4. fejezet

Sokk
Rosalie szemszöge

Csak futottunk és futottunk. Az, hogy Ed elkezdet sírni nagyon megdöbbentett. De valahogy érzek valami bennem valami hiányát.- Lehetséges, hogy Bella hiánya? Nem az nem lehet hisz nem is ismertem. Akkor Ed-é?- Nem, nem lehet olyan örült, hogy megtegye. Gondolnia kell a családra. Leginkább Esme-re. Hisz neki Edward volt az „első” gyereke miután meghalt a kisbabája. Esme mindannyiunkat nagyon szeret, de Carlisle után Edward hiánya lenne neki a legnehezebb feldolgoznia. Vagy lehet, hogy…-a gondoltamból egy nagy puffanás ébresztett fel. Hátranéztem és láttam, hogy Edward a földön fekszik és sír. Nem tudtam nézni, felkaptam a hátamra és elkezdtem vele rohanni.
-Ed hallasz engem? Figyelj rám egy kicsit.- kértem.
-Mit akarsz Rose. De amúgy köszi, hogy cipelsz, a lábaim egyszerűen felmondták a szolgálatot.- olyan halkan mondta, hogy még nekem is figyelnem kellet, hogy meghalljam.
-Szívesen. De ügye nem akarsz Bella után menni. A családnak épp elég lesz Bella halálát feldolgozni, de a tiedet már nem tudnánk. Csak gondol Esme-re. Igaz, hogy mindenkit nagyon szeret a családba, de Carlisle halála után a tiedet tudná legnehezebben feldolgozni. Ne is gondolj öngyilkosságra, elég lesz neki Bella halálát feldolgozni, de a tiedre már képtelen lenne. És a másik dolog, hogy a többieknek is el kell mondani mi történt. Érteted a dolgot?- fejeztem be a beszédet.
-Igen értettem Rose és köszönöm, hogy elmondtad. Elmondanád te a többieknek, hogy mi történt?- hu ez húzós lesz, de Edward nincs olyan állapotban, hogy elmondja.
-Igen elmondom, de annyit kérek, hogy te is legyél ott.- éreztem, ahogy bólint.- Figyelj, lehet, hogy ez nem éppen a legalkalmasabb pillanat de mondani akarok valamit,- bár lehet, hogy a fejemben már láttad-, kezdtem, megkedveli Bellát. És hát volt egy eléggé bizarr ötletem. Alice miatt sem dönthettem el folyton vagy mindig mást is eldöntöttem. Meg miattad sem gondolhattam rá. Na szóval Bellát el akartam vinni, csak mi kettesben vásárolni, hogy jobban megismerjem, meg, hogy ő is engem.- éreztem, ahogy elmosolyodik.- Na szóval belegondoltam, ahogy ráveszlek téged, hogy vedd rá Bellát, hogy jöjjön el vásárolni. Eléggé mulatságos jelenet lett volna. Mind az, ahogy ráveszed, mind az, hogy Bella szatyrokkal járkál, és ruhákat próbál. Ne sértődj meg, de valahogy nem tudtam, elképzeli Bellát amint ruhákat, vásárol és botból be botból, ki járkál.- itt befejeztem és csak szaladtunk- pontosabban csak én és Ed-et vittem a hátamon.

