Rosz hír!

Rossz hír
Edward szemszöge

Nem tudom, mi történheted, de most azonnal oda kell mennem.
-Rosalie gyere, indulunk!- Rose ijedtében felpattant. Úgy látszik nagyon gondolkozott, és nem hallotta, hogy jövök.
-Mi de hova?
-Hát Bellához. Rossz érzésem van és most azonnal oda, kell mennünk.
-Meg kéne várni a többieket.- javasolta.
-Örüljél, hogy nem egyből indultam, hanem ide jöttem. De ha nem jössz, akkor megyek egyedül.- hadartam.
-Oké, menjünk. Majd út közben felhívjuk a többieket.- kimentem az ajtón ő meg követett. A látszat kedvére felkapunk egy kabátot, és elkezdtünk rohanni.
Fogalmam sincs mennyi ideje rohantunk talán egy napja vagy csak pár órája, de úgy éreztem, hogy elkéstünk. Végig szótlanok voltunk. Mind a ketten a gondolatainkba voltunk belemerülve.
-Tudod, amikor Bellával valami baj történt azt folyton megéreztem. Legutoljára akkor volt ilyen erős mikor James átverte és majdnem elveszítettem.- válaszoltam a fejében lévő kérdéseire.
-Oké rendben.
Kb. 1 nap múlva megérkeztünk. Gyorsan Charli házához mentünk, hogy kiderítsem, mi van Bellával. Amint odaértünk megláttuk, hogy nincs ott a rendőrségi autó ezért az őrs felé vettük az irányt.
-Jó napot, miben segíthetek?- kérdezte a pultnál ülő nő.
-Jó napot. Swan rendőrfőnökkel szeretnék beszélni.- válaszoltam.
-Bent van az irodájában. Egy perc és szólók neki.
-Köszönjük.- felvette a telefont és beszélt Charli-val. Rosalie még türelmetlenebb, mint szokott lenni, annyi minden kavargott a fejében, hogy egy értelmes szót sem tudtam kivenni belőle.
-A rendőr főnők úr fogadja önöket.
-Köszönjük.- szólalt meg Rose. Elindultunk az irodája felé. Bekopogtunk és egy rövid szabad után beléptünk. Teljesen ledöbbent. A gondolataiban láttam, hogy legszívesebben nekem ugrott volna, csak az akadályozta meg, hogy Rosalie mellettem volt, na meg az, hogy egyből leszednék rólam. De ha elkezdene ütni neki nagyobb baja, lenne, mint nekem.
-Edward, Rosalie. Miben segíthetek?
-Hát igazándiból Bella, hogy léte érdekelne.- azt nem mertem neki mondani, hogy volt egy megérzésem, hogy baj van vele.
-Tényleg érdekel?- én csak bólintottam. Helyet kínált nekünk.- Nem lett volna olyan állapotban, ha nem hagytad volna el. Fél éven keresztül olyan volt mit egy élettelen test. Mindent csak csinál. Felkelt iskolába járt ott a tanárok másfél hónap múlva feladták, hogy órán felszólítsák, mert úgy sem felet, meg sem hallotta, mit kérdeztek tőle. Nem beszélt. Igaz, hogy javultak a jegyei és minden házimunkát elvégzett de azon kívül csak a szobájában ült és nem csinált semmit. Olyan volt min egy zombi.- magyarázta Charli a történetet. Én meg magam elé képzeltem Bella kinézetét. Fehérebb, mint volt nem mosolyog, és csak van a világba. Kirázott a hideg és önsanyargatásba kezdtem. Ha nem hagytam volna el minden szép, és jó lenne. Látnám mosolyogni. Érezném bőre meleg és puha érintését. Csókja mézédes ízét. Gyönyörű hangját. Már vagy 3 perce síri csend honolt az irodában, amit végül Rose tört meg.
-Bocsánat Mr. Swan de ha jól hallottam múlt időben beszélt. Ezek szerint Bella rendbe jött és boldog?
-Egy ideje találkozott Jacob-bal és kezdet visszatérni az életbe. Szinte minden nap elment hozza, ha nem ő ment, akkor Jake jött hozzánk. De egyik nap…- Charli hangja elakadt.
-Mi történt vele? Mi történt Bellával?- álltam fel ijedtemben.
-Egyik este nem jött haza időben és aggódni kezdtem. Felhívtam Billyéket de ők sem látták Bellát, de megígérték, hogy körbenéznek a, La Push területén.- egy kis szünet után folytatta.- Felhívtak, hogy megtalálták Bella furgonját a szikláknál. Én persze azonnal oda mentem és körbenéztem. A cipője le volt véve és a szikla szélénél le volt rakva. Minden jel arra utal, hogy Bella leugrott. Három napja nem került elő. Én még mindig reménykedek, de pont aznap volt egy nagy vihar és lehetséges, hogy mostanra már…- elcsuklott a hangja a sírástól. Nem az képtelenség ez lehetetlen Bella az én Bellám meghalt miattam? Csak meredtem magam elé, Rosalie is pont ezt tette. Ő is teljesen le volt döbbenve. És akkor hirtelen olyan dolog történt mire nem számítottam elkezdett folyni a könnyeim úgy min egy patak. Rose teljesen ledöbben, és elkezdet vigasztalni. Pont ő, aki nem kedvelte Bellát. Még vagy 10 percet töltöttünk bent és csak sírtunk Rosalie meg vigasztalt minket. Utána elindultunk haza. Még szerencse, hogy a futás ösztönös mer csak pár milliméter választott el, attól hogy nekimenjek jó pár fának. Bár nekik nagyobb bajuk lett volna, mint nekem. Ezek után a mos már így is darabokban hevert szívem még több darabba hevert. Bella sajnálom, nem tudtam, hogy ez fog történni, ha tehetném, visszamennék az időben, és nem mennék el tőled soha többé akár még át is, változtatnálak. Bármit megtennék, hogy veled lehessek az idők végezetéig.