19. fejezet

ÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSSSSSS IIIIIIIIGGGGGGGGGGGGGGGEEEEEEEEEEEENNNNNNNNNNNNNNNNN!
Összegyűlt a 10 komment és megjött az utolsó fejezte.
Remélem tetszeni fog. (bár nem tudom, hogy valaki ilyen későn olvasni fogja e de attól még ma felteszem!)
Nem is húzom tovább az időt itt az uccsó fejezet:

Mi ez az érzés itt bennem?

Edward szemszöge

Fogalmam sincs, hogy miért de valami húzott a ház felé. Emmett gondolatából ki tudtam olvasni, hogy hogyan lehet oda eljutni. Rohantam, ahogy csak bírtam. Elősző arra fogtam, hogy anya és apa miatt rohantam így de aztán rájöttem, hogy ennél sokkal szorosabb kötődésről van szó. Mintha belül valami súgná rohanj rohanj ahogy csak bírod. Mintha csak Bellához kellene rohanom, hogy újra a karomban foghassam és ölelhessem.

De hirtelen a lábam erre a gondolatra felmondta a szolgálatot. Az agyam utolérte a szívemet és a szívem „rájött”, hogy Bella nincs többé. Ki tudja hanyadszorra, jöttem rá de most tudatosult bennem.
-Edward!- rohant mellém Alice.- Mi a baj? Mi a baja Jazz!?
-Nagyon kuszák az érzelmei teljesen meg van kavarodva.
-Azt hiszem elmegyek vadászni. Keltem fel a földről- mert eddig ott feküdtem.
-Ne!- jött mellém Rose.
-Miért ne?
-Mert ööö…mert… anya és apa nagyon várnak már titeket!- a gondolataiban erről győzködte magát! Pontosan így szólt: „Ige pont emiatt kell gyorsan a házhoz mennünk. Igen pontosan…” és ezt folytatta magában.
-Mit titkolsz előlem Rose?- a drága nővérem eközben kiszállt Emmett karjai közöl- mert eddig ott volt mivel ember alakban van és már nő a hasa.
-Kérlek csak gyere velünk.
-Rosalie nekem most el kell mennem vadásznom kb. 1 óra múlva ott leszek.- hátat fordítottam nekik és elindultam Keletre.

A vadászattal negyed óra alatt végeztem a többi időben sétáltam. Gondolkoztam. Még mindig húzott valami a ház felé de még mindig nem éreztem magam elég erősnek, hogy visszamenjek.


Bella szemszöge

Végre kinyílt az ajtó.- Ha most emberi alakban lennék tuti, hogy szívrohamot kapnék. Annyira örültem, hogy megint láthatom a többieket de főleg Edward-ot. Halottam ahogy 4 pár cipő kopog a kövön.- Vajon kinek a lépteit nem hallom?
-Anya! Apa!- rohant be a szobába. Furcsállottam, hogy Alice nem vett észre de Jasper annál inkább!
Felkapott és megpörgetett.
-Szóval ezért akartad, hogy Edward ne menjen sehova.- fordult Rosalie-hoz. És természetesen én még mindig a testvéri ölelésében voltam.
-Miről besz…- de akkor Alice meglátott. Fel sem fogtam mi történt de már a földön voltam.- BELLA!!!!! BELLA!!!!!! Úgy örülök neked de, hogy-hogy é…
-Ez hosszú történet. Röviden Aro hazudott.- Alice amilyen gyorsan jött- vagyis döntött ki Jazz öleléséből- ugyanolyan gyorsan kelt fel és ugrálta körbe a szép nappalit.- Ööö.. valaki segítene.- hát igen sajna még mindig nem tudok rendesen mozogni. Vagyis már tudom mozgatni a végtagjaimat de járni és ebből következik, hogy vadászni -is- még nem tudok.

Szerencsére Alec gyorsan a segítségemre sietett és visszaültetett a kanapéra.

Mialatt a többiek meséltek Alice-nak és Jasper-nak és azon gondolkoztam vajon Edward miért nem jött velük.
Hiszen a többiek azt mondták, hogy Edward is velük lesz. Akkor meg hol van?


