:'(
És szeretném megköszönni a türelmeteket.
Ezért most megmutatom milyen ruhákat fognak viselni az esküvőn.
És ha rákattintotok nagyobban is kiadja. A meghívő Bella és Edward meghívója lesz.
2009. október 31., szombat
Bocsi bocsi bocsi!
Nagyon sajnálom de a kereszt szüleim lányára kellet vigyáznom és tegnap nem tudtam gépelni és ma meg vendégek jöttek és nem tudtam gépelni. Még egyszer nagyon nagyon nagyon sajnálom
:'(
És szeretném megköszönni a türelmeteket.
Ezért most megmutatom milyen ruhákat fognak viselni az esküvőn.
És ha rákattintotok nagyobban is kiadja. A meghívő Bella és Edward meghívója lesz.
:'(
És szeretném megköszönni a türelmeteket.
Ezért most megmutatom milyen ruhákat fognak viselni az esküvőn.
És ha rákattintotok nagyobban is kiadja. A meghívő Bella és Edward meghívója lesz.
2009. október 30., péntek
Halihó Twiliglht rajongók ma MEGJELENT az eclipse.(nekem már megvan)
A történettel kapcsolatosan holnap (szombaton) lesz friss. Sajnálom, hogy kések de teljes agyfagyás.
Puszika!:) :D
2009. október 26., hétfő
1. fejezet II/II
Esküvő 2/2
Emmett szemszöge
Éppen Rose magyarázta, hogy milyen ruhája lesz Bellá-ék esküvőjén mikor Alice és Jazz robbant be.
-Gyorsan gyertek, mert Edward és Bella nagyon kezdenek egymásba merülni.- Ros erre felkapta a fejét. Rohantuk Ed és Bella szobájába. Éppen Bella csókolta Ed nyakát.
Amilyen gyorsan csak tudtuk szétválasztottuk őket.
Én és Jazz fogtuk Bellát- bár még a mi szorításunk alól is ki tudott volna törni. Edward-ot pedig a lányok.
Nem tudom mitől de Bella egy kicsit lenyugodott, de Ed. Juj. A szemében ég a düh, hogy szétválasztottuk őket, és a hatalmas nagy vágy.
Láttam, hogy Edward-on nincs felső és az öve is ki va csatolva. Így hát végignéztem Bellán. De utólag rájöttem, hogy hatalmas hiba volt.- Hogy lehet Bellának ilyen jó teste. Igaz, hogy Rose a nekem megtestesített csoda de akkor is. Ha Rose és én nem lennénk együtt és Bell és Edward se akkor tuti, hogy meg akarnám magamnak szerezni Bellát. Nem Emmett nem gondolhatsz ilyeneket, mert két gondolatolvasó is van egy szobába, és az egyik borzasztóan zavarba jönne a másik meg letépné a fejedet!- gondoltam. Ekkor Edward-ból egy morgás tört fel.- Hé Ed nyugi mindenki tudja, hogy Bella a világ legcsinosabb vámpírja, ezt még Rose is bevallotta és nem féltékeny rá. Miért nem ismerhetem el? Még Jazz és apa is elismeri!- szabadkoztam, de tényleg igaz volt.
-Nem érdekel Emmett, de most azonnal vedd le a kezed Belláról!- szűrte a fogai között. Láttam, hogy jobb ha most teszem amit mond.
-Jó-jó. Legalább lesz egy kis ingyen pornó.- mondtam. Amint elengedtem Bellát, a másik karját kirántotta Jasper szorítása alól. Elrohant felkapott egy másik pólót és leült írni. Ed szemében láttam a csalódottságot.
Alice intett nekünk, hogy mennyünk ki.
-Na ez nagyon kevesen múlt.- sóhajtott fel Rose.- Nem tudom minek kellet kitalálnod ezt az egészet Em.- jött oda hozzám és átölelt.
-Nem tudom, de szerintem Alice-nak van valami köze hozzá.- mormolta Bella.
-Ez hallottam Bella! És, hogy tudd Emmett ötlete volt!- szólt fel Alice.
-Akkor kijavítom. Ne tudom, de szerintem Emmett-nek va valami köze hozzá.- javította ki Bella az előző mondatát. Persze én hangosan felnevettem.
-Nagyon szívesen!- mondtam
-De mit?- kérdezték egyszerre
-Igaz, hogy jó a hallásunk, de attól még szeretem, ha előttem vagytok, és úgy beszélünk.
Bementünk a nappaliba. Nem sokkal utánunk megjöttek ők is. Leültek a helyükre. Legelőszőr Bella szólalt meg.
-Na szóval Em hallgatunk.
-Na szóval ezért találtam ki mert, jó mulatság titeket szívatni. A másik inkább Edwardnak szól. Mivel Ed már akkor is nagyon vágyott rád Bella, de itt nem a véredre értettem. A testedre. És úgy gondoltam, hogy ha most igaz, hogy már nem tud bántani egy kicsit még szenvedjen.
-Emmett Cullen ügy tudod, hogy ezt nagyon de nagyon meg fogod még bánni.- fenyegetett meg Bella.
-De gondolj bele annál jobb lesz a nászút.- kacsintottam rá.
-Na ha megbeszéltétek, Bell gyere ruhapróba. Utána meg neked Edward.- adta ki a parancsot Alice. Bella bár de keletlenül felkelt.
***
Fél óra múlva Rose két papír fölött görnyedt.
-Á nem tudok dönteni.
-Miben angyalkém?- öleltem meg hátulról.
-Hát, hogy melyik meghívó legyen.- mutatott rá a két meghívóra.
-Szerintem, ez legyen.- mutattam rá egy kis egyszerű meghívóra.
-Igen nekem is ez teszik, de olyan egyszerű.
-Igaz de Ed és Bella az egyszerűséget szeretik. Na és mi lesz a szöveg?
-A következő: Kedves uram illetve hölgyem!
Szeretettel meghívjuk önt Edward Cullen és Isabella Swan esküvőjére.
Az esküvő időpontja: 2010. június. 10. (szombat). A szertartás kezdete 14: 00-kor kezdődik.
Na, hogy tetszik?- fordult felém a szerelmem.
-Szerintem egy kicsit régies. De tényleg kik lesznek az esküvőn?
-Meglepően sokan. Jön a Daniela klán ők vannak 4-en. Jönnek az őserdőből ők is 4-en vannak. Akkor Carlisle pár barátja ők úgy kb. 10 vannak. Aztán a Volturi-ból: a 3 vezetője. Jane, Alec, Felix, Dimitri, Heidi. Ja és még Sziszi-ék is. Ők négyen vannak. És természetesen mi. Összesen 36-an leszünk. Ja és Bella néhány farkast is meg akar hívni.
-De minek. Nem azt beszéltük meg, hogy Charli nem tudhatja meg?
-De, csak Bella telefonon akar beszélni Jacob-bal. Tudod Charli mesélt, hogy mikor elköltöztünk Bell olyan volt mint egy zombi, de egyszer elment a La Push-ba. Ott találkozott Jacob-bal, egy idő után egyre többet voltak együtt és Bellába is kezdett visszatérni az élet. Nagyon jól tudja, hogy ő farkas, de őt és a falkát attól még meg akarja hívni, de csak telefonon keresztül.- én csak bólintottam. Igazán egy furcsa esküvő lesz. Emberevő vámpírok „vega” vámpírok” és vérfarkasok. Kíváncsi vagyok ebből mi fog kisülni.
A nagy nap 1/2
Bella szemszöge
Végre eljött a nagy nap. Ma végre Mrs. Cullen leszek. A ruhám is készen van. A Cullen lányoknak is, mit a Volturi és Sziszi-ék nek is. Elég sokan leszünk ha a farkasokat nem számoljuk 36 +8 vagy 9 attól függ, hogy Lea eljön-e.
Jacob-bal a telefonbeszélgetésünk igen- melyik szó rá a megfelelő?- furcsa- igen ez a legmegfelelőbb.
„- Halló itt a Black lakás!?- szólalt bele Jacob.
-Szia Jacob én vagyok az Bella.- néma csend.- Hahó Jake ott vagy még.
-Akárki is maga ez nagyon nem jó vicc. Bella már lassan 2 éve meghalt.
-Nem Jake tényleg én vagyok az nem haltam meg. Ja és honnan tudnám, hogy vérfarkas vagy!
-Be… Bel… Bella?- nyögte ki.- De hisz mindenki úgy tudja, hogy meghaltál, mikor leugrottál a szikláról.
-Ez nem igaz. Miután leugrottam egy vámpírcsalád megtalált és megmentett. De ez sajnos nem tartott sokáig. A két lábasságomnak köszönhetően- mikor kirándultunk.- leestem egy szikláról, és át kellet változtatni.
-Most már te is vérszívó lettél.- morogta.
-Jake had mondjam végig. Tudod meséltem, hogy lehet a vámpíroknak különleges képesésük. Na szóval nekem több is van. A legfurcsább, hogy a vámpírokat újra emberré tudom tenni, de ne úgy képzeld el, hogy megöregszenek és meghalnak, hanem úgy, hogy minden emberi szükségleteik vannak, ja és a nőknek lehet gyerekük. Még van más képességem is de azt hiszem a legfontosabb, hogy kibírok 2 hónapot vér nélkül.
-Nem tudod elképzelni milyen jó, hallani a hangodat Bells. Charli ki fog ugrani a bőréből.
-Épp ez a nem szabad, hogy megtudja. Még Billy sem tudhatja meg, hogy életben vagyok.
-De miért?- hüledezett.
-Mint mondtam vámpír vagyok. Ha Charli megtudja, hogy „életben” vagyok, azt akarja majd, hogy költözzek vissza hozzá. De csak majd megint összetörném a szívét. De nemi is ezért hívtalak.
-Akkor miért?- kérdezte kíváncsian.
-Edward és és né összehátasodunk.
-Hogy mi!- ordított bele a telefonba.- Hozzámész, és ezt csak úgy közlöd?
-Jake nyugi. Épp ezért hívlak. Szeretném, ha te és a falak eljönnének az esküvőre. Szeretném, ha a legjobb barátom itt lenne és az oltárhoz kísérne.
-Ügye tudod, hogy nem csak rajtam múlik. És különben is hol lenne az esküvő, ha a falak mégis bele menne.
-Londonba. De mi fizetnénk a repülőjegyeket. Figyu holnap felhívlak, hogy hogyan döntöttetek, ja és a meghívás a farkasok párjainak is szól. Na akkor, szia.
-Rendben, és Szia Bella.- avval letette a telefon én meg fellégeztem.”
-Bella. Megjöttek a farkasok és Lea is jött.
-Ó ez remek. És mennyi idő van még a szertartásig?- fordultam Rose-hoz.
-Még 2 óra. Úgy hogy sietnünk kell.- csapta össze a tenyerét. Bejött Alice és Sana is.
Alice és Sana a sminkemet csinálták, míg Ros a hajamat.
Evvel úgy másfél óra alatt lekészültek. Most jön a ruha. Egyszerű mégis szép.
-Gyertek be.- a farkasok már vagy 10 perce kint toporognak. Mivel vámpír alakban voltam kicsit féltem hogyan fogna reagál a szagomra.
-Bella te…- Jake elakadt. Én meg felkuncogtam.- Nagyon szép vagy és még a szagod sem olyan mint a többi vámpírnak. És tényleg min kuncogtál?
-Köszönöm. És hát a többiek arckifejezésén.- Jacob hátrafordult és ő is felkuncogott.
-Hello mi még nem ismerjük egymást és Seth vagyok.- jött oda 15-16 év körüli srác.
-Szia én Bella vagyok.- ezután mindenki odajött és köszönt.- Figyu tegyetek meg nekem valamit. Ne morogjatok, mert itt van a Volturi- ők nálunk vámpíroknál az uralkodóház.- és nem szeretnék az esküvőmön balhét.- ők csak bólintottak.
-Ok most menjetek le mert 5 perc múlva kezdődik szertartás.- jött be Alice. Szépen mindenki kiment kivéve Jacob-ot. Odajött és kaptam tőle egy nagy baráti ölelést. Viszonoztam.- Bella Jake gyertek.- dugat be a fejét Alice. Rámosolyogtam Jake-ra amit ő is viszonzott.
Felcsendült a nászinduló. Belekarolta Jacob-ba és elindultam lefele a lépcsőn.
Bocsi ha valamit félre írtam. És légyszí kritikát!
Emmett szemszöge
Éppen Rose magyarázta, hogy milyen ruhája lesz Bellá-ék esküvőjén mikor Alice és Jazz robbant be.
-Gyorsan gyertek, mert Edward és Bella nagyon kezdenek egymásba merülni.- Ros erre felkapta a fejét. Rohantuk Ed és Bella szobájába. Éppen Bella csókolta Ed nyakát.
Amilyen gyorsan csak tudtuk szétválasztottuk őket.
Én és Jazz fogtuk Bellát- bár még a mi szorításunk alól is ki tudott volna törni. Edward-ot pedig a lányok.
Nem tudom mitől de Bella egy kicsit lenyugodott, de Ed. Juj. A szemében ég a düh, hogy szétválasztottuk őket, és a hatalmas nagy vágy.
Láttam, hogy Edward-on nincs felső és az öve is ki va csatolva. Így hát végignéztem Bellán. De utólag rájöttem, hogy hatalmas hiba volt.- Hogy lehet Bellának ilyen jó teste. Igaz, hogy Rose a nekem megtestesített csoda de akkor is. Ha Rose és én nem lennénk együtt és Bell és Edward se akkor tuti, hogy meg akarnám magamnak szerezni Bellát. Nem Emmett nem gondolhatsz ilyeneket, mert két gondolatolvasó is van egy szobába, és az egyik borzasztóan zavarba jönne a másik meg letépné a fejedet!- gondoltam. Ekkor Edward-ból egy morgás tört fel.- Hé Ed nyugi mindenki tudja, hogy Bella a világ legcsinosabb vámpírja, ezt még Rose is bevallotta és nem féltékeny rá. Miért nem ismerhetem el? Még Jazz és apa is elismeri!- szabadkoztam, de tényleg igaz volt.
-Nem érdekel Emmett, de most azonnal vedd le a kezed Belláról!- szűrte a fogai között. Láttam, hogy jobb ha most teszem amit mond.
-Jó-jó. Legalább lesz egy kis ingyen pornó.- mondtam. Amint elengedtem Bellát, a másik karját kirántotta Jasper szorítása alól. Elrohant felkapott egy másik pólót és leült írni. Ed szemében láttam a csalódottságot.
Alice intett nekünk, hogy mennyünk ki.
-Na ez nagyon kevesen múlt.- sóhajtott fel Rose.- Nem tudom minek kellet kitalálnod ezt az egészet Em.- jött oda hozzám és átölelt.
-Nem tudom, de szerintem Alice-nak van valami köze hozzá.- mormolta Bella.
-Ez hallottam Bella! És, hogy tudd Emmett ötlete volt!- szólt fel Alice.
-Akkor kijavítom. Ne tudom, de szerintem Emmett-nek va valami köze hozzá.- javította ki Bella az előző mondatát. Persze én hangosan felnevettem.
-Nagyon szívesen!- mondtam
-De mit?- kérdezték egyszerre
-Igaz, hogy jó a hallásunk, de attól még szeretem, ha előttem vagytok, és úgy beszélünk.
Bementünk a nappaliba. Nem sokkal utánunk megjöttek ők is. Leültek a helyükre. Legelőszőr Bella szólalt meg.
-Na szóval Em hallgatunk.
-Na szóval ezért találtam ki mert, jó mulatság titeket szívatni. A másik inkább Edwardnak szól. Mivel Ed már akkor is nagyon vágyott rád Bella, de itt nem a véredre értettem. A testedre. És úgy gondoltam, hogy ha most igaz, hogy már nem tud bántani egy kicsit még szenvedjen.
-Emmett Cullen ügy tudod, hogy ezt nagyon de nagyon meg fogod még bánni.- fenyegetett meg Bella.
-De gondolj bele annál jobb lesz a nászút.- kacsintottam rá.
-Na ha megbeszéltétek, Bell gyere ruhapróba. Utána meg neked Edward.- adta ki a parancsot Alice. Bella bár de keletlenül felkelt.
***
Fél óra múlva Rose két papír fölött görnyedt.
-Á nem tudok dönteni.
-Miben angyalkém?- öleltem meg hátulról.
-Hát, hogy melyik meghívó legyen.- mutatott rá a két meghívóra.
-Szerintem, ez legyen.- mutattam rá egy kis egyszerű meghívóra.
-Igen nekem is ez teszik, de olyan egyszerű.
-Igaz de Ed és Bella az egyszerűséget szeretik. Na és mi lesz a szöveg?
-A következő: Kedves uram illetve hölgyem!
Szeretettel meghívjuk önt Edward Cullen és Isabella Swan esküvőjére.
Az esküvő időpontja: 2010. június. 10. (szombat). A szertartás kezdete 14: 00-kor kezdődik.
Na, hogy tetszik?- fordult felém a szerelmem.
-Szerintem egy kicsit régies. De tényleg kik lesznek az esküvőn?
-Meglepően sokan. Jön a Daniela klán ők vannak 4-en. Jönnek az őserdőből ők is 4-en vannak. Akkor Carlisle pár barátja ők úgy kb. 10 vannak. Aztán a Volturi-ból: a 3 vezetője. Jane, Alec, Felix, Dimitri, Heidi. Ja és még Sziszi-ék is. Ők négyen vannak. És természetesen mi. Összesen 36-an leszünk. Ja és Bella néhány farkast is meg akar hívni.
-De minek. Nem azt beszéltük meg, hogy Charli nem tudhatja meg?
-De, csak Bella telefonon akar beszélni Jacob-bal. Tudod Charli mesélt, hogy mikor elköltöztünk Bell olyan volt mint egy zombi, de egyszer elment a La Push-ba. Ott találkozott Jacob-bal, egy idő után egyre többet voltak együtt és Bellába is kezdett visszatérni az élet. Nagyon jól tudja, hogy ő farkas, de őt és a falkát attól még meg akarja hívni, de csak telefonon keresztül.- én csak bólintottam. Igazán egy furcsa esküvő lesz. Emberevő vámpírok „vega” vámpírok” és vérfarkasok. Kíváncsi vagyok ebből mi fog kisülni.
A nagy nap 1/2
Bella szemszöge
Végre eljött a nagy nap. Ma végre Mrs. Cullen leszek. A ruhám is készen van. A Cullen lányoknak is, mit a Volturi és Sziszi-ék nek is. Elég sokan leszünk ha a farkasokat nem számoljuk 36 +8 vagy 9 attól függ, hogy Lea eljön-e.
Jacob-bal a telefonbeszélgetésünk igen- melyik szó rá a megfelelő?- furcsa- igen ez a legmegfelelőbb.
„- Halló itt a Black lakás!?- szólalt bele Jacob.
-Szia Jacob én vagyok az Bella.- néma csend.- Hahó Jake ott vagy még.
