Élj Tovább! Élj Együtt! Élj Vele!: április 2010

Íme a kövi! Ez szerintem eléggé hosszú legalábbis az előzőhöz mérten!
Előre annyit még nem olvastam olyan ahol Esme és Carlisle vitáztak volna. Remélem jó lesz!

Esme és Carlisle veszekedése

Carlisle szemszöge

-Esme ez egyszerűen őrültség. Nem lehetsz ilyen felelőtlen.- keltem ki magamból.
-De mit tehetnék Carlisle? A családunk teljesen széthullott. Rosalie és Emmett Ázsiában vannak, Alice és Jasper meg Dél-Amerikában, Edward meg a fene tudja hol jár. Én a családomat akarom újra együtt látni. Tudom, hogy Bella nélkül semmi sem lesz ugyanolyan de én a családomat akarom. Jól hallottad nem szeretném, hanem akarom. Még az sem érdekel, hogy orbitális nagy felelőtlenség én akkor is megkérem őket, hogy keressék meg a gyerekeimet. Carlisle, se te se én nem vagyunk jó nyomkövetésben…
-Ennyi erővel mehetnénk a Volturi-hoz is. Miért pont hozzájuk?
-Ha a Volturi fülébe jut, hogy a családunk széthullott egyből elmennek megkeresni Edward-ot és Alice-t. Amennyire most Edward el van keseredve velük menne. Alice-nak meg megmondják, hogy ott van Edward. És tudod jól, hogy Jasper után Alice Edwardot szereti a legjobban a családból. Ezért hát velük tartana de Jasper nem hagyja egyedül Alice-t és akkor már 5 gyerekünkből 3 már a Volturi-nál van.
-De…
-Itt nincs semmi DE! Ha a Volturi megkaparintja őket többé NEM engedik el őket. És ha azt Emmett megtudja megpróbálja kiszabadítani őket. Rosalie meg megy a férje után mert hát nagyon szereti Emmett-et. Ha Emmett-et elkapják őt is beállítják katonák mert rendkívül nagy az ereje. Rosalie-t meg Heidi mellé beállítják, hogy szerezzen „ételt”. És már puff az összes gyerekünk a Volturi-nál van. Még a te kedves szavad sem hat Aro-ra, még Bella emlékére sem engednék ki őket. Ne feledd a Volturi-ról beszélünk
-Értem én Esme! De nem engedlek oda! MEGTILTOM!
-MIIII? MEGTÍLTOD?! SZERETLEK CARLISLE DE NEKEM NEM TILTHATSZ MEG SEMMIT!- emelte fel a hangját és elviharzott. Ki az erdőbe. Ebben nagyon hasonlítottak Edward-al ő is ha nagyon mérges- bár eddigi létezése sorát csak egyszer láttam ilyen dühösnek- kiviharzik az erdőbe.
Még csak most fogtam fel a szavait!
Megkeresni Edward-ot. Az első gyerekemet. Mindegyiket nagyon szeretem mintha csak a sajátom lenne, de valahogy Edward-hoz jobba kötődöm.
Alice meg menne a Volturi-val Edward miatt. Hogy az én örök mosolygós pattogós vásárlásmániás lányom a komor színtelen Volturi-ban éljen nem tudom elképzelni.
Jasper nem hagyja egyedül Alice-t. Ez is igaz. Neki mindennél fontosabb Alice. Hisz oly sokáig a sötétségben élt és akkor jött Alice. Sosem lenne neki eléggé hálás, hogy kihúzta őt abból a sötétségből.
Emmett megtudja megpróbálja kiszabadítani őket. Az örökké forrófejű fiam aki ha akar és a szükség is úgy hozza egy vadállat tud lenni a családja miatt de egyaránt higgadt és megfontolt is tud lenni.
Rosalie meg megy a férje után. Akármennyire úgy tűnik egy külső szemlélőnek, hogy Rosalie hordja az úgynevezett gatyát valójában nagyon rá van utalva Emmett-re. Mindig is megszokta, hogy rá mindig figyelnek. Ezt elvárja Emmett-től, de egyúttal azt is akarja, hogy uralkodjon és vigyázzon rá.
És itt van az én drága szerelmem: Esme. Nem is tudom mit gondoltam mikor azt mondtam neki megtiltom. Hát mit is semmit. Csak a féltés beszélt belőlem. Ha már a gyerekeim szétszóródtak a feleségemet nem akarom elveszíteni. Túlságosan féltem ahhoz, hogy odaengedjem. Hisz Aro annyi minden rosszat mesélt a Románok-ról.

