15. fejezet (35. fejezet most számoltam meg és összesen eddig ennyi fejezet írtam)

Íme a kövi! Ez szerintem eléggé hosszú legalábbis az előzőhöz mérten!
Előre annyit még nem olvastam olyan ahol Esme és Carlisle vitáztak volna. Remélem jó lesz!

Esme és Carlisle veszekedése

Carlisle szemszöge

-Esme ez egyszerűen őrültség. Nem lehetsz ilyen felelőtlen.- keltem ki magamból.
-De mit tehetnék Carlisle? A családunk teljesen széthullott. Rosalie és Emmett Ázsiában vannak, Alice és Jasper meg Dél-Amerikában, Edward meg a fene tudja hol jár. Én a családomat akarom újra együtt látni. Tudom, hogy Bella nélkül semmi sem lesz ugyanolyan de én a családomat akarom. Jól hallottad nem szeretném, hanem akarom. Még az sem érdekel, hogy orbitális nagy felelőtlenség én akkor is megkérem őket, hogy keressék meg a gyerekeimet. Carlisle, se te se én nem vagyunk jó nyomkövetésben…
-Ennyi erővel mehetnénk a Volturi-hoz is. Miért pont hozzájuk?
-Ha a Volturi fülébe jut, hogy a családunk széthullott egyből elmennek megkeresni Edward-ot és Alice-t. Amennyire most Edward el van keseredve velük menne. Alice-nak meg megmondják, hogy ott van Edward. És tudod jól, hogy Jasper után Alice Edwardot szereti a legjobban a családból. Ezért hát velük tartana de Jasper nem hagyja egyedül Alice-t és akkor már 5 gyerekünkből 3 már a Volturi-nál van.
-De…
-Itt nincs semmi DE! Ha a Volturi megkaparintja őket többé NEM engedik el őket. És ha azt Emmett megtudja megpróbálja kiszabadítani őket. Rosalie meg megy a férje után mert hát nagyon szereti Emmett-et. Ha Emmett-et elkapják őt is beállítják katonák mert rendkívül nagy az ereje. Rosalie-t meg Heidi mellé beállítják, hogy szerezzen „ételt”. És már puff az összes gyerekünk a Volturi-nál van. Még a te kedves szavad sem hat Aro-ra, még Bella emlékére sem engednék ki őket. Ne feledd a Volturi-ról beszélünk
-Értem én Esme! De nem engedlek oda! MEGTILTOM!
-MIIII? MEGTÍLTOD?! SZERETLEK CARLISLE DE NEKEM NEM TILTHATSZ MEG SEMMIT!- emelte fel a hangját és elviharzott. Ki az erdőbe. Ebben nagyon hasonlítottak Edward-al ő is ha nagyon mérges- bár eddigi létezése sorát csak egyszer láttam ilyen dühösnek- kiviharzik az erdőbe.
Még csak most fogtam fel a szavait!
Megkeresni Edward-ot. Az első gyerekemet. Mindegyiket nagyon szeretem mintha csak a sajátom lenne, de valahogy Edward-hoz jobba kötődöm.
Alice meg menne a Volturi-val Edward miatt. Hogy az én örök mosolygós pattogós vásárlásmániás lányom a komor színtelen Volturi-ban éljen nem tudom elképzelni.
Jasper nem hagyja egyedül Alice-t. Ez is igaz. Neki mindennél fontosabb Alice. Hisz oly sokáig a sötétségben élt és akkor jött Alice. Sosem lenne neki eléggé hálás, hogy kihúzta őt abból a sötétségből.
Emmett megtudja megpróbálja kiszabadítani őket. Az örökké forrófejű fiam aki ha akar és a szükség is úgy hozza egy vadállat tud lenni a családja miatt de egyaránt higgadt és megfontolt is tud lenni.
Rosalie meg megy a férje után. Akármennyire úgy tűnik egy külső szemlélőnek, hogy Rosalie hordja az úgynevezett gatyát valójában nagyon rá van utalva Emmett-re. Mindig is megszokta, hogy rá mindig figyelnek. Ezt elvárja Emmett-től, de egyúttal azt is akarja, hogy uralkodjon és vigyázzon rá.
És itt van az én drága szerelmem: Esme. Nem is tudom mit gondoltam mikor azt mondtam neki megtiltom. Hát mit is semmit. Csak a féltés beszélt belőlem. Ha már a gyerekeim szétszóródtak a feleségemet nem akarom elveszíteni. Túlságosan féltem ahhoz, hogy odaengedjem. Hisz Aro annyi minden rosszat mesélt a Románok-ról.