-Akárki is maga ez nagyon nem jó vicc. Bella már lassan 2 éve meghalt.
-Nem Jake tényleg én vagyok az nem haltam meg. Ja és honnan tudnám, hogy vérfarkas vagy!
-Be… Bel… Bella?- nyögte ki.- De hisz mindenki úgy tudja, hogy meghaltál, mikor leugrottál a szikláról.
-Ez nem igaz. Miután leugrottam egy vámpírcsalád megtalált és megmentett. De ez sajnos nem tartott sokáig. A két lábasságomnak köszönhetően- mikor kirándultunk.- leestem egy szikláról, és át kellet változtatni.
-Most már te is vérszívó lettél.- morogta.
-Jake had mondjam végig. Tudod meséltem, hogy lehet a vámpíroknak különleges képesésük. Na szóval nekem több is van. A legfurcsább, hogy a vámpírokat újra emberré tudom tenni, de ne úgy képzeld el, hogy megöregszenek és meghalnak, hanem úgy, hogy minden emberi szükségleteik vannak, ja és a nőknek lehet gyerekük. Még van más képességem is de azt hiszem a legfontosabb, hogy kibírok 2 hónapot vér nélkül.
-Nem tudod elképzelni milyen jó, hallani a hangodat Bells. Charli ki fog ugrani a bőréből.
-Épp ez a nem szabad, hogy megtudja. Még Billy sem tudhatja meg, hogy életben vagyok.
-De miért?- hüledezett.
-Mint mondtam vámpír vagyok. Ha Charli megtudja, hogy „életben” vagyok, azt akarja majd, hogy költözzek vissza hozzá. De csak majd megint összetörném a szívét. De nemi is ezért hívtalak.
-Akkor miért?- kérdezte kíváncsian.
-Edward és és né összehátasodunk.
-Hogy mi!- ordított bele a telefonba.- Hozzámész, és ezt csak úgy közlöd?
-Jake nyugi. Épp ezért hívlak. Szeretném, ha te és a falak eljönnének az esküvőre. Szeretném, ha a legjobb barátom itt lenne és az oltárhoz kísérne.
-Ügye tudod, hogy nem csak rajtam múlik. És különben is hol lenne az esküvő, ha a falak mégis bele menne.
-Londonba. De mi fizetnénk a repülőjegyeket. Figyu holnap felhívlak, hogy hogyan döntöttetek, ja és a meghívás a farkasok párjainak is szól. Na akkor, szia.
-Rendben, és Szia Bella.- avval letette a telefon én meg fellégeztem.”
-Bella. Megjöttek a farkasok és Lea is jött.
-Ó ez remek. És mennyi idő van még a szertartásig?- fordultam Rose-hoz.
-Még 2 óra. Úgy hogy sietnünk kell.- csapta össze a tenyerét. Bejött Alice és Sana is.
Alice és Sana a sminkemet csinálták, míg Ros a hajamat.
Evvel úgy másfél óra alatt lekészültek. Most jön a ruha. Egyszerű mégis szép.
-Gyertek be.- a farkasok már vagy 10 perce kint toporognak. Mivel vámpír alakban voltam kicsit féltem hogyan fogna reagál a szagomra.
-Bella te…- Jake elakadt. Én meg felkuncogtam.- Nagyon szép vagy és még a szagod sem olyan mint a többi vámpírnak. És tényleg min kuncogtál?
-Köszönöm. És hát a többiek arckifejezésén.- Jacob hátrafordult és ő is felkuncogott.
-Hello mi még nem ismerjük egymást és Seth vagyok.- jött oda 15-16 év körüli srác.
-Szia én Bella vagyok.- ezután mindenki odajött és köszönt.- Figyu tegyetek meg nekem valamit. Ne morogjatok, mert itt van a Volturi- ők nálunk vámpíroknál az uralkodóház.- és nem szeretnék az esküvőmön balhét.- ők csak bólintottak.
-Ok most menjetek le mert 5 perc múlva kezdődik szertartás.- jött be Alice. Szépen mindenki kiment kivéve Jacob-ot. Odajött és kaptam tőle egy nagy baráti ölelést. Viszonoztam.- Bella Jake gyertek.- dugat be a fejét Alice. Rámosolyogtam Jake-ra amit ő is viszonzott.
Felcsendült a nászinduló. Belekarolta Jacob-ba és elindultam lefele a lépcsőn.
Bocsi ha valamit félre írtam. És légyszí kritikát!
2009. október 25., vasárnap
2009. október 22., csütörtök
Élj együtt! 1. fejezet I/II
Edward-ot és Emmett-et kicsit furcsán jellemeztem "Bella külsejére". Mert hát az én történetemben Bella a legszebb vámpír és az a lakja is nagyon jó.
Na de minek jártatom itt a számat olvassátok el!
Esküvő ½
Bella szemszöge
Már két hete Angliában vagyunk. Alice ez alatt a két hét a alatt teljes erőbedobással szervezi az esküvőnket.
Még soha életemben nem voltam ilyen boldog. Újra Edward-al vagyok és ráadásul nemsokára Mrs. Cullen leszek.
Alice teljesen kiborít. Csak két dolgit nem bíztam rá. A vendéglistát és a ruhámat. Mióta átvettem a képességét láttam, hogy minden ruhát akart volna nekem. Alig takart volna valamit és minden habos babos.
Sajnos most naponta mennem kell ruhapróbára és Edwardnak is. Egyikünk megjön másikunk megy is. Alig lehetünk kettesben. A többiek kitalálták azt, hogy csak a nászúton legyünk együtt.
Szegény Kety és Jon-t is belerángatta a szervezésbe. Alice és Kety lesz a koszorúslány. Rosalie fog játszani a zongorán. Sana pedig a tanúm lesz.
-Bella! Hahó hallod, amit egyáltalán mondok?- ébresztett fel Alice kicsit mérges hangja.
-O, bocsi. Mit is kérdeztél?
-Csak azt mondtam, hogy kéne a vendéglista.
-Edward része már megvan, csak az enyém, hiányzik?- ő csak bólintott.
-Na de nyomás fel és írd össze kiket, akarsz meghívni.- kezdett tuszkolni a lépcső felé.
Éppen a széken ültem az asztalnál, mikor egy kéz, kikapta a kezem alól a papírt és hangosan felnevetett.
-Végre sikerült úgy bejönnöm, hogy nem vetted észre.- mondta a világ leggyönyörűbb hangja.
-Edward, légyszí ad vissza, mert Alice megfolyt, ha nem írom meg.- a karját kinyújtotta én meg elkezdtem ugrálni a papírért.
-Na. Végre kettesben vagyunk te meg fontosabbnak, találod a vacak vendéglistát, mint engem. Ez nagyon bánt.- játszotta meg a szomorúságot.- Ha játszani akar hát, belemegyek!- gondoltam magamban.
-Bocsánat mivel kárpótolni?
-Van pár ötletem.- mosolygott rám kajánul. Hirtelen felkapott az ölébe és lefektetett az ágyra. Elkezdte csókolgatni a nyakamat én meg a hajába túrtam miközben jóleső sóhajok, hagyták el a számat. Nem bírtam tovább felrántottam az ajkaimhoz és szenvedélyesen megcsókoltam.
Nem sokkal ezután én kezdtem el csókolgatni a nyakát. Belőle és sóhajok törtek fel.
Hirtelen Alice, Rosalie, Em és Jazz tört be.
Engem a fiúk fogtak le míg szerelmemet a lányok. Igen furcsa, hogy engem a fiuknak kell lefogniuk. Még így is simán ki tudnék törni a szorításuk alól, de Alice gondolatai megfékeztek.- Ha akár bármelyikőtök egy lépést is tesz Bella, megy a vissza az esküvőig a Volturi-hoz!- erre én egy kicsit lenyugodtam, de Edward még küzdött.
Még csak most tűnt fel, hogy egyikünkön sincs felső és Edward öve ki van csatolva.
Szerelmem morgott egyet de nem értettem.- Hé Ed nyugi mindenki tudja, hogy Bella a világ legcsinosabb vámpírja, ezt még Rose is bevallotta és nem féltékeny rá. Miért nem ismerhetem el? Még Jazz és apa is elismeri!- halottam meg Em hangját.
-Nem érdekel Emmett, de most azonnal vedd le a kezed Belláról!- szűrte a szavakat a fogain keresztül.
-Jó-jó. Legalább lesz egy kis ingyen pornó.- Emmett elengedett én meg a másik karomat kirántottam Jasper-éból. Gyorsan felleptem egy másik pólót és leültem írni a vendéglistát.
Pár másodperc múlva a többiek is kimentek. Egy kezet éreztem ami átkarolja a vállamat hátulról.
-Hogy miért kell a testvéreinknek ilyen makacsnak lennie?- búgta a fülembe. Letettem a ceruzát és felálltam. Az ölelésébe bújtam.
-Nem tudom, de szerintem Alice-nak van valami köze hozzá.
-Ez hallottam Bella! És, hogy tudd Emmett ötlete volt!- szólt fel kedvenc barátnőm.
-Akkor kijavítom. Ne tudom, de szerintem Emmett-nek va valami köze hozzá.- javítottam ki az előző mondatomat. Erre az említett hangosan felröhögött.
-Nagyon szívesen!- mondta.
-De mit?- kérdeztük egyszerre.
-Igaz, hogy jó a hallásunk, de attól még szeretem, ha előttem vagytok, és úgy beszélünk. Edward meg fogta a kezemet és kezdet kifelé húzni.
Edward szemszöge
Még most sem hiszem el, hogy Bella él és feleségül jön hozzám.
Persze Alice teljes erőbedobással dolgozik az esküvőn. Bell egyedül a ruhát és a vendéglistát nem hagyta rá. Nekem teljesen mindegy, hogy miben jön hozzám. Csak legyen a feleségem.
Alig várom már, hogy Mrs. Cullen-nek szólítsam.
-Hé Alice. Bella hol van?- kérdeztem meg.
-Felküldtem, hogy írja össze a vendéglistát.- csak bólintottam.
Furcsa volt, mert Bella mindig megérzi, ha a közelében vagyok. De most még az ajtó nyitódására és csukódására sem figyelt fel. Láttam, hogy egy listát ír. Gyorsan kikapta a kezei alól.
-Végre sikerült úgy bejönnöm, hogy nem vetted észre.- mondtam mire hátrafordult.
-Edward, légyszí ad vissza, mert Alice megfolyt, ha nem írom meg.- ilyen könnyen nem adom be a derekamat. Kinyújtottam a karomat ő meg elkezdet ugrálni érte.- Oly édes, mint egy kiscica, aki a játékárét ugrál.
-Na. Végre kettesben vagyunk te meg fontosabbnak, találod a vacak vendéglistát, mint engem. Ez nagyon bánt.- játszottam meg a sértődöttet. Láttam, hogy belemegy a játékba.
-Bocsánat mivel kárpótolni?
-Van pár ötletem.- mosolyogtam rá kajánul. Hirtelen felkaptam, és az ágyra fektettem. Elkezdtem a nyakát csókolgatni. Az ő száját jóleső sóhajok hagyták el. Miközben ezt csináltam ő a hajamba túrt. Hirtelen felrántott és szenvedélyesen megcsókolt. Most ő szakította meg a csókunkat, mert átért a nyakamra. Most az én számat hagyták el jóleső sóhajok.
A testvéreim rontottak be a szobába. Bellát Emmett és Jasper fogta le, míg engem Alice és Rosalie.- Ha akár bármelyikőtök egy lépést is tesz Bella, megy a vissza az esküvőig a Volturi-hoz!- halottam meg Ali hangját. Láttam, hogy Bella egy kicsit lenyugodott, de én nem. Most a legperverzebb felem jött felszínre, de szerencsére nem mondtam ki hangosan.- Hogy merészelnek Bellától elválasztani?! Nem látják, hogy egymást akarjuk testestül lelkestül. Esküszöm, ha most azonnal nem kapom meg Bellát, felrobbanok a vágytól, vagy Bellára vetem magam, és nagyon nem érdekel, ha bárki is végignézi. Kell nekem nagyon! Most nem a vérére vágyom. Hanem a testére mindennél jobban. Nem tudom ki találta ki ezt a hülyeséget, hogy csak is kizárólag a nászúton szeretkezhetünk, de ha megtudom letépem a fejét. Nem látják, hogy ez nekem mekkora kínszenvedés. Még mikor Bella ember volt akkor is vágytam a testére, de tudtam avval kordában tartani magamat, hogy Bellát könnyen bánthatom. De most nem árthatok neki. KELL NEKEM Ó! NAGYON KELL!- a eszmefuttatásom végére egész tűrhető állapotba kerültem. Még csak most vettem észre, hogy Bellán nincs felső és rajtam se de még az övem is ki van kapcsolva. De ekkor egy nekem nagyon nem tetsző gondolat tört be a fejembe.- Hogy lehet Bellának ilyen jó teste. Igaz, hogy Rose a nekem megtestesített csoda de akkor is. Ha Rose és én nem lennénk együtt és Bell és Edward se akkor tuti, hogy meg akarnám magamnak szerezni Bellát. Nem Emmett nem gondolhatsz ilyeneket, mert két gondolatolvasó is van egy szobába, és az egyik borzasztóan zavarba jönne a másik meg letépné a fejedet!- ezt azért nem tűrhetem. Ez még Em-tő is sok. A torkomból egy morgás törte fel. Erre Emmett magyarázkodni kezdett.- Hé Ed nyugi mindenki tudja, hogy Bella a világ legcsinosabb vámpírja, ezt még Rose is bevallotta és nem féltékeny rá. Miért nem ismerhetem el? Még Jazz és apa is elismeri!- közölte velem gondolatban.
-Nem érdekel Emmett, de most azonnal vedd le a kezed Belláról!- szüretem a fogaim közül.
-Jó-jó. Legalább lesz egy kis ingyen pornó.- vigyorodott el Emmett. Amit elengedte Bellát, az említett a másik karját kirántotta Jazz fogása alól. Elrohant felkapott egy másik felsőt, de a helyett, hogy ide jött volna hozzám leült a székre és elkezdet újra írni. Egy kicsit elszontyolodtam.- Most itt hagyunk titeket kettesben. De ha még egy ilyen alakalom lesz Edward akkor, esküszöm, elküldöm Bellát a Volturi-hoz az esküvőig.- csak bólintottam. Kimentek, én gyorsan magamra kaptam egy másik pólót. Odamentem Bellához és hátulról átöleltem a vállát.
-Hogy miért kell a testvéreinknek ilyen makacsnak lennie?- súgtam a fülébe. Láttam, hogy leteszi a ceruzát. Felállt és a ölelésembe bújt.
-Nem tudom, de szerintem Alice-nak van valami köze hozzá.- mormolta.
-Ez hallottam Bella! És, hogy tudd Emmett ötlete volt!- szólta fe kedvenc húgom.
-Akkor kijavítom. Ne tudom, de szerintem Emmett-nek va valami köze hozzá.- javította ki az előző mondatát Bella. Persze Emmett hangosan felnevetett.
-Nagyon szívesen!- mondta.
-De mit?- kérdeztük egyszerre.
-Igaz, hogy jó a hallásunk, de attól még szeretem, ha előttem vagytok, és úgy beszélünk.
Meg fogtam a kezét és elkezdtem kifelé húzni. Lent a nappaliba voltak a többiek. Mi is elfoglaltuk a helyünket.
-Na szóval Em hallgatunk.- mondta szerelmem.
-Na szóval ezért találtam ki mert…
Na itt a vége az elő felének. Légyszí KRITIKÁT! Ja és ha írsz akkor írd le szerinted Emmett miért találta ki. Megsúgom 2 indok van. És aki eltalálja mind a kettőt az a nászutat megkapja e-mail-ban KORÁBBAN mint ahogy kint lesz. Csak írjátok meg az e-mail címeteket. Ígérem nem élek vissza vele.
Na de minek jártatom itt a számat olvassátok el!
Esküvő ½
Bella szemszöge
Már két hete Angliában vagyunk. Alice ez alatt a két hét a alatt teljes erőbedobással szervezi az esküvőnket.
Még soha életemben nem voltam ilyen boldog. Újra Edward-al vagyok és ráadásul nemsokára Mrs. Cullen leszek.
Alice teljesen kiborít. Csak két dolgit nem bíztam rá. A vendéglistát és a ruhámat. Mióta átvettem a képességét láttam, hogy minden ruhát akart volna nekem. Alig takart volna valamit és minden habos babos.
Sajnos most naponta mennem kell ruhapróbára és Edwardnak is. Egyikünk megjön másikunk megy is. Alig lehetünk kettesben. A többiek kitalálták azt, hogy csak a nászúton legyünk együtt.
Szegény Kety és Jon-t is belerángatta a szervezésbe. Alice és Kety lesz a koszorúslány. Rosalie fog játszani a zongorán. Sana pedig a tanúm lesz.
-Bella! Hahó hallod, amit egyáltalán mondok?- ébresztett fel Alice kicsit mérges hangja.
-O, bocsi. Mit is kérdeztél?
-Csak azt mondtam, hogy kéne a vendéglista.
-Edward része már megvan, csak az enyém, hiányzik?- ő csak bólintott.
-Na de nyomás fel és írd össze kiket, akarsz meghívni.- kezdett tuszkolni a lépcső felé.
Éppen a széken ültem az asztalnál, mikor egy kéz, kikapta a kezem alól a papírt és hangosan felnevetett.
-Végre sikerült úgy bejönnöm, hogy nem vetted észre.- mondta a világ leggyönyörűbb hangja.
-Edward, légyszí ad vissza, mert Alice megfolyt, ha nem írom meg.- a karját kinyújtotta én meg elkezdtem ugrálni a papírért.
-Na. Végre kettesben vagyunk te meg fontosabbnak, találod a vacak vendéglistát, mint engem. Ez nagyon bánt.- játszotta meg a szomorúságot.- Ha játszani akar hát, belemegyek!- gondoltam magamban.
-Bocsánat mivel kárpótolni?
-Van pár ötletem.- mosolygott rám kajánul. Hirtelen felkapott az ölébe és lefektetett az ágyra. Elkezdte csókolgatni a nyakamat én meg a hajába túrtam miközben jóleső sóhajok, hagyták el a számat. Nem bírtam tovább felrántottam az ajkaimhoz és szenvedélyesen megcsókoltam.
Nem sokkal ezután én kezdtem el csókolgatni a nyakát. Belőle és sóhajok törtek fel.
Hirtelen Alice, Rosalie, Em és Jazz tört be.
Engem a fiúk fogtak le míg szerelmemet a lányok. Igen furcsa, hogy engem a fiuknak kell lefogniuk. Még így is simán ki tudnék törni a szorításuk alól, de Alice gondolatai megfékeztek.- Ha akár bármelyikőtök egy lépést is tesz Bella, megy a vissza az esküvőig a Volturi-hoz!- erre én egy kicsit lenyugodtam, de Edward még küzdött.
Még csak most tűnt fel, hogy egyikünkön sincs felső és Edward öve ki van csatolva.
