volt. Kaphatok még?- kérdeztem Kasandrának nem kellett több és már el is tűnt.
-Egyébként a nevem Cintia de mindenki Sziszi-nek szólít. Aki előbb kiment Kasandra volt de őt csak Sanának szoktuk becézni. Ezen kívül Sanának a bátyja is velünk él és a férjem is. Ők most nincsenek itthon. És a te neved?- mosolygott rám. Pár másodpercig gondolkodtam, de aztán rávágtam.
-Bella.- eközben Sana visszaért a teává de ennek most csak a felét ittam meg.- Bocsánat a faragatlan kérdésemért, de maguk nem vámpírok?- lefagytak. Kasandra tért magához hamarabb. Az ő hangja olyan volt mintha ezer hegedű szólalt volna meg teljesen tisztán.
-Bocsi de te ezt meg honnan tudod?
-Mikor megláttam Cintiát beugrott egy kép egy családról nekik is aranyszínű a szemük és épp oly sápadtak, mint ti. Egyébként nem emlékszem semmire csak rájuk és egy srácra, aki biztos, hogy velük élt, és ő hívott Bellának.
-O. Rendben. Ezek szerint amnéziás vagy. De tényleg nem emlékszel semmire?- én csak bólintottam.- Oké. Mármint nem az, hogy amnéziás, vagy hanem még két napot ágyban kell töltened.- elkerekedett szemekkel néztem rá
-Ezt meg honnan tudja és a legfontosabb, hogy kerültem ide?- faggatóztam. Volt egy olyan érzésem, hogy ez egy rossz tulajdonságom.
-Tudod én doktornő, vagyok. A vízben találtunk rád, miközben hajókáztunk. Kihúztunk és hazahoztunk. Valószínűleg beleestél a vízbe és nekiütköztél egy pár sziklának azért fájhat a fejed és a hátad.- és erre csak bólogattam.
-Mióta fekszem itt?
-Három és fél napja.- adta a válasz Sana.- Egyébként én Kasandra vagyok, de szólíts csak Sanának.- mosolygott rám. De jesszusom három és fél napja nem fürödtem.
-Ha nem baj elmehetnék néhány emberi percre?
-Persze ha fel tudsz állni.- szerencsére sikerült. Megmutatták, merre van a fürdő. Mindent elvégeztem. Miután készen lettem és kimentem a fürdőből megcsapta az orromat egy nagyon, fonom illat. Ha jól éreztem lasagne illata.
-O hát kész is vagy?- mosolygott rám Sziszi.- Sana adnál neki valami jobb ruhát. De olyat, amiben, az ágyban feküdhet.- Sana erre felpattant és elkezdett húzni maga után. Gyönyörű szobája van. Egy közepes méretű franciaágya van. Két hatalmas szekrénye és egy kis komódja. Van egy könyvespolca, ami eléggé mély ahhoz, hogy egy kisebb méretű plazma TV elférjen benne. Mutogatott nekem több fajta ruhát de még a stílusomra sem emlékeztem ezért egy sötét kék sort és egy babarózsaszín felső mellet döntöttem. Még kaptam tőle fehérneműt is.
-Köszönöm.- köszöntem meg a ruhákat.
-Ó ez semmiség úgy sem hordtam őket. Tudod mit amint Londonba, költöztünk, elmegyünk neked ruhát vásárolni. Na mit szólsz hozzá?
-Ez remek ötlet. De várj én is veletek, megyek? És egyáltalán minek költöztök, vagyis költözünk?
-Gyere, ülj le.- húzott magával az ágyra.- Tusod lassan mér 3 éve itt lakunk és már most is eléggé feltűnőek, vagyunk a külsőnk miatt. Tudod, mivel állatok vérén táplálkozunk, ezért élhetünk emberek között. Én közép suliba járok, a bátyám fő sulira. Sziszi orvos, Chars Cintia férje meg ügyvéd. Amúgy is sok pénzünk van de ennek a kettőnek köszönhetően még több.- kuncogta el magát.
-Á, értem.- bólogattam.
-Gyere Bella, úgy érzem készen, van a kajád.- álltunk fel az ágyról. De hirtelen valami bele nyilallt a lábamba. Ha Sana nem kap, el akkor összeesek.- Te jó és Bella jó vagy?
-Valami bele nyílalt a lábamba.- adtam meg a választ. Hirtelen felkapott és elvitt addig a szobáig, ahol feküdtem és letett az ágyra. Csak most néztem csak meg a szobát az ágy egy kisebb méretű franciaágy volt a huzata apró virágok. Ott is volt egy komód és felette egy plazma TV. Képek és növények a falon. Aranyos kis szoba volt halvány narancssárga.
-Sziszi!- szól aggodalmas hangon Sana. Cintia azonnal megjelent egy nagy tányér is volt a kezében rajta a lasagne.
-Mi történt?
-Majdnem összeesett és azt mondta, hogy valami bele nyílalt a lábába.
-O, az, biztos a háta miatt van. Túl sokat járkált hirtelen és a lábai nem bírták.- Jött közelebb Sziszi. Nekem a gyomrom hangosan fel kordult. Erre én meg szerintem olyan vörös lettem, mint a rák. Ők meg csak nevettek a vörösségemen.- Tessék Bella itt van, edd meg nyugodtan mi úgy sem eszünk emberi ételt.- nyújtott oda nekem. Nekem egy kicsit soknak tűnt de éhesebb voltam, mint hittem. Hisz három napja nem ettem.
Már 3 napja Szisziéknél lakom. Megismerkedtem Chars-al kedves, bár egy kicsit tartózkodó a vérem illata miatt. Dave is nagyon kedves, bár néha a vicceivel az őrületbe tud kergetni. Hasonlít az egyik emlékemben lévő srácra nagy, kigyúr egy medvére, hasonlít és barna rövid haja, van. Azt még nem mondták, mikor költözünk, de szerintem pár hét és Londonban leszünk.
Dave szemszöge
Miután hazaértünk Chars-al a vadászatból meglepetten láttam, hogy az emberlány felébredt. Nagyon szép. Barna haj és csokoládébarna szemek. Az alakja is nagyon jó volt. Azt majd meg kell köszönnöm a húgomnak, hogy csak testre simuló ruhadarabokat adott neki. Nagyon csábító volt a pánt nélküli vörös felsőben, ami néha felcsúszott a hasán és az is megmutatta, hogy milyen vékony. A fehér sortról nem is beszélve. Alacsony de mindenütt gömbölyödött, ahol kellett. Az még jobban felkeltette az érdeklődésemet, hogy tudja rólunk, hogy mik vagyunk. Kedves és aranyos. A gondolataim közül a kopogás ébresztett fel.
-Szabad.- szóltam ki a tesómnak.
-Min gondolkodsz Dave? Nagyon bele vagy merülve a gondolataid közé?
-Hát… izé… Bellán.- nyögtem ki.
-Kedves lány az igaz de min gondolkodsz rajta ennyit?