Esme szemszöge

-Esme ez egyszerűen őrültség. Nem lehetsz ilyen felelőtlen.- kelt ki magából
-De mit tehetnék Carlisle? A családunk teljesen széthullott. Rosalie és Emmett Ázsiában vannak, Alice és Jasper meg Dél-Amerikában, Edward meg a fene tudja hol jár. Én a családomat akarom újra együtt látni. Tudom, hogy Bella nélkül semmi sem lesz ugyanolyan de én a családomat akarom. Jól hallottad nem szeretném, hanem akarom. Még az sem érdekel, hogy orbitális nagy felelőtlenség én akkor is megkérem őket, hogy keressék meg a gyerekeimet. Carlisle, se te se én nem vagyunk jó nyomkövetésben…
-Ennyi erővel mehetnénk a Volturi-hoz is. Miért pont hozzájuk?
-Ha a Volturi fülébe jut, hogy a családunk széthullott egyből elmennek megkeresni Edward-ot és Alice-t. Amennyire most Edward el van keseredve velük menne. Alice-nak meg megmondják, hogy ott van Edward. És tudod jól, hogy Jasper után Alice Edwardot szereti a legjobban a családból. Ezért hát velük tartana de Jasper nem hagyja egyedül Alice-t és akkor már 5 gyerekünkből 3 már a Volturi-nál van.
-De…-közbe akart szólni de én félbeszakítottam.
-Itt nincs semmi DE! Ha a Volturi megkaparintja őket többé NEM engedik el őket. És ha azt Emmett megtudja megpróbálja kiszabadítani őket. Rosalie meg megy a férje után mert hát nagyon szereti Emmett-et. Ha Emmett-et elkapják őt is beállítják katonák mert rendkívül nagy az ereje. Rosalie-t meg Heidi mellé beállítják, hogy szerezzen „ételt”. És már puff az összes gyerekünk a Volturi-nál van. Még a te kedves szavad sem hat Aro-ra, még Bella emlékére sem engednék ki őket. Ne feledd a Volturi-ról beszélünk
-Értem én Esme! De nem engedlek oda! MEGTILTOM!
-MIIII? MEGTILTOD?! SZERETLEK CARLISLE DE NEKEM NEM TILTHATSZ MEG SEMMIT!- avval fogtam magam és elrohantam az erdőbe.
Nem hiszem el, hogy nem érti meg mit jelentenek nekem a gyerekek.
És mi az, hogy megtilt nekem valamit? Szeretem Carlisle-t tiszta szívemből és bárhová követem de az már nekem is sok, hogy megtilt valamit.
Az a baj, hogy Carlisle hisz Aro-nak és ezáltal rossz képet von le a Románok-ról. Mi is egészen más képet festettünk a Volturi-ról de mi lett belőle? Mi egy könyörtelen hatalomra vágyó vámpírokat láttunk és utána kiderült, hogy teljesen normális vámpírok akárcsak mi.
Létezésem során eddig csak egyszer keltem ki magamból de akkor még ennél is rosszabb volt a helyzet.
„Valami üvegféle eltört. Gyorsan leszaladtam, hogy megnézzem mit törtek össze. A zaj a nappaliból jött. Furcsa hisz nem volt ott senki. Éppen sétálok mikor rálépek valami fémféleségre. Nem hittem a szememnek. A kézi-tükröm volt az. Eredetileg a hálóban kéne lennie nem pedig itt.
-Gyerekek.- szólaltam meg kicsit hangosabban. Erre mindannyian megjelentek.- Ki törte össze a tükrömet?- csend. Na itt bepöccentem.- KI TÖRTE ÖSSZE A TÜKRÖMET?- szinte már ordítottam.
-Én voltam anya.- lépett előrébb Emmett lehajtott fejjel.
-És mégis, hogy törted össze.
-Zsonglőrködtem és nem figyeltem egy pillanatra oda…
-TE ZSONGLŐRKÖDTÉL AZ ÉN KÉZI-TÜKRÖMMEL?
-Hát..
-EZ A TÜKÖR A CARLISLE ÉS AZ ÉN HÁLÓSZOBÁMBA VOLT. NEM ELÉG, HOGY ELVESZEL ONNAN VALAMIT KÉRDEZÉS NÉLKÜL DE MÉG ÖSSZE IS TÖRÖD. DE EZ NEM AKÁRMILYEN TÜKÖR VOLT EZT A DÉDMAMÁMTÓL KAPTAM MÉG A 18-DIK SZÜLETÉSNAPOMRA.
-Sajnálom anya nem akartam.
-AZT SAJNÁLHATOD IS!!!! EMMETT CULLEN HATALMASAT CSALÓDTAM BENNED. MOST MEG TŰNJ A SZEMEM ELŐL MIELŐTT FELPOFOZLAK VAGY AKÁRMI MÁS CSINÁLOK! JA ÉS EGY JÓ DARABIG NE IS KERÜLJ A SZEMEM ELÉ HA JÓT AKARSZ!”
Már akkor láttam a szemében, hogy nagyon bánja és sírt volna, ha tehette. A pillanat hevében olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit nem akartam. Például akármit elvehetnek a hálónkból csak kerüljön vissza és ez mindenkire érvényes. Miután leordítottam a fejét elrohantam az erdőbe és pusztítottam. Rosalie jött utánam és- mivel látta, hogy már lenyugodtam- elmondat, hogy Emmett mennyire sajnálja csak bohóckodni akart.
Akkor hatódtam meg végképp mikor a baleset után egy héttel Emmett a szemem elé került. De egy kis doboz is volt nála. Csak a kezembe nyomta és mondta, hogy nyissam ki. Tettem amit mondott. Mikor kinyitottam a dobozt azt hittem ott helyben elájulok az ötömtől. A fehérarany és ezüst kézi-tükröm teljesen ép volt. Csak vámpírlátással lehetett látni, hogy hol volt eltörve és persze új tükör volt benne. Megfordítottam és egy kis szöveg volt belegravírozva ami eddig nem volt benne. „A tükörben lehet látni a világ legszebb és légszeretetre méltóbb édesanyját!” A boldogságtól Emmett-et átöletem és a fülébe súgtam, hogy nem haragszom na meg, hogy köszönöm.
Azon kívül még nem volt vitám senkivel sem de hát most ismét eljött az ideje.