Alice szemszöge

Alig hiszem el, hogy Bella- a MI vagyis Edward vagy mégis a Mi vagy lehet, hogy… na mindegy… Az a lényeg, hogy BELLA életben van.
Esküszöm mostanában annyiszor voltam dühös de esküszöm- most tényleg- hogy Aro-tól vérszemet kaptam. Legszívesebben most azonnal odamennék és széttép…-Honnan a fenéből jött ez a hirtelen nyugalom? Hát persze drága egyetlen szerelmemtől.
Csúnyán néztem rá. Erre ő csak felemelte mind a két kezét és persze utána kaptam egy szájra puszit. Honnan a fenéből tudja, hogy mi miatt bocsátok meg neki? Túl jól ismer!

Nem is ez a lényeg ha Bella felépül és ahogy láttam az egyik- nagyon ERÖLTETETT- látomásomban az kb. másfél hónap múlva következik be. És végre elmehetek vele, Rose-val és Esme-vel egy nagy 1 hetes vásárláskörútra.
-Minek örülsz ennyire Ali?- fordult hozzám Emmett.
-Annak drága Emmi, hogy láttam Bella másfél hónap múlva makkegészséges lesz. És ebből mi következik?- néztem Rosalie-ra elég jelentőségteljesen.
-VÁSÁRLÁS!- kiállott fel drága nővérem és tapsikolni kezdett.- Ez nagyon jó ötlet Alice!
-Neeeeee máááááááááááár!- húzta el a szót nagydarab bátyókám.- Én nem megyek!- jelentette ki.
-Nem is volt tervbe véve, hogy a fiú jönnek…- láttam ahogy Emmett, Jasper de még Carlisle szem is felcsillan. Hát igen apa akármennyire is nyugodt ő is férfiból van.- De most, hogy mondod. Eddig csak egyhetes túrát terveztem de veletek együtt 4 hetes lesz.- Rosalie még jobban tapsikol és már ugrált is.
-Alice kincsem nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás.- szólt köbe Esme.
-Anyu…- már ha anyunak szólítom nyert ügyem van.- A szigete utáni kedvenc helyeidre megyünk ami egyben a divatvilág legnagyobb központja. Vagyis: Párizs, Milánó, London és New York lesz a célpontunk.- erre az össze pasi arca megnyúlt még apáé is.
-Kislányom nekem dolgoznom is kell na meg…- de anya közbevágott.
-Carlisle légyszí!!!- meresztet rá hatalmas boci szemeket. Még, hogy az én boci szememnek nem lehet ellen állni akkor Esme-é milyen?- Utána elmegyünk csak mi ketten a szigetemre.- simította hátra apa haját. Láttam, hogy Carlisle-t nem kell tovább győzködni.
-Anya apa! A gyerekeitek is itt vannak a szobában!- dörrent fel Emmett.
-Sajnálom srácok de megyünk. Végre együtt lesz megint a család. De van egy kikötésem. Csak akkor ha utána baseball-ozunk.- erre persze mindenki rábólintott.
-Állj hozzám csak most jutott el az információ!- szól közbe Bella.- Alice te vásárolni akarsz?- lett magasabb a hangja.- Ráadásul egy teljes hónapon keresztül!?- bólintottam.- Na nem! Én aztán bele nem megyek!
-De jössz Bella! Még a bocsi szemeimnek ellen tudnál állni- amit erősen kétlek- Edward-ot úgyis ráveszem ő meg téged vesz majd rá!


Bella szemszöge

Ez a kis „kobold” teljesen megbolondult! Egy teljes hónapon keresztül szándékozik vásárolni?!
Én aztán bele nem megyek!
O Edward bárcsak itt lennél.- Álljunk csak meg! Hogy jutottam és egyik pillanatról a másokra Edward-hoz?

És tessék mit hallok az, hogy a lányok- Esme, Rose és Alice- már a vásárlást tervezik. A Románok csak mosolyogva szemlétek ezt de pár perc múlva már ők is beszélgettek.

Nem messziről halk lábdobogást hallottam meg és rá pár pillanatra kinyílt a bejárati ajtó. Megcsapott Edward jellegzetes napfényillata. Még így vámpír alakban éreztem, hogy a gyomrom cigánykereket hány a szívem meg a torkomba kúszott.
-Sziasz…- és itt vére rám nézett.

VÉGE!

Remélem tetszett. Itt most nem akarok kiírni komi határt mert hát mégis az utolsó fejezte! De attól még örülnék a megdobnátok párral!

Puszika!:) :D