Köszönöm mind a 73 szavazónak!
Igen: 63 vagyis 82%
Nem:1 vagyis 1%
Mindegy:3 vagyis 4%
Ahogy akarod:8 vagyis 10%
Mint ahogy látjátok a többség az igenre szavazott így a kövi rész olyan lesz.
Lenne egy nagy kérésem.
Aki talál bármelyik szereplőről vicces vagy aranyos képet az küldje el a katus.95@gmail.com-ra és azokból fogom kiválogatni a hét képét. Ha nem gond nevet is kérnék hozzá.
Ennyi amit szerettem volna.
Puszika! :) :D
2009. november 28., szombat
2009. november 24., kedd
5. fejezet
Átépítés
Edward szemszöge
A lányok fejében nem hallottam mást, mit, hogy átépítés lesz.
Persze a gyerekszobák maradnak olyannak mit, amit Bella és én- már 5 hónapja- csináltunk. De anya, Rose és Alice kitalálta, hogy építsünk át mindent. És ezt sajnos az én Bellám is „elkapta”. És most ő is teljesen be van zsongva. Szerencsére nem annyira mit Alice-ék, de akkor is már ő is faggat, hogy milyen legyen a háló. De én csak annyit mondtam, hogy „Rád bízom szerelmem!” Így hát mi srácok elmentünk egy hétre „kirándulni”.
-Te Ed. Re sem tudod mi ütött a lányokba?- jött oda Emmett.
-Én sem tudom. De szerintem köze lehet a terhességnek hozzá.
-Na és szerinted Jazz?!- fordult most Em Jasper-hez.
-Én sem tudom, de szerintem nem is fogjuk megtudni. Végül is csak a végeredmény számít.
-Igaz de akkor is miért nem maradhattunk segíteni?- gondolkozott Em.
-Biztos meglepetést akarnak nekünk szerezni.- kacsintott rá Jazz Em-re. Erre mind a hárman felnevettünk.
-Mi ilyen vicces fiúk?- jött oda Carlisle.
-Azt találgattuk, hogy vajon a lányok minek akarnak teljes átalakítás. Hisz így is szép az egész ház. Csak legyen nagy TV.- kuncogott Em.
-Ne is tudom. Mielőtt eljöttük a lányok azon tanakodtak, hogy nem biztos, hogy jót tenne a kicsiknek a TV. És Rose aggódik, hogy majd szívesebben néznéd a Tv-t, mint, hogy a gyereketekkel foglalkozz. Így hát felvetettem nekik, hogy ne legyen TV. Azt mondták, hogy nem is rossz ötlet és lehet, hogy ki fogják dobni a TV-t.- nem hagyhattam ki Emmett szívatását.
-Hogy micsoda?! Ez úgy sem merik megcsinálni.- háborodott fel Em.
-Tényleg Ed.- fordult hozzám Jasper.- Alice azon tanakodott, hogy lehet, hogy kidobja Bella összes ruháját és lecseréli az összeset fehérneműre. Mivel állítólag Bella ki nem állhatja azokat a sexy fajtákat.- vigyorgott rám. Nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a röhögés. Tudtuk jól, hogy egyik sem fog bekövetkezni de akkor is jó érzés volt.
De valahogy bennem ragadt, hogy Bella, mint egész nap olyan fehérneműben, mint amit a sziget hordott. Nagyon jó lenne csak attól tartok, hogy amint Bella felveszi max. fél órát fog rajta maradni. Mintha valaki bekapcsolt volna egy vetítőt és csak egy képet, láttam: amint Bella a fekete fehérneműben van. Még a szigeten. Éreztem, hogy kezd nagy hiányom lenni a szerelmem iránt, és egyre jobban vágytam rá.
Már éppen elhatároztam, hogy visszamegyek, de éreztem, hogy megnyugodok.
Biccentettem egyet Jazz felé.- Na végre, hogy magadhoz tértél mát vagy 5 perce csak bambulsz. Apa már tartott, hogy valami baj történt. Nyugi Emmett már a 2-dik perc után megunta és elment. De még hallgatózik. Azért beszélek hozzád fejben. És lehetőleg ne gondolj Bellára, mert akkor általában nagy vágy támad benned, és én nem bírom.- ez volt a végszó és elrohant. Mindenki másik irányba. Emmett medvékért Jazz is de neki kell valami növényevő. Apa Jazz-al tartott én meg mentem az oroszlánért.
***
Egy hétig voltunk távol. De azt egyikőnk sem gondolta volna, hogy ilyen szinten át lesz építve minden.
Elsőnek a konyhát nézhettük meg. A „régi” sötét fabútor helyett most világosabb volt. De most nem kétoldalt húzódott a bútor, hanem bekanyarodott középre. A szekrények nagy része fehér volt de volt üveges is.
Az étkező maradt olyan amilyen volt.
A nappali nagyon szembetűnő volt. A régi Halvány citromsárga és drappos fal helyett most piszkosfehér volt. A drappos kanapék helyett most szürkék voltak. A szekrény fából volt és van benne egy kis világos. Egy hatalmas TV volt középen. Hallottam Emmett gondolataiban, hogy most már csak a hálójuk miatt aggódik.
A Bella és Én szobám nem is hasonlított a régire. A régi gardrób helyett most egy hatalmas három ajtós szekrény állt. A szobában a barna és a kék uralkodott.
-Hát itt meg mi történt?- döbbentem meg.
-Mi az nem tetszik?- rémült meg szerelmem.
-De nagyon szép. Csak az az érzésem mintha nem is a mi szobánk lenne.- csókoltam meg a feje búbját. Hallottam amint kifújja a levegőt és felém, fordul. Megcsókolt én meg vissza. A lágy csókunk egyre vadabb és követelőzőbb lett. A bal kezemmel a hajába túrtam, míg a jobb kelem a nyaka és a csípője között vándorol. Tudtam, hogy kényelmetlen neki, hogy annyira fel kell ágaskodni hozzám, így megfogtam az egyik lábát és a csípőm köré, tekerem. A másik lábával is megettem. Mialatt én ezen tevékenykedtem, addig ő az egyik kezével a hajamba túrt mialatt a másikkal az ingemet gombolta ki. Éreztem, hogy a férfiasságom egyre merevebb lesz és avval is tisztában voltam, hogy ő is érzi.
Sziasztok! Tudom, hogy nem lett valami hosszú.
A kövi rész a szavazástól függ. De ígérem, hogy abban már beindulnak a fejlemények valamennyire.
És mit mindig KRITIKÁT!
Puszika!:) :D
Edward szemszöge
A lányok fejében nem hallottam mást, mit, hogy átépítés lesz.