-Nem tudom magam sem. Tusod, hogy sok nővel voltam már együtt úgy.- ő erre csak bólintott én meg folytattam.- Valahogy rá nem úgy gondolok, mint a többi nőre, ha rá nézek teljesen, elvarázsol. Nem tudom szavakba önteni, de jó és új érzés egyben.- vallottam be.
-Bratyó te szerelmes vagy Bellába!- jelentette ki hatalmas mosollyal Sana. Én meg elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Ezt meg miből gondolod?- adtam hangot a csodálatomnak.
-Hát tudod én sokszor, éreztem már így, de a vámpír létem miatt senki közelébe nem kerülhettem úgy.
-Ja igen már mesélted.- tanakodtam.- És szerinted, mit kellene tennem?
-Szerintem valld be neki, hogy mit érzel iránta.- tanácsolta.
-Tudod sosem gondoltam, volna, hogy egyszer szerelem téren a te véleményedet fogom kikérni.
-Hát igen ez engem is meglepett de most jó, hogy nem te vagy a bátyám, hanem én vagyok nővéred. Eszméletlen érzés. Gyakrabban csinálhatnánk ilyet.- kuncogott fel. Eszméletlen a húgom. Esküszöm, jobb testvért nem is kérhetnék. Felállt és az ajtó felé ment. De nekem még eszembe jutott valami.
-Egyébként köszi.
-De mit?- fordult meg értetlenül
-Hát a tanácsot, és Bella ruházatát.- kacsintottam rá.
-Az nem nehéz mivel nem emlékszik semmire csak egy vámpír családra és a nevére. Se a családjára, a barátaira, sőt még a stílusára sem emlékszik.- szomorodott el.
-Hát az nem valami jó.- Sana erre csak bólintott és kiment.
Én meg elhatároztam magam amint Londonba, költözünk mindent, bevallok Bellának.
Bella szemszöge
Fájdalom. Miért fáj mindenem minden lélegzetvétel. Ez nem lehet a halál ahhoz ez túl fájdalmas. Megpróbáltam kinyitni a szememet de nem sikerült. Már vagy 50-dik próbálkozásra sikerült. És akkor megláttam egy 28 év körüli nőt állig érő tépett szép szőke haj és arany szempár hozzá sápadt bőr. Erről a nőről beugrott egy család nem tudom a nevüket, de azt igen, hogy vámpírok. Ezen kívül megláttam egy bronzos hajú fiút, aki nagy szerelemmel néz rám és én is rá. De ez hirtelen fájdalommal töltött el. Másra nem emlékszem csak arra, hogy Bellának szólít. Biztos ez a nevem.
-Jaj kicsim felébredtél? Hogy érzed magad?- kérdezte csilingelő hangon.
-Fáj a fejem… és a hátam… és kapar torkom.- krákogtam el döcögve.
-O, igen. Kérsz egy kis teát?- én erre csak bólintottam.- Kasandra.
-Igen mit szeretnél Sziszi.- ó tehát ez a neve.
-Kérlek, hoznál egy bögre teát?- erre Kasandra csak bólintott. Ő is nagyon szép volt hasonlított Sziszi-re csak neki a szőke haja göndör és citromsárga tincsek vannak benne. Neki is aranyára szeme és sápadt bőre volt. Pár perc múlva visszajött egy gőzölgő bögre teával. Megpróbáltam felülnie, fájt és nem sikerült. Sziszi segített felülni és a számhoz tartotta a bögre teát. Nagyon hamar megittam.
-Nagyon finom volt. Kaphatok még?- kérdeztem Kasandrának nem kellett több és már el is tűnt.
-Egyébként a nevem Cintia de mindenki Sziszi-nek szólít. Aki előbb kiment Kasandra volt de őt csak Sanának szoktuk becézni. Ezen kívül Sanának a bátyja is velünk él és a férjem is. Ők most nincsenek itthon. És a te neved?- mosolygott rám. Pár másodpercig gondolkodtam, de aztán rávágtam.
-Bella.- eközben Sana visszaért a teává de ennek most csak a felét ittam meg.- Bocsánat a faragatlan kérdésemért, de maguk nem vámpírok?- lefagytak. Kasandra tért magához hamarabb. Az ő hangja olyan volt mintha ezer hegedű szólalt volna meg teljesen tisztán.
-Bocsi de te ezt meg honnan tudod?
-Mikor megláttam Cintiát beugrott egy kép egy családról nekik is aranyszínű a szemük és épp oly sápadtak, mint ti. Egyébként nem emlékszem semmire csak rájuk és egy srácra, aki biztos, hogy velük élt, és ő hívott Bellának.
-O. Rendben. Ezek szerint amnéziás vagy. De tényleg nem emlékszel semmire?- én csak bólintottam.- Oké. Mármint nem az, hogy amnéziás, vagy hanem még két napot ágyban kell töltened.- elkerekedett szemekkel néztem rá
-Ezt meg honnan tudja és a legfontosabb, hogy kerültem ide?- faggatóztam. Volt egy olyan érzésem, hogy ez egy rossz tulajdonságom.
-Tudod én doktornő, vagyok. A vízben találtunk rád, miközben hajókáztunk. Kihúztunk és hazahoztunk. Valószínűleg beleestél a vízbe és nekiütköztél egy pár sziklának azért fájhat a fejed és a hátad.- és erre csak bólogattam.
-Mióta fekszem itt?
-Három és fél napja.- adta a válasz Sana.- Egyébként én Kasandra vagyok, de szólíts csak Sanának.- mosolygott rám. De jesszusom három és fél napja nem fürödtem.
-Ha nem baj elmehetnék néhány emberi percre?
-Persze ha fel tudsz állni.- szerencsére sikerült. Megmutatták, merre van a fürdő. Mindent elvégeztem. Miután készen lettem és kimentem a fürdőből megcsapta az orromat egy nagyon, fonom illat. Ha jól éreztem lasagne illata.
-O hát kész is vagy?- mosolygott rám Sziszi.- Sana adnál neki valami jobb ruhát. De olyat, amiben, az ágyban feküdhet.- Sana erre felpattant és elkezdett húzni maga után. Gyönyörű szobája van. Egy közepes méretű franciaágya van. Két hatalmas szekrénye és egy kis komódja. Van egy könyvespolca, ami eléggé mély ahhoz, hogy egy kisebb méretű plazma TV elférjen benne. Mutogatott nekem több fajta ruhát de még a stílusomra sem emlékeztem ezért egy sötét kék sort és egy babarózsaszín felső mellet döntöttem. Még kaptam tőle fehérneműt is.
-Köszönöm.- köszöntem meg a ruhákat.
-Ó ez semmiség úgy sem hordtam őket. Tudod mit amint Londonba, költöztünk, elmegyünk neked ruhát vásárolni. Na mit szólsz hozzá?
-Ez remek ötlet. De várj én is veletek, megyek? És egyáltalán minek költöztök, vagyis költözünk?
