13. fejezet

Megfosztva

Edward szemszöge

Egy telefon. Egy rossz hír. Egy egész család összeomlását okozta.
Hogyan is történt?!
„Megcsörrent a vonalas telefon, mivel Esme volt hozzá a legközelebb ezért ő vett fel.
-Halló tessék itt a Cullen lakás.- szólt bele az édesanyám.
-Szervusz Esme itt Aro. Carlisle barátom ott van?- tudom, hogy nem szép dolog de kihallgattam a beszélgetést.
-Sajnos nincs. De ha én tudom segíteni.
-Végül-is egy hírt akartam közölni. Egy nagyon rossz hírt.
-Aro ne rémisztgess!- förmedt rá Esme.- Mi történt. Ügye Bella jól van!?
-Épp ez az! Nem tudjuk hogyan de Bella…- itt elcsuklott a hangja.- Ő meg… meghalt.- Esme az utolsó szónál kiejtette a kezéből a készüléket.- Ott vagy még Esme? Annyira sajnálom, hogy így kellet közölnöm. És őszinte részvétem!- avval letette a telefont.
Gyorsan Esme mellé mentem és átkaroltam. Igaszániból még fel sem fogtam, de a dolgok szépen lassan a helyükre kattantak.”
És most az egész család széthullott. A szó szoros értelmében.
Emmett és Rosalie elmentem Ázsiába. Nekik is borzasztón hiányzik Bella csak, hogy látták Esme-t szenvedni nem bírták tovább.
Jasper és Alice valahol dél-Amerikában vannak. Bár náluk Jasper nem bírta a sok negatív energiát és el kellet menniük, mert Jazz kezdet megbolondulni-, ha ilyen létezik a vámpíroknál. Carlisle és Esme meg Angliában maradtak.
És én? Itt rohangálok Alaszkában. Bellát már másodszorra veszítettem el de most végérvényesen. Nem értem, hogy történhetett hisz ő a világ legerősebb, legszebb és a legcsodálatosabb lénye
Megfosztva élek a létem értelmétől.
Megfosztva a világomtól!

Bella szemszöge

-Bella drágám beszélni óhajtottál velem, igaz?- jött be Aro a cellámba.
-Igen. Hogy kerültem én ide? És mi történt velem?- kérdeztem tőle nyugodt hangon bár legszívesebben a képébe ordította volna.
-Gondoltam, hogy emiatt óhajtasz velem beszélni. Az első kérdésed a válasz az, hogy én hozattalak ide. A másodikra pedig az, hogy túl hatalmas voltál egy vámpírnak és féltünk, hogy megfosztasz engem és a testvéreimet a „tróntól” ezért hát megfosztottunk az erőidtől.- tágra nyílt szemekkel és leesett állal hallgattam a beszédét.- Nyugalom nem az összestől fosztottunk meg. Csak azoktól, amelyeket átvettél. Először a másoló képességedet akartuk elvenni de az nem ment, míg el nem a többi átvett képességedet. És, hogy ez hogyan sikerült? Találtam egy igen tehetséges vámpírt. El tudja mások képességét venni. Szegénykémet nagyon megviselte. De így is megmaradtak a pajzsaid és az „emberé” változtató képességed. De fizikailag nagyon lemerültél.
-És ezek után mi hasznod húzol te ebből?! Ennyi erővel visszaküldhettél volna a Cullan-ekhez.
-O- hogy is mondják? Á megvan!- Nem eszeik olyan forrón a kását Bellácskám. A te képességeid még kapóra jönnek. Ja és a Cullen-ek azt hiszik meghaltál. Egy megoldás maradt belépsz hivatalosan is közénk ez azt jeleni, hogy neked is embert kell ölnöd. De jól gondold meg rajtad múlik a Cuper család sors és ügye nem akarod, hogy a Kis Tina Brigitta Cuper meghaljon?- kacagott fel és avval távozott is a cellából.
„Aljas féreg! Hogy merészeli belekavarni a Cuper családot is. Főleg a kis Tinát! Ilyen egy aljas disznót.- De várjunk csak, akkor ők is rabok.- De miért teszi ezt Aro? Most legalább már tudom, hogy mi volt az amiért ide kellet jönnöm. Meg azt is tudom, hogy mi volt az-az irdatlan fájdalom, amit éreztem. Az, hogy „kiszedték” belőlem az átvett erőimet!”
Ez a gyors eszmefuttatás után emberré „változtam”, hogy legalább alvással töltsem el az időt.


Na ez is megjött! Bocsi az ha egy kicsit értelmetlen lett de ez így sikerült ha valaki nem ért valamit írjon és min mindig KRITIKÁT legalább 10
Puszika!:) :D

Ui: lehet a Chet-be is írni véleményt!