Persze a gyerekszobák maradnak olyannak mit, amit Bella és én- már 5 hónapja- csináltunk. De anya, Rose és Alice kitalálta, hogy építsünk át mindent. És ezt sajnos az én Bellám is „elkapta”. És most ő is teljesen be van zsongva. Szerencsére nem annyira mit Alice-ék, de akkor is már ő is faggat, hogy milyen legyen a háló. De én csak annyit mondtam, hogy „Rád bízom szerelmem!” Így hát mi srácok elmentünk egy hétre „kirándulni”.
-Te Ed. Re sem tudod mi ütött a lányokba?- jött oda Emmett.
-Én sem tudom. De szerintem köze lehet a terhességnek hozzá.
-Na és szerinted Jazz?!- fordult most Em Jasper-hez.
-Én sem tudom, de szerintem nem is fogjuk megtudni. Végül is csak a végeredmény számít.
-Igaz de akkor is miért nem maradhattunk segíteni?- gondolkozott Em.
-Biztos meglepetést akarnak nekünk szerezni.- kacsintott rá Jazz Em-re. Erre mind a hárman felnevettünk.
-Mi ilyen vicces fiúk?- jött oda Carlisle.
-Azt találgattuk, hogy vajon a lányok minek akarnak teljes átalakítás. Hisz így is szép az egész ház. Csak legyen nagy TV.- kuncogott Em.
-Ne is tudom. Mielőtt eljöttük a lányok azon tanakodtak, hogy nem biztos, hogy jót tenne a kicsiknek a TV. És Rose aggódik, hogy majd szívesebben néznéd a Tv-t, mint, hogy a gyereketekkel foglalkozz. Így hát felvetettem nekik, hogy ne legyen TV. Azt mondták, hogy nem is rossz ötlet és lehet, hogy ki fogják dobni a TV-t.- nem hagyhattam ki Emmett szívatását.
-Hogy micsoda?! Ez úgy sem merik megcsinálni.- háborodott fel Em.
-Tényleg Ed.- fordult hozzám Jasper.- Alice azon tanakodott, hogy lehet, hogy kidobja Bella összes ruháját és lecseréli az összeset fehérneműre. Mivel állítólag Bella ki nem állhatja azokat a sexy fajtákat.- vigyorgott rám. Nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a röhögés. Tudtuk jól, hogy egyik sem fog bekövetkezni de akkor is jó érzés volt.
De valahogy bennem ragadt, hogy Bella, mint egész nap olyan fehérneműben, mint amit a sziget hordott. Nagyon jó lenne csak attól tartok, hogy amint Bella felveszi max. fél órát fog rajta maradni. Mintha valaki bekapcsolt volna egy vetítőt és csak egy képet, láttam: amint Bella a fekete fehérneműben van. Még a szigeten. Éreztem, hogy kezd nagy hiányom lenni a szerelmem iránt, és egyre jobban vágytam rá.
Már éppen elhatároztam, hogy visszamegyek, de éreztem, hogy megnyugodok.
Biccentettem egyet Jazz felé.- Na végre, hogy magadhoz tértél mát vagy 5 perce csak bambulsz. Apa már tartott, hogy valami baj történt. Nyugi Emmett már a 2-dik perc után megunta és elment. De még hallgatózik. Azért beszélek hozzád fejben. És lehetőleg ne gondolj Bellára, mert akkor általában nagy vágy támad benned, és én nem bírom.- ez volt a végszó és elrohant. Mindenki másik irányba. Emmett medvékért Jazz is de neki kell valami növényevő. Apa Jazz-al tartott én meg mentem az oroszlánért.
***
Egy hétig voltunk távol. De azt egyikőnk sem gondolta volna, hogy ilyen szinten át lesz építve minden.
Elsőnek a konyhát nézhettük meg. A „régi” sötét fabútor helyett most világosabb volt. De most nem kétoldalt húzódott a bútor, hanem bekanyarodott középre. A szekrények nagy része fehér volt de volt üveges is.
Az étkező maradt olyan amilyen volt.
A nappali nagyon szembetűnő volt. A régi Halvány citromsárga és drappos fal helyett most piszkosfehér volt. A drappos kanapék helyett most szürkék voltak. A szekrény fából volt és van benne egy kis világos. Egy hatalmas TV volt középen. Hallottam Emmett gondolataiban, hogy most már csak a hálójuk miatt aggódik.
A Bella és Én szobám nem is hasonlított a régire. A régi gardrób helyett most egy hatalmas három ajtós szekrény állt. A szobában a barna és a kék uralkodott.
-Hát itt meg mi történt?- döbbentem meg.
-Mi az nem tetszik?- rémült meg szerelmem.
-De nagyon szép. Csak az az érzésem mintha nem is a mi szobánk lenne.- csókoltam meg a feje búbját. Hallottam amint kifújja a levegőt és felém, fordul. Megcsókolt én meg vissza. A lágy csókunk egyre vadabb és követelőzőbb lett. A bal kezemmel a hajába túrtam, míg a jobb kelem a nyaka és a csípője között vándorol. Tudtam, hogy kényelmetlen neki, hogy annyira fel kell ágaskodni hozzám, így megfogtam az egyik lábát és a csípőm köré, tekerem. A másik lábával is megettem. Mialatt én ezen tevékenykedtem, addig ő az egyik kezével a hajamba túrt mialatt a másikkal az ingemet gombolta ki. Éreztem, hogy a férfiasságom egyre merevebb lesz és avval is tisztában voltam, hogy ő is érzi.
Sziasztok! Tudom, hogy nem lett valami hosszú.
A kövi rész a szavazástól függ. De ígérem, hogy abban már beindulnak a fejlemények valamennyire.
És mit mindig KRITIKÁT!
Puszika!:) :D
2009. november 21., szombat
2009. november 18., szerda
4. fejezet
Vihar előtti boldog percek!
Bella szemszöge
Már két hónapja, hogy Edward és én visszajöttünk a nászútról.
Volt olyan, hogy Edward-al annyira akartuk egymást, hogy leromboltuk a szobát. Minden tönkrement. Valahol még a fal is behorpadt. Mersz Em ezt nem hagyhatta ki és gyorsan fényképeket készített. Csakhogy vissza is kapta. Felvette Ros alakját és egyik ruháját és elkezdtem kavarni az egyik diákkal. Erre Emmett olyan mérges és féltékeny lett, hogy odajött és majdnem beverte a srácnak a képét. De én gyorsabb voltam és lefényképeztem. Persze ez Rose-nak sem tetszett de ő is röhögött a képeken egy jót. Jasper még most is mérgelődik, hogy nincsen vérszomjam, és jobb taktikázó vagyok, mint ő. Alice imád elrángatni vásárolni. Mondhatni, hogy szívesen megyek de max. 2 órára. De neki a vásárlás min. 5 órás. Anya- mert már Esme-t is anyának hívom- nagyon boldog, hogy az egész család ilyen önfeledt. De akkor szó szoros értelmében a nyakamba vette magát- és még a lábamról is ledöntött,- mikor először anyának hívtam. Apa-, mert már Carlisle-t is így hívom- olyan szoros ölelést kapta, hogy azt hittem összetöri az össze csontomat.
