2. fejezet II/II

Nagy nap 2/2
Edward szemszöge

Az a maradék 1 hét úgy repült el minta egy perc lett volna. És most mit csinálok?
Itt állok a szobám kellős közepén és gondolkodom. Hogy min? Magam sem tudom. Most egyszerre minden fontos lett számomra, de Bellánál nem.
Egy furcsa beszélgetés kúszott be a fejembe. Amibe - sajnos- Tanya-val kellet beszélnem. Nem sokkal az után hívott fel, hogy megkapták a meghívót.
„-Halló.- szólok bele a telefonba.
-Edward mi a fészkes francokat képzelsz magadról!?- ordított bele a telefonba Tanya.
-Neked is, szia. És halvány lila kőzöm sincs, miről beszélsz.
-Még, hogy nincs? Elveszel egy másik nőt. És az a…- nem hagytam neki befejezni.
-Igen elveszek egy "nőt"!. De mi az, hogy másik? És miért baj, hogy elveszek valakit?
-Mindét kérdésedre egyszerű a válasz. Mert az a nő nem én vagyok.- szólt bele.- Mi de hisz én nem is szeretem. Vagyis de csak min egy barátot.- gondoltam.
-Tanya. Ezt már sokszor megbeszéltük, nem szeretlek. Csak annyira mit egy barátot szokás.
-Ez most nagyon megsértett Ed.- szólt bele szomorú hangon.- De azt fejesd el, hogy elmegyek az esküvőre.- az előbbi szomorúságot már nem lehetett hallani csak is kizárólag a szín tiszta haragot és gyűlölete.
-Engem nagyon nem érdekel, hogy el jössz vagy sem, Ha eljössz oké, de ha nem akkor sem dől össze a világ. Na szia.- a válasz meg sem várva letettem.- Hogy gondolhatja az, hogy nekem büntetés, ha pont ő nem jön el?!”
Még most is kiráz a hideg-, de vajuk be egy vámpírnál igen furcsa- de ez a nő kikészít. Mióta legelőszőr találkoztunk az óta belém, van zúgva. Csak azt nem értem a „NEM”-nek melyik részét nem érti.
-Edward te meg még nem vagy kész?! 1 óra múlva kezdődik a szertartás.- rontott be a szobámba Alice.
-Bocs csak elgondolkozzam.
-Jó-jó. Csak készülődj már.- utasított kedvenc kishúgom.

***

Azon kaptam magam, hogy az oltár előtt álok és várom Bellát.
Végre felcsendült a nászinduló és mindenki felállt. Nem sokra rá megláttam őt! Egyszerűen gyönyörű volt. Egyszerű volt a ruhája de mégis tökéletes. Egy furcsa gondolat tört be a fejembe. „Jaj csak már legyek ott. Rosalie nem tudnád gyorsabban játszani?” Bella. Teljesen meg voltam lepődve, hogy hallom a gondolatait. De ez egy jókora mosolyt csalt az arcomra. Végre mellém ért. Jake óvatosan a kezembe csúszatta Bella kezét.
Bella arcán egy hatalmas mosoly virított. Mindketten csak egymást néztük.
Carlisle volt a pap.
-Edward Cullen. Akarod az itt megjelent Isabella Swan-t hites feleségedül a örökké valóságig?
-Igen akarom.
-És te Isabella Swan karod az itt megjelent Edward Cullen-t hites férjedül az örökké valóságig?
-Igen akarom.
-Mostantól férj és feleségnek nyilvánítalak benneteket. Fiam csókold meg a menyasszonyt.- adta ki az utasítást az apám. Nem is kellet több és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Köhintéseket és egy eléggé öblös nevetést hallottunk. Erre nagy nehezen szétváltunk de még mindig egymást néztük. A többiek sorba jöttek gratulálni, és Bella megy sorba változtatta át őket emberré.
-Bella.- jött oda Aro.
-Igen.- mosolygott rá kedvesem kedvesen Aro-ra.
-Bocsánat, hogy megkérdezem, de amikor harcoltunk akkor csak párat tudtál „visszaváltoztatni” most meg mindenkit, ez hogyan lehetséges?
-Semmi baj. És ez igazán egyszerű. Mert titeket jól ismerlek, és ti nem lesztek annyira mozgásban, mint ők.- Aro csak elmosolyodott és kézen csókolta Bellát.

Bella szemszöge

Aro kérdése egy kicsit meglepett, de nem furcsálltam hisz ő „képesség mániákus”.
A party hagyományosan telet. Edward megette a villámról a tortát én meg az övéről. Vacsoráztunk aztán eljött a menyasszonytánc.
-Szabad.- kért fel Alec.
-Ezre örömmel.- nyújtottam oda a kezemet. Igaz, hogy csak forogtunk és lépkedtünk, de jó volt táncolni vele. Ezután Jane kér le és utána az összes többi Volturi tag. Utánuk jöttek, a most mér nem ismeretlen Carlisle barátai. Utánuk a család közeli barátai Tanyáék és végül a Cullen-ek.
-Most egész jól táncolsz hugi.- vigyorgott rám Em.- Bár szívesen megnézném, ahogy eltanyálsz a ruhában.- persze a poén nem hagyhatta ki.
-Nagyon szépen kösz bátyó. De a másodikat inkább kihagynám.- nem tudom mi történt, de Edward felkapott és lekezdett velem rohanni. De csak egy székig. Ott letett és a következőket súgta a fülembe:
-Alice mesélte, hogy van egy combdíszed, amit a férjnek kell lehúznia.- mosolygott el féloldalasan.
-Ó szóval Alice?- mondtam viccelődve. Eközben a többiek körénk gyűltek. Edward feltolta a szoknyámat. A fogával megfogta és elkezdte lehúzni- közben én elpirultam- és a kezét szépen végighúzta a combomtól egészen a bokámig.
- Hohó, öcsi. Ez még nem a nászúnt, bár én nem bánnék egy kis ingyen pornót.- szakadt a nevetéstől Emmett, és a többiek is csatalakoztak hozzájuk.
Miután abbahagyták a nevetést még táncoltunk egy kicsit.
-Na gyerünk, mert le fogjátok késni a gépet.- rángatott maga után minket.
Én egy fehér térdig érő farmert és egy kék felsőt vettem fel. Szerelem pedig egy fekete gatyát és szintén egy kék pólót.
-Na gyerünk már.- szólt fel Alice. Edward-al fél úton találkoztam. Kézen fogva mentünk le. Vettünk egy gyors búcsút és mindenkit „visszaváltoztattam”. Emmett vitt ki minket a reptérre. A bőröndjeink hatalmasak voltak. Persze kellet rá fizetni, de nem érdekelt minket. Be chek-oltunk és vártuk a gépet. Fél óra múlva már a gépen ültünk és vártuk, hogy elinduljunk.
Elindultunk a nászutunk felé- megjegyzem fogalmam sincs hova- ami remélhetőleg fantasztikus lesz.


Na itt van végre a kövi ész. Csak szólok előre, hogy a következő 18 karikás lesz. De va egy olyan tippem, hogy úgy is el fogjátok olvasni. De most ne ez a lényeg hanem az, hogy megjött a folyti és KRITIKÁT!