4. fejezet

Vihar előtti boldog percek!
Bella szemszöge

Már két hónapja, hogy Edward és én visszajöttünk a nászútról.
Volt olyan, hogy Edward-al annyira akartuk egymást, hogy leromboltuk a szobát. Minden tönkrement. Valahol még a fal is behorpadt. Mersz Em ezt nem hagyhatta ki és gyorsan fényképeket készített. Csakhogy vissza is kapta. Felvette Ros alakját és egyik ruháját és elkezdtem kavarni az egyik diákkal. Erre Emmett olyan mérges és féltékeny lett, hogy odajött és majdnem beverte a srácnak a képét. De én gyorsabb voltam és lefényképeztem. Persze ez Rose-nak sem tetszett de ő is röhögött a képeken egy jót. Jasper még most is mérgelődik, hogy nincsen vérszomjam, és jobb taktikázó vagyok, mint ő. Alice imád elrángatni vásárolni. Mondhatni, hogy szívesen megyek de max. 2 órára. De neki a vásárlás min. 5 órás. Anya- mert már Esme-t is anyának hívom- nagyon boldog, hogy az egész család ilyen önfeledt. De akkor szó szoros értelmében a nyakamba vette magát- és még a lábamról is ledöntött,- mikor először anyának hívtam. Apa-, mert már Carlisle-t is így hívom- olyan szoros ölelést kapta, hogy azt hittem összetöri az össze csontomat.
Még Emmett-el is fogattam abban, hogy nem bírok elfogyasztani egy egész szarvast. De szerencsére sikerült. Így rózsaszín gatyába kellet mennie egy héten keresztül az iskolába. Ő meg azt akarta, ha elbukom, akkor rá kell másznom a szerelmemre ebédlő kellős közepén. Nagyon jó volt látni, ahogy az én drága bátyuskán nyavalyog a rózsaszín cuccok miatt.
A gondolataim közül a világ legszebb hangja ébresztett fel.
-Szerelmem. Min gondolkoztál el ennyire?
-O, semmi különösen. Csak azon, hogy mennyi minden történt az elmúlt két hónapban.- mosolyogtam rá.
Hirtelen egy látomásom támadt. Mert hát átvettem tőle.
Rosalie nagy hassal és aztán egy gyönyörű kék szemű kisbabával a kezében.
De még Esme-t is láttam csak nála két kisbaba volt. Egy kislány és egy kisfiú.
-Szerelmem mit láttál?
-Majd elmondom. De most egy kis dolgom van.- még szerencse, hogy holnap lenne három éve, hogy megismerkedtem Edward-al. Hallottam, hogy a többiek a nappaliban vannak. Még szerencse, hogy ma süt a nap, mert így apa sem mehetett dolgozni.
-Sziasztok.- köszöntem oda nekik.
-Szia Bella.
-Lehetne egy óriási kérésem?
-Nyugi Bells. Alice már látta, hogy meg akarsz minket kérni, hogy mennyünk el két napra. Mert hát Ed-el holnap lesztek 3 évesek. Csak ne romboltátok le az egész házat.- röhögött Em.
-O, kőszike. De én csak 1 napot akartam kérni.
-Bella szerinted Ed nem tervez neked semmit?- jött oda Alice.- És ne aggódj mi már ma elindulunk. Mert még a mi tempónkban is fél nap mire odaérünk a táborhelyünkre.- ez volt a végszó. Mindenki felpattant és egy óra múlva hátizsákokkal jelentek meg. Mindenkitől elbúcsúztunk és ők már indultak is.
-Na akkor mi most megyünk vásárolni.- pattantam fel Edward mellől.
-Mi de miért?- ijedt meg.
-Emlékszel volt egy látomásom.- ő csak bólintott.- Na az arról szól, hogy Rose-nak és Esme nek lesznek gyerekei. Rose-nak egy kislánya. Anyának meg ikrei. Egy kislány és egy kisfiú.
-De hisz ez remek. – pattant fel és megölelt.
Háromnegyed óra múlva már a baba boltban voltunk. Mindent megvettünk. Bútorok ás ruhákat is. Azt mondták, hogy holnapra ott lesznek a bútorok.

***

Másnap tényleg megérkeztek a bútorok. Mi gyorsan berendeztük.
Este aztán elcsábítottam Edwardot. Ne is sikerrel. De neki is sikerült engem. Másnap- vagyis ma- már csak a festés volt hátra. Rose és Em gyerekének a szobájában a zöld, sárga, és a rózsaszín a domináns. Anya és Apa gyerekének a szobájában a kék rózsaszín és a fehér a domináns.
Végeztünk ér rá két órára, megjöttek a többiek.
-Na milyen volt? Tudok képeket készíteni?- jött oda Emmett.
-Nem tartozik rád Em a mi szexuális életünk.- vágott vissza szerelmem.
-De nem is ez a lényeg. Esme Carlisle gyertek velem. És ti is.- néztem rájuk. Ők csak egymásra néztek és követtek értetlenül. Benyitottam a szobába.
-Bella ez meg mi?- kérdezte Esme.
-Csak annyi, hogy igazi anya leszel Esme.- mosolyogtam rá.
-Mi… én…?! De örülök.- ugrott Carlisle nyakába. Láttam, hogy Rosalie is örül de egy kis szomorúság is megcsillant a szemében.
-Rose neked is vettem egy kis kárpótlást.- odamentem és megfogtam a kezét és elkezdtem húzni a szomszéd szobába. Benyitottam és eléggé értetlenül állt ott.
-Ez meg mi?
-Én úgy tudtam, hogy a legnagyobb vágyad egy kisbaba.- amint befejeztem elsikította magát.
-Mi az bébi?- jött be Emmett.
-Csak annyi drágám, hogy szülők leszünk.- ugrott a nyakába Rosalie. Em egy pillanatra lefagyott de aztán magához tért és megpörgette Rose-t.
Amint a többiek is megtudták nagy örömkötés lett. De nekem valamiért rossz előérzésem volt.
Vihar előtti csend. Ez jutott eszembe legelőször.



Sziasztok. Tudom, hogy rövid lett de kellet egy átkötőrész.
De remélem attól még tetszett!? És mint mindig KRITIKÁT!
Puszika!