Még Emmett-el is fogattam abban, hogy nem bírok elfogyasztani egy egész szarvast. De szerencsére sikerült. Így rózsaszín gatyába kellet mennie egy héten keresztül az iskolába. Ő meg azt akarta, ha elbukom, akkor rá kell másznom a szerelmemre ebédlő kellős közepén. Nagyon jó volt látni, ahogy az én drága bátyuskán nyavalyog a rózsaszín cuccok miatt.
A gondolataim közül a világ legszebb hangja ébresztett fel.
-Szerelmem. Min gondolkoztál el ennyire?
-O, semmi különösen. Csak azon, hogy mennyi minden történt az elmúlt két hónapban.- mosolyogtam rá.
Hirtelen egy látomásom támadt. Mert hát átvettem tőle.
Rosalie nagy hassal és aztán egy gyönyörű kék szemű kisbabával a kezében.
De még Esme-t is láttam csak nála két kisbaba volt. Egy kislány és egy kisfiú.
-Szerelmem mit láttál?
-Majd elmondom. De most egy kis dolgom van.- még szerencse, hogy holnap lenne három éve, hogy megismerkedtem Edward-al. Hallottam, hogy a többiek a nappaliban vannak. Még szerencse, hogy ma süt a nap, mert így apa sem mehetett dolgozni.
-Sziasztok.- köszöntem oda nekik.
-Szia Bella.
-Lehetne egy óriási kérésem?
-Nyugi Bells. Alice már látta, hogy meg akarsz minket kérni, hogy mennyünk el két napra. Mert hát Ed-el holnap lesztek 3 évesek. Csak ne romboltátok le az egész házat.- röhögött Em.
-O, kőszike. De én csak 1 napot akartam kérni.
-Bella szerinted Ed nem tervez neked semmit?- jött oda Alice.- És ne aggódj mi már ma elindulunk. Mert még a mi tempónkban is fél nap mire odaérünk a táborhelyünkre.- ez volt a végszó. Mindenki felpattant és egy óra múlva hátizsákokkal jelentek meg. Mindenkitől elbúcsúztunk és ők már indultak is.
-Na akkor mi most megyünk vásárolni.- pattantam fel Edward mellől.
-Mi de miért?- ijedt meg.
-Emlékszel volt egy látomásom.- ő csak bólintott.- Na az arról szól, hogy Rose-nak és Esme nek lesznek gyerekei. Rose-nak egy kislánya. Anyának meg ikrei. Egy kislány és egy kisfiú.
-De hisz ez remek. – pattant fel és megölelt.
Háromnegyed óra múlva már a baba boltban voltunk. Mindent megvettünk. Bútorok ás ruhákat is. Azt mondták, hogy holnapra ott lesznek a bútorok.
***
Másnap tényleg megérkeztek a bútorok. Mi gyorsan berendeztük.
Este aztán elcsábítottam Edwardot. Ne is sikerrel. De neki is sikerült engem. Másnap- vagyis ma- már csak a festés volt hátra. Rose és Em gyerekének a szobájában a zöld, sárga, és a rózsaszín a domináns. Anya és Apa gyerekének a szobájában a kék rózsaszín és a fehér a domináns.
Végeztünk ér rá két órára, megjöttek a többiek.
-Na milyen volt? Tudok képeket készíteni?- jött oda Emmett.
-Nem tartozik rád Em a mi szexuális életünk.- vágott vissza szerelmem.
-De nem is ez a lényeg. Esme Carlisle gyertek velem. És ti is.- néztem rájuk. Ők csak egymásra néztek és követtek értetlenül. Benyitottam a szobába.
-Bella ez meg mi?- kérdezte Esme.
-Csak annyi, hogy igazi anya leszel Esme.- mosolyogtam rá.
-Mi… én…?! De örülök.- ugrott Carlisle nyakába. Láttam, hogy Rosalie is örül de egy kis szomorúság is megcsillant a szemében.
-Rose neked is vettem egy kis kárpótlást.- odamentem és megfogtam a kezét és elkezdtem húzni a szomszéd szobába. Benyitottam és eléggé értetlenül állt ott.
-Ez meg mi?
-Én úgy tudtam, hogy a legnagyobb vágyad egy kisbaba.- amint befejeztem elsikította magát.
-Mi az bébi?- jött be Emmett.
-Csak annyi drágám, hogy szülők leszünk.- ugrott a nyakába Rosalie. Em egy pillanatra lefagyott de aztán magához tért és megpörgette Rose-t.
Amint a többiek is megtudták nagy örömkötés lett. De nekem valamiért rossz előérzésem volt.
Vihar előtti csend. Ez jutott eszembe legelőször.
Sziasztok. Tudom, hogy rövid lett de kellet egy átkötőrész.
De remélem attól még tetszett!? És mint mindig KRITIKÁT!
Puszika!
Bella szemszöge
Már két hónapja, hogy Edward és én visszajöttünk a nászútról.
Volt olyan, hogy Edward-al annyira akartuk egymást, hogy leromboltuk a szobát. Minden tönkrement. Valahol még a fal is behorpadt. Mersz Em ezt nem hagyhatta ki és gyorsan fényképeket készített. Csakhogy vissza is kapta. Felvette Ros alakját és egyik ruháját és elkezdtem kavarni az egyik diákkal. Erre Emmett olyan mérges és féltékeny lett, hogy odajött és majdnem beverte a srácnak a képét. De én gyorsabb voltam és lefényképeztem. Persze ez Rose-nak sem tetszett de ő is röhögött a képeken egy jót. Jasper még most is mérgelődik, hogy nincsen vérszomjam, és jobb taktikázó vagyok, mint ő. Alice imád elrángatni vásárolni. Mondhatni, hogy szívesen megyek de max. 2 órára. De neki a vásárlás min. 5 órás. Anya- mert már Esme-t is anyának hívom- nagyon boldog, hogy az egész család ilyen önfeledt. De akkor szó szoros értelmében a nyakamba vette magát- és még a lábamról is ledöntött,- mikor először anyának hívtam. Apa-, mert már Carlisle-t is így hívom- olyan szoros ölelést kapta, hogy azt hittem összetöri az össze csontomat.
Még Emmett-el is fogattam abban, hogy nem bírok elfogyasztani egy egész szarvast. De szerencsére sikerült. Így rózsaszín gatyába kellet mennie egy héten keresztül az iskolába. Ő meg azt akarta, ha elbukom, akkor rá kell másznom a szerelmemre ebédlő kellős közepén. Nagyon jó volt látni, ahogy az én drága bátyuskán nyavalyog a rózsaszín cuccok miatt.
A gondolataim közül a világ legszebb hangja ébresztett fel.
-Szerelmem. Min gondolkoztál el ennyire?
-O, semmi különösen. Csak azon, hogy mennyi minden történt az elmúlt két hónapban.- mosolyogtam rá.