Szerelmem morgott egyet de nem értettem.- Hé Ed nyugi mindenki tudja, hogy Bella a világ legcsinosabb vámpírja, ezt még Rose is bevallotta és nem féltékeny rá. Miért nem ismerhetem el? Még Jazz és apa is elismeri!- halottam meg Em hangját.
-Nem érdekel Emmett, de most azonnal vedd le a kezed Belláról!- szűrte a szavakat a fogain keresztül.
-Jó-jó. Legalább lesz egy kis ingyen pornó.- Emmett elengedett én meg a másik karomat kirántottam Jasper-éból. Gyorsan felleptem egy másik pólót és leültem írni a vendéglistát.
Pár másodperc múlva a többiek is kimentek. Egy kezet éreztem ami átkarolja a vállamat hátulról.
-Hogy miért kell a testvéreinknek ilyen makacsnak lennie?- búgta a fülembe. Letettem a ceruzát és felálltam. Az ölelésébe bújtam.
-Nem tudom, de szerintem Alice-nak van valami köze hozzá.
-Ez hallottam Bella! És, hogy tudd Emmett ötlete volt!- szólt fel kedvenc barátnőm.
-Akkor kijavítom. Ne tudom, de szerintem Emmett-nek va valami köze hozzá.- javítottam ki az előző mondatomat. Erre az említett hangosan felröhögött.
-Nagyon szívesen!- mondta.
-De mit?- kérdeztük egyszerre.
-Igaz, hogy jó a hallásunk, de attól még szeretem, ha előttem vagytok, és úgy beszélünk. Edward meg fogta a kezemet és kezdet kifelé húzni.
Edward szemszöge
Még most sem hiszem el, hogy Bella él és feleségül jön hozzám.
Persze Alice teljes erőbedobással dolgozik az esküvőn. Bell egyedül a ruhát és a vendéglistát nem hagyta rá. Nekem teljesen mindegy, hogy miben jön hozzám. Csak legyen a feleségem.
Alig várom már, hogy Mrs. Cullen-nek szólítsam.
-Hé Alice. Bella hol van?- kérdeztem meg.
-Felküldtem, hogy írja össze a vendéglistát.- csak bólintottam.
Furcsa volt, mert Bella mindig megérzi, ha a közelében vagyok. De most még az ajtó nyitódására és csukódására sem figyelt fel. Láttam, hogy egy listát ír. Gyorsan kikapta a kezei alól.
-Végre sikerült úgy bejönnöm, hogy nem vetted észre.- mondtam mire hátrafordult.
-Edward, légyszí ad vissza, mert Alice megfolyt, ha nem írom meg.- ilyen könnyen nem adom be a derekamat. Kinyújtottam a karomat ő meg elkezdet ugrálni érte.- Oly édes, mint egy kiscica, aki a játékárét ugrál.
-Na. Végre kettesben vagyunk te meg fontosabbnak, találod a vacak vendéglistát, mint engem. Ez nagyon bánt.- játszottam meg a sértődöttet. Láttam, hogy belemegy a játékba.
-Bocsánat mivel kárpótolni?
-Van pár ötletem.- mosolyogtam rá kajánul. Hirtelen felkaptam, és az ágyra fektettem. Elkezdtem a nyakát csókolgatni. Az ő száját jóleső sóhajok hagyták el. Miközben ezt csináltam ő a hajamba túrt. Hirtelen felrántott és szenvedélyesen megcsókolt. Most ő szakította meg a csókunkat, mert átért a nyakamra. Most az én számat hagyták el jóleső sóhajok.
A testvéreim rontottak be a szobába. Bellát Emmett és Jasper fogta le, míg engem Alice és Rosalie.- Ha akár bármelyikőtök egy lépést is tesz Bella, megy a vissza az esküvőig a Volturi-hoz!- halottam meg Ali hangját. Láttam, hogy Bella egy kicsit lenyugodott, de én nem. Most a legperverzebb felem jött felszínre, de szerencsére nem mondtam ki hangosan.- Hogy merészelnek Bellától elválasztani?! Nem látják, hogy egymást akarjuk testestül lelkestül. Esküszöm, ha most azonnal nem kapom meg Bellát, felrobbanok a vágytól, vagy Bellára vetem magam, és nagyon nem érdekel, ha bárki is végignézi. Kell nekem nagyon! Most nem a vérére vágyom. Hanem a testére mindennél jobban. Nem tudom ki találta ki ezt a hülyeséget, hogy csak is kizárólag a nászúton szeretkezhetünk, de ha megtudom letépem a fejét. Nem látják, hogy ez nekem mekkora kínszenvedés. Még mikor Bella ember volt akkor is vágytam a testére, de tudtam avval kordában tartani magamat, hogy Bellát könnyen bánthatom. De most nem árthatok neki. KELL NEKEM Ó! NAGYON KELL!- a eszmefuttatásom végére egész tűrhető állapotba kerültem. Még csak most vettem észre, hogy Bellán nincs felső és rajtam se de még az övem is ki van kapcsolva. De ekkor egy nekem nagyon nem tetsző gondolat tört be a fejembe.- Hogy lehet Bellának ilyen jó teste. Igaz, hogy Rose a nekem megtestesített csoda de akkor is. Ha Rose és én nem lennénk együtt és Bell és Edward se akkor tuti, hogy meg akarnám magamnak szerezni Bellát. Nem Emmett nem gondolhatsz ilyeneket, mert két gondolatolvasó is van egy szobába, és az egyik borzasztóan zavarba jönne a másik meg letépné a fejedet!- ezt azért nem tűrhetem. Ez még Em-tő is sok. A torkomból egy morgás törte fel. Erre Emmett magyarázkodni kezdett.- Hé Ed nyugi mindenki tudja, hogy Bella a világ legcsinosabb vámpírja, ezt még Rose is bevallotta és nem féltékeny rá. Miért nem ismerhetem el? Még Jazz és apa is elismeri!- közölte velem gondolatban.
-Nem érdekel Emmett, de most azonnal vedd le a kezed Belláról!- szüretem a fogaim közül.
-Jó-jó. Legalább lesz egy kis ingyen pornó.- vigyorodott el Emmett. Amit elengedte Bellát, az említett a másik karját kirántotta Jazz fogása alól. Elrohant felkapott egy másik felsőt, de a helyett, hogy ide jött volna hozzám leült a székre és elkezdet újra írni. Egy kicsit elszontyolodtam.- Most itt hagyunk titeket kettesben. De ha még egy ilyen alakalom lesz Edward akkor, esküszöm, elküldöm Bellát a Volturi-hoz az esküvőig.- csak bólintottam. Kimentek, én gyorsan magamra kaptam egy másik pólót. Odamentem Bellához és hátulról átöleltem a vállát.
-Hogy miért kell a testvéreinknek ilyen makacsnak lennie?- súgtam a fülébe. Láttam, hogy leteszi a ceruzát. Felállt és a ölelésembe bújt.
-Nem tudom, de szerintem Alice-nak van valami köze hozzá.- mormolta.
-Ez hallottam Bella! És, hogy tudd Emmett ötlete volt!- szólta fe kedvenc húgom.
-Akkor kijavítom. Ne tudom, de szerintem Emmett-nek va valami köze hozzá.- javította ki az előző mondatát Bella. Persze Emmett hangosan felnevetett.
-Nagyon szívesen!- mondta.
-De mit?- kérdeztük egyszerre.
-Igaz, hogy jó a hallásunk, de attól még szeretem, ha előttem vagytok, és úgy beszélünk.
Meg fogtam a kezét és elkezdtem kifelé húzni. Lent a nappaliba voltak a többiek. Mi is elfoglaltuk a helyünket.
-Na szóval Em hallgatunk.- mondta szerelmem.
-Na szóval ezért találtam ki mert…
Na itt a vége az elő felének. Légyszí KRITIKÁT! Ja és ha írsz akkor írd le szerinted Emmett miért találta ki. Megsúgom 2 indok van. És aki eltalálja mind a kettőt az a nászutat megkapja e-mail-ban KORÁBBAN mint ahogy kint lesz. Csak írjátok meg az e-mail címeteket. Ígérem nem élek vissza vele.
Fejezet
Az elő fejezetet remélhetőleg ma este 8 körül felteszem. De nem ígérek semmit.
Ui.:Mivel "új" történet lesz stílust váltok.
Puszika!:) :D
Ui.:Mivel "új" történet lesz stílust váltok.
Puszika!:) :D
2009. október 18., vasárnap
17. fejezet (befejező)
Újra együtt
Edward szemszöge
Észveszejtő volt újra Bellát csókolni. Ölelni. Az érintése. Leíratatlan volt. De ekkor valami szöget ütött a fejembe. Hirtelen elhúzottam tőke. Bár borzasztóan nehéz volt.
-Hogy tudsz azok után is megbocsátani nekem.- kérdőn nézett rám.
-Ezt meg mire érted?
-Elhagylak. De az nem elég még hazudok is, hogy nem szeretlek. Miattam öngyilkos akartál lenni. Aztán átváltoztattak. Most meg a Volturi szolgálatában vagy. Egy szörnyeteg vagyok.- lehajtottam a fejem. De ő a kicsi kezeit az állam alá csúszatta. Evvel kényszerítve, hogy belenézzek a szemébe.
-Először is: Igaz, hogy elhagytál, de most itt vagy nekem és csak ez számít. Másodszor: Én voltam. Olyan nagy idióta, hogy elugrottam a szikláról. Harmadjára: tudod jól, hogy milyen béna voltam és az nem a te hibád, hanem az enyém. Negyedszerre pedig: igaz, hogy nem mindenkit kedvelek a Volturi-ból de egészen megkedveltem őket. És különben is félnek tőlem. Erősebb vagyok mit itt az összes vámpír összevéve. És a legfontosabb nem vagy szörnyeteg, hanem egy angyal.
-Köszönöm.- öleltem magamhoz.
-De mit?
-Azt, hogy vagy nekem. Valaki megmagyarázná, hogyan tudtam kifogni egy ilyen jószívű kis tündért, aki egyben az én személyre szabott angyalom?!
-Nem tudom. De úgy látszik piszok nagy mázlid, van!
-Ó igen. De most maradj csöndbe.- tette, amit mondtam és csöndben maradt. Éppen megcsókoltam volna, mikor berobban Alice és elrángatta tőle Bellát.
Alice szemszöge
Annyira örülök, hogy újra láthattam Bellát. És ami a legjobb volt, hogy látomásaim is visszatértek.
„Bellát és Edwardot láttam, amit éppen csókolóznak. A csók kezdet szenvedélyesebb lenni. Ed éppen Bella felsőjét vette le mikor berontott Emmett és lefényképezte őket.”
-Ú ez nem hagyhatom!
-Mit nem hagyhatsz szerelmem.- jött oda Jasper.
-Volt egy látomásom. Ed és Bell éppen egymásba feledkeztek-, de még nem annyira- mikor Emmett berontott és lefényképezte őket.
-Jó rendben rohanj de ezt a kis örömöt is elveszed tőle?
-Ez nem vicces. Szerinted, ha Ed megtudja, hogy láttam, előre mit csinál velem? Leszedi a fejem. Ja és azt se felesd el, hogy ott, van még Bella is. Ő ebben még rosszabb lesz mit Edward. Mert hát ő nem nagyon van hozzászokva ezekéhez a visszaszólásokhoz.
-Jó-jó menjél csak.- nyomtam egy gyors csókot a szájára és már ott sem voltam. Amint berontottam Bella karját rögtön megragadtam és kirángattam.
Mikor már elég messze voltunk, megálltam és ellengettem a karját.
-Ez meg mire volt jó Alice?- nézett rám mérgesen.
-Volt egy látomásom.
-Na ki vele.
-Ha hagynád, hogy elmondjam akkor már rég, tudhatnád. Na szóval. Ed és te már éppen kezdtetek, volna egymásba, feledkezi. Mikor Edward vette le a pólódat Em berontott és lefényképezett titeket. Na és ő avval a fényképpel az örökké valóságig piszkált volna titeket.
-Így már világos. Egy hős vagy Alice.- ölet magához. Annyira hiányzott már az ő meleg baráti ölelése.
-Ugyan semmiség. Na de mennyünk, mert Ed már biztos nagyon dühös, amiért elrángattalak.- igazam is volt amint meglátott minket az ajtóba odajött, magához szorította Bellát velem meg elkezdet ordibálni.
-Hogy lehetsz ilyen Alice még csak most, kaptam vissza de máris elakarod tőlem venni. Te egy…- Bella nem hagyta neki befejezni.
-Szerelmem. Had magyarázza meg Alice, jó?- Ed csak bólintott.
-Te és Bella már éppen kezdtetek, volna egymásba, feledkezi. Mikor te leveted volna Bella pólóját Em berontott és lefényképezett titeket. Na és ő avval a fényképpel az örökké valóságig piszkált volna titeket.- magyaráztam el neki, hogy miért tettem.
-Kösz Alice de elég lett volna, ha szólsz.
-Aha. Amit megcsókolód megszűnik nektek a külvilág és olyankor csak ti vagytok. Felőletek, kitörhetne a harmadik világháború, de azt sem hallanátok meg.
-Jó-jó értem. És még egyszer köszi.- ekkor Emmett rontott be a szobába.
-Csíz. Itt meg… mi a… francba.
-Bocs tesó, de már megint vannak látomásaim, és meg tudtam akadályozni.- világosítottam fe Em-et.
-Nem baj próbálkozni mindig kell.
-Az sem fog összejönni Emmett.- mondta Bella
-Mért?- kérdezte Emmett
-Mert már átvettem Alice képességét, csak kikapcsoltam.
-Hogy az a szentséges… Ez nem ér!- dünnyögött Emmett az orra alatt.
-Tényleg Alice mikor is lesz a szülinapod?- kérdezte Bella. Vajon miért érdekli.
-Ma. De miért érdekel?
-Gyere ide egy kicsit.- tettem, amit mondott. Közben az egész család bejött.
Képeket láttam meg magmaró. A családomról. A barátaimról. És min azt, ami még ember létemben történt.
-Ez meg mi volt?
Boldog szülinapot Alice!- jelentette ki Bella.
-Ezt te csináltad?
-Igen én. Ez is egy különleges képességem. Látom a vámpírok emlékeit még ember létükből. De ezt nekik is meg tudom mutatni. Ez lenne az én ajándékom!- nem tudtam magam türtőztetni és a nyakába vetettem magam. A hirtelen súlytól elesett és a padlón landoltunk.
-Nem tudod elhinni ez mennyit jelent nekem.
-Ja és választhatsz még a ruháim közül is.
-Nem hinném, hogy kellene nekem ruh…- itt megakadtam, mert kinyitotta a hatalmas nagy kardobját. Szebbnél szebb ruhák voltak ott. Igazi olasz.-És persze, Ros és Esme is választhat közülük.- anya és Rose is odaszaladtak hozzám és ők is nézegették a ruhákat.
Bella szemszöge
Jó volt nézni, ahogy a lányok a ruhákat válogatják. Én is odamentem és választottam egy másikat, ruhát.
Alice egy fekete mellet döntött. És hozzá fekete magas sarkú.
Esme egy halvány citromsárgát, ruha mellet döntött és hozzá egy törtfejét magas sarkú.
Ros egy eléggé extrém összeállítást választott. Egy rózsaszín ruha és hozzá egy converse cipőt csak magas sarkúban.
Én egy királykék ruha mellet döntöttem és mivel volt a ruhán ezüst dísz ezért felvettem hozzá egy ezüst cipőt.
Eléggé furcsa mindannyian koktélruhát vettünk fel. De mindenki más-más színben.
Éppen a kertbe tartottunk-, mert bebeszéltük a fiúkkal, hogy ott találkozunk.- mikor megpillantottam Sana-t. Éppen Felix-el beszélgetett, és amint láttam nagyon, jól kijöttek.
Dave meg Heidi száját tanulmányozta elég rendesen. De Heidi-nek sem volt kifogása ellene.
Talán ők is végre megtalálták a párjukat. Nagyon jó lenne, ha lenne nekik is szerelmük. Amint kiléptünk a keretbe a fiúk egyből ránk, néztek. Mindenki odament a saját szerelméhez és megölelte.
-Nagyon jól néztek ki lányok.- jelentette ki Emmett.
-Ez Bellának köszönd.- monda Rose.
-Ti meg a plázának. Aznap mikor voltam vásárolni nagyon jó napjuk lehetett a boltosoknak.
-Legalább egy kis előny volt az emlékezet kiesésnek. Edward mordult egyet mellettem.- Még nem is tudod, mit akarok mondani Ed.- tette csípőre a kezét Alice.- Az volt az előny, hogy legalább már téged is érdekel a divat, és nem kínszenvedés téged elvinni vásárolni. Kuncogott fel Alice.
-Na és mi történt veled Bella, amíg Sziszi-ékkel laktál?- kérdezte Carlisle.
-Hát Sziszi-ék mentettek meg. Az volt a szerencsém, hogy pont orvos. De tudjátok mi a legfurcsább. Amikor felébredtem nem emlékeszem semmire még a nevemre sem. Csak rátok. Jó a neveteket nem tudtam, csak láttam az arcotokat. És a nevemet is onnan tudtam meg, hogy Edward úgy hívott. Mikor Sana elmondta a képességét elájultam. Sok képe levetülte előttem. Főleg az amikor Edward elmondta a ti különleges képességeteket. Onnan tudtam meg a ti neveteket is. Sokat bosszankodtam, hogy Edward nevét nem tudtam. De aztán az övét is megtudtam. Közben összejötte Dave-val de mivel folyton láttam magam Edwardal és éreztem, hogy nem érzem ugyanazt, amit kellene. Elég hülyén hágózhat, de akkor szerelmes voltam, egy emlékképbe. Nem sokra rá szakítottam Dave-val. Egyik nap elmentünk kirándulni, de én megcsúsztam a sziklánál és lezuhantam. Sziszi-ék még ét tudtak változtatni. Miután felébredtem furcsa dolgok történtek. Nem voltam szomjas csak egy kicsit. Gyorsabb voltam mit bárki más. És a képességeimet elmondták?
-Nem azt nem.- felelte Carlisle.
-Na szóval szerintem az újra „emberré tevő cuccot tudjátok”.- ők csak bólintottak.- Van egy mentális a miatt nem hat rám Edward képessége. De von még egy, egy fizikai. Ilyenkor nem tudnak hozzám érni. Mint Alice már látta van egy olyan képességem, amivel meg tudom mutatni az emberi emlékeit más vámpíroknak. Ja és a szemkontaktus. Ilyenkor átveszem más vámpírok képességét és tovább is, tudom fejleszteni, de azokat a képességeket ki is tudom kapcsolni. Pl. átvette Sana képességét, ami ugyan olyan, mint Jasper-é. Ti több felé tudtok irányítani érzés, de csak egyet. Na én is több felé tudom irányítani, de több érzést egyszerre. Ja és ott van még a gyorsaságom az erőm és a szépségem is.