Esme szemszöge

-Esme ez egyszerűen őrültség. Nem lehetsz ilyen felelőtlen.- kelt ki magából
-De mit tehetnék Carlisle? A családunk teljesen széthullott. Rosalie és Emmett Ázsiában vannak, Alice és Jasper meg Dél-Amerikában, Edward meg a fene tudja hol jár. Én a családomat akarom újra együtt látni. Tudom, hogy Bella nélkül semmi sem lesz ugyanolyan de én a családomat akarom. Jól hallottad nem szeretném, hanem akarom. Még az sem érdekel, hogy orbitális nagy felelőtlenség én akkor is megkérem őket, hogy keressék meg a gyerekeimet. Carlisle, se te se én nem vagyunk jó nyomkövetésben…
-Ennyi erővel mehetnénk a Volturi-hoz is. Miért pont hozzájuk?
-Ha a Volturi fülébe jut, hogy a családunk széthullott egyből elmennek megkeresni Edward-ot és Alice-t. Amennyire most Edward el van keseredve velük menne. Alice-nak meg megmondják, hogy ott van Edward. És tudod jól, hogy Jasper után Alice Edwardot szereti a legjobban a családból. Ezért hát velük tartana de Jasper nem hagyja egyedül Alice-t és akkor már 5 gyerekünkből 3 már a Volturi-nál van.
-De…-közbe akart szólni de én félbeszakítottam.
-Itt nincs semmi DE! Ha a Volturi megkaparintja őket többé NEM engedik el őket. És ha azt Emmett megtudja megpróbálja kiszabadítani őket. Rosalie meg megy a férje után mert hát nagyon szereti Emmett-et. Ha Emmett-et elkapják őt is beállítják katonák mert rendkívül nagy az ereje. Rosalie-t meg Heidi mellé beállítják, hogy szerezzen „ételt”. És már puff az összes gyerekünk a Volturi-nál van. Még a te kedves szavad sem hat Aro-ra, még Bella emlékére sem engednék ki őket. Ne feledd a Volturi-ról beszélünk
-Értem én Esme! De nem engedlek oda! MEGTILTOM!
-MIIII? MEGTILTOD?! SZERETLEK CARLISLE DE NEKEM NEM TILTHATSZ MEG SEMMIT!- avval fogtam magam és elrohantam az erdőbe.
Nem hiszem el, hogy nem érti meg mit jelentenek nekem a gyerekek.
És mi az, hogy megtilt nekem valamit? Szeretem Carlisle-t tiszta szívemből és bárhová követem de az már nekem is sok, hogy megtilt valamit.
Az a baj, hogy Carlisle hisz Aro-nak és ezáltal rossz képet von le a Románok-ról. Mi is egészen más képet festettünk a Volturi-ról de mi lett belőle? Mi egy könyörtelen hatalomra vágyó vámpírokat láttunk és utána kiderült, hogy teljesen normális vámpírok akárcsak mi.
Létezésem során eddig csak egyszer keltem ki magamból de akkor még ennél is rosszabb volt a helyzet.
„Valami üvegféle eltört. Gyorsan leszaladtam, hogy megnézzem mit törtek össze. A zaj a nappaliból jött. Furcsa hisz nem volt ott senki. Éppen sétálok mikor rálépek valami fémféleségre. Nem hittem a szememnek. A kézi-tükröm volt az. Eredetileg a hálóban kéne lennie nem pedig itt.
-Gyerekek.- szólaltam meg kicsit hangosabban. Erre mindannyian megjelentek.- Ki törte össze a tükrömet?- csend. Na itt bepöccentem.- KI TÖRTE ÖSSZE A TÜKRÖMET?- szinte már ordítottam.
-Én voltam anya.- lépett előrébb Emmett lehajtott fejjel.
-És mégis, hogy törted össze.
-Zsonglőrködtem és nem figyeltem egy pillanatra oda…
-TE ZSONGLŐRKÖDTÉL AZ ÉN KÉZI-TÜKRÖMMEL?
-Hát..
-EZ A TÜKÖR A CARLISLE ÉS AZ ÉN HÁLÓSZOBÁMBA VOLT. NEM ELÉG, HOGY ELVESZEL ONNAN VALAMIT KÉRDEZÉS NÉLKÜL DE MÉG ÖSSZE IS TÖRÖD. DE EZ NEM AKÁRMILYEN TÜKÖR VOLT EZT A DÉDMAMÁMTÓL KAPTAM MÉG A 18-DIK SZÜLETÉSNAPOMRA.
-Sajnálom anya nem akartam.
-AZT SAJNÁLHATOD IS!!!! EMMETT CULLEN HATALMASAT CSALÓDTAM BENNED. MOST MEG TŰNJ A SZEMEM ELŐL MIELŐTT FELPOFOZLAK VAGY AKÁRMI MÁS CSINÁLOK! JA ÉS EGY JÓ DARABIG NE IS KERÜLJ A SZEMEM ELÉ HA JÓT AKARSZ!”
Már akkor láttam a szemében, hogy nagyon bánja és sírt volna, ha tehette. A pillanat hevében olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit nem akartam. Például akármit elvehetnek a hálónkból csak kerüljön vissza és ez mindenkire érvényes. Miután leordítottam a fejét elrohantam az erdőbe és pusztítottam. Rosalie jött utánam és- mivel látta, hogy már lenyugodtam- elmondat, hogy Emmett mennyire sajnálja csak bohóckodni akart.
Akkor hatódtam meg végképp mikor a baleset után egy héttel Emmett a szemem elé került. De egy kis doboz is volt nála. Csak a kezembe nyomta és mondta, hogy nyissam ki. Tettem amit mondott. Mikor kinyitottam a dobozt azt hittem ott helyben elájulok az ötömtől. A fehérarany és ezüst kézi-tükröm teljesen ép volt. Csak vámpírlátással lehetett látni, hogy hol volt eltörve és persze új tükör volt benne. Megfordítottam és egy kis szöveg volt belegravírozva ami eddig nem volt benne. „A tükörben lehet látni a világ legszebb és légszeretetre méltóbb édesanyját!” A boldogságtól Emmett-et átöletem és a fülébe súgtam, hogy nem haragszom na meg, hogy köszönöm.
Azon kívül még nem volt vitám senkivel sem de hát most ismét eljött az ideje.