-Gyere, ülj le.- húzott magával az ágyra.- Tusod lassan mér 3 éve itt lakunk és már most is eléggé feltűnőek, vagyunk a külsőnk miatt. Tudod, mivel állatok vérén táplálkozunk, ezért élhetünk emberek között. Én közép suliba járok, a bátyám fő sulira. Sziszi orvos, Chars Cintia férje meg ügyvéd. Amúgy is sok pénzünk van de ennek a kettőnek köszönhetően még több.- kuncogta el magát.
-Á, értem.- bólogattam.
-Gyere Bella, úgy érzem készen, van a kajád.- álltunk fel az ágyról. De hirtelen valami bele nyilallt a lábamba. Ha Sana nem kap, el akkor összeesek.- Te jó és Bella jó vagy?
-Valami bele nyílalt a lábamba.- adtam meg a választ. Hirtelen felkapott és elvitt addig a szobáig, ahol feküdtem és letett az ágyra. Csak most néztem csak meg a szobát az ágy egy kisebb méretű franciaágy volt a huzata apró virágok. Ott is volt egy komód és felette egy plazma TV. Képek és növények a falon. Aranyos kis szoba volt halvány narancssárga.
-Sziszi!- szól aggodalmas hangon Sana. Cintia azonnal megjelent egy nagy tányér is volt a kezében rajta a lasagne.
-Mi történt?
-Majdnem összeesett és azt mondta, hogy valami bele nyílalt a lábába.
-O, az, biztos a háta miatt van. Túl sokat járkált hirtelen és a lábai nem bírták.- Jött közelebb Sziszi. Nekem a gyomrom hangosan fel kordult. Erre én meg szerintem olyan vörös lettem, mint a rák. Ők meg csak nevettek a vörösségemen.- Tessék Bella itt van, edd meg nyugodtan mi úgy sem eszünk emberi ételt.- nyújtott oda nekem. Nekem egy kicsit soknak tűnt de éhesebb voltam, mint hittem. Hisz három napja nem ettem.
Már 3 napja Szisziéknél lakom. Megismerkedtem Chars-al kedves, bár egy kicsit tartózkodó a vérem illata miatt. Dave is nagyon kedves, bár néha a vicceivel az őrületbe tud kergetni. Hasonlít az egyik emlékemben lévő srácra nagy, kigyúr egy medvére, hasonlít és barna rövid haja, van. Azt még nem mondták, mikor költözünk, de szerintem pár hét és Londonban leszünk.
Dave szemszöge
Miután hazaértünk Chars-al a vadászatból meglepetten láttam, hogy az emberlány felébredt. Nagyon szép. Barna haj és csokoládébarna szemek. Az alakja is nagyon jó volt. Azt majd meg kell köszönnöm a húgomnak, hogy csak testre simuló ruhadarabokat adott neki. Nagyon csábító volt a pánt nélküli vörös felsőben, ami néha felcsúszott a hasán és az is megmutatta, hogy milyen vékony. A fehér sortról nem is beszélve. Alacsony de mindenütt gömbölyödött, ahol kellett. Az még jobban felkeltette az érdeklődésemet, hogy tudja rólunk, hogy mik vagyunk. Kedves és aranyos. A gondolataim közül a kopogás ébresztett fel.
-Szabad.- szóltam ki a tesómnak.
-Min gondolkodsz Dave? Nagyon bele vagy merülve a gondolataid közé?
-Hát… izé… Bellán.- nyögtem ki.
-Kedves lány az igaz de min gondolkodsz rajta ennyit?
-Nem tudom magam sem. Tusod, hogy sok nővel voltam már együtt úgy.- ő erre csak bólintott én meg folytattam.- Valahogy rá nem úgy gondolok, mint a többi nőre, ha rá nézek teljesen, elvarázsol. Nem tudom szavakba önteni, de jó és új érzés egyben.- vallottam be.
-Bratyó te szerelmes vagy Bellába!- jelentette ki hatalmas mosollyal Sana. Én meg elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Ezt meg miből gondolod?- adtam hangot a csodálatomnak.
-Hát tudod én sokszor, éreztem már így, de a vámpír létem miatt senki közelébe nem kerülhettem úgy.
-Ja igen már mesélted.- tanakodtam.- És szerinted, mit kellene tennem?
-Szerintem valld be neki, hogy mit érzel iránta.- tanácsolta.
-Tudod sosem gondoltam, volna, hogy egyszer szerelem téren a te véleményedet fogom kikérni.
-Hát igen ez engem is meglepett de most jó, hogy nem te vagy a bátyám, hanem én vagyok nővéred. Eszméletlen érzés. Gyakrabban csinálhatnánk ilyet.- kuncogott fel. Eszméletlen a húgom. Esküszöm, jobb testvért nem is kérhetnék. Felállt és az ajtó felé ment. De nekem még eszembe jutott valami.
-Egyébként köszi.
-De mit?- fordult meg értetlenül
-Hát a tanácsot, és Bella ruházatát.- kacsintottam rá.
-Az nem nehéz mivel nem emlékszik semmire csak egy vámpír családra és a nevére. Se a családjára, a barátaira, sőt még a stílusára sem emlékszik.- szomorodott el.
-Hát az nem valami jó.- Sana erre csak bólintott és kiment.
Én meg elhatároztam magam amint Londonba, költözünk mindent, bevallok Bellának.
2009. szeptember 26., szombat
Rosz hír!
Rossz hír
Edward szemszöge
Nem tudom, mi történheted, de most azonnal oda kell mennem.
-Rosalie gyere, indulunk!- Rose ijedtében felpattant. Úgy látszik nagyon gondolkozott, és nem hallotta, hogy jövök.
-Mi de hova?
-Hát Bellához. Rossz érzésem van és most azonnal oda, kell mennünk.
-Meg kéne várni a többieket.- javasolta.
-Örüljél, hogy nem egyből indultam, hanem ide jöttem. De ha nem jössz, akkor megyek egyedül.- hadartam.
-Oké, menjünk. Majd út közben felhívjuk a többieket.- kimentem az ajtón ő meg követett. A látszat kedvére felkapunk egy kabátot, és elkezdtünk rohanni.
Fogalmam sincs mennyi ideje rohantunk talán egy napja vagy csak pár órája, de úgy éreztem, hogy elkéstünk. Végig szótlanok voltunk. Mind a ketten a gondolatainkba voltunk belemerülve.
-Tudod, amikor Bellával valami baj történt azt folyton megéreztem. Legutoljára akkor volt ilyen erős mikor James átverte és majdnem elveszítettem.- válaszoltam a fejében lévő kérdéseire.
-Oké rendben.
Kb. 1 nap múlva megérkeztünk. Gyorsan Charli házához mentünk, hogy kiderítsem, mi van Bellával. Amint odaértünk megláttuk, hogy nincs ott a rendőrségi autó ezért az őrs felé vettük az irányt.
-Jó napot, miben segíthetek?- kérdezte a pultnál ülő nő.