-Na az mutasd meg. Mert nem hiszem el.- ki más volt min Rosalie. Jött az ezüstös fény és mér vámpír is voltam. Mindenki bámult még Rose is. Vissza is változtam, hogy ne bámuljanak.- Te tényleg gyönyörű vagy.
-Ja és Ros és Esme ez főleg nektek szol. Mit tudjátok a nőknek ilyenkor, lehet gyerekük. Még mindig akartok gyereket?- erre rám vetették magukat. Olyan szorosan öleltek, hogy nem kaptam levegőt.
-Ez egy nagyon hatalmas hülye kérdés volt.- jelentette ki Rose.
-Ez most komoly? Rose-nak és nekem lehet közös gyerekünk?- kérdezte Emmett. Én csak bólintottam. Ros Em nyakába vetette magát és megcsókolta. Esme és megcsókolta Carlisle-t. Mindenki nagyon boldog volt.
***
Már lassan egy hete voltam újra együtt Edward-al. Sana összejött Felix-el, Dave pedig Heidi-vel. Nagyon boldogok ők is.
-Edward végre elárulnád hova megyünk?- mert már lassan 10 perce rohantunk az erdőben.
-Na ott is volnánk!- egy gyönyörű réten találtam magam. Mindenütt rózsaszín lila és citromára virágok. Gyönyörű volt. Edward lefeküdt a fűbe és én is követtem. Órákon át néztük egy mát.
Éppen alkonyodott mikor felálltunk, hogy indulunk vissza. De megállított. Letérdelt elém, és a következőket mondta.
-Isabella Marie Swan: Tudom, hogy sok fájdalmat okoztam neked, de mint mondtad és láttam is, hogy sokkal több örömet okoztam. Ezért megtisztelnél avval, hogy leéled velem azt a csekély örökkévalóságot?- pár másodpercig csönd volt tejesen lesokkolt. De aztán a nyakába borultam és megcsókoltam.- Akkor ezt vehetem igenek?
-Igen. A világ összes nyelvén.- felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Egyszerű volt de mégis szép. Maga a karika ezüst volt, de a gyémánt egy kis világoskék volt.
Edward szemszöge
Mikor éppen indultunk volna vissza a „házba” éppen alkonyat volt. Úgy éreztem, most kell megkérem Bella kezét. Persze Alice látta és örömtáncba kezdett, de megkértem, hogy senkinek se mondja el. Így hát letérdelte elé és a következőket mondtam.
-Isabella Marie Swan: Tudom, hogy sok fájdalmat okoztam neked, de mint mondtad és láttam is, hogy sokkal több örömet okoztam. Ezért megtisztelnél avval, hogy leéled velem azt a csekély örökkévalóságot?- pár másodpercig lesokkolva figyelt. Eközben millió és millió kérdés kavargott a fejembe.- Lehet, hogy túl gyors neki? Nem bírnám ki ha megint el kéne hagynom, vagy ha ő hagyna el!- de ezek a kérdések meg is szűntek mikor a nyakamba vetette magát.- Akkor ezt vehetem igennek?
-Igen. A világ összes nyelvén.- felhúztam az ujjár a gyűrűt. Láttam, hogy tetszik neki, de nem bírtam magammal és felemeltem az állát és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Köszönöm.- suttogtam a hajába, miután nagy nehezen elváltam az ajkaitól.
-De mégis mit?
-Azt, hogy azok után, amit tettem veled visszafogatsz, és ráadásul még hozzám is jössz…- Bella nem hagyta, hogy végigmondjam.
-Edward Cullen. Ez most azonnal fejezd be. Mert esküszöm, nem állok jót magamért! Érteted? Nem csináltál semmi rosszat, sőt miattad, van miért tovább élnem. Szeretlek! Érteted? Most már csak mi vagyunk a fontosak.- nézett mélyen a szemembe.
-Esküszöm még mindig nem értem, mivel érdemelhetlek ki. Szeretlek mindennél és mindenkinél is jobban.- ezután egy eléggé hosszú csókban forrtunk össze.
***
10 perc múlva már a nagyteremben voltunk.
-Szeretnék valamit bejelenteni, és ebből következik, hogy lenne egy kérésem is.- szólalt meg szerelmem.
-Mi lenne az, Bella?- kérdezte Aro.
-A bejelentés, hogy Edward megkérte a kezemet én meg igent mondtam.
-Na végre nem tudom, meddig tudtam volna még tartani a számat.- ugrotta a nyakunka Alice. Utána mindenki sorba jött gratulálni. Még a Volturi-ból is de ők főleg Bellát ölelték meg.
No és mi lenne a kérés Bell. Terelte vissza a szót Aro.
-Azt szeretném kérni tőletek, hogy had menjek el a Cullen-ekkel.- mondta határozottan az én ki angyalom.
-Mi de Bella nem mehetsz el! Ki fogja megcsinálni a hajamat?- rohant oda hozzá Jane és szorosan megölelte Bellát.
-Nem is tudom.- tanakodott Aro.
-Légyszí. Igaz, hogy nagy erőm van -mindenhogy lehet érteni-, de tudjátok, hogy nem nagyon szeretem használni és az erőszakot sem szerettem. Természetes jönnék látogatóba csak nekem ott a helyem, ahol a szívem van.- az utolsó pár szónál az ölelésembe bújt.
-Ezt meg kell beszélnem a testvéreimmel is. Megkérlek titeket, hogy távozzatok. Ja és Bella lennél szíves blokkolnád Alice és Edward képességét?- Bella csak bólintott.
Bella és én az ő szobájába mentünk.
Egyszer csak Alice rontott be a szobába.
-Bella. Edward. Ha elengednek Bella, akkor szervezhetem én az esküvőt?- nézet hatalmas boci szemekkel a húgom.
-Hát persze Alice. Ki másra bíznám, ha nem rád?- kérdezte Bella.
-Ó, úgy köszönöm. El sem tudom mondani mennyit, jelet ez nekem.- ölelt meg minket Alice.
-Bocsánat a zavarásért, de Aro úr küldött magukért.- jött be Dimitri.
Gyorsan lementünk a nagyterembe.
-Nos hát meghoztuk a döntést.- mindenki feszülten várta a „ítéletet”- Bell én és a testvéreim úgy döntöttünk, hogy elmehetsz a Cullen családdal. De csak akkor, ha egy évben minimum egyszer meglátogatsz minket!- Bella odaszaladt Aro- hoz és megölelte. Ugyanezt tette Marcus-al És Caius-al is.
-Igazán köszönöm nektek.- ezután Bella végigölet mindenkit. Engem hagyott utoljára. Én egy szenvedélyes csókot kaptam tőle. Kézen fogva sétáltunk ki a nagyteremből. Egymásra mosolyogtunk és tudtuk, hogy mostantól minden a legnagyobb rendben lesz!
THE END!
Na ezt is megértük ez volt az utolsó fejezet! És KRITIKÁKAT! (hatalmas boci szemek)XD
Edward szemszöge
Észveszejtő volt újra Bellát csókolni. Ölelni. Az érintése. Leíratatlan volt. De ekkor valami szöget ütött a fejembe. Hirtelen elhúzottam tőke. Bár borzasztóan nehéz volt.
-Hogy tudsz azok után is megbocsátani nekem.- kérdőn nézett rám.
-Ezt meg mire érted?
-Elhagylak. De az nem elég még hazudok is, hogy nem szeretlek. Miattam öngyilkos akartál lenni. Aztán átváltoztattak. Most meg a Volturi szolgálatában vagy. Egy szörnyeteg vagyok.- lehajtottam a fejem. De ő a kicsi kezeit az állam alá csúszatta. Evvel kényszerítve, hogy belenézzek a szemébe.
-Először is: Igaz, hogy elhagytál, de most itt vagy nekem és csak ez számít. Másodszor: Én voltam. Olyan nagy idióta, hogy elugrottam a szikláról. Harmadjára: tudod jól, hogy milyen béna voltam és az nem a te hibád, hanem az enyém. Negyedszerre pedig: igaz, hogy nem mindenkit kedvelek a Volturi-ból de egészen megkedveltem őket. És különben is félnek tőlem. Erősebb vagyok mit itt az összes vámpír összevéve. És a legfontosabb nem vagy szörnyeteg, hanem egy angyal.
-Köszönöm.- öleltem magamhoz.
-De mit?
-Azt, hogy vagy nekem. Valaki megmagyarázná, hogyan tudtam kifogni egy ilyen jószívű kis tündért, aki egyben az én személyre szabott angyalom?!
-Nem tudom. De úgy látszik piszok nagy mázlid, van!
-Ó igen. De most maradj csöndbe.- tette, amit mondtam és csöndben maradt. Éppen megcsókoltam volna, mikor berobban Alice és elrángatta tőle Bellát.
Alice szemszöge
Annyira örülök, hogy újra láthattam Bellát. És ami a legjobb volt, hogy látomásaim is visszatértek.
„Bellát és Edwardot láttam, amit éppen csókolóznak. A csók kezdet szenvedélyesebb lenni. Ed éppen Bella felsőjét vette le mikor berontott Emmett és lefényképezte őket.”
-Ú ez nem hagyhatom!
-Mit nem hagyhatsz szerelmem.- jött oda Jasper.
-Volt egy látomásom. Ed és Bell éppen egymásba feledkeztek-, de még nem annyira- mikor Emmett berontott és lefényképezte őket.
-Jó rendben rohanj de ezt a kis örömöt is elveszed tőle?
-Ez nem vicces. Szerinted, ha Ed megtudja, hogy láttam, előre mit csinál velem? Leszedi a fejem. Ja és azt se felesd el, hogy ott, van még Bella is. Ő ebben még rosszabb lesz mit Edward. Mert hát ő nem nagyon van hozzászokva ezekéhez a visszaszólásokhoz.
-Jó-jó menjél csak.- nyomtam egy gyors csókot a szájára és már ott sem voltam. Amint berontottam Bella karját rögtön megragadtam és kirángattam.
Mikor már elég messze voltunk, megálltam és ellengettem a karját.
-Ez meg mire volt jó Alice?- nézett rám mérgesen.
-Volt egy látomásom.
-Na ki vele.
-Ha hagynád, hogy elmondjam akkor már rég, tudhatnád. Na szóval. Ed és te már éppen kezdtetek, volna egymásba, feledkezi. Mikor Edward vette le a pólódat Em berontott és lefényképezett titeket. Na és ő avval a fényképpel az örökké valóságig piszkált volna titeket.
-Így már világos. Egy hős vagy Alice.- ölet magához. Annyira hiányzott már az ő meleg baráti ölelése.
-Ugyan semmiség. Na de mennyünk, mert Ed már biztos nagyon dühös, amiért elrángattalak.- igazam is volt amint meglátott minket az ajtóba odajött, magához szorította Bellát velem meg elkezdet ordibálni.
-Hogy lehetsz ilyen Alice még csak most, kaptam vissza de máris elakarod tőlem venni. Te egy…- Bella nem hagyta neki befejezni.
-Szerelmem. Had magyarázza meg Alice, jó?- Ed csak bólintott.
-Te és Bella már éppen kezdtetek, volna egymásba, feledkezi. Mikor te leveted volna Bella pólóját Em berontott és lefényképezett titeket. Na és ő avval a fényképpel az örökké valóságig piszkált volna titeket.- magyaráztam el neki, hogy miért tettem.
-Kösz Alice de elég lett volna, ha szólsz.
-Aha. Amit megcsókolód megszűnik nektek a külvilág és olyankor csak ti vagytok. Felőletek, kitörhetne a harmadik világháború, de azt sem hallanátok meg.
-Jó-jó értem. És még egyszer köszi.- ekkor Emmett rontott be a szobába.
-Csíz. Itt meg… mi a… francba.
-Bocs tesó, de már megint vannak látomásaim, és meg tudtam akadályozni.- világosítottam fe Em-et.
-Nem baj próbálkozni mindig kell.
-Az sem fog összejönni Emmett.- mondta Bella
-Mért?- kérdezte Emmett
-Mert már átvettem Alice képességét, csak kikapcsoltam.
-Hogy az a szentséges… Ez nem ér!- dünnyögött Emmett az orra alatt.
-Tényleg Alice mikor is lesz a szülinapod?- kérdezte Bella. Vajon miért érdekli.
-Ma. De miért érdekel?
-Gyere ide egy kicsit.- tettem, amit mondott. Közben az egész család bejött.
Képeket láttam meg magmaró. A családomról. A barátaimról. És min azt, ami még ember létemben történt.
-Ez meg mi volt?
Boldog szülinapot Alice!- jelentette ki Bella.
-Ezt te csináltad?
-Igen én. Ez is egy különleges képességem. Látom a vámpírok emlékeit még ember létükből. De ezt nekik is meg tudom mutatni. Ez lenne az én ajándékom!- nem tudtam magam türtőztetni és a nyakába vetettem magam. A hirtelen súlytól elesett és a padlón landoltunk.
-Nem tudod elhinni ez mennyit jelent nekem.
-Ja és választhatsz még a ruháim közül is.
-Nem hinném, hogy kellene nekem ruh…- itt megakadtam, mert kinyitotta a hatalmas nagy kardobját. Szebbnél szebb ruhák voltak ott. Igazi olasz.-És persze, Ros és Esme is választhat közülük.- anya és Rose is odaszaladtak hozzám és ők is nézegették a ruhákat.
Bella szemszöge
Jó volt nézni, ahogy a lányok a ruhákat válogatják. Én is odamentem és választottam egy másikat, ruhát.
Alice egy fekete mellet döntött. És hozzá fekete magas sarkú.
Esme egy halvány citromsárgát, ruha mellet döntött és hozzá egy törtfejét magas sarkú.
Ros egy eléggé extrém összeállítást választott. Egy rózsaszín ruha és hozzá egy converse cipőt csak magas sarkúban.
Én egy királykék ruha mellet döntöttem és mivel volt a ruhán ezüst dísz ezért felvettem hozzá egy ezüst cipőt.
Eléggé furcsa mindannyian koktélruhát vettünk fel. De mindenki más-más színben.
Éppen a kertbe tartottunk-, mert bebeszéltük a fiúkkal, hogy ott találkozunk.- mikor megpillantottam Sana-t. Éppen Felix-el beszélgetett, és amint láttam nagyon, jól kijöttek.
Dave meg Heidi száját tanulmányozta elég rendesen. De Heidi-nek sem volt kifogása ellene.
Talán ők is végre megtalálták a párjukat. Nagyon jó lenne, ha lenne nekik is szerelmük. Amint kiléptünk a keretbe a fiúk egyből ránk, néztek. Mindenki odament a saját szerelméhez és megölelte.
-Nagyon jól néztek ki lányok.- jelentette ki Emmett.
-Ez Bellának köszönd.- monda Rose.
-Ti meg a plázának. Aznap mikor voltam vásárolni nagyon jó napjuk lehetett a boltosoknak.
-Legalább egy kis előny volt az emlékezet kiesésnek. Edward mordult egyet mellettem.- Még nem is tudod, mit akarok mondani Ed.- tette csípőre a kezét Alice.- Az volt az előny, hogy legalább már téged is érdekel a divat, és nem kínszenvedés téged elvinni vásárolni. Kuncogott fel Alice.
-Na és mi történt veled Bella, amíg Sziszi-ékkel laktál?- kérdezte Carlisle.
-Hát Sziszi-ék mentettek meg. Az volt a szerencsém, hogy pont orvos. De tudjátok mi a legfurcsább. Amikor felébredtem nem emlékeszem semmire még a nevemre sem. Csak rátok. Jó a neveteket nem tudtam, csak láttam az arcotokat. És a nevemet is onnan tudtam meg, hogy Edward úgy hívott. Mikor Sana elmondta a képességét elájultam. Sok képe levetülte előttem. Főleg az amikor Edward elmondta a ti különleges képességeteket. Onnan tudtam meg a ti neveteket is. Sokat bosszankodtam, hogy Edward nevét nem tudtam. De aztán az övét is megtudtam. Közben összejötte Dave-val de mivel folyton láttam magam Edwardal és éreztem, hogy nem érzem ugyanazt, amit kellene. Elég hülyén hágózhat, de akkor szerelmes voltam, egy emlékképbe. Nem sokra rá szakítottam Dave-val. Egyik nap elmentünk kirándulni, de én megcsúsztam a sziklánál és lezuhantam. Sziszi-ék még ét tudtak változtatni. Miután felébredtem furcsa dolgok történtek. Nem voltam szomjas csak egy kicsit. Gyorsabb voltam mit bárki más. És a képességeimet elmondták?
-Nem azt nem.- felelte Carlisle.
-Na szóval szerintem az újra „emberré tevő cuccot tudjátok”.- ők csak bólintottak.- Van egy mentális a miatt nem hat rám Edward képessége. De von még egy, egy fizikai. Ilyenkor nem tudnak hozzám érni. Mint Alice már látta van egy olyan képességem, amivel meg tudom mutatni az emberi emlékeit más vámpíroknak. Ja és a szemkontaktus. Ilyenkor átveszem más vámpírok képességét és tovább is, tudom fejleszteni, de azokat a képességeket ki is tudom kapcsolni. Pl. átvette Sana képességét, ami ugyan olyan, mint Jasper-é. Ti több felé tudtok irányítani érzés, de csak egyet. Na én is több felé tudom irányítani, de több érzést egyszerre. Ja és ott van még a gyorsaságom az erőm és a szépségem is.
-Na az mutasd meg. Mert nem hiszem el.- ki más volt min Rosalie. Jött az ezüstös fény és mér vámpír is voltam. Mindenki bámult még Rose is. Vissza is változtam, hogy ne bámuljanak.- Te tényleg gyönyörű vagy.
-Ja és Ros és Esme ez főleg nektek szol. Mit tudjátok a nőknek ilyenkor, lehet gyerekük. Még mindig akartok gyereket?- erre rám vetették magukat. Olyan szorosan öleltek, hogy nem kaptam levegőt.
-Ez egy nagyon hatalmas hülye kérdés volt.- jelentette ki Rose.
-Ez most komoly? Rose-nak és nekem lehet közös gyerekünk?- kérdezte Emmett. Én csak bólintottam. Ros Em nyakába vetette magát és megcsókolta. Esme és megcsókolta Carlisle-t. Mindenki nagyon boldog volt.
***
Már lassan egy hete voltam újra együtt Edward-al. Sana összejött Felix-el, Dave pedig Heidi-vel. Nagyon boldogok ők is.
-Edward végre elárulnád hova megyünk?- mert már lassan 10 perce rohantunk az erdőben.
-Na ott is volnánk!- egy gyönyörű réten találtam magam. Mindenütt rózsaszín lila és citromára virágok. Gyönyörű volt. Edward lefeküdt a fűbe és én is követtem. Órákon át néztük egy mát.
Éppen alkonyodott mikor felálltunk, hogy indulunk vissza. De megállított. Letérdelt elém, és a következőket mondta.