Hirtelen egy látomásom támadt. Mert hát átvettem tőle.
Rosalie nagy hassal és aztán egy gyönyörű kék szemű kisbabával a kezében.
De még Esme-t is láttam csak nála két kisbaba volt. Egy kislány és egy kisfiú.
-Szerelmem mit láttál?
-Majd elmondom. De most egy kis dolgom van.- még szerencse, hogy holnap lenne három éve, hogy megismerkedtem Edward-al. Hallottam, hogy a többiek a nappaliban vannak. Még szerencse, hogy ma süt a nap, mert így apa sem mehetett dolgozni.
-Sziasztok.- köszöntem oda nekik.
-Szia Bella.
-Lehetne egy óriási kérésem?
-Nyugi Bells. Alice már látta, hogy meg akarsz minket kérni, hogy mennyünk el két napra. Mert hát Ed-el holnap lesztek 3 évesek. Csak ne romboltátok le az egész házat.- röhögött Em.
-O, kőszike. De én csak 1 napot akartam kérni.
-Bella szerinted Ed nem tervez neked semmit?- jött oda Alice.- És ne aggódj mi már ma elindulunk. Mert még a mi tempónkban is fél nap mire odaérünk a táborhelyünkre.- ez volt a végszó. Mindenki felpattant és egy óra múlva hátizsákokkal jelentek meg. Mindenkitől elbúcsúztunk és ők már indultak is.
-Na akkor mi most megyünk vásárolni.- pattantam fel Edward mellől.
-Mi de miért?- ijedt meg.
-Emlékszel volt egy látomásom.- ő csak bólintott.- Na az arról szól, hogy Rose-nak és Esme nek lesznek gyerekei. Rose-nak egy kislánya. Anyának meg ikrei. Egy kislány és egy kisfiú.
-De hisz ez remek. – pattant fel és megölelt.
Háromnegyed óra múlva már a baba boltban voltunk. Mindent megvettünk. Bútorok ás ruhákat is. Azt mondták, hogy holnapra ott lesznek a bútorok.
***
Másnap tényleg megérkeztek a bútorok. Mi gyorsan berendeztük.
Este aztán elcsábítottam Edwardot. Ne is sikerrel. De neki is sikerült engem. Másnap- vagyis ma- már csak a festés volt hátra. Rose és Em gyerekének a szobájában a zöld, sárga, és a rózsaszín a domináns. Anya és Apa gyerekének a szobájában a kék rózsaszín és a fehér a domináns.
Végeztünk ér rá két órára, megjöttek a többiek.
-Na milyen volt? Tudok képeket készíteni?- jött oda Emmett.
-Nem tartozik rád Em a mi szexuális életünk.- vágott vissza szerelmem.
-De nem is ez a lényeg. Esme Carlisle gyertek velem. És ti is.- néztem rájuk. Ők csak egymásra néztek és követtek értetlenül. Benyitottam a szobába.
-Bella ez meg mi?- kérdezte Esme.
-Csak annyi, hogy igazi anya leszel Esme.- mosolyogtam rá.
-Mi… én…?! De örülök.- ugrott Carlisle nyakába. Láttam, hogy Rosalie is örül de egy kis szomorúság is megcsillant a szemében.
-Rose neked is vettem egy kis kárpótlást.- odamentem és megfogtam a kezét és elkezdtem húzni a szomszéd szobába. Benyitottam és eléggé értetlenül állt ott.
-Ez meg mi?
-Én úgy tudtam, hogy a legnagyobb vágyad egy kisbaba.- amint befejeztem elsikította magát.
-Mi az bébi?- jött be Emmett.
-Csak annyi drágám, hogy szülők leszünk.- ugrott a nyakába Rosalie. Em egy pillanatra lefagyott de aztán magához tért és megpörgette Rose-t.
Amint a többiek is megtudták nagy örömkötés lett. De nekem valamiért rossz előérzésem volt.
Vihar előtti csend. Ez jutott eszembe legelőször.
Sziasztok. Tudom, hogy rövid lett de kellet egy átkötőrész.
De remélem attól még tetszett!? És mint mindig KRITIKÁT!
Puszika!
Friss!
Sziasztok!
Mivel itthon csücsülök betegségben ezért lehetséges, hogy már ma lesz friss de a holnap az 100%-os.
Puszika!:) :D
2009. november 15., vasárnap
3. fejezet
És itt van a kövi. Tudom, hogy felesleges kiírnom de kötelességem: 18 éve aluliaknak nem ajánlott
Nászút
Edward szemszöge
Végre Bellával a repülőn ültünk. Az esküvőnek- számomra- két felejthetetlen része volt. Az elő- és a legfontosabb- az oltár előtt mikor kimondta, hogy „igen”. A második pedig mikor lehúztam a combfixét. Eszméletlen érzés volt mind a kettő de főleg az mikor a combjától kezdve a bokájáig végigsimítottam a kezemet. De az is igaz, hogy a combdíszt a számmal húztam le de akkor is jó volt végigsimítani a lábán.
-Kérem csatolják be az öveiket mer leszálláshoz készülődünk.- szólt bele a hangosbemondóba a légkísérő. Bella rám mosolygott. Az elmúlt egy órában megunta, hogy nem mondom meg nek hová megyünk.
Pár perc múlva már a csomagokat vártuk.
-Na Edward mond meg hova megyünk.- kérlelt.
-Nem-nem. Mondtam már Mrs. Cullen, hogy nem mondom meg.
-Nagyon gonosz Mr. Cullen.- mosolyogva magamhoz öleltem. A beszélgetés végére megérkeztek a bőröndök mi meg átvettük őket és beültünk egy taxi-ba. Egészen a kikötőig meg sem álltunk.- Edward mégis hova megyünk?- tette fel újra a kérdést.
-Majd meglátod szerelmem.- pusziltam meg az arcát.
Kipakoltuk a csomagokat a taxi-ból át a hajóba, és már a hajóval száguldottam.
-Szerelmem látod?- mutattam egy sziget irányába.
-Igen.
-Az Esme szigete.
-Esme? Esme-nek van szigete?- nézett rám kérdőn.
-Igen. Még Carlisle vette neki ajándékba. És anya meg felajánlotta, hogy tartsuk itt a nászutat.
-Ez nagyon kedves tőle.- mosolygott rám kedvesem. A szigetig még pár percet kellet utazni. Amint odaértünk Bellát kisegítettem a hajóból és bevittem a cuccokat amíg ő nézelődött.- Ez nagyon szép!- jelentette ki kedvesem. Én csak elmosolyodtam és felkaptam az ölembe.- Edward te meg mit csinálsz?
-Vannak dolgok, amiket a férjnek kell megtennie. Pl. átvinni a feleségét a küszöbön.- rámosolyogtam ő meg vissza.
A hátralévő napban úsztunk és felfedeztük a szigetet.
