5. fejezet

Érzések és emlékeke
Bella szemszüge

Már lassan 3 hete lakos Szisziékkel. Azt mondták, hogy jövő héten költözünk London valamelyik eldugott kis részébe A kopogás keltett fel a gondolataim közül.
-Szabad.- szóltam.
-Ó szia Bella, beszélni szeretnék veled valamiről.- jött be a szobába Dave.
-Nyugodtan. Gyere, ülj le.- ütögettem meg a mellettem lévő helyet az ágyon.
-Tudod, szeretnék neked bevallani valamit.- vakargatta meg a tarkóját.- Igaz, hogy megfogattam, hogy csak Londonban fogom elmondani, mégsem tudok addig várni.
-Na gyerünk ki vele!- biztattam.
-Csukd be a szemed.- nem értettem miért kell, de lehunytam. És akkor hirtelen hozzáért az ő ajkai az enyémhez. A szája is épp olyan kemény és hideg, mint a keze. Nem tudom miért, de valamiért másra számítottam. De nem emlékszem, hogy valaha is csókolóztam volna valakivel. Hirtelen elvátka ajkai az enyémtől.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem eléggé megilletődve.
-Hát bevallottam mit érzek irántad.- na ez lesokkolt.- És te, hogy érzel irántam?
-Nem tudom, kaphatok egy kis időt?
-Persze.- mosolygott rám és kiment. Engem az előbbi annyira lesokkolt, hogy elaludtam. De furcsa módon azzal a férfival álmodtam, aki Bellának szólított.

-És akkor az oroszán beleszeret a bárányba
-Micsoda buta bárány.
-Micsoda beteg maoista oroszlán.- mosolyodott el féloldalasan.
***
És akkor hirtelen egy új kép.
***
Megcsókolt és én meg nem tudtam magam fékezni. Automatikusan túrtam bele a hajába. De ő eltolt magától és hátrált két lépést.
***
És akkor felébredtem. A csók íze még mindig a számon volt elképesztő érzés.- De a nevét még mindig nem tudom.- morogtam az orrom alatt.