-Jó napot. Swan rendőrfőnökkel szeretnék beszélni.- válaszoltam.
-Bent van az irodájában. Egy perc és szólók neki.
-Köszönjük.- felvette a telefont és beszélt Charli-val. Rosalie még türelmetlenebb, mint szokott lenni, annyi minden kavargott a fejében, hogy egy értelmes szót sem tudtam kivenni belőle.
-A rendőr főnők úr fogadja önöket.
-Köszönjük.- szólalt meg Rose. Elindultunk az irodája felé. Bekopogtunk és egy rövid szabad után beléptünk. Teljesen ledöbbent. A gondolataiban láttam, hogy legszívesebben nekem ugrott volna, csak az akadályozta meg, hogy Rosalie mellettem volt, na meg az, hogy egyből leszednék rólam. De ha elkezdene ütni neki nagyobb baja, lenne, mint nekem.
-Edward, Rosalie. Miben segíthetek?
-Hát igazándiból Bella, hogy léte érdekelne.- azt nem mertem neki mondani, hogy volt egy megérzésem, hogy baj van vele.
-Tényleg érdekel?- én csak bólintottam. Helyet kínált nekünk.- Nem lett volna olyan állapotban, ha nem hagytad volna el. Fél éven keresztül olyan volt mit egy élettelen test. Mindent csak csinál. Felkelt iskolába járt ott a tanárok másfél hónap múlva feladták, hogy órán felszólítsák, mert úgy sem felet, meg sem hallotta, mit kérdeztek tőle. Nem beszélt. Igaz, hogy javultak a jegyei és minden házimunkát elvégzett de azon kívül csak a szobájában ült és nem csinált semmit. Olyan volt min egy zombi.- magyarázta Charli a történetet. Én meg magam elé képzeltem Bella kinézetét. Fehérebb, mint volt nem mosolyog, és csak van a világba. Kirázott a hideg és önsanyargatásba kezdtem. Ha nem hagytam volna el minden szép, és jó lenne. Látnám mosolyogni. Érezném bőre meleg és puha érintését. Csókja mézédes ízét. Gyönyörű hangját. Már vagy 3 perce síri csend honolt az irodában, amit végül Rose tört meg.
-Bocsánat Mr. Swan de ha jól hallottam múlt időben beszélt. Ezek szerint Bella rendbe jött és boldog?
-Egy ideje találkozott Jacob-bal és kezdet visszatérni az életbe. Szinte minden nap elment hozza, ha nem ő ment, akkor Jake jött hozzánk. De egyik nap…- Charli hangja elakadt.
-Mi történt vele? Mi történt Bellával?- álltam fel ijedtemben.
-Egyik este nem jött haza időben és aggódni kezdtem. Felhívtam Billyéket de ők sem látták Bellát, de megígérték, hogy körbenéznek a, La Push területén.- egy kis szünet után folytatta.- Felhívtak, hogy megtalálták Bella furgonját a szikláknál. Én persze azonnal oda mentem és körbenéztem. A cipője le volt véve és a szikla szélénél le volt rakva. Minden jel arra utal, hogy Bella leugrott. Három napja nem került elő. Én még mindig reménykedek, de pont aznap volt egy nagy vihar és lehetséges, hogy mostanra már…- elcsuklott a hangja a sírástól. Nem az képtelenség ez lehetetlen Bella az én Bellám meghalt miattam? Csak meredtem magam elé, Rosalie is pont ezt tette. Ő is teljesen le volt döbbenve. És akkor hirtelen olyan dolog történt mire nem számítottam elkezdett folyni a könnyeim úgy min egy patak. Rose teljesen ledöbben, és elkezdet vigasztalni. Pont ő, aki nem kedvelte Bellát. Még vagy 10 percet töltöttünk bent és csak sírtunk Rosalie meg vigasztalt minket. Utána elindultunk haza. Még szerencse, hogy a futás ösztönös mer csak pár milliméter választott el, attól hogy nekimenjek jó pár fának. Bár nekik nagyobb bajuk lett volna, mint nekem. Ezek után a mos már így is darabokban hevert szívem még több darabba hevert. Bella sajnálom, nem tudtam, hogy ez fog történni, ha tehetném, visszamennék az időben, és nem mennék el tőled soha többé akár még át is, változtatnálak. Bármit megtennék, hogy veled lehessek az idők végezetéig.
Edward szemszöge
Nem tudom, mi történheted, de most azonnal oda kell mennem.
-Rosalie gyere, indulunk!- Rose ijedtében felpattant. Úgy látszik nagyon gondolkozott, és nem hallotta, hogy jövök.
-Mi de hova?
-Hát Bellához. Rossz érzésem van és most azonnal oda, kell mennünk.
-Meg kéne várni a többieket.- javasolta.
-Örüljél, hogy nem egyből indultam, hanem ide jöttem. De ha nem jössz, akkor megyek egyedül.- hadartam.
-Oké, menjünk. Majd út közben felhívjuk a többieket.- kimentem az ajtón ő meg követett. A látszat kedvére felkapunk egy kabátot, és elkezdtünk rohanni.
Fogalmam sincs mennyi ideje rohantunk talán egy napja vagy csak pár órája, de úgy éreztem, hogy elkéstünk. Végig szótlanok voltunk. Mind a ketten a gondolatainkba voltunk belemerülve.
-Tudod, amikor Bellával valami baj történt azt folyton megéreztem. Legutoljára akkor volt ilyen erős mikor James átverte és majdnem elveszítettem.- válaszoltam a fejében lévő kérdéseire.
-Oké rendben.
Kb. 1 nap múlva megérkeztünk. Gyorsan Charli házához mentünk, hogy kiderítsem, mi van Bellával. Amint odaértünk megláttuk, hogy nincs ott a rendőrségi autó ezért az őrs felé vettük az irányt.
-Jó napot, miben segíthetek?- kérdezte a pultnál ülő nő.
-Jó napot. Swan rendőrfőnökkel szeretnék beszélni.- válaszoltam.
-Bent van az irodájában. Egy perc és szólók neki.
-Köszönjük.- felvette a telefont és beszélt Charli-val. Rosalie még türelmetlenebb, mint szokott lenni, annyi minden kavargott a fejében, hogy egy értelmes szót sem tudtam kivenni belőle.
-A rendőr főnők úr fogadja önöket.
-Köszönjük.- szólalt meg Rose. Elindultunk az irodája felé. Bekopogtunk és egy rövid szabad után beléptünk. Teljesen ledöbbent. A gondolataiban láttam, hogy legszívesebben nekem ugrott volna, csak az akadályozta meg, hogy Rosalie mellettem volt, na meg az, hogy egyből leszednék rólam. De ha elkezdene ütni neki nagyobb baja, lenne, mint nekem.
-Edward, Rosalie. Miben segíthetek?
-Hát igazándiból Bella, hogy léte érdekelne.- azt nem mertem neki mondani, hogy volt egy megérzésem, hogy baj van vele.
