Miért? \1 rész\

A denali klán képeit feltettem! Kérek szépen kritikát! Ez még nem +18-as!

Miért?

Edward nézőpontja

8 hónap. Nyolc teljes hónapja hagytam ott a létezésem értékét, és ennyi ideje vagyok fogoly a saját otthonomban. Nem engednek ki csak vadászni, és mivel iskolába nem vagyok hajlandó járni, ezért valaki mindig van mellet. És, hogy miért!

„3 hónapja hagytam el, és ennyi ideje szenvedek. Nem bírom, tovább el kell mennem el kell tűnnöm. Ha én nem lennék a családom is boldogan élhetne tovább, és nem kéne látniuk a szenvedésemet.
A többiek iskolában vannak, és mivel én nem vagyok hajlandó elenni, itthon maradtam. De nem is bánom. Esme az városi gazdag emberek báljának a megszervezésében segít míg Carlisle a kórházban van mint mindig.
Mindenkit megviselt Bella elvesztése. Még Rosalie-t is.
Alice kifejezetten kiakadt rám és szóba sem áll velem amiért nem búcsúzhatott el a legjobb barátnőjétől és még a jövőjét sem kutathat- de van egy olyan érzésem, hogy titokban mindig megteszi.
Jasper kifejezetten magát hibáztatja és az hajtogatja ha nagyobb lett volna az önuralma… és még azért is magát hibáztatja, hogy nem látja Alice-t boldogan és hogy drága húgom meg én eltávolodtunk egymástól.
Emmett nem nagyon viccelődik és messze nem olyan perverz mint régen. Hiányzik neki Bella két ballábassága és, hogy folyton zavarba hozhatta mert imádta látni ahogy elvörösödik. Viccesnek tartotta és még most is felidézi magában.
Rosalie. Hát igen ő kemény dió. Eleinte azt hajtogatta csak az viseli meg őt, hogy mindenki ilyen búskomor de magában bevallotta- hangosan nem meri kimondani-, hogy igenis hiányzik neki Bella. Bár irigyelte és feltette a titkunkat de látta, hogy mellette boldog vagyok és ő is jókat mosolygott Bella ügyetlenségein meg, hogy könnyen zavarba jön.
Esme elvesztette a harmadik lányát és az is bátya, hogy most nem csak engem de az összes gyerekét és a férjét is szomorúnak látja. Ő próbált eleinte vigasztalni de rájött, hogy nem hat semmit.
Carlisle ő is elvesztette a harmadik lányát és egy rendszeres betegét- ezen egy savanyút nevettem de igaz- Bella állandó rendszerességgel látogatta apát különféle bajokkal. Elszomorítja őt is, hogy az egész családot szomorúnak látja
Hirtelen született meg bennem az elhatározás. Vagy a Volturi vagy a Nomádok. Az egyik csak el végzi amire megkérem. Talán inkább a Nomádokat kéne választanom, mivel Carlisle jóban van Aro-val, és persze Aro az őrei kötött akar tudni és nem biztos, hogy megtenné.
De viszont Nomádokat nehezebben találok meg a Volturi legalább egy helyben van. Igen mégis csak maradok a Volturi-nál.
Lerohantam a kocsimhoz és padlógázzal haladtam a repülőtér felé.
Éppen a sorba álltam be mikor 4 erős kar megragadt és magával húzott a reptér hátsó feléhez.
-Ne merj lemenni Edward Cullen!- szólalt meg fagyos hangon Rosalie.- És megöletni meg pláne nem próbáld meg magad. Belegondoltál mekkora fájdalmat, okoznál apának, de főkét anyának…
-Avval nem oldanál meg semmit Edward! Anya teljesen kész lenne idegileg és szétesne. Ne keljen még egy gyerekét elveszítenie. És nekünk is elég volt egy testvért elveszítenünk…
-Nekünk is hiányzik öcsi, de az öngyilkosság nem megoldás. Bella nem akarná, hogy megölesd magad.
-És a legfontosabb! Mi mind melletted állunk Edward de ha te nem hagyod, hogy segítsünk akkor nem, tudunk segíteni.- váltotta fel egymást sorban Rosalie, Alice, Emmett és Jasper.- És sajnálom.- súgtam Már azt hittem, hogy megint szabadkozni kezd a születésnapon történteken mikor furcsa fádság tört rám…”

Felsóhajtottam az emlék hatására az volt a legelső alkalom, hogy elszöktem és nem is az utolsó. Miután magamhoz tértem Jazz „altatásából” a szobámban találtam magam és Emm meg Esme tartózkodott a szobámban. Mint kiderült Emmett azért ha megint el akarnék lógni Esme meg nem volt hajlandó, bent hagyni és így megvárta, míg felébredtem.
Emlékszem az ötödik próbálkozásom volt a legdrasztikusabb és a befejezése a legdurvább.