-Isabella Marie Swan: Tudom, hogy sok fájdalmat okoztam neked, de mint mondtad és láttam is, hogy sokkal több örömet okoztam. Ezért megtisztelnél avval, hogy leéled velem azt a csekély örökkévalóságot?- pár másodpercig csönd volt tejesen lesokkolt. De aztán a nyakába borultam és megcsókoltam.- Akkor ezt vehetem igenek?
-Igen. A világ összes nyelvén.- felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Egyszerű volt de mégis szép. Maga a karika ezüst volt, de a gyémánt egy kis világoskék volt.
Edward szemszöge
Mikor éppen indultunk volna vissza a „házba” éppen alkonyat volt. Úgy éreztem, most kell megkérem Bella kezét. Persze Alice látta és örömtáncba kezdett, de megkértem, hogy senkinek se mondja el. Így hát letérdelte elé és a következőket mondtam.
-Isabella Marie Swan: Tudom, hogy sok fájdalmat okoztam neked, de mint mondtad és láttam is, hogy sokkal több örömet okoztam. Ezért megtisztelnél avval, hogy leéled velem azt a csekély örökkévalóságot?- pár másodpercig lesokkolva figyelt. Eközben millió és millió kérdés kavargott a fejembe.- Lehet, hogy túl gyors neki? Nem bírnám ki ha megint el kéne hagynom, vagy ha ő hagyna el!- de ezek a kérdések meg is szűntek mikor a nyakamba vetette magát.- Akkor ezt vehetem igennek?
-Igen. A világ összes nyelvén.- felhúztam az ujjár a gyűrűt. Láttam, hogy tetszik neki, de nem bírtam magammal és felemeltem az állát és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Köszönöm.- suttogtam a hajába, miután nagy nehezen elváltam az ajkaitól.
-De mégis mit?
-Azt, hogy azok után, amit tettem veled visszafogatsz, és ráadásul még hozzám is jössz…- Bella nem hagyta, hogy végigmondjam.
-Edward Cullen. Ez most azonnal fejezd be. Mert esküszöm, nem állok jót magamért! Érteted? Nem csináltál semmi rosszat, sőt miattad, van miért tovább élnem. Szeretlek! Érteted? Most már csak mi vagyunk a fontosak.- nézett mélyen a szemembe.
-Esküszöm még mindig nem értem, mivel érdemelhetlek ki. Szeretlek mindennél és mindenkinél is jobban.- ezután egy eléggé hosszú csókban forrtunk össze.
***
10 perc múlva már a nagyteremben voltunk.
-Szeretnék valamit bejelenteni, és ebből következik, hogy lenne egy kérésem is.- szólalt meg szerelmem.
-Mi lenne az, Bella?- kérdezte Aro.
-A bejelentés, hogy Edward megkérte a kezemet én meg igent mondtam.
-Na végre nem tudom, meddig tudtam volna még tartani a számat.- ugrotta a nyakunka Alice. Utána mindenki sorba jött gratulálni. Még a Volturi-ból is de ők főleg Bellát ölelték meg.
No és mi lenne a kérés Bell. Terelte vissza a szót Aro.
-Azt szeretném kérni tőletek, hogy had menjek el a Cullen-ekkel.- mondta határozottan az én ki angyalom.
-Mi de Bella nem mehetsz el! Ki fogja megcsinálni a hajamat?- rohant oda hozzá Jane és szorosan megölelte Bellát.
-Nem is tudom.- tanakodott Aro.
-Légyszí. Igaz, hogy nagy erőm van -mindenhogy lehet érteni-, de tudjátok, hogy nem nagyon szeretem használni és az erőszakot sem szerettem. Természetes jönnék látogatóba csak nekem ott a helyem, ahol a szívem van.- az utolsó pár szónál az ölelésembe bújt.
-Ezt meg kell beszélnem a testvéreimmel is. Megkérlek titeket, hogy távozzatok. Ja és Bella lennél szíves blokkolnád Alice és Edward képességét?- Bella csak bólintott.
Bella és én az ő szobájába mentünk.
Egyszer csak Alice rontott be a szobába.
-Bella. Edward. Ha elengednek Bella, akkor szervezhetem én az esküvőt?- nézet hatalmas boci szemekkel a húgom.
-Hát persze Alice. Ki másra bíznám, ha nem rád?- kérdezte Bella.
-Ó, úgy köszönöm. El sem tudom mondani mennyit, jelet ez nekem.- ölelt meg minket Alice.
-Bocsánat a zavarásért, de Aro úr küldött magukért.- jött be Dimitri.
Gyorsan lementünk a nagyterembe.
-Nos hát meghoztuk a döntést.- mindenki feszülten várta a „ítéletet”- Bell én és a testvéreim úgy döntöttünk, hogy elmehetsz a Cullen családdal. De csak akkor, ha egy évben minimum egyszer meglátogatsz minket!- Bella odaszaladt Aro- hoz és megölelte. Ugyanezt tette Marcus-al És Caius-al is.
-Igazán köszönöm nektek.- ezután Bella végigölet mindenkit. Engem hagyott utoljára. Én egy szenvedélyes csókot kaptam tőle. Kézen fogva sétáltunk ki a nagyteremből. Egymásra mosolyogtunk és tudtuk, hogy mostantól minden a legnagyobb rendben lesz!
THE END!
Na ezt is megértük ez volt az utolsó fejezet! És KRITIKÁKAT! (hatalmas boci szemek)XD
Ígérem, hogy ma már jön a kövi rész. Mivel az egybe hosszút kértétek ezért tart eddig de már 3/4 megvan.
És akik szavaztak azoknak is köszönöm!
Na akkor ma úgy 2 fele jön a kövi de az is lehet, hogy korábban. Később semmi féle képen nem!
És akik szavaztak azoknak is köszönöm!
Na akkor ma úgy 2 fele jön a kövi de az is lehet, hogy korábban. Később semmi féle képen nem!
2009. október 15., csütörtök
16. fejezet II/II
Rózsa, vagy emberi emlékek 2/2
Bella szemszöge
Nem tudom, mióta lehettem ott a sötétségben. Talán perce, órák vagy akár napok óta is. De ekkor képek villantak be.
***
Elsőnek egy férfi és egy nő villant be. A nő nagyon hasonlított rám csak rövidebb barna hajvolt. Meg természetesen idősebb. A férfi bajszos. De rá is hasonlítottam. Nem tudom honnan de jött a felismerés, hogy ők a szüleim.
***
A következő képen az anyámmal ölelkezünk.
-Bella kicsim nem kell menned. Itt maradhatsz.
-Nem anya én tényleg menni akarok.- sosem voltam jó színésznő, de ez az utóbbi időben már annyiszor mondtam, hogy már egész hihető lett. Gyorsan felszálltam a gépre.
***
Ezután egy férfival ültem egy kocsiban. Az apámmal. Nem beszélgettünk. Úgy látom ebben nem agyon hasonlítottunk. Nem sokkal ezután megálltunk egy fehér ház előtt.
***
A következő emlékben, egy ebédlőben ültem.
-Jess ők meg ki?- kérdeztem meg egy világosbarna hajú lánytól.
-Ők a Cullen-ek. Mr. És Mrs. Cullen örökbefogadott gyerekei. A szőke Rosalie és a magas fekete srác Emmett. Ők együtt vannak. Mármint együtt járnak. Na mindegy. Az alacsony lány Alice ő meg Jasper-rel van együtt. Egyébként Jasper És Rosalie Testvérek, mármint vér szerint is.- mondta végig.
-És ő ki?- kérdeztem rá egy bronzvörös hajú srácra.
-Ő Edward Cullen. Iszonyat jóképű, de úgy látszik senki sem elég jó neki. Nem minta érdekelne.- na persze én meg el is hiszem.
***
Most egy biológia teremben találtam magam. Mellette Edward ült. Úgy nézet rám minta rögtőn fel akarna falni. De akkor megszólta a csengő, ő meg olyan gyorsan tűnt el amilyen gyorsan csak tudót.
***
Időugrás. Egy gyönyörű réten találtam magam. Amit mondott már hallottam de jó érzés volt újra hallani.
-És akkor az oroszán beleszeret a bárányba.
-Micsoda buta bárány.- hajtottam le a fejem nehogy meglássa milyen jól esnek a szavai.
-Micsoda beteg maoista oroszlán.
***
Egy kicsit túlzottan feldíszített szobában találtam magam. A földön rózsaszirmok voltak szétszórva és mindenütt rózsaszín gyertyák. Egy asztal is állt a szoba közepén. Volt rajta egy hatalmas emeletes torta, ami kb. 50 embernek is elég lenne. Mellette pedig pár db. Ezüst csomagolópapírba csomagolt ajándékok sorakoztak. Kinyitottam az elsőt de a teljesen üres volt.
-Öhm. Köszönöm?
-Ez egy új rádió a kocsidba. Emmett éppen most szereli be.- világosított fel Edward.
-Kösz Emmett.- szóltam ki neki. Éppen a második ajándékot csomagoltam ki mikor megjött Em. De amikor az ujjamat bedugtam a papír alá, és végighúztam elvágtam. Épp csak egy csepp vér jött ki a kis résből. Azt vettem észre, hogy Jasper rohan felénk. Edward először engem lökött el utána Jasper-t. De engem véletlenül az asztalhoz lökött és az üveg szétvágta a karomat.
***
Egy erdőben találtam magam. Hirtelen jött a felismerés. Akkor voltam az erdőben mikor Edward elhagyott. A könnyeim patakokban kezdtek el folyni.
Már csak három Puzzle darab hiányzik a kirakósból.
***
Egy indián srác mellett találtam magam. Jacob úgy kb. 2 évvel lehet nálam fiatalabb. Nem tudom, honnan tudtam a nevét, csak tudtam és kész. Még egy puzzle db. A helyére került.
***
Hirtelen egy szikla szélénél találtam magam. És a következő pillanatban már ugrottam is. A hullámok ide-oda dobáltak. Nekivágódtam egy sziklának és elsötétült minden.
Nagy nehezen kinyitottam a szemem és Sziszi-t láttam meg. Itt hirtelen végeszakadt az emlékképnek.
***
Jéghideg ajkakat éreztem az enyémen. Miután elvált a sötétség egye jobban világosodott és hirtelen kinyitottam a szemem. Egy gyönyörű aranybarna szempárral találtam magam szemben. Tudtam ki a tulajdonosa: Edward.
-Edward.- nyögtem ki.
-Igen, én vagyok az Bella.- mosolyodott el.
-Mindenre emlékszem. Rád. Alice-re, Emmett-re, Jazz-ra. Rosalie-ra, Esme-re, Carlisle-re. A szüleimre és Jacob-ra is.
-Ennek igazán örülök sze…- nem tudat befejezni, mert Alice robbant be a szobába.
-O Bella, annyira hiányoztál.
-Te is nekem Alice.
-Bella hát felébredtél. Léptek be Sziszi-ék. Sana gyorsan odajött és ő is megölet.
Eközben Alice kiszaladt és Behozta az egész Cullen családot.
-BELLA!- sikította Esme és a nyakamba, vetette magát.
-Én is örülök neked Esme.- utána Carlisle is odajött és megölelt. Sziszi-ék is. Mindenki megölelt de a legjobban, ami meglepett az, az volt, hogy Rosalie is megölelt. Jó esett.
Pár percig még bent voltak a többiek és elmesélem neki, hogy mi történt azóta velem, de utána kimentek és kettesben hagytak minket a többiek.
-Azt hittem sosem mennek ki.- mondta Edward, és utána rögtön megcsókolt. Visszacsókoltam. Egy nagyon hosszú és szenvedélyes csók volt. De mivel ember alakban voltam levegőre is volt szükségem.- Mond, csak megmutatnád nekem a vámpír alakodat?
-Nagyon szívesen!- nyomtam egy gyors csókot a szájára és utána koncentráltam. A szokásos ezüstös fény után, „visszaváltoztam”.
-Egyszerűen gyönyörű vagy. Te vagy a legszebb vámpír a földön.
-Köszönöm.- nyomtam egy csókot a szájára. De ő követelőzőbb volt. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást.
Egy halk kopogás zavart meg minket. Alice dugta be rajta a kis fejét.
-Bocs, hogy zavarok srácok. De Bella téged valaki nagyon látni akar.- ekkor Rosalie Behozta a kis Tinát.
-Tina. Mennyit nőttél.- nagyon sokat nőtt mióta nem láttam. A kis kezét a torkomra tette evvel jelezve, hogy énekeljek neki. Elénekeltem egy kis aranyos dalt. Ő csak tapsol és nevetett hozzá. Nem sokra rá elaludt a kezemben. Visszaadtam Ros-nak.
Ezután szerelmem meg én ismét együtt martunk.
-Szeretlek. Örökkön örökké.- jelentette ki.
-Én is. Örökkön örökké.
Ezután egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Végre Edward-al lehetek.
Most már nem csak az emlékeimben láttam, hanem a valóságban is.
Ízlelhetem mézédes ajkát és belesimulhatok az ölelésébe.
Végre együtt vagyok a szerelmemmel.
És azt is tudom, hogy ő is szeret engem.
Íme itt a második része. Kérlek titeket szavazatok. Tudom, hogy egy kicsit uncsi de Bellának mindenre emlékezni kellet az emberi életéből.
Mint mindig most is KRITIKÁT!
Bella szemszöge
Nem tudom, mióta lehettem ott a sötétségben. Talán perce, órák vagy akár napok óta is. De ekkor képek villantak be.
***
Elsőnek egy férfi és egy nő villant be. A nő nagyon hasonlított rám csak rövidebb barna hajvolt. Meg természetesen idősebb. A férfi bajszos. De rá is hasonlítottam. Nem tudom honnan de jött a felismerés, hogy ők a szüleim.
***
A következő képen az anyámmal ölelkezünk.
-Bella kicsim nem kell menned. Itt maradhatsz.
-Nem anya én tényleg menni akarok.- sosem voltam jó színésznő, de ez az utóbbi időben már annyiszor mondtam, hogy már egész hihető lett. Gyorsan felszálltam a gépre.
***
Ezután egy férfival ültem egy kocsiban. Az apámmal. Nem beszélgettünk. Úgy látom ebben nem agyon hasonlítottunk. Nem sokkal ezután megálltunk egy fehér ház előtt.
***
A következő emlékben, egy ebédlőben ültem.
-Jess ők meg ki?- kérdeztem meg egy világosbarna hajú lánytól.
-Ők a Cullen-ek. Mr. És Mrs. Cullen örökbefogadott gyerekei. A szőke Rosalie és a magas fekete srác Emmett. Ők együtt vannak. Mármint együtt járnak. Na mindegy. Az alacsony lány Alice ő meg Jasper-rel van együtt. Egyébként Jasper És Rosalie Testvérek, mármint vér szerint is.- mondta végig.
-És ő ki?- kérdeztem rá egy bronzvörös hajú srácra.
-Ő Edward Cullen. Iszonyat jóképű, de úgy látszik senki sem elég jó neki. Nem minta érdekelne.- na persze én meg el is hiszem.
***
Most egy biológia teremben találtam magam. Mellette Edward ült. Úgy nézet rám minta rögtőn fel akarna falni. De akkor megszólta a csengő, ő meg olyan gyorsan tűnt el amilyen gyorsan csak tudót.
***
Időugrás. Egy gyönyörű réten találtam magam. Amit mondott már hallottam de jó érzés volt újra hallani.
-És akkor az oroszán beleszeret a bárányba.
-Micsoda buta bárány.- hajtottam le a fejem nehogy meglássa milyen jól esnek a szavai.
-Micsoda beteg maoista oroszlán.
***
Egy kicsit túlzottan feldíszített szobában találtam magam. A földön rózsaszirmok voltak szétszórva és mindenütt rózsaszín gyertyák. Egy asztal is állt a szoba közepén. Volt rajta egy hatalmas emeletes torta, ami kb. 50 embernek is elég lenne. Mellette pedig pár db. Ezüst csomagolópapírba csomagolt ajándékok sorakoztak. Kinyitottam az elsőt de a teljesen üres volt.
-Öhm. Köszönöm?
-Ez egy új rádió a kocsidba. Emmett éppen most szereli be.- világosított fel Edward.
-Kösz Emmett.- szóltam ki neki. Éppen a második ajándékot csomagoltam ki mikor megjött Em. De amikor az ujjamat bedugtam a papír alá, és végighúztam elvágtam. Épp csak egy csepp vér jött ki a kis résből. Azt vettem észre, hogy Jasper rohan felénk. Edward először engem lökött el utána Jasper-t. De engem véletlenül az asztalhoz lökött és az üveg szétvágta a karomat.
***
Egy erdőben találtam magam. Hirtelen jött a felismerés. Akkor voltam az erdőben mikor Edward elhagyott. A könnyeim patakokban kezdtek el folyni.
Már csak három Puzzle darab hiányzik a kirakósból.
***
Egy indián srác mellett találtam magam. Jacob úgy kb. 2 évvel lehet nálam fiatalabb. Nem tudom, honnan tudtam a nevét, csak tudtam és kész. Még egy puzzle db. A helyére került.
***
Hirtelen egy szikla szélénél találtam magam. És a következő pillanatban már ugrottam is. A hullámok ide-oda dobáltak. Nekivágódtam egy sziklának és elsötétült minden.
Nagy nehezen kinyitottam a szemem és Sziszi-t láttam meg. Itt hirtelen végeszakadt az emlékképnek.
***
Jéghideg ajkakat éreztem az enyémen. Miután elvált a sötétség egye jobban világosodott és hirtelen kinyitottam a szemem. Egy gyönyörű aranybarna szempárral találtam magam szemben. Tudtam ki a tulajdonosa: Edward.
-Edward.- nyögtem ki.
-Igen, én vagyok az Bella.- mosolyodott el.
-Mindenre emlékszem. Rád. Alice-re, Emmett-re, Jazz-ra. Rosalie-ra, Esme-re, Carlisle-re. A szüleimre és Jacob-ra is.
-Ennek igazán örülök sze…- nem tudat befejezni, mert Alice robbant be a szobába.
-O Bella, annyira hiányoztál.
-Te is nekem Alice.
-Bella hát felébredtél. Léptek be Sziszi-ék. Sana gyorsan odajött és ő is megölet.
Eközben Alice kiszaladt és Behozta az egész Cullen családot.
-BELLA!- sikította Esme és a nyakamba, vetette magát.
-Én is örülök neked Esme.- utána Carlisle is odajött és megölelt. Sziszi-ék is. Mindenki megölelt de a legjobban, ami meglepett az, az volt, hogy Rosalie is megölelt. Jó esett.
Pár percig még bent voltak a többiek és elmesélem neki, hogy mi történt azóta velem, de utána kimentek és kettesben hagytak minket a többiek.
-Azt hittem sosem mennek ki.- mondta Edward, és utána rögtön megcsókolt. Visszacsókoltam. Egy nagyon hosszú és szenvedélyes csók volt. De mivel ember alakban voltam levegőre is volt szükségem.- Mond, csak megmutatnád nekem a vámpír alakodat?
