3. fejezet

Új élet, és új család?
Bella szemszöge

Fájdalom. Miért fáj mindenem minden lélegzetvétel. Ez nem lehet a halál ahhoz ez túl fájdalmas. Megpróbáltam kinyitni a szememet de nem sikerült. Már vagy 50-dik próbálkozásra sikerült. És akkor megláttam egy 28 év körüli nőt állig érő tépett szép szőke haj és arany szempár hozzá sápadt bőr. Erről a nőről beugrott egy család nem tudom a nevüket, de azt igen, hogy vámpírok. Ezen kívül megláttam egy bronzos hajú fiút, aki nagy szerelemmel néz rám és én is rá. De ez hirtelen fájdalommal töltött el. Másra nem emlékszem csak arra, hogy Bellának szólít. Biztos ez a nevem.
-Jaj kicsim felébredtél? Hogy érzed magad?- kérdezte csilingelő hangon.
-Fáj a fejem… és a hátam… és kapar torkom.- krákogtam el döcögve.
-O, igen. Kérsz egy kis teát?- én erre csak bólintottam.- Kasandra.
-Igen mit szeretnél Sziszi.- ó tehát ez a neve.
-Kérlek, hoznál egy bögre teát?- erre Kasandra csak bólintott. Ő is nagyon szép volt hasonlított Sziszi-re csak neki a szőke haja göndör és citromsárga tincsek vannak benne. Neki is aranyára szeme és sápadt bőre volt. Pár perc múlva visszajött egy gőzölgő bögre teával. Megpróbáltam felülnie, fájt és nem sikerült. Sziszi segített felülni és a számhoz tartotta a bögre teát. Nagyon hamar megittam.
-Nagyon finom volt. Kaphatok még?- kérdeztem Kasandrának nem kellett több és már el is tűnt.
-Egyébként a nevem Cintia de mindenki Sziszi-nek szólít. Aki előbb kiment Kasandra volt de őt csak Sanának szoktuk becézni. Ezen kívül Sanának a bátyja is velünk él és a férjem is. Ők most nincsenek itthon. És a te neved?- mosolygott rám. Pár másodpercig gondolkodtam, de aztán rávágtam.
-Bella.- eközben Sana visszaért a teává de ennek most csak a felét ittam meg.- Bocsánat a faragatlan kérdésemért, de maguk nem vámpírok?- lefagytak. Kasandra tért magához hamarabb. Az ő hangja olyan volt mintha ezer hegedű szólalt volna meg teljesen tisztán.
-Bocsi de te ezt meg honnan tudod?
-Mikor megláttam Cintiát beugrott egy kép egy családról nekik is aranyszínű a szemük és épp oly sápadtak, mint ti. Egyébként nem emlékszem semmire csak rájuk és egy srácra, aki biztos, hogy velük élt, és ő hívott Bellának.
-O. Rendben. Ezek szerint amnéziás vagy. De tényleg nem emlékszel semmire?- én csak bólintottam.- Oké. Mármint nem az, hogy amnéziás, vagy hanem még két napot ágyban kell töltened.- elkerekedett szemekkel néztem rá
-Ezt meg honnan tudja és a legfontosabb, hogy kerültem ide?- faggatóztam. Volt egy olyan érzésem, hogy ez egy rossz tulajdonságom.
-Tudod én doktornő, vagyok. A vízben találtunk rád, miközben hajókáztunk. Kihúztunk és hazahoztunk. Valószínűleg beleestél a vízbe és nekiütköztél egy pár sziklának azért fájhat a fejed és a hátad.- és erre csak bólogattam.
-Mióta fekszem itt?
-Három és fél napja.- adta a válasz Sana.- Egyébként én Kasandra vagyok, de szólíts csak Sanának.- mosolygott rám. De jesszusom három és fél napja nem fürödtem.
-Ha nem baj elmehetnék néhány emberi percre?
-Persze ha fel tudsz állni.- szerencsére sikerült. Megmutatták, merre van a fürdő. Mindent elvégeztem. Miután készen lettem és kimentem a fürdőből megcsapta az orromat egy nagyon, fonom illat. Ha jól éreztem lasagne illata.
-O hát kész is vagy?- mosolygott rám Sziszi.- Sana adnál neki valami jobb ruhát. De olyat, amiben, az ágyban feküdhet.- Sana erre felpattant és elkezdett húzni maga után. Gyönyörű szobája van. Egy közepes méretű franciaágya van. Két hatalmas szekrénye és egy kis komódja. Van egy könyvespolca, ami eléggé mély ahhoz, hogy egy kisebb méretű plazma TV elférjen benne. Mutogatott nekem több fajta ruhát de még a stílusomra sem emlékeztem ezért egy sötét kék sort és egy babarózsaszín felső mellet döntöttem. Még kaptam tőle fehérneműt is.
-Köszönöm.- köszöntem meg a ruhákat.
-Ó ez semmiség úgy sem hordtam őket. Tudod mit amint Londonba, költöztünk, elmegyünk neked ruhát vásárolni. Na mit szólsz hozzá?
-Ez remek ötlet. De várj én is veletek, megyek? És egyáltalán minek költöztök, vagyis költözünk?
-Gyere, ülj le.- húzott magával az ágyra.- Tusod lassan mér 3 éve itt lakunk és már most is eléggé feltűnőek, vagyunk a külsőnk miatt. Tudod, mivel állatok vérén táplálkozunk, ezért élhetünk emberek között. Én közép suliba járok, a bátyám fő sulira. Sziszi orvos, Chars Cintia férje meg ügyvéd. Amúgy is sok pénzünk van de ennek a kettőnek köszönhetően még több.- kuncogta el magát.
-Á, értem.- bólogattam.
-Gyere Bella, úgy érzem készen, van a kajád.- álltunk fel az ágyról. De hirtelen valami bele nyilallt a lábamba. Ha Sana nem kap, el akkor összeesek.- Te jó és Bella jó vagy?
-Valami bele nyílalt a lábamba.- adtam meg a választ. Hirtelen felkapott és elvitt addig a szobáig, ahol feküdtem és letett az ágyra. Csak most néztem csak meg a szobát az ágy egy kisebb méretű franciaágy volt a huzata apró virágok. Ott is volt egy komód és felette egy plazma TV. Képek és növények a falon. Aranyos kis szoba volt halvány narancssárga.
-Sziszi!- szól aggodalmas hangon Sana. Cintia azonnal megjelent egy nagy tányér is volt a kezében rajta a lasagne.
-Mi történt?
-Majdnem összeesett és azt mondta, hogy valami bele nyílalt a lábába.
-O, az, biztos a háta miatt van. Túl sokat járkált hirtelen és a lábai nem bírták.- Jött közelebb Sziszi. Nekem a gyomrom hangosan fel kordult. Erre én meg szerintem olyan vörös lettem, mint a rák. Ők meg csak nevettek a vörösségemen.- Tessék Bella itt van, edd meg nyugodtan mi úgy sem eszünk emberi ételt.- nyújtott oda nekem. Nekem egy kicsit soknak tűnt de éhesebb voltam, mint hittem. Hisz három napja nem ettem.