„A legelő öngyilkossági kísérletem óta eltelt két hónap. Azóta megpróbáltam még háromszor de egyszer sem jött össze. Esküszöm, lassan megkettyenek az áladó őrsétől. Tudják, hogy két ütőkártyájuk van. Az egyik Esme, a másik Jasper képessége. Idegesítő de hatásos. Ma mindenki a kedvencére vadászi. Így hát most én is vadászhattam oroszlánra. Mivel Jazz-nak a leopárd de a közelben nem talál ezért most ő oroszlánra, vadászik meg persze rám figyel.
Mivel tudom, hogy Jasper minden érzésemet figyeli egy terve vonalozódott köre a fejemben. Persze nem határoztam el magam maximum abban, hogy Bellára gondolok.
Pontosan fel tudtam idézni minden egyes csókját és ölelését. Ahogy vissza akar húzni magához, hogy csókoljam még. A végy szépen lassan éledezni kezdett bennem még csak az emlékek hatására is. Mikor születésnapján a parkolóban türelmetlenül vágytam a csókjára és nem bírtam ki. Mikor nyáron majdnem átléptük az a bizonyos határt és a simogatásai. Nem tudom, hogy volt akkoriban annyi erőm, hogy eltoljam magamtól… Halk morgást halottam és azt, hogy Jazz elsuhan. Itt az idő. Rohanni kezdtem tejes sebességemmel. Halottam, ahogy a többiek utánam erednek.- Edward ne!”- kérlelt egy angyali hang.
-Bella?- fékeztem le. Persze a többiek utolértek és jött a szokásos sötétség.
Mikor felébredtem ismét az ágyban voltam de most Emmett Esme párosítás helyett Carlisle Esme párosítás volt a szobámban.
-Soha többé!- ejtette ki a szavakat anyám zokogva.”

Akkor ott valami megtört bennem és rájöttem, hogy ezekkel a szökési próbálkozásokkal mekkora fájdalmat okoztam anyámnak. Akkor döntöttem el, hogy soha többé nem próbálkozok ilyenekkel. Persze ezt Alice látta de kissé bizalmatlan volt még velem azok után amit a férjével műveltem.
-Ed! Told le ide a szépfiús képedet!- szólat meg Rosalie.
-Mit akarsz?- morogtam.
-Támadt egy remek ötletem.- pattogott a gumilabda más éven Alice.- Mit szólnátok ahhoz, hogy ha a nevünkből beceneveket csinálnánk? Például: Edward- Ed.
-Én maradok a Jasper- Jazz változatnál- tette fel a kezét.
-Rose baby. Neked lehetne Rose és Lie.
-Ez nagyon elméd Emmett. Szinte csak szétszedted a nevét.- szólat meg Alice.
-Miért nekem is csak annyit lehet, hogy Emmett- Emm-
-Na jó elég most jövök én. Végre!- sóhajtott fel.
-Neked lehetne Al és Ice.- nevetett a saját viccén Emmett.
-Inkább Al és Ali.- vágott közbe Esme.
-Ez tök szuper. Te meg Esme lehetnél Es. Szerinted milyen Ed?
-Ja tök szuper.- de agyilag teljesen máshol jártam. Konkrétan szerelmem körül forogtak vagy éppen a nagy semmiben.
-Jaj ne le…- de félbeszakadt. Látomása van.- A Denali klán.- amit kimondta az ajtó kicsapódott és Tanya száguldott be rajta.
Edward!- visította, és szorosan átölelt. Nem öletem vissza.- Úgy hiányzottál.- visította tovább. Mi történhetett vele. Nem szokott ilyen idegesítő lenni. Bár mindig felkínálja magát, hogy legyünk együtt de nem szokott ilyen erőszakos lenni. Megéri, hogy csak barátként gondolok rá de mindig bepróbálkozik.
-Kate. Szia. Bolondvért ivott?
-Nem tudom. De hiányoztál te is.- lefeszegette rólam Tanya karjait- aki erre megöllek pillantásokat lövet felé.- Nyugodj le mi is köszönni akarunk neki.- hát igen Kate és Tanya jóban vannak de Kate nem bírja Tanya gyakori stílusát. Mindenkit sorra megöletem.
-Carmen!- visította Alice.- Új hajad van. Miért vágattad át a másikat?
-Nagyon hosszú és egyhangú volt a másik. Kate letette a mesterfodrász diplomát mivel unatkozott.- az említett felkuncogott.- És felajánlotta, hogy vág nekem egy másik frizurát.- és tényleg. A régi derekáig érő haja most a lapockája aljáig érte és van ferde frufruja vagy nem is tudom, hogy hívják.
-Én felmentem. Egyedül.- néztem az induló Tanya-ra. De csak nem bírt magával húsz perc múlva a szobám ajtaján kopogott.- Gyere.- morogtam. Bejött és leült mellém. Elkezdte a hátamat simogatni. „Elmesélték, hogy mi történt. Sajnálom.”- üzente gondolatban. „van róla fényképed? Szívesen megnézném!”- mosolygott rám. Na ez az a Tanya akit én ismerek.
Elővettem a dobozt, amiben az emlékeim vannak róla. Megmutattam neki az egyik kedvenc képemet. A szabadban készült. Épp azt néztük, hogy bénázik Emmett és Jasper a grill-lel, mivel aznap kitalálták, hogy Bellának süssünk kint.