Negyed óra múlva úgy döntöttem visszamegyek és megbeszélem normális ember- esetünkben vámpír- módjára Carlisle-val a dolgot.
Amikor beléptem a házba csodálatos látvány fogadott.

Carlisle szemszöge

Mikor Esme belépett a házba teljesen lefagyott. Láttam a szemében a meglepődést és az örömöt is.
Az egész nappalit kék és fehér rózsaszirmok fedték.
-Carlisle ez…- a mutatóujjamat a szájára tettem evvel csendre intettem.
-Kérlek most én szertermék beszélni.- ő csak némán bólintott.- Nagyon sajnálom, hogy felemeltem veled szemben a hangomat. És azt főleg, hogy azt mondtam neked: megtiltom. Én is végiggondoltam és teljesen igazad van. Nem hagyhatjuk, hogy a családunk szétessen. Meg tudsz nekem bocsátani Esme?
-Igen persze, és én is sajnálom, hogy kiabáltam veled.
-Nos ennek a fényében.- itt letérdeltem elé.- Esme Anna Patt hozzám jönnél feleségül? Újra?- a kezét a szája elé tette és úgy nézte a gyűrűt a dobozban. A következő pillanatban meg már a nyakamba volt és megcsókolt.
-Igen. Igen és milliószor igen. Igen hozzád megyek feleségül újra.- mosolygott rám. A gyűrű kő része. Több kicsi igazgyöngyből és gyémántból állt és a közepén egy nagy fehér igazgyöngy volt. Ezek a gyöngyök még az ő szigetéről valóak.
De nem is ez a lényeg Esme újra igent mondott nekem.




Ez az a bizonyos gyűrű!

Ez az a bizonyos tükör!


És most nagyon szigorúan veszem a 10 kritikát addig nem lesz míg össze nem gyűlik! Ja és részletes kritikát kérek, hogy mi tetszett mi nem, nem csak annyi hogy ez jó volt meg stb.
Puszika!:) :D