Negyed óra múlva úgy döntöttem visszamegyek és megbeszélem normális ember- esetünkben vámpír- módjára Carlisle-val a dolgot.
Amikor beléptem a házba csodálatos látvány fogadott.

Carlisle szemszöge

Mikor Esme belépett a házba teljesen lefagyott. Láttam a szemében a meglepődést és az örömöt is.
Az egész nappalit kék és fehér rózsaszirmok fedték.
-Carlisle ez…- a mutatóujjamat a szájára tettem evvel csendre intettem.
-Kérlek most én szertermék beszélni.- ő csak némán bólintott.- Nagyon sajnálom, hogy felemeltem veled szemben a hangomat. És azt főleg, hogy azt mondtam neked: megtiltom. Én is végiggondoltam és teljesen igazad van. Nem hagyhatjuk, hogy a családunk szétessen. Meg tudsz nekem bocsátani Esme?
-Igen persze, és én is sajnálom, hogy kiabáltam veled.
-Nos ennek a fényében.- itt letérdeltem elé.- Esme Anna Patt hozzám jönnél feleségül? Újra?- a kezét a szája elé tette és úgy nézte a gyűrűt a dobozban. A következő pillanatban meg már a nyakamba volt és megcsókolt.
-Igen. Igen és milliószor igen. Igen hozzád megyek feleségül újra.- mosolygott rám. A gyűrű kő része. Több kicsi igazgyöngyből és gyémántból állt és a közepén egy nagy fehér igazgyöngy volt. Ezek a gyöngyök még az ő szigetéről valóak.
De nem is ez a lényeg Esme újra igent mondott nekem.