Bella szemszöge
Egyszerűen csodálatos volt Esme szigete. A ház nagyon hasonlított a Cullen család házára. Világos és tágas.
Edward-al egész nap úsztunk és a szigetet fedeztük fel. Este aztán eljött az a napa mire szinte azóta várok, hogy együtt vagyunk.
Kinyitottam a bőröndöt és azt hittem ott helyben elájulok. Az össze ruha amit beraktam kisebbnél kisses fehér nemük voltak- mert hát két bőröndöm volt- volt ott kék, rózsaszín, sárga lila és a világ összes színe. Eléggé kihívóak voltak.
A legtetején egy kis cetli volt Alice kézírásával.
Bella.
Ha hazaértek leszedheted a fejemet de meg fogod hálálni. Az első estére a fekete halvány rózsaszín fehérneműt vedd fel. Garantálom, hogy Ed nem fog tudni neked ellenállni.
Puszi: Alice
Ui.: legyen nagyon jó a nászutatok, és ne fogjátok vissza magatokat. A bútor miatt ne aggódj majd én megoldom.
És tényleg a fehér neműk legtetején egy fekete halvány rózsaszín fehérnemű volt.
Igen sexy fajta. Felvettem. El kellet ismernem, hogy jól állt. Gondoltam kimegyek és behozom a vizes fürdőruhámat. Csakhogy nagy meglepetés várt. Edward nekem háttal állt. Meghallott és megfordult. A szemében hatalmas vágy támadt, hogy meglátott. Odajött hozzám és a fülembe súgta.
-Észveszejtő vagy.- válaszolni sem tudtam, mert az ajkai mohon csaptak le az enyémre. Nem voltam rest viszonozni. A következő pillanatba már az ágyon feküdtem ő meg felettem volt. Elkezdte csókolgatni a nyakamat. Én meg közben a hátát simogattam. A lábaimat a csípője köré fontam és éreztem, hogy nekem feszül a férfiassága.
Edward szemszöge
Itt álok a szobába és várom, hogy Bella kijöjjön a fürdőből. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó. Megfordultam és azt hittem ott helyben leteperem. Egy fekete és halványrózsaszín fehérnemű volt rajta. Odamerem hozzá és a fülébe suttogtam.
-Észveszejtő vagy.- nem bírtam tovább és mohon csaptam le ajkaira. A következő pillanatban már az ágyra fektetem és én meg a nyakát csókoltam, miközben ő a hátamat simogatta. Érezem, hogy az ágyékom egyre jobban megmerevedik. A lábait a csípőm köré fonta és biztos voltam benne, hogy ő is érzi. Itt valami elpattant bennem, és nem bírtam tovább.
-Remélem nem nőtt túlságosan a szívedhez ez a fehérnemű.- mosolyogtam rá féloldalasan.
-Hát nem is tudom, de úgy is van még elég.- ezt nemnek vettem és egy határozott rántással letéptem róla a fehérneműt. És ott feküdt előttem csupasz valójában- Hé ez nem ér.- és ő is letépte rólam a boxeremet. Igaz, hogy már mind a ketten esztelenek voltunk de attól még tovább kényeztettük egymást. Éreztem, ahogy megemeli csípőjét. Ezt annak vettem, hogy ő is akarja. Szépen finoman belecsúsztattam a férfiasságomat. Éreztem, hogy egy pillanatra megmerevedik a fájdalomtól és nem mertem mozdulni. De nem sokra rá megmozdította a csípőjét és én vele együtt mozogtam. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktáltunk egymásnak. Egyszerre értük el a csúcsot. Teljes súlyommal ránehezedtem ő csak átkarol és így feküdünk egészen reggelig.
-Köszönöm.- suttogta de így is tökéletesen hallottam.
-Mit?
-Az, hogy megadtad nekem ezt.
-Inkább én köszönöm. Tudnod kel, hogy még soha senkivel nem voltam együtt és nem is bántam meg. Szeretlek.- csókoltam meg lágyan
-Én is szeretlek.
Még vagy 1 hónaport töltöttünk Esme szigetén. Egymást is megleptük. De a bútorok nem élték túl, de Alice megnyugtatott- igen közben felhívott- hogy ő majd elrendezi a bútorokat. Bella minden eset egy újabb és újabb fehérneművel lepett meg. Még arra is sikerült rávennem, hogy próbáljuk ki emberkén- és bátran bealhatom- hogy úgy sokkal jobb. Érezni, ahogy a szíve egyre gyorsabban ver, és felhevült testét nekem nyomja. Nagyszerű érzés.
Sajnálatos módon letelt az 1 hónap és haza kellet menünk. Igaz, hogy már hiányzott a család de olyan jó volt, hogy csak mi ketten voltunk Bellával.
-Sajnálom, hogy itt kell hagyni e a szigetet. Bújt a karjaimba szerelmem.
-Hidd le én is.
***
A reptéren a család várt ránk. Mindenkit boldogan megöleltünk és indultunk haza. Természetesen Emmett beszámolót kért, de mi csak annyit mondtunk le, hogy áll még a ház nem úgy mint amit akkor mikor ő és Rose voltak ott.
-Szeretlek- jött oda hozzám a kedvesem.
-Én is. Mindenkinél jobban!- csókoltam meg.
Ezt a fehérneműt hordta Bella az első éjszaka.
Kérlek titeket KRITIKÁT!
Puszika!
Nászút
Edward szemszöge
Végre Bellával a repülőn ültünk. Az esküvőnek- számomra- két felejthetetlen része volt. Az elő- és a legfontosabb- az oltár előtt mikor kimondta, hogy „igen”. A második pedig mikor lehúztam a combfixét. Eszméletlen érzés volt mind a kettő de főleg az mikor a combjától kezdve a bokájáig végigsimítottam a kezemet. De az is igaz, hogy a combdíszt a számmal húztam le de akkor is jó volt végigsimítani a lábán.
-Kérem csatolják be az öveiket mer leszálláshoz készülődünk.- szólt bele a hangosbemondóba a légkísérő. Bella rám mosolygott. Az elmúlt egy órában megunta, hogy nem mondom meg nek hová megyünk.
Pár perc múlva már a csomagokat vártuk.
-Na Edward mond meg hova megyünk.- kérlelt.
-Nem-nem. Mondtam már Mrs. Cullen, hogy nem mondom meg.
-Nagyon gonosz Mr. Cullen.- mosolyogva magamhoz öleltem. A beszélgetés végére megérkeztek a bőröndök mi meg átvettük őket és beültünk egy taxi-ba. Egészen a kikötőig meg sem álltunk.- Edward mégis hova megyünk?- tette fel újra a kérdést.
-Majd meglátod szerelmem.- pusziltam meg az arcát.
Kipakoltuk a csomagokat a taxi-ból át a hajóba, és már a hajóval száguldottam.