-Tényleg érdekel?- én csak bólintottam. Helyet kínált nekünk.- Nem lett volna olyan állapotban, ha nem hagytad volna el. Fél éven keresztül olyan volt mit egy élettelen test. Mindent csak csinál. Felkelt iskolába járt ott a tanárok másfél hónap múlva feladták, hogy órán felszólítsák, mert úgy sem felet, meg sem hallotta, mit kérdeztek tőle. Nem beszélt. Igaz, hogy javultak a jegyei és minden házimunkát elvégzett de azon kívül csak a szobájában ült és nem csinált semmit. Olyan volt min egy zombi.- magyarázta Charli a történetet. Én meg magam elé képzeltem Bella kinézetét. Fehérebb, mint volt nem mosolyog, és csak van a világba. Kirázott a hideg és önsanyargatásba kezdtem. Ha nem hagytam volna el minden szép, és jó lenne. Látnám mosolyogni. Érezném bőre meleg és puha érintését. Csókja mézédes ízét. Gyönyörű hangját. Már vagy 3 perce síri csend honolt az irodában, amit végül Rose tört meg.
-Bocsánat Mr. Swan de ha jól hallottam múlt időben beszélt. Ezek szerint Bella rendbe jött és boldog?
-Egy ideje találkozott Jacob-bal és kezdet visszatérni az életbe. Szinte minden nap elment hozza, ha nem ő ment, akkor Jake jött hozzánk. De egyik nap…- Charli hangja elakadt.
-Mi történt vele? Mi történt Bellával?- álltam fel ijedtemben.
-Egyik este nem jött haza időben és aggódni kezdtem. Felhívtam Billyéket de ők sem látták Bellát, de megígérték, hogy körbenéznek a, La Push területén.- egy kis szünet után folytatta.- Felhívtak, hogy megtalálták Bella furgonját a szikláknál. Én persze azonnal oda mentem és körbenéztem. A cipője le volt véve és a szikla szélénél le volt rakva. Minden jel arra utal, hogy Bella leugrott. Három napja nem került elő. Én még mindig reménykedek, de pont aznap volt egy nagy vihar és lehetséges, hogy mostanra már…- elcsuklott a hangja a sírástól. Nem az képtelenség ez lehetetlen Bella az én Bellám meghalt miattam? Csak meredtem magam elé, Rosalie is pont ezt tette. Ő is teljesen le volt döbbenve. És akkor hirtelen olyan dolog történt mire nem számítottam elkezdett folyni a könnyeim úgy min egy patak. Rose teljesen ledöbben, és elkezdet vigasztalni. Pont ő, aki nem kedvelte Bellát. Még vagy 10 percet töltöttünk bent és csak sírtunk Rosalie meg vigasztalt minket. Utána elindultunk haza. Még szerencse, hogy a futás ösztönös mer csak pár milliméter választott el, attól hogy nekimenjek jó pár fának. Bár nekik nagyobb bajuk lett volna, mint nekem. Ezek után a mos már így is darabokban hevert szívem még több darabba hevert. Bella sajnálom, nem tudtam, hogy ez fog történni, ha tehetném, visszamennék az időben, és nem mennék el tőled soha többé akár még át is, változtatnálak. Bármit megtennék, hogy veled lehessek az idők végezetéig.
2009. szeptember 25., péntek
Ugrás
Ugrás
Bella szemszöge
Elhagyott! Már több mint fél éve szenvedek. És most itt vagyok a, La Push partjánál pontosabban a sziklán. Mióta rájöttem, hogy ha felelőtlen vagy veszélyes dolgot cselekszek mindig, látom és hallom Ő-t. Nem merem kimondani a nevét, félek, hogy a bennem tátongó seb még nagyobb lenne. Hiába von itt nekem Jacob nem tudta enyhíteni a fájdalmat, igaz, hogy ő volt nekem a napom de soha nem felejtem el a szerelmet. Nem tudok nélküle élni nem is, tudom mi járt akkor a fejében, mikor azt hitte, hogy el fogom felejteni egy olyan csodálatos lényt, mint őt. Azt sosem értettem miért mondta, hogy nincs az ő fajtájának lelke, de ez képtelenség neki van a világon a legtisztább lelke. Sokan hiányozni fognak de így nekik könnyebb lesz. Elsősorban Charliért aggódóm, hogy mit fog enni, de ha ennyi éven keresztül megoldotta mos is meg fogja. Rene ő is hiányozni fog de ő boldog Pilhel. Jake ő a legjobb barátom de a falka majd segíteni fog neki. Mindenkinek könnyebb lesz Charli végre nem fog a sikításomra ébredni, és nem fogja Renet „zaklatni”, hogy most azonnal jöjjön ide, vagy vigyen el. Hát igen anyának is könnyebb lesz, nem kell majd értem aggódnia. Jake mint mondtam, túl fogja magát tenni rajtam, hisz még csak 16 éves. Az állítólagos barátaim talán csak Angalának fogok hiányozni, de ez sem biztos. Mike, Jess, Erick, Lauren, és Tyler biztos nem fognak hiányolni, mert az utóbbi pár hónapban olyan voltam, mint egy zombi. És végül a Cullen család Edward már nem szeret az biztos, mert akkor, ha szeretne minek hagyott, volna el. Alice ő még csak el sem búcsúzott tőlem persze Edwarad mondta, hogy el akarta de csak van annyi ereje, hogy eljött volna, az ég szerelmére, hisz vámpír. Esme és Carlise voltak a pótszüleim. Emmett hát igen a viccei néha nagyon sértő tudott lenni de feszült helyzetbe jól jött. Jasper és Rosalie ők is hiányozni fognak ahhoz képest, hogy velük nem volt olyan a kapcsolatban, mint a többiekkel.
Ez min kb. 1 perc leforgása alatt fordult meg a fejemben. És ugrok. Legszívesebben sikítanék, de nem merek, nehogy meghalljanak. PLACS. Értem bele a vízbe csak úgy háborgott a tenger. A hullámok ide-oda dobáltak. A tüdőm levegőért sikít. Ekkor a hullám elkapott és neki vágott egy sziklának. Edwarad eközben végig mondta, hogy küzdjek az életemért, és ne adjam fel. De mit ér az életem nélküle, hisz ha ő nincs mellettem, belehalok. Eközben egy újabb sziklának csapódtam neki. Most nem a hátamat vertem be, hanem a fejemet. Az utolsó gondolatom az volt, hogy SZERETLEK EDWARD CULLEN! Utána sötétség biztos most jön a halál elnyelt és soha többé nem, fogok fájdalmat érezni.
Nem tudom mi történt velem, de hirtelen egy fénysugarat láttam. Sok ember mondta, akik visszajöttek a halálból, hogy egy ragyogó fényt láttak. Megérdemlem a meny-t ezek után is ez elképesztő, de hát legyen. Így csak könnyebb lesz?