-Nagyon szívesen!- nyomtam egy gyors csókot a szájára és utána koncentráltam. A szokásos ezüstös fény után, „visszaváltoztam”.
-Egyszerűen gyönyörű vagy. Te vagy a legszebb vámpír a földön.
-Köszönöm.- nyomtam egy csókot a szájára. De ő követelőzőbb volt. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást.
Egy halk kopogás zavart meg minket. Alice dugta be rajta a kis fejét.
-Bocs, hogy zavarok srácok. De Bella téged valaki nagyon látni akar.- ekkor Rosalie Behozta a kis Tinát.
-Tina. Mennyit nőttél.- nagyon sokat nőtt mióta nem láttam. A kis kezét a torkomra tette evvel jelezve, hogy énekeljek neki. Elénekeltem egy kis aranyos dalt. Ő csak tapsol és nevetett hozzá. Nem sokra rá elaludt a kezemben. Visszaadtam Ros-nak.
Ezután szerelmem meg én ismét együtt martunk.
-Szeretlek. Örökkön örökké.- jelentette ki.
-Én is. Örökkön örökké.
Ezután egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Végre Edward-al lehetek.
Most már nem csak az emlékeimben láttam, hanem a valóságban is.
Ízlelhetem mézédes ajkát és belesimulhatok az ölelésébe.
Végre együtt vagyok a szerelmemmel.
És azt is tudom, hogy ő is szeret engem.
Íme itt a második része. Kérlek titeket szavazatok. Tudom, hogy egy kicsit uncsi de Bellának mindenre emlékezni kellet az emberi életéből.
Mint mindig most is KRITIKÁT!
2009. október 14., szerda
Rózsa, avagy emberi emlékek 1/2
Edward szemszöge
Már alig vártam, hogy leszálljon a gép Olaszországban. De nem csak én, hanem a többiek is.
Három perc múlva kigyulladt a lámpa, hogy kapcsoljuk be az öveket. Persze nem akartunk feltűnést ezért mi is bekapcsoltuk. Pár perc múlva már le is szálltunk. Most csak a csomagokat várjuk.
-Na végre azt hittem sosem érünk ide.- nyavalygott Sana.
-Sana ne nyavalyogjál már!
-De tudod, jól hiába vagyok vámpír, utálok repülni.- na ilyet se hallottam még soha egy vámpírtól, hogy utál repülni.
Négy autó várt ránk a reptér előtt. Mindegyik fekete és mindegyikhez tartozott egy sofőr.
***
Fél óra múlva megérkeztünk a városhoz. Onnan a csatornán átmentünk a nagyteremig.
-Carlisle barátom igazán örvendek.- jött oda Aro.
-Én is Aro. És nektek is.- nézett hátra Carlisle a másik két vezetőre.
-Na és mond kik a kedves barátaitok?
-Ó, igen. Ő itt Cintia Cuper.
-Nagyon örvendek, de szólítson Sziszi-nek.- rázott Aro-val kezet Sziszi.
-Ő itt a férje Chars Cuper.- Chars is csak simán kezet fogott vele.- Ők meg itt Kasandra és Dave Mor.
-Én is örvendek. De szólítson Sanának. És kérem, ne olvasson a gondolataim között.- na ez merész húzás volt Sana-tól.
-Igazán merész. És ráadásul ugyanaz a képességed mit Jasper-nek. Nem akarsz netán csatlakozni?
-Eltalálta. Nem akarok. És nem is fogok.
-Kasandra miért beszélsz így?- mordult rá Sziszi.
-Nem tudom csak valakiben hatalmas akaraterő, van, és nem bírom magamban tartani. Szerintetek Jazz miért nem szólalt eddig meg?
-Amint látom nálatok Sziszi a családfő.- mondta Aro.
-Ha mi nem kellünk, akkor mi mennénk is.- azzal felálltak és kimentek.
-Igen Cintia a családfő. És ő is orvos, mint Carlisle de viszont Chars ügyvéd.- mondta Dave. Valami nagyon furcsát hallottam egy szívdobogást. Nem mos itt nem a kis Tináéra értettem hanem egy másikat.
-Csak én vagy ti is halljátok a szívdobogást Tináén kívül?- kérdeztem meg.
-Most, hogy mondod én is hallom.
-Igen én is.
-Aro kinek dobog a szíve?
-Ó, úgy hívják Bella nem, tudjuk miért, de komába esett és…- nem tudta befejezni mert Sana félbeszakította.
-Mi mi történt és hol van, most azonnal odamegyek!
-Nyugalom Kasandra. Jól van csak elájult és átváltozott emberré. De ami a legfurcsább, hogy egy rózsát szorongat a kezében.
-Jó jó, de attól még most azonnal oda akarok menni hozzá.
-Rendben.- mindenki elindult én meg ottmaradtam a nagyteremben.- Edward te nem jössz?- fordult felém Aro.
-Nem én nem inkább kimegyek a kertbe.- ők csak bólintottak.
***
Már lassan fél órája sétáltam a kertben mikor megakadt a szemem egy fekete-fehér rózsán. Egyszerűen gyönyörű. Megcsapta az orromat az illata. De valahonnan bentről az épületből is éreztem. Így hát követtem az illatot. Egy szoba előtt álltam meg. Pontosan abban a szobából jött a szívdobogás hangja.
Ebben a pillanatban Sana jött ki szomorú arccal.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Bella nem ébredt fel.- nem bírtam tovább így hát megkérdeztem.
-Nem baj, ha bemegyek hozzá?
-Nem, hogy lenne baj.- rámosolyogtam, amit ő viszonzott és beléptem a szobába.
Egészen az ágyig mentem becsukott szemmel.- Hogy miért nem tudom. Csak azt tudtam, hogy így jobb lesz.- gondoltam magamban.
És amikor kinyitottam a szememet, megláttam őt!
Isabella Swan-t.
Él a szerelmem. És itt van mellettem.
Bella él és csak ez számít.
Még ehhez hasonló millió és millió dolog kavargott a fejemben. De ekkor megakadt a szemem egy ugyanolyan rózsán a szemem a kezében, mint az én kezemben.
Nem tudom, meddig néztem. Pecekig, vagy talán órákig. Nem érdekelt csak az, hogy Bella életben van.
De ekkor jutottam addig a pontig ameddig tudtam magam türtőztetni.
Megcsókoltam Bellát.
Az ajkai ugyanolyan mézédes és puha volt, mint amire emlékeztem, de az emlék csak egy aprócska porszem volt az igazihoz képest.
Olyan jó volt újra csókolni. Elepesztő érzés volt.
De abba kellet hagynom, mert elkezdett mozgolódni.
De ekkor kinyitotta a szemét. A gyönyörű csokoládébarna szemeiben sok mindent láttam.
Kíváncsiságot, meglepettséget, de legjobban és legnagyobb mértékben szerelmet.
Lehetséges lenne, hogy emlékszik rám? Olyan jó lenne minden örömömet felülírná. Az aprócska ajkait szólásra nyitotta. És a következő szavak ejtette ki.
Ez a ruha van Bellán!
Sajnálom, hogy tegnap nem volt friss de nem volt kedvem gépeli. De most viszont 4 napig itthon leszek és gépelek. A sulimból a tanárok kirándulni mennek és megírom a maradék két rész. Igen már csak két rész van. Ennek a második része és az utolsó.
Mint mindig most is kérek szépen KRITIKÁT!!
Puszika! :) :D
Edward szemszöge
Már alig vártam, hogy leszálljon a gép Olaszországban. De nem csak én, hanem a többiek is.
Három perc múlva kigyulladt a lámpa, hogy kapcsoljuk be az öveket. Persze nem akartunk feltűnést ezért mi is bekapcsoltuk. Pár perc múlva már le is szálltunk. Most csak a csomagokat várjuk.
-Na végre azt hittem sosem érünk ide.- nyavalygott Sana.
-Sana ne nyavalyogjál már!
-De tudod, jól hiába vagyok vámpír, utálok repülni.- na ilyet se hallottam még soha egy vámpírtól, hogy utál repülni.
Négy autó várt ránk a reptér előtt. Mindegyik fekete és mindegyikhez tartozott egy sofőr.
***
Fél óra múlva megérkeztünk a városhoz. Onnan a csatornán átmentünk a nagyteremig.
-Carlisle barátom igazán örvendek.- jött oda Aro.
-Én is Aro. És nektek is.- nézett hátra Carlisle a másik két vezetőre.
-Na és mond kik a kedves barátaitok?
-Ó, igen. Ő itt Cintia Cuper.
-Nagyon örvendek, de szólítson Sziszi-nek.- rázott Aro-val kezet Sziszi.
-Ő itt a férje Chars Cuper.- Chars is csak simán kezet fogott vele.- Ők meg itt Kasandra és Dave Mor.
-Én is örvendek. De szólítson Sanának. És kérem, ne olvasson a gondolataim között.- na ez merész húzás volt Sana-tól.
-Igazán merész. És ráadásul ugyanaz a képességed mit Jasper-nek. Nem akarsz netán csatlakozni?
-Eltalálta. Nem akarok. És nem is fogok.
-Kasandra miért beszélsz így?- mordult rá Sziszi.
-Nem tudom csak valakiben hatalmas akaraterő, van, és nem bírom magamban tartani. Szerintetek Jazz miért nem szólalt eddig meg?
-Amint látom nálatok Sziszi a családfő.- mondta Aro.
-Ha mi nem kellünk, akkor mi mennénk is.- azzal felálltak és kimentek.
-Igen Cintia a családfő. És ő is orvos, mint Carlisle de viszont Chars ügyvéd.- mondta Dave. Valami nagyon furcsát hallottam egy szívdobogást. Nem mos itt nem a kis Tináéra értettem hanem egy másikat.
-Csak én vagy ti is halljátok a szívdobogást Tináén kívül?- kérdeztem meg.
-Most, hogy mondod én is hallom.
-Igen én is.
-Aro kinek dobog a szíve?
-Ó, úgy hívják Bella nem, tudjuk miért, de komába esett és…- nem tudta befejezni mert Sana félbeszakította.
-Mi mi történt és hol van, most azonnal odamegyek!
-Nyugalom Kasandra. Jól van csak elájult és átváltozott emberré. De ami a legfurcsább, hogy egy rózsát szorongat a kezében.
-Jó jó, de attól még most azonnal oda akarok menni hozzá.
-Rendben.- mindenki elindult én meg ottmaradtam a nagyteremben.- Edward te nem jössz?- fordult felém Aro.
-Nem én nem inkább kimegyek a kertbe.- ők csak bólintottak.
***
Már lassan fél órája sétáltam a kertben mikor megakadt a szemem egy fekete-fehér rózsán. Egyszerűen gyönyörű. Megcsapta az orromat az illata. De valahonnan bentről az épületből is éreztem. Így hát követtem az illatot. Egy szoba előtt álltam meg. Pontosan abban a szobából jött a szívdobogás hangja.
Ebben a pillanatban Sana jött ki szomorú arccal.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Bella nem ébredt fel.- nem bírtam tovább így hát megkérdeztem.
-Nem baj, ha bemegyek hozzá?
-Nem, hogy lenne baj.- rámosolyogtam, amit ő viszonzott és beléptem a szobába.
Egészen az ágyig mentem becsukott szemmel.- Hogy miért nem tudom. Csak azt tudtam, hogy így jobb lesz.- gondoltam magamban.
És amikor kinyitottam a szememet, megláttam őt!
Isabella Swan-t.
Él a szerelmem. És itt van mellettem.
Bella él és csak ez számít.
Még ehhez hasonló millió és millió dolog kavargott a fejemben. De ekkor megakadt a szemem egy ugyanolyan rózsán a szemem a kezében, mint az én kezemben.
Nem tudom, meddig néztem. Pecekig, vagy talán órákig. Nem érdekelt csak az, hogy Bella életben van.
De ekkor jutottam addig a pontig ameddig tudtam magam türtőztetni.
Megcsókoltam Bellát.
Az ajkai ugyanolyan mézédes és puha volt, mint amire emlékeztem, de az emlék csak egy aprócska porszem volt az igazihoz képest.
Olyan jó volt újra csókolni. Elepesztő érzés volt.
De abba kellet hagynom, mert elkezdett mozgolódni.
De ekkor kinyitotta a szemét. A gyönyörű csokoládébarna szemeiben sok mindent láttam.
Kíváncsiságot, meglepettséget, de legjobban és legnagyobb mértékben szerelmet.
Lehetséges lenne, hogy emlékszik rám? Olyan jó lenne minden örömömet felülírná. Az aprócska ajkait szólásra nyitotta. És a következő szavak ejtette ki.
Ez a ruha van Bellán!Sajnálom, hogy tegnap nem volt friss de nem volt kedvem gépeli. De most viszont 4 napig itthon leszek és gépelek. A sulimból a tanárok kirándulni mennek és megírom a maradék két rész. Igen már csak két rész van. Ennek a második része és az utolsó.
Mint mindig most is kérek szépen KRITIKÁT!!
Puszika! :) :D
2009. október 13., kedd
Sajnálom, de lehet, hogy ma sem lesz friss mert még nincsen meg a kövi feji de ha tudok akkor frissítek!
2009. október 12., hétfő
15. fejezet
Csata
Bella szemszöge
Éppen a szobámban ültem mikor megcsörrent a telefonom.
-Halló.- szóltam bele.
-Szia Bella itt Sana.
-Szia Sana. Mizujs veletek? Úgy hiányoztok.
-Te is nekünk. Ezért úgy döntöttünk, hogy jövő héten elmegyünk látogatóba.
-Mi ez most komoly?- nem akartam hinni a fülemnek.
-Igen. És képzelt, amikor vadásztunk összefutottunk egy másik vámpírcsaláddal. Ők 9 vannak. És van egy nagyon helyes srác köztük. Edwardnak hívják. Bronzvörös haja van, és gondolatolvasó.- azt hittem ott helyben elájulok. Csak nem az, az Edward akibe bele vagyok zúgva?- És onnan az egyik srácot Jasper így hívják ugyanolyan képessége van mint nekem. És van még egy lány Alice ő, meg a jövőt látja.- na jó.- Hogy is van Bella? Mély levegő és kifúj. Nem lenne szerencsés, ha elájulnál.- szóltam magamra magamban.- Hahó Bella ott vagy még?
-Igen persze csak elgondolkoztam. És melyik nap jöttök?
És azt is mond meg, hogy szobát készítések elő.
-Szerdán érkezünk fél hatra érünk oda, és várj egy percet.- kb. fél percig csendben volt, de utána megszólalt.- 8 szobát és abból 5-be ketten lesznek és a kicsi Tinát is visszük.
-Ja de jó olyan régen láttam már. És oké máris szólók Aro-éknak, hogy készítsék elő a szobákat. És tényleg mennyi ideig maradtok?
-Hu az még nem beszéltük meg.
-Nem baj. Na jó, szia és puszilok mindenkit!
-Szia és mi is téged.- azzal letettük én meg indultam szólni. Nem találat a nagyteremben ezért elmentem a szobájához és pont ott volt. Illedelmesen bekopogtam. Egy rövid szabad után beléptem.
-Szervusz Bella. Miben segíthetek?
-Szia. Most hívott a régi családom egyik tagja, hogy jövő hét szerdán jönnek és szerettelek, volna megkérni, hogy készítés elő szobákat de más vámpírok is jönnek.
-Jó rend…- de nem tudta befejezni mer megcsörrent a telefonta.- Halló.- egy kis szünet.- Ó szerbusz Carlisle. Miben segíthetek?- még egy kis szünet. Nem hallgattam ki a beszélgetést, nehogy egy magánbeszegetés legyen.- Jó rendben.- Na akkor, viszlát.- azzal letette a telefont.- Ezt nem hiszem el. Pont most hívott Carlisle barátom és ők is jövő hét szerdán jönnek lehet, hogy ők jönnének még a családoddal. De elfelejtettem megkérdezni hány szoba kell.
-Nem baj én megkérdeztem. Összesen 8 kell de abból 5 páros és három egyszemélyes. Ja és Tinát is hozzák magukkal, aki teljesen ember de még kisbaba.
-Rendben akkor 5 páros de egyben legyen kiságy és három egyszemélyes szoba.- én csak bólintottam és kimentem.
***
Két nap telt el.
Éppen a nagyteremben voltunk mikor Jane és Alec rontott be. Alec nagyon borzalmas állapotba volt.
-Jesszus! Jól vagytok?- rohantam oda és átvettem Alec támogatását.
-Nem igazán. Ránk támadtak a Románok. Azt üzenik, hogy két nap múlva legyünk készem, mert jönnek és megölnek mindannyiunkat.
-Mit tegyünk Aro?- fordultak felé testvérei.
-Természetesen harcolunk. Hívjatok össze mindenkit. Bella te pedig lásd el Alec és Jane sérüléseit.- bólintottunk és kimentünk.
-Na Alec gyerünk, ne szégyenlősködj.
-De hisz nincs rajtam semmi a halászgatyán kívül!
-Ja ne csináld már egyszer nem, kopogtál, és rám nyitottál mikor egy szál bugyiba és melltartóban álltam. Na akkor én mit szóljak?- az aztán nagyon durva volt.
-Nem tudom, hogy te mit szóljál de a bízós, hogy jó alakod van.
-Na jól van, ha nem jössz ki 3-ra, kirángatlak. 1… 2…- még pont időben kilépett. Igaz, hogy már a kiseb sebek begyógyultak de a mélyebbek még hátborzongatóak voltak. Rámutattam egy székre és ő engedelmesen leült. Gyorsan bekötöztem és elővettem neki tiszta ruhákat.
Ezután Jane jött neki már begyógyultak a sebei. Hála képességének őt nem támadták annyira. Neki is elővettem tiszta ruhát. Rájuk parancsoltam, hogy „pihenjenek” mert csak holnap tudnak majd csak inni.
-Bella. A nagyurak beszéli akarnak veled.- jött oda hozzám Dimitri. Én csak bólintottam és rámosolyogtam. Egész tűrhetően megszokták már a szépségemet, de azért még van, hogy elidőznek egy kicsit „rajtam”.
-Mit szeretnétek?
-Arra gondoltuk, hogy ha már úgy is két hónapja velünk élsz, akkor te is részt vehetnél a harcban.
-Igazán köszönöm.- hogy én, hogy utálom őket. Nagyon jól tudják, hogy utálom az erőszakot.
-Mi lenne, ha használnánk a te érődet is. Tudod a visszaváltoztatós dolgot.
-Nem is tudom még sosem próbáltam egyszerre több vámpíron használni. Lehet, hogy pár vámpír után nem menne, vagy ha túl sokat változtatok vissza, akkor visszaváltoznak vámpírrá.
-Ezt majd ott megtudjuk. Akkor állj készen holnap utánra.- elköszöntem tőlük és a szobámba indultam. Már nagyon hiányzott, hogy ember lehessek ezért amint beértem „visszaváltoztam”.
***
Megint eltelt két nap.