Már 3 napja Szisziéknél lakom. Megismerkedtem Chars-al kedves, bár egy kicsit tartózkodó a vérem illata miatt. Dave is nagyon kedves, bár néha a vicceivel az őrületbe tud kergetni. Hasonlít az egyik emlékemben lévő srácra nagy, kigyúr egy medvére, hasonlít és barna rövid haja, van. Azt még nem mondták, mikor költözünk, de szerintem pár hét és Londonban leszünk.

Dave szemszöge

Miután hazaértünk Chars-al a vadászatból meglepetten láttam, hogy az emberlány felébredt. Nagyon szép. Barna haj és csokoládébarna szemek. Az alakja is nagyon jó volt. Azt majd meg kell köszönnöm a húgomnak, hogy csak testre simuló ruhadarabokat adott neki. Nagyon csábító volt a pánt nélküli vörös felsőben, ami néha felcsúszott a hasán és az is megmutatta, hogy milyen vékony. A fehér sortról nem is beszélve. Alacsony de mindenütt gömbölyödött, ahol kellett. Az még jobban felkeltette az érdeklődésemet, hogy tudja rólunk, hogy mik vagyunk. Kedves és aranyos. A gondolataim közül a kopogás ébresztett fel.
-Szabad.- szóltam ki a tesómnak.
-Min gondolkodsz Dave? Nagyon bele vagy merülve a gondolataid közé?
-Hát… izé… Bellán.- nyögtem ki.
-Kedves lány az igaz de min gondolkodsz rajta ennyit?
-Nem tudom magam sem. Tusod, hogy sok nővel voltam már együtt úgy.- ő erre csak bólintott én meg folytattam.- Valahogy rá nem úgy gondolok, mint a többi nőre, ha rá nézek teljesen, elvarázsol. Nem tudom szavakba önteni, de jó és új érzés egyben.- vallottam be.
-Bratyó te szerelmes vagy Bellába!- jelentette ki hatalmas mosollyal Sana. Én meg elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Ezt meg miből gondolod?- adtam hangot a csodálatomnak.
-Hát tudod én sokszor, éreztem már így, de a vámpír létem miatt senki közelébe nem kerülhettem úgy.
-Ja igen már mesélted.- tanakodtam.- És szerinted, mit kellene tennem?
-Szerintem valld be neki, hogy mit érzel iránta.- tanácsolta.
-Tudod sosem gondoltam, volna, hogy egyszer szerelem téren a te véleményedet fogom kikérni.
-Hát igen ez engem is meglepett de most jó, hogy nem te vagy a bátyám, hanem én vagyok nővéred. Eszméletlen érzés. Gyakrabban csinálhatnánk ilyet.- kuncogott fel. Eszméletlen a húgom. Esküszöm, jobb testvért nem is kérhetnék. Felállt és az ajtó felé ment. De nekem még eszembe jutott valami.
-Egyébként köszi.
-De mit?- fordult meg értetlenül
-Hát a tanácsot, és Bella ruházatát.- kacsintottam rá.
-Az nem nehéz mivel nem emlékszik semmire csak egy vámpír családra és a nevére. Se a családjára, a barátaira, sőt még a stílusára sem emlékszik.- szomorodott el.
-Hát az nem valami jó.- Sana erre csak bólintott és kiment.
Én meg elhatároztam magam amint Londonba, költözünk mindent, bevallok Bellának.