Ez az a bizonyos gyűrű!

Ez az a bizonyos tükör!

És most nagyon szigorúan veszem a 10 kritikát addig nem lesz míg össze nem gyűlik! Ja és részletes kritikát kérek, hogy mi tetszett mi nem, nem csak annyi hogy ez jó volt meg stb.
Puszika!:) :D

Köszönöm a a 11 komit és íme itt a kövi fejeztet!

Az élj leple alatt

-Johnny biztos vagy a tervedben. Nem akarom, hogy Bellának baja essen hisz most olyan gyenge. Még lábra állni sem tud nem, hogy menekülni ha kell.
-Nyugalom. Igen biztos vagyok benne.
-De Jane miért nem jöhet most velünk?
Érte majd visszajövök. Túl feltűnő lenne ha egyszerre mind a hárman akkor tűnnénk el mikor Bella is. Na de most menyünk, hogy nehogy kicsússzunk az időből.-avval elindultak.
Két sötét alak rohant- nem is inkább suhant- a börtönszinten. Az egyik megközelíti a 188 cm a másik meg alig 175 cm magas. Nagyon sokban különböztek az egyik 16 éves a másik meg 24 éves letehet de amiben hasonlítottak az az volt, hogy mindkettőjüknek vérvörös szeme van.
Befordultalak az utolsó kanyarnál. Gyorsan kinyitották a cella ajtaját és egy alvó lányt találtak.
-Bella. Bella kelj fel.
Alec? Te..
-Nincs időnk, változz át vámpírrá, kiszabadítunk.- a barna hajú lány értetlenül nézett rájuk de tette amit mondtak. A fiatalabbik vámpír a hátára kapta és kivitte a cellából.
-Várjatok a Cuper családot is. Őket meg akarják ölni.
-Oké de siessünk.- 50 méter után megálltak egy cella előtt. Gyorsan kinyitották az ajtót.
-Nem kell félni kiszabadítjuk magukat.- mondta Alec.
-Jó ég Bella jól vagy?- ideje meg Sziszi.
-Mondjuk, de most mennyünk.
A Cuper család nem a megszokott szép ruhájába és jól elrendezett frizujáukkal voltak a női családtagok pedig smink nélkül voltak. A ruhájuk szakadt volt. Még a kislány is borzasztóan nézett ki.
-Állj!- mondta Johnny. Egy fal előtt álltak. Benyomott egy kődarabot és a fal megmozdult. Egy kb. 1 m-szer 1,5 méter lyuk keletkezett.- Gyerünk menjetek.
Először Alec ment be Bellával a hátán, utána a Cuper család és végül Johnny.
-Ez az alagút kivezet Voltarából.- lekezdtek vámpír sebességgel rohanni.
Fél óra múlva Johnnya megszólalt.
-Már csak 50 km és kijutunk az alagútból.- és tényleg 50 km után egy ajtónál találták magukat. Az ajtó egy nagyobb nappaliba találták magukat. L alakban egy sötétkék kanapé előtte egy fa kis asztal. A falak halványkék voltak és rajta különféle képek.
A plafonról egy lámpa lógott le. Az egyik fal tele volt könyvekkel. A szobában volt mégy egy kandalló is, de mégy egy ajtó is nyílt onnan.
-Üljetek le.- mondta Johnny.
Miért segítettetek rajtunk?- kérdezte Sana.
-A Volturi egyre nagyobb hatalmat akar. Mióta Belláról tudomást szereztek azóta akarnak hatalmas erőket. Gondolom Aro elmondta nekem Bella, hogy elvett jó pár erődet. Mivel nekem eleve van egy elméi pajzsom csak én nem tudom ki-be vonogatni mint te, de megkaptam az egyik képességemet azt, hogy el tudom tüntetni valaminek vagy valakinek a szagát így kiszabadítottunk titeket. Még Jane is csatalakozik gog hozzánk, de érte még vissza kell mennem.- avval a férfi el is tűnt azon az ajtón amin bejöttek.
A többiek meg beszélgettek, hogy kivel mi történt.

Na ennek is vége! Mint mindig 10 komi után kezdem el írni a kövi fejezetet!