-Szerelmem látod?- mutattam egy sziget irányába.
-Igen.
-Az Esme szigete.
-Esme? Esme-nek van szigete?- nézett rám kérdőn.
-Igen. Még Carlisle vette neki ajándékba. És anya meg felajánlotta, hogy tartsuk itt a nászutat.
-Ez nagyon kedves tőle.- mosolygott rám kedvesem. A szigetig még pár percet kellet utazni. Amint odaértünk Bellát kisegítettem a hajóból és bevittem a cuccokat amíg ő nézelődött.- Ez nagyon szép!- jelentette ki kedvesem. Én csak elmosolyodtam és felkaptam az ölembe.- Edward te meg mit csinálsz?
-Vannak dolgok, amiket a férjnek kell megtennie. Pl. átvinni a feleségét a küszöbön.- rámosolyogtam ő meg vissza.
A hátralévő napban úsztunk és felfedeztük a szigetet.
Bella szemszöge
Egyszerűen csodálatos volt Esme szigete. A ház nagyon hasonlított a Cullen család házára. Világos és tágas.
Edward-al egész nap úsztunk és a szigetet fedeztük fel. Este aztán eljött az a napa mire szinte azóta várok, hogy együtt vagyunk.
Kinyitottam a bőröndöt és azt hittem ott helyben elájulok. Az össze ruha amit beraktam kisebbnél kisses fehér nemük voltak- mert hát két bőröndöm volt- volt ott kék, rózsaszín, sárga lila és a világ összes színe. Eléggé kihívóak voltak.
A legtetején egy kis cetli volt Alice kézírásával.
Bella.
Ha hazaértek leszedheted a fejemet de meg fogod hálálni. Az első estére a fekete halvány rózsaszín fehérneműt vedd fel. Garantálom, hogy Ed nem fog tudni neked ellenállni.
Puszi: Alice
Ui.: legyen nagyon jó a nászutatok, és ne fogjátok vissza magatokat. A bútor miatt ne aggódj majd én megoldom.
És tényleg a fehér neműk legtetején egy fekete halvány rózsaszín fehérnemű volt.
Igen sexy fajta. Felvettem. El kellet ismernem, hogy jól állt. Gondoltam kimegyek és behozom a vizes fürdőruhámat. Csakhogy nagy meglepetés várt. Edward nekem háttal állt. Meghallott és megfordult. A szemében hatalmas vágy támadt, hogy meglátott. Odajött hozzám és a fülembe súgta.
-Észveszejtő vagy.- válaszolni sem tudtam, mert az ajkai mohon csaptak le az enyémre. Nem voltam rest viszonozni. A következő pillanatba már az ágyon feküdtem ő meg felettem volt. Elkezdte csókolgatni a nyakamat. Én meg közben a hátát simogattam. A lábaimat a csípője köré fontam és éreztem, hogy nekem feszül a férfiassága.
Edward szemszöge
Itt álok a szobába és várom, hogy Bella kijöjjön a fürdőből. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó. Megfordultam és azt hittem ott helyben leteperem. Egy fekete és halványrózsaszín fehérnemű volt rajta. Odamerem hozzá és a fülébe suttogtam.
-Észveszejtő vagy.- nem bírtam tovább és mohon csaptam le ajkaira. A következő pillanatban már az ágyra fektetem és én meg a nyakát csókoltam, miközben ő a hátamat simogatta. Érezem, hogy az ágyékom egyre jobban megmerevedik. A lábait a csípőm köré fonta és biztos voltam benne, hogy ő is érzi. Itt valami elpattant bennem, és nem bírtam tovább.
-Remélem nem nőtt túlságosan a szívedhez ez a fehérnemű.- mosolyogtam rá féloldalasan.
-Hát nem is tudom, de úgy is van még elég.- ezt nemnek vettem és egy határozott rántással letéptem róla a fehérneműt. És ott feküdt előttem csupasz valójában- Hé ez nem ér.- és ő is letépte rólam a boxeremet. Igaz, hogy már mind a ketten esztelenek voltunk de attól még tovább kényeztettük egymást. Éreztem, ahogy megemeli csípőjét. Ezt annak vettem, hogy ő is akarja. Szépen finoman belecsúsztattam a férfiasságomat. Éreztem, hogy egy pillanatra megmerevedik a fájdalomtól és nem mertem mozdulni. De nem sokra rá megmozdította a csípőjét és én vele együtt mozogtam. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktáltunk egymásnak. Egyszerre értük el a csúcsot. Teljes súlyommal ránehezedtem ő csak átkarol és így feküdünk egészen reggelig.
-Köszönöm.- suttogta de így is tökéletesen hallottam.
-Mit?
-Az, hogy megadtad nekem ezt.
-Inkább én köszönöm. Tudnod kel, hogy még soha senkivel nem voltam együtt és nem is bántam meg. Szeretlek.- csókoltam meg lágyan
-Én is szeretlek.
Még vagy 1 hónaport töltöttünk Esme szigetén. Egymást is megleptük. De a bútorok nem élték túl, de Alice megnyugtatott- igen közben felhívott- hogy ő majd elrendezi a bútorokat. Bella minden eset egy újabb és újabb fehérneművel lepett meg. Még arra is sikerült rávennem, hogy próbáljuk ki emberkén- és bátran bealhatom- hogy úgy sokkal jobb. Érezni, ahogy a szíve egyre gyorsabban ver, és felhevült testét nekem nyomja. Nagyszerű érzés.
Sajnálatos módon letelt az 1 hónap és haza kellet menünk. Igaz, hogy már hiányzott a család de olyan jó volt, hogy csak mi ketten voltunk Bellával.
-Sajnálom, hogy itt kell hagyni e a szigetet. Bújt a karjaimba szerelmem.
-Hidd le én is.
***
A reptéren a család várt ránk. Mindenkit boldogan megöleltünk és indultunk haza. Természetesen Emmett beszámolót kért, de mi csak annyit mondtunk le, hogy áll még a ház nem úgy mint amit akkor mikor ő és Rose voltak ott.
-Szeretlek- jött oda hozzám a kedvesem.
-Én is. Mindenkinél jobban!- csókoltam meg.
Ezt a fehérneműt hordta Bella az első éjszaka.
Kérlek titeket KRITIKÁT!
Puszika!
2009. november 6., péntek
2. fejezet II/II
Nagy nap 2/2
Edward szemszöge
Az a maradék 1 hét úgy repült el minta egy perc lett volna. És most mit csinálok?
Itt állok a szobám kellős közepén és gondolkodom. Hogy min? Magam sem tudom. Most egyszerre minden fontos lett számomra, de Bellánál nem.
Egy furcsa beszélgetés kúszott be a fejembe. Amibe - sajnos- Tanya-val kellet beszélnem. Nem sokkal az után hívott fel, hogy megkapták a meghívót.
„-Halló.- szólok bele a telefonba.