Esme szemszöge

Nagyon aggottam Rose és Ed már lassan egy napja eltűntek. Nem hagytak üzenetet vagy még fel sem hívtak, de még Alice sem lát semmit.
Megéreztem Rosalie és Edward illatát, de csak Rose lépteit hallottam.- Mi történt Ed-el? Az övét miért nem hallom?- pár másodperc múlva az egész család az előszobában állt és várta, hogy bejöjjenek. Amit beléptek egy igen vicces és hátborzongató látvány fogadott. Rose hátán volt Ed.- De mi történt?- persze Emmett ezt sem hagyhatta vicc nélkül.
-Hu Ed azt én is tudtam, hogy Rose a legszebb vámpír a földön, de még engem sem vett le a lábamról szó-szórós értelmében.- hahotázott Emmett. Ez már mis sem bírtuk tovább és elkezdtünk röhögni. Rosalie csak megcsóválta a fejét és elment mellettünk egyenesen a nappaliba. Jasper megérezhette az érzelmeinket, mert elcsitított minket.
-Srácok fejezzétek be. Valami nagyon komolyról van szó, mert mérhetetlen nagy bánatot érzek bennük nem is inkább gyászt.- erre mindannyian befejeztük a röhögést és követtük Rose-t a nappaliba.
-Valaki elmondaná, mi folyik itt?- kérdezte Alice. Rosalie rápillantott Edward-ra de ő csak bólintott.
-Na szóval Ed-nek volt egy rossz megérzése Bellával kapcsolatban ezért gyorsan Forks-ba mentünk. Ott megkerestük Bella apját elmesélte, hogy viselkedett a lánya miután elmentünk. Kíváncsiak vagytok rá?- mi csak egyetértően bólogattunk.- Na szóval Bella miután elmentünk csak volt egy élettelen testet képzeljetek el. Csak tette, amit kellet nem ment el otthonról a barátait szépen, lassan elvesztette. Charli mesélte, hogy Bella álmában folyton sikítozott. De egy idő után megszokta. Egyik nap elment a, La Push-ba az egyik régi ismerőséhez. Az- az illető Jacob Black volt. Szépen lassan Bellába visszahozta az életet, csomó időt töltöttek együtt. De egyik nap Bella nem ért haza időre Charli felhívta a Black-kékat, hogy nincs e ott Bella de náluk nem volt. Nem sokra rá Charli kapott egy aggaszót, telefonhívást, hogy megtalálták Bella kocsiját egy sziklánál a, La Push-ban. Kiderült, hogy aznap mikor Bella leugrott a szikláról hatalmas vihar volt. Ez három napja történt és az óta sem találták meg Bellát. Sajnálom, hogy ezt keljek mondanom, de Bella…- itt Rose hangja elcsuklott.
-Nem az nem lehet Bella nem…- pattant fel Alice de ő sem tudta befejni a mondatott.
-De sajnálom Alice. Bella meghalt.- hajtotta le a fejét Rose.
SOKK! Ez telepedett mindenkire. Én most már hivatalosan is elvesztettem a harmadik lányomat, ahogy Carlisle is. Alice most már a legjobb barátnőjét. Rosalie-ra és Jasper-re nem tudok mit mondani, de éreztem az utóbbi időben, hogy Bellát már befogatták a családba. Edward pedig elvesztette másodjára Bellát. Eddig volt esélye arra, hogy visszaszerezze, de most már nincs. Bella elment és nem jön vissza soha többet.
De amint ránéztem Edward-ra egy megdöbbentő látvány fogadott. Ed sírt könnyekkel.
-Carlisle, hogy lehet, hogy Edward tud sírni?- kérdeztem a szeretett férjemet.
-Nem tudom. De Aro mondta, hogy ha egy vámpír elveszít a szívéhez a legközelebb álló személy, akkor a sokk-tól tud sírni.- de eközben Rosalie elkezdte vigasztalni. Én is gyorsan odamentem és átöleltem. De ekkor Alice jelent most meg mellettem. Tudtam, hogy most egymás támogatására szorulnak. Hisz ők ketten nagyon közel állnak egymáshoz. Mindketten nagyon szerették Bellát. Carlisle odajött és átölelt én meg szorosan az ölelésébe bújtam mintha ez el tudna rejteni az ekkora fájdalomtól.
Emmett eközben lesokkoltan egy helyben. Rosalie gyorsan odament és átölelte. Emmett meg gyorsan az ölébe húzta, és úgy ölelték egymást.
Én meg kitártam karjaimat Jasper felé, aki „boldogan” jött oda és ölet meg minket. Csak pár percig állhatunk így mikor Jazz nem bírta tovább és elrohant.
-Szegény Jazz. Nem elég neki a saját érzései de még ott vannak mások érzései is.
-Hát igen. Nem lehet valami könnyű most neki.- ezek után Carlisle és én felmentünk a dolgozóba. Rose és Emmett a nappaliban marattak. Edward és Alice, Ed szobájában beszélgetnek.- Annyit sikerül meghallanom, hogy Ed ezután nem fogja használni a képességét.- milyen nehéz lehet most neki nem, akarja használni a képességét, mert az, Bellára emlékeztetné, hogy az ő gondolatait nem hallotta és másokét meg igen.
Jasper meg csak fut az erdőben és próbál a mi érzéseink elől elkerülni, hogy a sajtjait le tudja tisztázni, de még ma visszajön Alice miatt. Hiába tudja, hogy most az egészet Ed-del tudja megbeszélni, és egymásra tudnak támaszkodni, de azt is tudja, hogy szüksége van rá, a szerelmére, akire meg ő egyedül támaszkodhat, hogy aztán újra támaszthassa Edwardot.
Hát igen a családi összetartás. De van egy olyan érzésem, hogy Ed legszívesebben Bella után ment volna. De valami, vagy inkább valaki megakadályozta. Ezt még meg kell köszönöm Rosalie-nak.
Reméljük a család nem, hullik szét, és egyben marad. De milyen áron. A gyász és a szomorúság árán. Ez nem igazi család de legalább mindenkinek van kire támaszkodnia.
Edwardnak ott van Alice és Alicénak ott, van Jasper. Jazz-nak ott vagyok én meg Carlisle.
Emmett ott van Ros-nak. Emmett-nek meg én és Carlisle.
Nekem meg a szerelmem.
Most valahogy mi ketten vagyunk mindenkinek a támasza. De ehhez már nincs elég erőm. Ez nekem már túl sok. Szeretek mindenkit de képtelen leszek mosolyogni és beszélni. Igen így lesz elég erőm. De ezt is milyen áron szerzem meg.
Bella halála mindenkit lesokkolt és szomorúvá tett.
Szeretlek Bella!
SZERETÜNK TÉGED DRÁGA BELLA! ÉG VELED MOST MÁR JOBB HELYEN VAGY ÉS BIZTOSAN BOLDOG.
Puszil és ölel téged a Fork-si anyád: Esme Cullen!