Bella nélkül
Edwarad szemszöge
Már több mit fél éve elhagytam Bellát. Biztos boldog nélkülem hisz egy olyan szörnyeteggel, mint én hogyan lenne boldog? Nagyon kevesen múlott, hogy a szakítás ne egy szenvedélyes csókba forduljon. Magamban könyörögtem, hogy ne hagyjon elmenni, de nem ez történt nem is tudom, hogy hihette el, hogy nem szerettem. Pedig mennyiszer mondtam neki, hogy te vagy az életem, nélküled nem tudok létezni… és a többi hasonló. Még most is kívánom minden egyes porcikáját. Nem, most nem a véréről beszélek, bár az is csábít (ott), hanem a testéről. Mennyiszer elképzeltem már, de mindi rájöttem, hogy csak ártanék neki.
És most itt ülök a szobámban, Alaszkában. Mindenki megváltozott Alice már nem mosolyog, hisz elvesztette a legjobb barátnőjét. Esme is nagyon szomorú mert Bellát már az előtt, hogy megismerte a lányaként szerette, mert szerettem és ő, viszont szeretett. Carlise is szomorú mer Bella már a 3-dik lánya volt, de próbálja nem kimutatni. Emmett is próbál viccelődni, de már ő sem olyan, mint régen imádott Bella két ballábán nevetni, és imádta zavarba hozni. Jasper hát igen talán neki is majdnem olyan nehéz, mint nekem hisz mindenki fájdalmát átérzi. Sosem mondta ki, de én láttam a fejében, hogy kedvelte Bellát csak félt, hogy rátámad és ez be is következett. Bella a 18 szülinapján, elvágta az ujját és Jazz nem tudta türtőztetni magát, akkor határoztam el, hogy elhagyom. Jazz még most is szégyenli magát. És hát Rosalie ő nem az, hogy nem kedvelte Bellát, hanem féltékeny volt, hogy ő vámpír Bella pedig ember és lehet gyereke. A családban mindeni tudta, hogy Rosenak minden vágya egy kisbaba. Éppen kezdet megbarátkozni, hogy Bella is a család tagja. Ő sem mondta ki, de láttam, hogy ő is sajnálja Bellát és mindanyuinkat. És hát én teljesen összetörtem a nem dobogó szívem millió, és millió darabban hever. Gyakran zongorázom az altatóját. A többiek nem értik miért rakom oda a limonádés üvegnek a kupakját. Az az a kupak volt, amikor Bellával legelőször ebédeltünk együtt és azt a mindenhova magammal vittem a vadászatra a suliba egyszerűen mindenhová. Bellának semmi nem maradt tőlem legalábbis ő azt hiszi, hisz a képeket és a CD-t Alice elrejtette a parketta alatt. Emlékszem anyukájának képeket akart küldeni én kivettem belőle a közös képeket és megtartottam. Ha már úgy sem felejtek legalább ne a szomorú arcát, lássam, hanem a mosolygósat. Tudom önző dolog, de muszáj, hogy ne akarjak meghalni. A családom nem rég jelentette be, hogy költözünk Londonba. Mer a lányok nagyon nem, bírják, hogy nem mehetnek vásárolni. Legalább ezt a kis örömet ne vegyük el tőlük. De nekem volt egy utolsó kívánságom had lássam utoljára az én Bellámat, beleegyeztek, de csak akkor, ha valaki jöhet velem, hogy ha képtelen vagyok, akkor elrángasson onnan.
És hirtelen valami rossz érzés fogott el de az a fajta mikor érzem, hogy Bellával nagy baj fog történni.
-Jesszusom csak ezt ne, most azonnal oda kell mennem!
Rosalie szemszöge
Mióta Edward elhagyta Bellát mindenki letargiába esett. Emmett nem viccel már senkivel és nem kéri heti 2 alkalomnál többször, hogy feküdjünk le, pedig ez nálunk heti 4-5 alkalom volt. Nem tudom mi történt vele és mindenkivel. Ed után Alice viseli a legnehezebben nem, mosolyog, és nagyon ritkán lát a jövőbe az is csak akkor, ha magától jön. Nem csodálom, hisz elveszette a legjobb barátnőjét, de az volt a legrosszabb neki, hogy ő látta Bellát olyanak, mint mi. Esme hát ő nem csak a harmadik lányát, hanem a fiát is elveszette. Mi hatan Én, Emmett, Alice, Jasper, anya és apa szoktunk beszélgetni, de Ed ki sem mozdul a szobájából. Kivéve akkor, ha suliba megyünk, vagy vadászni, néha le szokott jönni, zongorázni Bella altatóját egy kupaknak! Tudom, hogy nem szép dolog de én kiröhögtem. Erre ő csak rám mordult de senkinek nem mondta el, hogy mért hozza vadászatra, és miért zongorázik neki, de van egy megérzésem, amik mindig be szoktak igazolódni, hogy valamiien úton módón kapcsolódik az a kupak Bellához. Nem értem Edwardot hisz ő hagyta el Bellát nem, pedig fordítva. A nem dobogó szíve ripityára van törve. Az ő bánatát nem lehet szavakba foglalni. Igaz, hogy Bella nem a szívem csücske volt de kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy ő is a családhoz fog tartozni. És erre mit derült égből villámcsapás Edward szakít vele. Azt mondta, hogy nem karja, hogy bármi baja essen Bellának. És jobb lesz Bellának nélküle, boldogabb és békésebb lesz az élete. Jasper még most is szégyenli magát, a miatt, amit tett, de neki is hiányzik Bella, ha csak azért is, hogy Alice újra mosolyogjon bármit, megtenne. És végül Carlisle ő is ugyanúgy érez, mint Esme. Egyszerre két gyerekét is elvesztette. A munkába temetkezik. Ő is bármit megtenne, hogy Esmejt újra boldognak láthassa, de ő tudja, ez csak akkor jön el, ha Edward megint szívből mosolyog, de azt az örömet csakis Bella tudja visszahozni a családba. Bekel valljam Bella nem csak Ed-et változtatta, meg hanem az egész családot, ha akarta, ha nem és szerencsére jó irányba. Edward sosem volt még olyan boldog mit akkor Bellával. Alice is boldogabb lett, mivel lett egy barátnője és ez által Jasper is boldogabb lett. Emmett jókat röhögött Bella két ballábasságán és ez néha engem is mosolyra késztetett. Nem mondtam senkinek, de Bellát el akartam vinni, vásárolni, hogy jobban megismerjük egymást, bár tudom nem nagyon, van oda a dívatért és a vásárlásért, de én rávettem volna Edwardot ő meg rábeszélte, volna Bellát. Esme is sokkal boldogabb lett mindannyiinkat szeret, de Edet jobban mer ő volt az első gyereke a kisbabája halála után és Edwardnak köszönhetően kapott még egy lány, akinek főzhet is, és ráadásul meg is eszi minden rosszallás nélkül. Carlisle is nagyon megkedvelte Bellát hisz a fiát boldogabbnak látta, mint valaha és igen érdekesnek találta, hogy Bella érzi a vér szagát és le is, tudja írni, és ráadásul Edward nem hallja a gondolatit.