-Edward mi a fészkes francokat képzelsz magadról!?- ordított bele a telefonba Tanya.
-Neked is, szia. És halvány lila kőzöm sincs, miről beszélsz.
-Még, hogy nincs? Elveszel egy másik nőt. És az a…- nem hagytam neki befejezni.
-Igen elveszek egy "nőt"!. De mi az, hogy másik? És miért baj, hogy elveszek valakit?
-Mindét kérdésedre egyszerű a válasz. Mert az a nő nem én vagyok.- szólt bele.- Mi de hisz én nem is szeretem. Vagyis de csak min egy barátot.- gondoltam.
-Tanya. Ezt már sokszor megbeszéltük, nem szeretlek. Csak annyira mit egy barátot szokás.
-Ez most nagyon megsértett Ed.- szólt bele szomorú hangon.- De azt fejesd el, hogy elmegyek az esküvőre.- az előbbi szomorúságot már nem lehetett hallani csak is kizárólag a szín tiszta haragot és gyűlölete.
-Engem nagyon nem érdekel, hogy el jössz vagy sem, Ha eljössz oké, de ha nem akkor sem dől össze a világ. Na szia.- a válasz meg sem várva letettem.- Hogy gondolhatja az, hogy nekem büntetés, ha pont ő nem jön el?!”
Még most is kiráz a hideg-, de vajuk be egy vámpírnál igen furcsa- de ez a nő kikészít. Mióta legelőszőr találkoztunk az óta belém, van zúgva. Csak azt nem értem a „NEM”-nek melyik részét nem érti.
-Edward te meg még nem vagy kész?! 1 óra múlva kezdődik a szertartás.- rontott be a szobámba Alice.
-Bocs csak elgondolkozzam.
-Jó-jó. Csak készülődj már.- utasított kedvenc kishúgom.
***
Azon kaptam magam, hogy az oltár előtt álok és várom Bellát.
Végre felcsendült a nászinduló és mindenki felállt. Nem sokra rá megláttam őt! Egyszerűen gyönyörű volt. Egyszerű volt a ruhája de mégis tökéletes. Egy furcsa gondolat tört be a fejembe. „Jaj csak már legyek ott. Rosalie nem tudnád gyorsabban játszani?” Bella. Teljesen meg voltam lepődve, hogy hallom a gondolatait. De ez egy jókora mosolyt csalt az arcomra. Végre mellém ért. Jake óvatosan a kezembe csúszatta Bella kezét.
Bella arcán egy hatalmas mosoly virított. Mindketten csak egymást néztük.
Carlisle volt a pap.
-Edward Cullen. Akarod az itt megjelent Isabella Swan-t hites feleségedül a örökké valóságig?
-Igen akarom.
-És te Isabella Swan karod az itt megjelent Edward Cullen-t hites férjedül az örökké valóságig?
-Igen akarom.
-Mostantól férj és feleségnek nyilvánítalak benneteket. Fiam csókold meg a menyasszonyt.- adta ki az utasítást az apám. Nem is kellet több és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Köhintéseket és egy eléggé öblös nevetést hallottunk. Erre nagy nehezen szétváltunk de még mindig egymást néztük. A többiek sorba jöttek gratulálni, és Bella megy sorba változtatta át őket emberré.
-Bella.- jött oda Aro.
-Igen.- mosolygott rá kedvesem kedvesen Aro-ra.
-Bocsánat, hogy megkérdezem, de amikor harcoltunk akkor csak párat tudtál „visszaváltoztatni” most meg mindenkit, ez hogyan lehetséges?
-Semmi baj. És ez igazán egyszerű. Mert titeket jól ismerlek, és ti nem lesztek annyira mozgásban, mint ők.- Aro csak elmosolyodott és kézen csókolta Bellát.
Bella szemszöge
Aro kérdése egy kicsit meglepett, de nem furcsálltam hisz ő „képesség mániákus”.
A party hagyományosan telet. Edward megette a villámról a tortát én meg az övéről. Vacsoráztunk aztán eljött a menyasszonytánc.
-Szabad.- kért fel Alec.
-Ezre örömmel.- nyújtottam oda a kezemet. Igaz, hogy csak forogtunk és lépkedtünk, de jó volt táncolni vele. Ezután Jane kér le és utána az összes többi Volturi tag. Utánuk jöttek, a most mér nem ismeretlen Carlisle barátai. Utánuk a család közeli barátai Tanyáék és végül a Cullen-ek.
-Most egész jól táncolsz hugi.- vigyorgott rám Em.- Bár szívesen megnézném, ahogy eltanyálsz a ruhában.- persze a poén nem hagyhatta ki.
-Nagyon szépen kösz bátyó. De a másodikat inkább kihagynám.- nem tudom mi történt, de Edward felkapott és lekezdett velem rohanni. De csak egy székig. Ott letett és a következőket súgta a fülembe:
-Alice mesélte, hogy van egy combdíszed, amit a férjnek kell lehúznia.- mosolygott el féloldalasan.
-Ó szóval Alice?- mondtam viccelődve. Eközben a többiek körénk gyűltek. Edward feltolta a szoknyámat. A fogával megfogta és elkezdte lehúzni- közben én elpirultam- és a kezét szépen végighúzta a combomtól egészen a bokámig.
- Hohó, öcsi. Ez még nem a nászúnt, bár én nem bánnék egy kis ingyen pornót.- szakadt a nevetéstől Emmett, és a többiek is csatalakoztak hozzájuk.
Miután abbahagyták a nevetést még táncoltunk egy kicsit.
-Na gyerünk, mert le fogjátok késni a gépet.- rángatott maga után minket.
Én egy fehér térdig érő farmert és egy kék felsőt vettem fel. Szerelem pedig egy fekete gatyát és szintén egy kék pólót.
-Na gyerünk már.- szólt fel Alice. Edward-al fél úton találkoztam. Kézen fogva mentünk le. Vettünk egy gyors búcsút és mindenkit „visszaváltoztattam”. Emmett vitt ki minket a reptérre. A bőröndjeink hatalmasak voltak. Persze kellet rá fizetni, de nem érdekelt minket. Be chek-oltunk és vártuk a gépet. Fél óra múlva már a gépen ültünk és vártuk, hogy elinduljunk.
Elindultunk a nászutunk felé- megjegyzem fogalmam sincs hova- ami remélhetőleg fantasztikus lesz.
Na itt van végre a kövi ész. Csak szólok előre, hogy a következő 18 karikás lesz. De va egy olyan tippem, hogy úgy is el fogjátok olvasni. De most ne ez a lényeg hanem az, hogy megjött a folyti és KRITIKÁT!
Edward szemszöge
Az a maradék 1 hét úgy repült el minta egy perc lett volna. És most mit csinálok?
Itt állok a szobám kellős közepén és gondolkodom. Hogy min? Magam sem tudom. Most egyszerre minden fontos lett számomra, de Bellánál nem.