Egész nap kerültem Dave-t, sok mindent át kell gondolnom. Senkinek nem beszéltem erről de Sana hirtelen elmosolyodott.
-Gyere velem egy kicsit Bella.- húzott magával a szobájába.- Na szóval mi történt közted és a bátyám közt?- kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
-Ezt meg honnan tudod?
-Tudod az én véleményemet kérte ki az érzelmével kapcsolatban, és hát van egy különleges képességem.
-Mi?- kíváncsiskodtam.
-Érzem, hogy mit éreznek mások és az be is, tudom befolyásos. Benned most hatalmas megdöbbenés van.- monda el, hogy éppen mit érzek. De akkor hirtelen elájultam.
***
-Mond és a többiek is, tudnak olvasni mások gondolatában?- faggattam a bronzos hajú fiút.
-Nem azt csak én, de Alice látja a jövőt, de az nem 100% mert ahogy döntenek az emberek egy dologban, illetve vámpírok, úgy változik a jövőjük is.- és akkor bevillant egy koboldra emlékeztető hófehér arc, amit fekete haj keretez. Egy archoz a név már megvan.
-De ez, hogy lehet?
-Carlislenek van egy elmélete.- itt tartott egy kis szünetet és akkor beugrott egy gyönyörű aranyszőke hajú férfi arany szempárral és fehér arccal. Még egy arc névpárosítás meg van.- Ő, úgy gondolja, hogy ez már emberként is erősebb volt bennünk. Valószínűleg én már emberként is fogékonyabb voltam mások gondolatára, Alice pedig a jövő látására. Bár az ő múltját nem tudjuk, mint már mondtam nem emlékszik az emberi életére.
-Na és a többiek hoztak „magukkal” valamit az emberi életükből.- láttam rajta, hogy ezt nagyon nem akarja elmondani, de végül beadta a derekát.
-Hát tudod Jasper érzi, és be tudja folyásolni mások érzelmeit. Ez valószínűleg azért van, mert már emberként is nagyon karizmatikus személyiség volt. A képessége olyan, hogy ha akar egy teljesen letargiás tömeget fel, tud vidítani, vagy éppen fordítva.- itt megint beugrott egy arc. Egy szőke göndöres hajú srác úgy szintén mit az előző kettő ő is sápadt és a szeme színe is arany. Ez már a harmadik.- Igazándiból a többieknek nincs különleges képességük, de ők is hoztak valamit az emberi énjükből. Emmett az erejét és a néha tapintatlan humorérzékét.- itt bevillant egy fekete rövid hajú srác. Negyedik.- Rosalie a végtelen makacsságát és a rendkívüli hiúságát.- most egy gyönyörű szőke hajú lány ugrott be. Ötödik.- Carlisle a végtelen türelmességét és megértését. És végül Esme ő a hatalmas szeretetét hozta magával.- itt meg beugrott egy szép karamell barna hajú nő kedves arca. Ez volt a hatodik. Csak pont annak a nevét nem tudtam, meg akiét akartam. Ki lehet ő? Mi a neve? És miért vagyok ilyen izgatott, ha mellettem, van?
***
És hirtelen felébredtem. Cintia aggódó arcát láttam meg először. Aztán Sanájét, és végül a két férfiét.
-Bella, Bella jól vagy?- támadott le Sana.
-Igen csak nem ettem ma még semmit biztos ezért van.- füllentettem nem akartam elmondani mer féltem, hogy faggatni kezdenek azt meg nem, szeretném.
-Jaj, tényleg de buta vagyok. Csináltam neked levest csak Kasandra épp akkor beszélt veled te meg elájultál. Mindjárt hozom.- rohant ki Sziszi a szobából, de szinte alig, hogy elment már vissza is jött, egy nagy tányér levessel. Én nagy nehezen legyűrtem magamba a leves, mer teljesen el volt szorulva a torkom, de ha már ezt hazudtam ennem, kellet valamit.
Nem sokkal azután elmentem aludni és jöttek az újabb képek.
***
Egy erdőben találtam magam, azzal a fiúval, akinek a nevét nem tudom.
-Bella én nem akarlak magammal vinni.- ez nagyon fájt.
-Te… nem akarsz… engem?
-Igen. Megesküszöm neked, hogy ez az utolsó nap, hogy látsz engem.- én teljesen lebénultam.- Ígérj meg nekem valamit.
-Bármit.- hupsz az hiszem ez egy kicsit elhamarkodott döntés volt.
-Vigyázol magadra, és boldog leszel. Ne tegyél magadban kárt, és én is megígérem, hogy betartom az ígéretemet, hogy soha többé nem fogsz látni.- adott egy puszit a homlokomra és eltűnt. Teljesen lefagytam.
-Edward, Edward gyere vissza.- zokogtam.
***
Hirtelen felébredtem.
-Ez meg mi volt? De legalább tudom nevét. És miért sírok. Ezek szerint nagyon szerettem, de ő nem, mert elhagyott.- letöröltem az arcomról a könnyeket, de fel sem tűnt, hogy már reggel van. Elmentem a fürdőbe és ott mindent elvégeztem. Utána lementem reggelizni, de furcsa módon senki nem volt a házban. Nem tudom, hogy Sana haragudni fog e de úgy döntöttem, hogy átöltözöm. Természetesen az ő ruháiból. Most egy térd alá érő farmer és egy könyök fölötti érő fehér felsőnél döntöttem. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó és csukódik. Gyorsan lerohantam de sikeresen megbotlottam. Ha Dave nem kap el, akkor jól elvágódók a lépcsőn. Nagy nehezen kinyitottam a szemem de Dave arca közelebb volt, mint hittem. Alig pár centi választott el az arcunkat.
-U, kösz de most már ellengethetsz.
-Ja, bocsi.- állított a tulajdon két lábamra.
-Szeretnék veled beszélni veled a csókról. De szerintem üljünk le.- javasoltam, és bementünk a nappaliba.
-Figyel bocsi, hogy…- de félbeszakítottam.
- Elmondom először én aztán te, jössz.- csak bólintott. Én meg amilyen gyorsan csak tudtam birtokba vettem ajkait. Először meglepődött de utána nem volt rest viszonozni. Igazándiból csak azért akarok vele összejönni, hogy megtapasztaljam először a szerelmet, vagy újra.