Szerencsére hamarosan költözünk Angliába, mert Alice és én már nagyon untuk, hogy nem járhatunk csak akkor vásárolni, ha esik az eső. Azt mondták már ezt a kis örömöt sem akarják elvenni tőlünk. De Ednek volt egy utolsó kérése had menjen el utoljára megnézni Bellát had, lássa, hogy tovább lépet és most boldog valakivel. De én beleborzongok, ha meglátom Mike vagy valaki más oldalán valahogy nem, tudom elképzelni. Mer hát én, kísérem el Edwardot mer Carlisle fél, hogy ha egyedül megy kísértésbe, esik és, hogy Bellát elhozza vagy, hogy ott maradjon. Őszintén nem értettem miért de nem is kérdeztem. Azt sem tudom, hogy Ed miért engem választott de az sem érdekel. Tudom, hogy rossz dolog de fohászkodok az úrhoz, hogy Bella ne legyen boldog akkor talán Edward visszamegy hozzá, és az lenne a legjobb, ha Bella visszafogadná, mert akkor minden a régi lenne. Fogalmam sincs mit csínjak, mert ez így nem mehet tovább még néhány hónap és szétesik az egész család és annak nem lesz jó vége.
Bella szemszöge
Elhagyott! Már több mint fél éve szenvedek. És most itt vagyok a, La Push partjánál pontosabban a sziklán. Mióta rájöttem, hogy ha felelőtlen vagy veszélyes dolgot cselekszek mindig, látom és hallom Ő-t. Nem merem kimondani a nevét, félek, hogy a bennem tátongó seb még nagyobb lenne. Hiába von itt nekem Jacob nem tudta enyhíteni a fájdalmat, igaz, hogy ő volt nekem a napom de soha nem felejtem el a szerelmet. Nem tudok nélküle élni nem is, tudom mi járt akkor a fejében, mikor azt hitte, hogy el fogom felejteni egy olyan csodálatos lényt, mint őt. Azt sosem értettem miért mondta, hogy nincs az ő fajtájának lelke, de ez képtelenség neki van a világon a legtisztább lelke. Sokan hiányozni fognak de így nekik könnyebb lesz. Elsősorban Charliért aggódóm, hogy mit fog enni, de ha ennyi éven keresztül megoldotta mos is meg fogja. Rene ő is hiányozni fog de ő boldog Pilhel. Jake ő a legjobb barátom de a falka majd segíteni fog neki. Mindenkinek könnyebb lesz Charli végre nem fog a sikításomra ébredni, és nem fogja Renet „zaklatni”, hogy most azonnal jöjjön ide, vagy vigyen el. Hát igen anyának is könnyebb lesz, nem kell majd értem aggódnia. Jake mint mondtam, túl fogja magát tenni rajtam, hisz még csak 16 éves. Az állítólagos barátaim talán csak Angalának fogok hiányozni, de ez sem biztos. Mike, Jess, Erick, Lauren, és Tyler biztos nem fognak hiányolni, mert az utóbbi pár hónapban olyan voltam, mint egy zombi. És végül a Cullen család Edward már nem szeret az biztos, mert akkor, ha szeretne minek hagyott, volna el. Alice ő még csak el sem búcsúzott tőlem persze Edwarad mondta, hogy el akarta de csak van annyi ereje, hogy eljött volna, az ég szerelmére, hisz vámpír. Esme és Carlise voltak a pótszüleim. Emmett hát igen a viccei néha nagyon sértő tudott lenni de feszült helyzetbe jól jött. Jasper és Rosalie ők is hiányozni fognak ahhoz képest, hogy velük nem volt olyan a kapcsolatban, mint a többiekkel.
Ez min kb. 1 perc leforgása alatt fordult meg a fejemben. És ugrok. Legszívesebben sikítanék, de nem merek, nehogy meghalljanak. PLACS. Értem bele a vízbe csak úgy háborgott a tenger. A hullámok ide-oda dobáltak. A tüdőm levegőért sikít. Ekkor a hullám elkapott és neki vágott egy sziklának. Edwarad eközben végig mondta, hogy küzdjek az életemért, és ne adjam fel. De mit ér az életem nélküle, hisz ha ő nincs mellettem, belehalok. Eközben egy újabb sziklának csapódtam neki. Most nem a hátamat vertem be, hanem a fejemet. Az utolsó gondolatom az volt, hogy SZERETLEK EDWARD CULLEN! Utána sötétség biztos most jön a halál elnyelt és soha többé nem, fogok fájdalmat érezni.
Nem tudom mi történt velem, de hirtelen egy fénysugarat láttam. Sok ember mondta, akik visszajöttek a halálból, hogy egy ragyogó fényt láttak. Megérdemlem a meny-t ezek után is ez elképesztő, de hát legyen. Így csak könnyebb lesz?
Bella nélkül
Edwarad szemszöge
Már több mit fél éve elhagytam Bellát. Biztos boldog nélkülem hisz egy olyan szörnyeteggel, mint én hogyan lenne boldog? Nagyon kevesen múlott, hogy a szakítás ne egy szenvedélyes csókba forduljon. Magamban könyörögtem, hogy ne hagyjon elmenni, de nem ez történt nem is tudom, hogy hihette el, hogy nem szerettem. Pedig mennyiszer mondtam neki, hogy te vagy az életem, nélküled nem tudok létezni… és a többi hasonló. Még most is kívánom minden egyes porcikáját. Nem, most nem a véréről beszélek, bár az is csábít (ott), hanem a testéről. Mennyiszer elképzeltem már, de mindi rájöttem, hogy csak ártanék neki.