Kiértünk a rétre. Rá 5 percre megérkeztek Románok. Ők is megnéztem jó alaposan a szépségem miatt, de rájöttek, hogy most harcolniuk kéne.
És támadtak is. Én egyből elkezdtem „visszaváltoztatni” őket, de a hatodik után nem tudtam többet. Már a koncentrációm sem volt jó.
-Felix. Figyeljetek a többire is, mert nem bírom őket úgy tartani.- mire befejeztem vissza is változtak. Egyből rám vetették magukat, de én könnyeden ledobtam magamról őket. Újra pórobáloztak de nem sikerült. Gyorsan felvontam a fizikai pajzsomat. És így könnyen meg tudtam gyújtani a tüzet. Kb. Még fél óráig küzdöttünk de legyőztük az összes Románt és nekünk nem volt veszteségünk csak Dimitri sérült meg egy kicsit súlyosabban. ÉS még egy-két könnyebben sérültünk volt.
Egész hamar visszaértünk a „kastélyba”. Aro-ék természetesen beszélni akartak velem.
-Bella lenne néhány kérdésem.- mondta Aro.
-Mond csak nyugodtan.
-Az elő, hogy miért nem tudtad őket úgy tartani a második meg, hogy tetszett a harc?
-Hát az elsőre könnyű felelni. Igaz, hogy lassabban de mozogtak, és oda kellet figyelnem, hogy most melyik emberek és nem bírtam tovább. A második meg hát igaz, hogy egy kicsit tetszett, de továbbra sem teszik az erőszak.
-Rendben csak ennyit szerettem volna. Elmehetsz.- Elfordultam és kimentem.
Gyorsan elmentem a szobámba átöltözni. Azután lementem a kertbe. Éppen telihold volt, gyönyörű ilyenkor a kert.
Valamin megakadt a szemem: egy fekete fehér rózsát. Még életemben nem láttam ilyen meseszép virágot. Automatikusan megszagoltam és az illata elkábított. Azon kaptam magam, hogy a földön fekszem.
De már csak a sötétséget láttam semmi mást, ami egyre jobban elnyelt magában
A rét ahol harcoltak
Bella szemszöge
Éppen a szobámban ültem mikor megcsörrent a telefonom.
-Halló.- szóltam bele.
-Szia Bella itt Sana.
-Szia Sana. Mizujs veletek? Úgy hiányoztok.
-Te is nekünk. Ezért úgy döntöttünk, hogy jövő héten elmegyünk látogatóba.
-Mi ez most komoly?- nem akartam hinni a fülemnek.
-Igen. És képzelt, amikor vadásztunk összefutottunk egy másik vámpírcsaláddal. Ők 9 vannak. És van egy nagyon helyes srác köztük. Edwardnak hívják. Bronzvörös haja van, és gondolatolvasó.- azt hittem ott helyben elájulok. Csak nem az, az Edward akibe bele vagyok zúgva?- És onnan az egyik srácot Jasper így hívják ugyanolyan képessége van mint nekem. És van még egy lány Alice ő, meg a jövőt látja.- na jó.- Hogy is van Bella? Mély levegő és kifúj. Nem lenne szerencsés, ha elájulnál.- szóltam magamra magamban.- Hahó Bella ott vagy még?
-Igen persze csak elgondolkoztam. És melyik nap jöttök?
És azt is mond meg, hogy szobát készítések elő.
-Szerdán érkezünk fél hatra érünk oda, és várj egy percet.- kb. fél percig csendben volt, de utána megszólalt.- 8 szobát és abból 5-be ketten lesznek és a kicsi Tinát is visszük.
-Ja de jó olyan régen láttam már. És oké máris szólók Aro-éknak, hogy készítsék elő a szobákat. És tényleg mennyi ideig maradtok?
-Hu az még nem beszéltük meg.
-Nem baj. Na jó, szia és puszilok mindenkit!
-Szia és mi is téged.- azzal letettük én meg indultam szólni. Nem találat a nagyteremben ezért elmentem a szobájához és pont ott volt. Illedelmesen bekopogtam. Egy rövid szabad után beléptem.
-Szervusz Bella. Miben segíthetek?
-Szia. Most hívott a régi családom egyik tagja, hogy jövő hét szerdán jönnek és szerettelek, volna megkérni, hogy készítés elő szobákat de más vámpírok is jönnek.
-Jó rend…- de nem tudta befejezni mer megcsörrent a telefonta.- Halló.- egy kis szünet.- Ó szerbusz Carlisle. Miben segíthetek?- még egy kis szünet. Nem hallgattam ki a beszélgetést, nehogy egy magánbeszegetés legyen.- Jó rendben.- Na akkor, viszlát.- azzal letette a telefont.- Ezt nem hiszem el. Pont most hívott Carlisle barátom és ők is jövő hét szerdán jönnek lehet, hogy ők jönnének még a családoddal. De elfelejtettem megkérdezni hány szoba kell.
-Nem baj én megkérdeztem. Összesen 8 kell de abból 5 páros és három egyszemélyes. Ja és Tinát is hozzák magukkal, aki teljesen ember de még kisbaba.
-Rendben akkor 5 páros de egyben legyen kiságy és három egyszemélyes szoba.- én csak bólintottam és kimentem.
***
Két nap telt el.
Éppen a nagyteremben voltunk mikor Jane és Alec rontott be. Alec nagyon borzalmas állapotba volt.
-Jesszus! Jól vagytok?- rohantam oda és átvettem Alec támogatását.
-Nem igazán. Ránk támadtak a Románok. Azt üzenik, hogy két nap múlva legyünk készem, mert jönnek és megölnek mindannyiunkat.
-Mit tegyünk Aro?- fordultak felé testvérei.
-Természetesen harcolunk. Hívjatok össze mindenkit. Bella te pedig lásd el Alec és Jane sérüléseit.- bólintottunk és kimentünk.
-Na Alec gyerünk, ne szégyenlősködj.
-De hisz nincs rajtam semmi a halászgatyán kívül!
-Ja ne csináld már egyszer nem, kopogtál, és rám nyitottál mikor egy szál bugyiba és melltartóban álltam. Na akkor én mit szóljak?- az aztán nagyon durva volt.
-Nem tudom, hogy te mit szóljál de a bízós, hogy jó alakod van.
-Na jól van, ha nem jössz ki 3-ra, kirángatlak. 1… 2…- még pont időben kilépett. Igaz, hogy már a kiseb sebek begyógyultak de a mélyebbek még hátborzongatóak voltak. Rámutattam egy székre és ő engedelmesen leült. Gyorsan bekötöztem és elővettem neki tiszta ruhákat.
Ezután Jane jött neki már begyógyultak a sebei. Hála képességének őt nem támadták annyira. Neki is elővettem tiszta ruhát. Rájuk parancsoltam, hogy „pihenjenek” mert csak holnap tudnak majd csak inni.
-Bella. A nagyurak beszéli akarnak veled.- jött oda hozzám Dimitri. Én csak bólintottam és rámosolyogtam. Egész tűrhetően megszokták már a szépségemet, de azért még van, hogy elidőznek egy kicsit „rajtam”.
-Mit szeretnétek?
-Arra gondoltuk, hogy ha már úgy is két hónapja velünk élsz, akkor te is részt vehetnél a harcban.
-Igazán köszönöm.- hogy én, hogy utálom őket. Nagyon jól tudják, hogy utálom az erőszakot.
-Mi lenne, ha használnánk a te érődet is. Tudod a visszaváltoztatós dolgot.
-Nem is tudom még sosem próbáltam egyszerre több vámpíron használni. Lehet, hogy pár vámpír után nem menne, vagy ha túl sokat változtatok vissza, akkor visszaváltoznak vámpírrá.
-Ezt majd ott megtudjuk. Akkor állj készen holnap utánra.- elköszöntem tőlük és a szobámba indultam. Már nagyon hiányzott, hogy ember lehessek ezért amint beértem „visszaváltoztam”.
***
Megint eltelt két nap.
Kiértünk a rétre. Rá 5 percre megérkeztek Románok. Ők is megnéztem jó alaposan a szépségem miatt, de rájöttek, hogy most harcolniuk kéne.
És támadtak is. Én egyből elkezdtem „visszaváltoztatni” őket, de a hatodik után nem tudtam többet. Már a koncentrációm sem volt jó.
-Felix. Figyeljetek a többire is, mert nem bírom őket úgy tartani.- mire befejeztem vissza is változtak. Egyből rám vetették magukat, de én könnyeden ledobtam magamról őket. Újra pórobáloztak de nem sikerült. Gyorsan felvontam a fizikai pajzsomat. És így könnyen meg tudtam gyújtani a tüzet. Kb. Még fél óráig küzdöttünk de legyőztük az összes Románt és nekünk nem volt veszteségünk csak Dimitri sérült meg egy kicsit súlyosabban. ÉS még egy-két könnyebben sérültünk volt.
Egész hamar visszaértünk a „kastélyba”. Aro-ék természetesen beszélni akartak velem.
-Bella lenne néhány kérdésem.- mondta Aro.
-Mond csak nyugodtan.
-Az elő, hogy miért nem tudtad őket úgy tartani a második meg, hogy tetszett a harc?
-Hát az elsőre könnyű felelni. Igaz, hogy lassabban de mozogtak, és oda kellet figyelnem, hogy most melyik emberek és nem bírtam tovább. A második meg hát igaz, hogy egy kicsit tetszett, de továbbra sem teszik az erőszak.
-Rendben csak ennyit szerettem volna. Elmehetsz.- Elfordultam és kimentem.
Gyorsan elmentem a szobámba átöltözni. Azután lementem a kertbe. Éppen telihold volt, gyönyörű ilyenkor a kert.
Valamin megakadt a szemem: egy fekete fehér rózsát. Még életemben nem láttam ilyen meseszép virágot. Automatikusan megszagoltam és az illata elkábított. Azon kaptam magam, hogy a földön fekszem.
De már csak a sötétséget láttam semmi mást, ami egyre jobban elnyelt magában
A rét ahol harcoltak
2009. október 11., vasárnap
2009. október 10., szombat
14. fejezet II/II
Beszélgetés 2/2
Edward szemszöge
Jó sokáig röhögtünk. Emmett már a hasát fogta a röhögéstől.
-Úgy látszik Carlisle nem csak férfiak, lehetnek a családfő.- röhögött Em.- Pedig szégyen gyalázat, hogy ehhez még orvos is vagy.
-Ez tényleg igaz Carlisle?- kérdezte Sziszi.
-Igen igaz, de miért kérdezed?
-Csak, azért mert én is orvos vagyok.
-Ne már még egy orvos ez már ragályos.- röhögött Emmett.
-Emmett ne akar, hogy a drága férjem leperelje rólad még a gatyádat is!- vágott vissza Sziszi.
-Mi ez meg, hogy érted?- vágott komoly pofát Emmett amin nekem kellet röhögnöm.
-Hát úgy értette Sziszi, hogy Chars ügyvéd, és ő mindig tud valami indokot hozni, hogy igazat adjanak neki.- szólat meg Sana most először.
-Na igen, de ha Emmett nem változtat az arckifejezésén Edward hamarosan, megfullad a röhögéstől, de az eléggé furcsa lenn egy vámpírtól.- kuncogott Dave.
-Jó oké. De titeket, hogy hogy nem zavarnak a vicceim, mert a többiek belebolondulnak?!
-Ez egyszerű. Mert hát a kedves tesókám ugyan annyira szeret viccelődni, mint Emmett.
-Ez tök jó mert akkor együtt tudjuk kiakasztani a többieket!- vigyorgott Em. Dave felállt és adtak egymásnak egy pacsit.
-Na és elmondanátok, hogy lettetek vámpírok?- kérdezte Sana.
-Igen kinek akarjátok először hallani?
-Én úgy gondoltam, hogy kezdjük Carlisle-val. Mert hét ő a családfő.- mondta Dave.
Jó rendben. Én az 1600 években születtem Londonban. Akkoriban voltak a boszorkányégetés és a vámpírüldözések és apám nagyon fanatikus volt és lépten, nyomon azokat az állítólagos „mesebeli” lényeket látta. Én folytattam az ő „munkáját” de nem voltam olyan mit ő én nem vádoltam meg mindenki. Egyszer aztán rátaláltam pár csatornában lévő vámpírra. Elvittem magammal pár embert. Elsőként egy öregember mászott ki. Valószínűleg már nagyon szomjas lehetett, mert lassú volt de attól még lehagyott minket. De egyszer csak visszafordult és megharapott. Miután átváltoztam nem akartam ember öli és így véletlenül „felfedeztem”, hogy állat véren is lehet élni. Egy ideig a Volturi-nál élem de nem értettünk egyet ezért elmentem. Utána orvosnak álltam. Vagy 300 év után rátaláltam Edward-ra. Éppen Spanyol náthában haldoklott. Az apja a háborúban meghalt és anyja nem sokkal előtte halt, meg mint, hogy Edwardot átváltoztattam. Miután átváltoztattam Edwardot nem sokra rá találtam rá Esme-re. Leugrott egy szikláról de még dobogott a szíve így hát átváltoztattam. Esme azért ugrott le a szikláról, mert előtte nem sokkal meghalt a kisbabája és nem bírta ki a hiányát. Rosalie-t is én változtattam át rátámadtak az utcán, és ott hagyták volna meghalni. De őt is átváltoztattam. Emmett-et is én változtattam át, de Rose kérésére. Emmett-re rátámadt egy medve és súlyosan megsebesítette. Először nem akartam de aztán beadtam a derekam és megharaptam. Na szóval ez lenne nekünk 5- nek a története. Most pedig létszíves Jasper és Alice elmesélnétek a sajátotokat?- ők csak bólintottak.
-Na akkor kezdem én.- szólalt meg Alice.- Én sajnálatos módon nem emlékszem az emberi életemre, de annyit sikerült kiderítenem, hogy elmegyógyintézetbe zártak és onnan az egyik orvos átváltoztatott. De az átváltoztatómat megölte egy másik vámpír. A Különleges képességemnek köszönhetően tudtam, hogy lehet állatok vérén is élni.- mosolyodott el Alice.
-Igen furcsa a jövőbe látásos képességed.- helyeselte Dave.- Ja bocsi elfelejtettem szólni a különleges érőmről. Tudom, hogy mi a többi képessége, ha van. De Sana meg be tudja folyásolni mások érzéseit, de át is érzi. Csak egy dolgot nem értek. Edward.- itt felém fordult.- Hogy miért nem használod a gondolatolvasó képességedet.- mindenki teljesen ledöbbent.
-Na jól van ebből elég ez a nagy ledöbbenés még nekem is sok.- pattant fel egyszerre Jazz és Sana. De a legviccesebb, hogy ugyanazokat mondták és egyszerre.
-Ne már! Most mi lesz nekem még Sana is sok, hogy tudja befolyásolni az érzéseimet, de most már Jasper is. Istenem segíts rajtam.- színészkedett Dave. Emmett jót röhögött raja és Dave is csatlakozott és aztán mindenki. Csak Jazz és Sana nem. Miután nagy nehezen abbahagytuk a nevetés Jazz is, elmondta a történetét. Kicsit bekapcsoltam a képességemet. Elősző Esme hangját hallottam meg.- Milyen kedves emberek. De olyan jó lenne a saját kisbabámat a kezem tartani. És nagyon kíváncsi vagyok arra a Bellára.- utána Rose jött.- Milyen szerencsés Sziszi, hogy lehet kisbabája. De most már mindenki 2x fog szenvedni Emmett és Dave „viccei” miatt.- most apám volt a soros.- Kíváncsi lennék az ő történetükre is. De vajon Cintia tudna nekem segíteni az egyik esetemben?- apám mindig is az elmélet embere marad. Következőnek Sana hangja jött.- Igen érdekes történetek és szegény Alice. Nem emlékszik semmire.- ez után jött Alice.- Várjunk csak akkor, ha jövő héten elmegyünk Volturi-hoz akkor, megtudom ki az a lány, akit nem láttam a látomásomban.- emiatt Alice elégé izgatott lett. De most jön Emmett és Dave.- Van egy olyan érzésem, hogy Emmett-el jóban leszünk, és ki tudjuk majd készíteni a többieket.- Dave és most jön Emmett.- Van egy olyan érzésem, hogy Dave-val jóban leszünk, és ki tudjuk majd készíteni a többieket.- már most tökre egy húron pendülnek, már előre félek.
-Bocsánat de elmondanátok a ti történeteteket? Kezdjük, mondjuk Cintiával.- kérte meg apám.
-Persze elmondjuk, és kezdem én. De amúgy Sziszi vagyok. Na szóval engem 1666-ban változtattak át Londonban. Tudják a nagy londoni tűz, felforgatta az egész várost. Úgy tudják, hogy nincs halálos áldozat, de jó páran „elköltöztek”. Akkor a vámpírok kihasználták a felfordulás és elraboltak jó pár embert. Engem egy Jonathan nevű vámpír változtatott át. Először meg akart ölni de aztán megtetszettem neki így átváltoztatott. Kényszeríttet, hogy embereket öljek de ez csak az „újszülött” koromig tartott. Nagy nehezen elszöktem előle és elmenekültem egy kis országba, úgy hívták és hívják, hogy Magyarország. Igen szép kis ország. De ott találkoztam Chars-al- Megtámadta 10 férfi, és nagyon megverték. Nem tudom mitől, de amit belenéztem a szemébe nem, tudtam uralkodni magamon és átváltoztattam. Egyébként ez 1700- ban történt.
-Engem az sem zavart volna, hogy nem tudja megállni, mert legalább egy ilyen angyal tette volna. Na akkor én folytatom. Igen sok helyen laktunk. Napos és nem napos helyeken is. A világ összes városában, országában laktunk már. Olyan 1850 környékén találkoztunk Kasandra-val és Dave-val. Innentől tietek a szó.
-Rendben és köszönjük.- mosolygott Sana.- Na szóval a mi történetünk Dave-val úgymond általános. Ez 1848-ban történt. Egyik nyár lementünk a tengerhez. Tudni illik én és Dave árvák voltunk. Csak Dave amint betöltötte a 18- at elvitt magával. És ott rám támadt egy vámpír, de Dave ezt nem akarta hagyni így elterelte a figyelmét. Na miután megharapott minket elkezdett minket „babusgatni”. Eléggé ronda férfi volt. Rá két évre találkoztunk Sziszi-vel és Chars-al. Hát röviden és tömören ennyi lenne a mi kis életünk.- furcsa egy élet de még nálam is öregebbek. Sőt Sziszi még Carlisle-nál is öregebb.
Eközben a kis Tina elaludt.
-Esme, Rose és Alice segítenétek megfürdetni a kis Tinát?- kérdezte Cintia.
-De ahhoz fel kell ébreszteni.
-Nem baj mert úgy sem kapott vacsit alvás előtt úgyhogy max. 1 óra múlva úgy is felébredne.
-Ebben az esetben szívesen.- felálltak és eltűntek.
***
20 perc alatt végeztek a lányok. De eközben Kety és Jon elmentek, mert kettesben akartak lenni és most legalább nem fogjuk őket, hallani főleg nem Em.