Egy furcsa beszélgetés kúszott be a fejembe. Amibe - sajnos- Tanya-val kellet beszélnem. Nem sokkal az után hívott fel, hogy megkapták a meghívót.
„-Halló.- szólok bele a telefonba.
-Edward mi a fészkes francokat képzelsz magadról!?- ordított bele a telefonba Tanya.
-Neked is, szia. És halvány lila kőzöm sincs, miről beszélsz.
-Még, hogy nincs? Elveszel egy másik nőt. És az a…- nem hagytam neki befejezni.
-Igen elveszek egy "nőt"!. De mi az, hogy másik? És miért baj, hogy elveszek valakit?
-Mindét kérdésedre egyszerű a válasz. Mert az a nő nem én vagyok.- szólt bele.- Mi de hisz én nem is szeretem. Vagyis de csak min egy barátot.- gondoltam.
-Tanya. Ezt már sokszor megbeszéltük, nem szeretlek. Csak annyira mit egy barátot szokás.
-Ez most nagyon megsértett Ed.- szólt bele szomorú hangon.- De azt fejesd el, hogy elmegyek az esküvőre.- az előbbi szomorúságot már nem lehetett hallani csak is kizárólag a szín tiszta haragot és gyűlölete.
-Engem nagyon nem érdekel, hogy el jössz vagy sem, Ha eljössz oké, de ha nem akkor sem dől össze a világ. Na szia.- a válasz meg sem várva letettem.- Hogy gondolhatja az, hogy nekem büntetés, ha pont ő nem jön el?!”
Még most is kiráz a hideg-, de vajuk be egy vámpírnál igen furcsa- de ez a nő kikészít. Mióta legelőszőr találkoztunk az óta belém, van zúgva. Csak azt nem értem a „NEM”-nek melyik részét nem érti.
-Edward te meg még nem vagy kész?! 1 óra múlva kezdődik a szertartás.- rontott be a szobámba Alice.
-Bocs csak elgondolkozzam.
-Jó-jó. Csak készülődj már.- utasított kedvenc kishúgom.
***
Azon kaptam magam, hogy az oltár előtt álok és várom Bellát.
Végre felcsendült a nászinduló és mindenki felállt. Nem sokra rá megláttam őt! Egyszerűen gyönyörű volt. Egyszerű volt a ruhája de mégis tökéletes. Egy furcsa gondolat tört be a fejembe. „Jaj csak már legyek ott. Rosalie nem tudnád gyorsabban játszani?” Bella. Teljesen meg voltam lepődve, hogy hallom a gondolatait. De ez egy jókora mosolyt csalt az arcomra. Végre mellém ért. Jake óvatosan a kezembe csúszatta Bella kezét.
Bella arcán egy hatalmas mosoly virított. Mindketten csak egymást néztük.
Carlisle volt a pap.
-Edward Cullen. Akarod az itt megjelent Isabella Swan-t hites feleségedül a örökké valóságig?
-Igen akarom.
-És te Isabella Swan karod az itt megjelent Edward Cullen-t hites férjedül az örökké valóságig?
-Igen akarom.
-Mostantól férj és feleségnek nyilvánítalak benneteket. Fiam csókold meg a menyasszonyt.- adta ki az utasítást az apám. Nem is kellet több és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Köhintéseket és egy eléggé öblös nevetést hallottunk. Erre nagy nehezen szétváltunk de még mindig egymást néztük. A többiek sorba jöttek gratulálni, és Bella megy sorba változtatta át őket emberré.
-Bella.- jött oda Aro.
-Igen.- mosolygott rá kedvesem kedvesen Aro-ra.
-Bocsánat, hogy megkérdezem, de amikor harcoltunk akkor csak párat tudtál „visszaváltoztatni” most meg mindenkit, ez hogyan lehetséges?
-Semmi baj. És ez igazán egyszerű. Mert titeket jól ismerlek, és ti nem lesztek annyira mozgásban, mint ők.- Aro csak elmosolyodott és kézen csókolta Bellát.
Bella szemszöge
Aro kérdése egy kicsit meglepett, de nem furcsálltam hisz ő „képesség mániákus”.
A party hagyományosan telet. Edward megette a villámról a tortát én meg az övéről. Vacsoráztunk aztán eljött a menyasszonytánc.
-Szabad.- kért fel Alec.
-Ezre örömmel.- nyújtottam oda a kezemet. Igaz, hogy csak forogtunk és lépkedtünk, de jó volt táncolni vele. Ezután Jane kér le és utána az összes többi Volturi tag. Utánuk jöttek, a most mér nem ismeretlen Carlisle barátai. Utánuk a család közeli barátai Tanyáék és végül a Cullen-ek.
-Most egész jól táncolsz hugi.- vigyorgott rám Em.- Bár szívesen megnézném, ahogy eltanyálsz a ruhában.- persze a poén nem hagyhatta ki.
-Nagyon szépen kösz bátyó. De a másodikat inkább kihagynám.- nem tudom mi történt, de Edward felkapott és lekezdett velem rohanni. De csak egy székig. Ott letett és a következőket súgta a fülembe:
-Alice mesélte, hogy van egy combdíszed, amit a férjnek kell lehúznia.- mosolygott el féloldalasan.
-Ó szóval Alice?- mondtam viccelődve. Eközben a többiek körénk gyűltek. Edward feltolta a szoknyámat. A fogával megfogta és elkezdte lehúzni- közben én elpirultam- és a kezét szépen végighúzta a combomtól egészen a bokámig.
- Hohó, öcsi. Ez még nem a nászúnt, bár én nem bánnék egy kis ingyen pornót.- szakadt a nevetéstől Emmett, és a többiek is csatalakoztak hozzájuk.
Miután abbahagyták a nevetést még táncoltunk egy kicsit.
-Na gyerünk, mert le fogjátok késni a gépet.- rángatott maga után minket.
Én egy fehér térdig érő farmert és egy kék felsőt vettem fel. Szerelem pedig egy fekete gatyát és szintén egy kék pólót.
-Na gyerünk már.- szólt fel Alice. Edward-al fél úton találkoztam. Kézen fogva mentünk le. Vettünk egy gyors búcsút és mindenkit „visszaváltoztattam”. Emmett vitt ki minket a reptérre. A bőröndjeink hatalmasak voltak. Persze kellet rá fizetni, de nem érdekelt minket. Be chek-oltunk és vártuk a gépet. Fél óra múlva már a gépen ültünk és vártuk, hogy elinduljunk.
Elindultunk a nászutunk felé- megjegyzem fogalmam sincs hova- ami remélhetőleg fantasztikus lesz.
Na itt van végre a kövi ész. Csak szólok előre, hogy a következő 18 karikás lesz. De va egy olyan tippem, hogy úgy is el fogjátok olvasni. De most ne ez a lényeg hanem az, hogy megjött a folyti és KRITIKÁT!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