„-Bella kincsem tudnál segíteni?- kérdezte Esme.
-Persze. Miben kéne segíteni?
-Hát a pácolásban nem tudom melyik, lenne a jó. A sertés vagy a szárnyas.
-Melyiket csináljuk. És igazándiból úgy lesz a húsnak finom íze, ha előtte egy nappal legalább megcsináljuk.
-Ooo…
-De semmi baj és ahogy látom szárnyast fogunk sütni.
-Nem Bella mi fogunk sütni.- jelent meg Emmett és Jasper. Mindkettőjükön egy szakácssapka és egy kötény volt.
-Emm attól még, hogy szakács cucc van rajtad nem, leszel jobb szakács.
-Emm Jazz.- szólalt meg Alice.- Állítsátok fel a grill-t és indítsátok be.- a két testvérem kibattyogott az udvarra.- Gyertek ez vicces lesz.
-Nem Emmett még mindig rosszul van.- szólat meg Rosalie. Az öblös része van felül.
-De hisz…- megfordította.- Jé tényleg. Hogy te milyen okos vagy Rose baby.
-Most már csak be kell gyújtanotok.- szólat meg Bella. Erre a két testvérem felnyögött.- Hé ti találtátok ki.- én is odanéztem és hát kicsit furcsa fejet vágtak. Egy kattanást hallottam.
-Ez tök jó kép lett!”

Elmosolyodtam az emléken. Olyan hangot hallottam mintha papírt téptek volna félbe.
Tanya-ra néztem és a kedvenc képem darabokban hevert az ölében.
-Mit műveltél!- kiáltottam rá.
-El kel őt felejtened Edward. Aranyos lány de én jobban illet hozzád!
-Nem tudsz te semmit.- felállat és a dobozhoz lépett.- Ne merd!- megfogta és kivett belőle még egy képet és széttépte. Nem bírtam magam türtőztetni. Én mindig is udvarias voltam a nőkkel de ez túl megy minden határon. Széttépi a képeimet és még gondolatban mindennek elhordja. Felpattantam és felpofoztam.- TŰNÉS A SZOBÁMBÓL!- ordítottam. Ő csak sértődötten kivonult.

Alice sikítását halottam lentről.
-Mi történt?- mentem le.
-Bella…
-Nem meg mondtam, hogy ne kutass Bella életében.
-Bella jövője eltűnt.

Itt az a bizonyos kép:


5 KRITIKA után jön a kövi!


Puszika!:) :D