És most itt ülök a szobámban, Alaszkában. Mindenki megváltozott Alice már nem mosolyog, hisz elvesztette a legjobb barátnőjét. Esme is nagyon szomorú mert Bellát már az előtt, hogy megismerte a lányaként szerette, mert szerettem és ő, viszont szeretett. Carlise is szomorú mer Bella már a 3-dik lánya volt, de próbálja nem kimutatni. Emmett is próbál viccelődni, de már ő sem olyan, mint régen imádott Bella két ballábán nevetni, és imádta zavarba hozni. Jasper hát igen talán neki is majdnem olyan nehéz, mint nekem hisz mindenki fájdalmát átérzi. Sosem mondta ki, de én láttam a fejében, hogy kedvelte Bellát csak félt, hogy rátámad és ez be is következett. Bella a 18 szülinapján, elvágta az ujját és Jazz nem tudta türtőztetni magát, akkor határoztam el, hogy elhagyom. Jazz még most is szégyenli magát. És hát Rosalie ő nem az, hogy nem kedvelte Bellát, hanem féltékeny volt, hogy ő vámpír Bella pedig ember és lehet gyereke. A családban mindeni tudta, hogy Rosenak minden vágya egy kisbaba. Éppen kezdet megbarátkozni, hogy Bella is a család tagja. Ő sem mondta ki, de láttam, hogy ő is sajnálja Bellát és mindanyuinkat. És hát én teljesen összetörtem a nem dobogó szívem millió, és millió darabban hever. Gyakran zongorázom az altatóját. A többiek nem értik miért rakom oda a limonádés üvegnek a kupakját. Az az a kupak volt, amikor Bellával legelőször ebédeltünk együtt és azt a mindenhova magammal vittem a vadászatra a suliba egyszerűen mindenhová. Bellának semmi nem maradt tőlem legalábbis ő azt hiszi, hisz a képeket és a CD-t Alice elrejtette a parketta alatt. Emlékszem anyukájának képeket akart küldeni én kivettem belőle a közös képeket és megtartottam. Ha már úgy sem felejtek legalább ne a szomorú arcát, lássam, hanem a mosolygósat. Tudom önző dolog, de muszáj, hogy ne akarjak meghalni. A családom nem rég jelentette be, hogy költözünk Londonba. Mer a lányok nagyon nem, bírják, hogy nem mehetnek vásárolni. Legalább ezt a kis örömet ne vegyük el tőlük. De nekem volt egy utolsó kívánságom had lássam utoljára az én Bellámat, beleegyeztek, de csak akkor, ha valaki jöhet velem, hogy ha képtelen vagyok, akkor elrángasson onnan.
És hirtelen valami rossz érzés fogott el de az a fajta mikor érzem, hogy Bellával nagy baj fog történni.
-Jesszusom csak ezt ne, most azonnal oda kell mennem!
Rosalie szemszöge
Mióta Edward elhagyta Bellát mindenki letargiába esett. Emmett nem viccel már senkivel és nem kéri heti 2 alkalomnál többször, hogy feküdjünk le, pedig ez nálunk heti 4-5 alkalom volt. Nem tudom mi történt vele és mindenkivel. Ed után Alice viseli a legnehezebben nem, mosolyog, és nagyon ritkán lát a jövőbe az is csak akkor, ha magától jön. Nem csodálom, hisz elveszette a legjobb barátnőjét, de az volt a legrosszabb neki, hogy ő látta Bellát olyanak, mint mi. Esme hát ő nem csak a harmadik lányát, hanem a fiát is elveszette. Mi hatan Én, Emmett, Alice, Jasper, anya és apa szoktunk beszélgetni, de Ed ki sem mozdul a szobájából. Kivéve akkor, ha suliba megyünk, vagy vadászni, néha le szokott jönni, zongorázni Bella altatóját egy kupaknak! Tudom, hogy nem szép dolog de én kiröhögtem. Erre ő csak rám mordult de senkinek nem mondta el, hogy mért hozza vadászatra, és miért zongorázik neki, de van egy megérzésem, amik mindig be szoktak igazolódni, hogy valamiien úton módón kapcsolódik az a kupak Bellához. Nem értem Edwardot hisz ő hagyta el Bellát nem, pedig fordítva. A nem dobogó szíve ripityára van törve. Az ő bánatát nem lehet szavakba foglalni. Igaz, hogy Bella nem a szívem csücske volt de kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy ő is a családhoz fog tartozni. És erre mit derült égből villámcsapás Edward szakít vele. Azt mondta, hogy nem karja, hogy bármi baja essen Bellának. És jobb lesz Bellának nélküle, boldogabb és békésebb lesz az élete. Jasper még most is szégyenli magát, a miatt, amit tett, de neki is hiányzik Bella, ha csak azért is, hogy Alice újra mosolyogjon bármit, megtenne. És végül Carlisle ő is ugyanúgy érez, mint Esme. Egyszerre két gyerekét is elvesztette. A munkába temetkezik. Ő is bármit megtenne, hogy Esmejt újra boldognak láthassa, de ő tudja, ez csak akkor jön el, ha Edward megint szívből mosolyog, de azt az örömet csakis Bella tudja visszahozni a családba. Bekel valljam Bella nem csak Ed-et változtatta, meg hanem az egész családot, ha akarta, ha nem és szerencsére jó irányba. Edward sosem volt még olyan boldog mit akkor Bellával. Alice is boldogabb lett, mivel lett egy barátnője és ez által Jasper is boldogabb lett. Emmett jókat röhögött Bella két ballábasságán és ez néha engem is mosolyra késztetett. Nem mondtam senkinek, de Bellát el akartam vinni, vásárolni, hogy jobban megismerjük egymást, bár tudom nem nagyon, van oda a dívatért és a vásárlásért, de én rávettem volna Edwardot ő meg rábeszélte, volna Bellát. Esme is sokkal boldogabb lett mindannyiinkat szeret, de Edet jobban mer ő volt az első gyereke a kisbabája halála után és Edwardnak köszönhetően kapott még egy lány, akinek főzhet is, és ráadásul meg is eszi minden rosszallás nélkül. Carlisle is nagyon megkedvelte Bellát hisz a fiát boldogabbnak látta, mint valaha és igen érdekesnek találta, hogy Bella érzi a vér szagát és le is, tudja írni, és ráadásul Edward nem hallja a gondolatit.
Szerencsére hamarosan költözünk Angliába, mert Alice és én már nagyon untuk, hogy nem járhatunk csak akkor vásárolni, ha esik az eső. Azt mondták már ezt a kis örömöt sem akarják elvenni tőlünk. De Ednek volt egy utolsó kérése had menjen el utoljára megnézni Bellát had, lássa, hogy tovább lépet és most boldog valakivel. De én beleborzongok, ha meglátom Mike vagy valaki más oldalán valahogy nem, tudom elképzelni. Mer hát én, kísérem el Edwardot mer Carlisle fél, hogy ha egyedül megy kísértésbe, esik és, hogy Bellát elhozza vagy, hogy ott maradjon. Őszintén nem értettem miért de nem is kérdeztem. Azt sem tudom, hogy Ed miért engem választott de az sem érdekel. Tudom, hogy rossz dolog de fohászkodok az úrhoz, hogy Bella ne legyen boldog akkor talán Edward visszamegy hozzá, és az lenne a legjobb, ha Bella visszafogadná, mert akkor minden a régi lenne. Fogalmam sincs mit csínjak, mert ez így nem mehet tovább még néhány hónap és szétesik az egész család és annak nem lesz jó vége.
2009. szeptember 24., csütörtök
Ahogy én gondolom
Mindenki ismeri a New Moon-t. Amikor Bella leugrik a szikláról, sikít és Jacob meghallja, de még Alice is látta, hogy mi fog történni, de azt hitte, hogy meghalt mivel Jake-t nem látta.
De mi történik, ha Alice nem látta, hogy Bella le fog ugrani? És ha Bella nem sikít, akkor Jake sem hallja meg. Vajon Bella túléli, vagy meghal? De mi lesz vele, ha túléli?
És mi történik a Cullen családdal?
Olvasd el és megtudod! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