-Na szóval akkor jövő héten mikor induljunk?- tette fel a kérdést Esme.
-Nekünk mindegy.
-Jó akkor jövő hét kedden indulunk.- jelentette ki Alice.- Chars. Mesélnétek nekünk a Bella nevű lányról?
-Igen persze. Bellára a tengerben találunk rá. Éppen hajókáztunk. Szerencsére még élt és így most Sziszi orvosi szakmájának nagy hasznát vettük. Kedves teremtés. Derékig érő barna haj és csokoládébarna szemei voltak. Szegényke nem emlékszik semmire az emberi életéből kivéve egy vámpír családot. Alacsony és vékony teremtés. Sana szívesen ölőztette mivel sok minden jól áll Bellának. Dave és Bella egy ideig együtt voltak de Bella nem igazán táplált túl mély érzelmeket Dave iránt. Egyik nap elmentünk kirándulni de eléggé csetlő-botló személyiség volt. Még a saját lábában is elesett. Mikor kirándultunk lezuhant a szikláról de még dobogott a szíve igaz borzasztóan gyengén. Így hát átváltoztattuk. Igen furcsa, mert mint meséltük nem volt vérszomjas és velünk max 6-szor vagy 7-szer volt vadászni. Élénk narancssárga szemei vannak és rendkívül gyorsan tanul. Ha majd ott leszünk ő, ha akarja, lemondja a többi képességét. De van egy, amiért biztos, hogy nem haragszik, meg ha elmondom. Az, hogy van egy bizonyos mentális pajzsa. Ez olyan, hogy pl.: Edward nem tudna olvasni a gondolataiban. De ez a pajzsot ki is tudja terjeszteni másokra.- elképesztő így is két hatalmas képesség de, és gyors és erősebb, mint az „újszülöttek” és ráadásul állítólag gyönyörű is. Most már nagyon meg akarom ismerni.
-Bocsánat de mi a teljes neve?- kérdezte Rose.
-Hát Bella Jons. Ja tényleg Cintiának sikerült megtudni az igazi nevét. Az igazi neve nem más, mint: Isabella S…- de ekkor Tina felsír és abbahagyta Sana a mesélést, mert közben ő vette át a szót.
Isabella S… Nem biztos nem Swan-t akart mondani. Az képtelenség.
De ha mégis akkor lehet, hogy Bella él valamilyen szinten.
Nem akartam magamnak hiú ábrándokba ringatni de már késő volt. Úgy örülnék, ha az a Bella, akiről beszélnek az én Bellám lenne. Én lennék a világ legboldogabb vámpírja. Legszívesebben most azonnal Volterra-ba és megkeresném Bellát, ha egyáltalán róla beszéltek.
Sajnálom, hogy késtem de a netem szarakodott.
Mivel annyian kérdeztétek, hogy miért nem esik le nekik a név hallatán azért van benne vége főként.
Mos is KRITIKÁT LÉGYSZÍ!
2009. október 9., péntek
14. fejezet I/II
Beszélgetés 1/2
Edward szemszöge
Megláttunk 4 alakot pontosabban négy vámpírt. A szemük aranyszínű volt így tudtuk, hogy nem akarna balhét. Ott két nő és két férfi volt. Az egyiknek Kleopátrásra le volt vágva a szőkés barnás haja, míg a másiknak ugyan olyan csak göndörbe és teljesen szőke de voltak benne citromsárga csíkok. A fiatalabbik srác hasonlított a göndör hajú lányra. De ekkor azonban az apám előre lépet.
-Jó napot az én nevem Carlisle Cullen. Ez itt a családom a feleségem Esme. A fiaim: Edward, Emmett és Jasper. A lányaim pedig Alice és Rosalie. Ők itt a barátaink de velünk élnek Kety és Jon Jonas.- mutatott végig Carlisle.
-Örvendek az én nevem Cintia, de szólítsanak Sziszi-nek ő a férjem Chars a „rokonaink” meg Kasandra és a bátya Dave.- akkor jól gondoltam, hogy rokonok.- Merre laknak mer nekünk úgy 1 km-re, van a házunk, és akkor átjöhetnének megbeszéli néhány dolgot.
-Szívesen elfogadjuk a meghívást.- felelte Esme és már rohanásba is kezdünk. Egy nagyon szép ház előtt fékeztek le. Bementünk nappaliba és ott ült egy nő egy hát hónapos gyerekkel.
-Köszönöm Hony, hogy vigyáztál Tinára, de most már hazamehetsz.- mondta neki Cintia.
-Nincs mit é jó éjt.- mosolygott ránk Hony. Miután nő elment leültünk és jó pár percig kellemetlen csönd volt csak a kislány szívdobogását lehetett hallani.
-Bocsánat a faragatlan kérdésemért de honnan van maguknak gyerekük. Kérdezte Rose. De egy kis féltékenység is vegyült a hangjába.
-Ez egy hosszú történet. Na szóval két hónappal előttig egy Bella nevű lány a családunk tagja volt de a Volturi megtudta a különleges képességét. Bár fogalmunk sincs, hogy hogyan és melyiket de megtudták és elment velük, hogy ne bántsa a kis Tinát.- itt rámosolygott a kezében lévő kisgyerekre. Esme nagyon vágyakozva nézett rá, ahogy Rose is.- Nyugodtan fogjátok meg nem, zavarja a hideg bőr.- nyújtotta oda nekik. Esme a kezébe fogta, aztán átadta Rosalie-nak. Nagyon el voltak bűvölve tőle.- Na hol is tartottam? Meg is van. Na szóval van egy olyan képessége, van, hogy képes újra emberré válni. De ilyenkor ilyenkor minden emberi teendőre szükség van. A nőknek lehet gyerekük, de közben nem öregszünk. Hát így van ez a kis tündér köztünk.- mindenkinek leesett az álla. Rose és Esme szemébe felcsillant a remény, hogy lehet gyerekük.
-Elnézést azt mondta, hogy több van. Ha szabad megtudnom mik azok?- kíváncsiskodott Carlisle.
-Sajnálom, de azt nem mondhatjuk el. De felettébb gyors és erős a szaglása a látása és a hallása is jobb mit bármelyik vámpírnak. És ami a legfurcsább elég volt neki pár korty „újszülöttként” egy szarvas vérből. A szeme élénk narancssárga. A bőre még a mélyekénél is fehérebb de olyan gyönyörű.- mondta Chars.
-Nálam biztosan nem szebb.- mondta Rose nagy egója.
-Sajnálattal közlöm, hogy még nálad is szebb. Még Sana szerint is a világ legszebb vámpírja.
-Találkozni akarok vele!- jelentette ki Rosalie.
-Jó ötlet legalább mi is láthatjuk. Mát két hónapja nem láttuk, és már nagyon hiányzik nekünk.
-Akkor ez megbeszéltük 1 hét múlva utazunk.- jelentette ki Carlisle és Sziszi egyszerre. Ezen jót röhögtünk.
Sajnálom, hogy rövid lett de szét kellet bontanom mert hát ez két részes és a két részben két külön dolog szerepel majd. KRITIKÁT LÉGYSZÍ!(hatalmas kölyökkutya szemekkel nézek!)
Edward szemszöge
Megláttunk 4 alakot pontosabban négy vámpírt. A szemük aranyszínű volt így tudtuk, hogy nem akarna balhét. Ott két nő és két férfi volt. Az egyiknek Kleopátrásra le volt vágva a szőkés barnás haja, míg a másiknak ugyan olyan csak göndörbe és teljesen szőke de voltak benne citromsárga csíkok. A fiatalabbik srác hasonlított a göndör hajú lányra. De ekkor azonban az apám előre lépet.
-Jó napot az én nevem Carlisle Cullen. Ez itt a családom a feleségem Esme. A fiaim: Edward, Emmett és Jasper. A lányaim pedig Alice és Rosalie. Ők itt a barátaink de velünk élnek Kety és Jon Jonas.- mutatott végig Carlisle.
-Örvendek az én nevem Cintia, de szólítsanak Sziszi-nek ő a férjem Chars a „rokonaink” meg Kasandra és a bátya Dave.- akkor jól gondoltam, hogy rokonok.- Merre laknak mer nekünk úgy 1 km-re, van a házunk, és akkor átjöhetnének megbeszéli néhány dolgot.
-Szívesen elfogadjuk a meghívást.- felelte Esme és már rohanásba is kezdünk. Egy nagyon szép ház előtt fékeztek le. Bementünk nappaliba és ott ült egy nő egy hát hónapos gyerekkel.
-Köszönöm Hony, hogy vigyáztál Tinára, de most már hazamehetsz.- mondta neki Cintia.
-Nincs mit é jó éjt.- mosolygott ránk Hony. Miután nő elment leültünk és jó pár percig kellemetlen csönd volt csak a kislány szívdobogását lehetett hallani.
-Bocsánat a faragatlan kérdésemért de honnan van maguknak gyerekük. Kérdezte Rose. De egy kis féltékenység is vegyült a hangjába.
-Ez egy hosszú történet. Na szóval két hónappal előttig egy Bella nevű lány a családunk tagja volt de a Volturi megtudta a különleges képességét. Bár fogalmunk sincs, hogy hogyan és melyiket de megtudták és elment velük, hogy ne bántsa a kis Tinát.- itt rámosolygott a kezében lévő kisgyerekre. Esme nagyon vágyakozva nézett rá, ahogy Rose is.- Nyugodtan fogjátok meg nem, zavarja a hideg bőr.- nyújtotta oda nekik. Esme a kezébe fogta, aztán átadta Rosalie-nak. Nagyon el voltak bűvölve tőle.- Na hol is tartottam? Meg is van. Na szóval van egy olyan képessége, van, hogy képes újra emberré válni. De ilyenkor ilyenkor minden emberi teendőre szükség van. A nőknek lehet gyerekük, de közben nem öregszünk. Hát így van ez a kis tündér köztünk.- mindenkinek leesett az álla. Rose és Esme szemébe felcsillant a remény, hogy lehet gyerekük.
-Elnézést azt mondta, hogy több van. Ha szabad megtudnom mik azok?- kíváncsiskodott Carlisle.
-Sajnálom, de azt nem mondhatjuk el. De felettébb gyors és erős a szaglása a látása és a hallása is jobb mit bármelyik vámpírnak. És ami a legfurcsább elég volt neki pár korty „újszülöttként” egy szarvas vérből. A szeme élénk narancssárga. A bőre még a mélyekénél is fehérebb de olyan gyönyörű.- mondta Chars.
-Nálam biztosan nem szebb.- mondta Rose nagy egója.
-Sajnálattal közlöm, hogy még nálad is szebb. Még Sana szerint is a világ legszebb vámpírja.
-Találkozni akarok vele!- jelentette ki Rosalie.
-Jó ötlet legalább mi is láthatjuk. Mát két hónapja nem láttuk, és már nagyon hiányzik nekünk.
-Akkor ez megbeszéltük 1 hét múlva utazunk.- jelentette ki Carlisle és Sziszi egyszerre. Ezen jót röhögtünk.
Sajnálom, hogy rövid lett de szét kellet bontanom mert hát ez két részes és a két részben két külön dolog szerepel majd. KRITIKÁT LÉGYSZÍ!(hatalmas kölyökkutya szemekkel nézek!)
2009. október 8., csütörtök
13. fejezet
Bella ruhája a party-n és Jane ruhája
Barátok
Bella szemszöge
Amint leszállt a gép egy autót pillantottam meg. Nem valami gyors fajtájú de szépnek szép. Gyorsan beszálltunk az autóba és elindultunk.
Mikor odaértünk két testőr várt minket. Persze vagy 10 percet bámultak de már megszoktam.
-Jolvan srácok, ha eleget néztétek Bellát, akkor menjünk, mert Aro már vár minket.- szólt kedvesen Vanessa. Erre magukhoz tértek és elindultunk. Elöl ment a két őr, középen és végül mögöttem Vanessa. Megálltunk egy nagy faajtó előtt, bementünk és három trónszéket láttam, meg amiben három vámpír ült. Aro, Caius és Marcus.
-Á, Bella sokat halottam rólad és a különleges képességedről.- amit a férfi a szemembe nézett átvettem a képességét. De mivel továbbfejlesztem nekem nem, kell fizikai kontaktus, hogy lássam mások gondolatait.
-Én is örvendek Aro. És miket hallottál a különleges képességemről?- kíváncsiskodtam, mert ő csak a két féle pajzsomról tudott és hát a többit is el kéne neki mondanom.
-Hát igen lenyűgöző képesség, hogy van egy elmédet védő pajzsod, amit ki tudsz terjeszteni és egy fizikai. Nagyon jó. De megfoghatom a kezedet, hogy teszteljem.- én szó nélkül odanyújtottam neki a kezemet. Pár másodpercig fogta, de aztán elengedte.- Ez nagyon lenyűgöző. Még a fizikait kéne kipróbálni. Félix.- nézett az egyik nagydarab testőrre. Az hirtelen nekem rontott de a pajzsom már teljesen automatikus, így természetesen „visszapattant rólam”.
-Aro de nem ez a leglenyűgözőbb benne, hanem a szépsége! Nézd. Elég furcsa de úgy érzem, mindjárt elolvadok.- nézet elmerültem Marcus. Így megint folytatták, amit eddig: BÁMULTAK.
-Azt hiszem, megmutatom Bellának a szobáját.- fordult feléjük Vanessa. Nekik csak egy bólintásra volt erejük de mi már ott sem voltunk.
A szobámmal nem túlzottan törődtem, csak ledőltem az ágyra és gondolkoztam. Vagyis legalább próbálkoztam. Eléggé nehéz a fejedben 60 hanggal együtt gondolkozni.
***
2 hónappal később.
Már lassan 2 hónapja vagyok itt és Aro-éknak még mindig nem szóltam a többi különleges képességemről. Én azt előre kinyilatkoztam, hogy csak állatot vagyok hajlandó ölni. Bár nehezen de beletörődtek. Azt hiszem itt az ideje szólni Aro-nak a képességeimről. Gyorsan lementem a nagyterembe. Furcsa módón a főbb testőrök ott voltak.
-Á, Bella miben segíthetünk?- fordult felém Aro.
-Igazándiból tartozom egy vallomással.- hajtottam le a fejem.
-Mond nyugodtan.
-Igazándiból nem csak a pajzsaim vannak, hanem még van azon kívül 3 képességem.
-Micsoda?!
-Igen jól hallottátok még három. Azt hiszem a legfurcsábbat, mutatom meg legelőször.- gyorsan „átváltoztam” emberré.- Ez az elő. Kérlek had, mondjam, végig aztán mondhattok, amit akartok. Na szóval vámpírból újra emberré tudok válni, de nem csak én, hanem más vámpírokat is át tudok változtatni, de az embereket vámpírrá nem megy. Ilyenkor szükség van minden emberi teendőre is. A nőknek lehet gyerekük is, de viszont ilyenkor senki sem öregszik. Kérdés?- gyorsan visszaváltoztam.
-Igen lenne. Ez hogyan működik?- tette fel a kérdést Jane
-Ez eléggé bonyolult. Az a bizonyos vámpírmérget elvonom, akkor újraindul a szív, de vissza is tudom adni. Még valami?- csak rázták a fejüket jobbra-balra.- Na szóval a következő is eléggé érdekes ilyenkor, ha hozzáérek egy vámpírhoz, látom az emberi emlékeit. De ez be tudom határolni időben, vagy ha csak a jót akarják látni akkor azt mutatom, vagy csak ha rosszat akkor meg azt. Na és az utolsó képességem, az, hogy átveszem más vámpírok képességét. De ilyenkor tovább is fejlesztem. Pl.: Jane a te erőd csak egy illetőre tud csak koncentrálni, de én egyszerre több mindenkit tudok kínozni. De utálom ez a képességet.
Végre befejeztem. Mindenki ledöbbenve nézett.
-Ezt eddig miért nem mondtad el?- hördült fel Marcus.
-Pontosan ezért. Meg azért is, mert először meg akartam tanulni rendesen, használni a képességeket és csak utána akartam, szólni.
-Nahát ez csodálatos. Azt hiszem kiérdemelted a fekete köpenyt.- a következő pillanatban levették rólam a sötétszürkét és támadtak egy korom feketét. Mindeni bámult de már nem zavart. A csendet Jane törte meg.
-Bella akkor megcsinálod a hajamat?- igen jóba vagyok Jane-val. De nem csak vele, hanem Heidi-vel is jóban vagyok. A srácokkal is jóban vagyok Alec nagyon kedves, Felix persze nyomul de már leállítottam, Dimitri is nagyon kedves. Főleg velük vagyok jóban, de mindenki mással jóban vagyok. Aro, Caius és Marcus olyanok nekem, mint a testvéreim és egyedül csak nekem nem kell őket „nagyúrnak” hívnom.
Jane egy széken ült én meg megcsinálom a haját.
-Na és mond Jane te, mit adsz Alec-nak a szülinapjára?- hát igen Alec most lett 70 éves lett de persze csak képletesen.
-Tudod megbeszéltem Aro-ékal, hogy engedjenek el minket pár napra Olaszországba had, nézzük már meg. Igen furcsa, hogy lassan 70 éve itt lakunk de még nem láttuk.
-Ez nagyon kedves tőlük és tőled is. Na kész is volnánk.- gyorsan odarohant a tükörhöz és megnézte. Most egy kis részét felfogtam és egy kör alakot formáltam belőle.
-Jaj ez nagyon szép lett Bella. Köszönöm szépen.
-Ugyan semmiség de nyomás átöltözni, mert most jön az én ajándékom Alec számára. Egy meglepetés party.
-De mit vegyek fel?- nézett rám segítséget kérve.
-Tessék itt van ez.- nyújtottam oda neki egy bordó koktélruha-féleséget.
-Ez nagyon szép.- Gyorsan átment a szobájába és két perc múlva a ruhába jött vissza.
-Na és te mit veszel fel?- elővettem egy narancssárga koktélruhát.
***
20 perc múlva Alec bejött és mindenki egyszerre kívántunk neki boldog szülinapot.
-Mi? Jaj srácok ezt nem kellet, volna.- mondta Alec.- De azért köszönöm.
-Ne nekünk, hanem Bellának köszönd.- vigyorgott Felix.
-Nagyon szépen köszönöm… nővérkém.- súgta a fülembe. Ha most ember alakban lettem volna tuti, elsírom magamat. Ezután Alec mindenki megölet, de legutoljára hagyta Jane-t mert hát őt jó sokáig ölelte.
-Na akkor most jön az én és Aro-ék ajándéka.- Alec tiltakozni próbált de Jane nem hagyott rá neki lehetőséget.- Aro-ék megengedték, hogy pár napra elmenjünk megnézni Olaszország többi részét!- Alec teljesen ledöbbent.
-Ez most komoly?
-A teljes mértékig.- Alec odament és illedelmesen megköszönte ezt az ajándékot.
Mindenki táncolt mindenkivel. Elősző Felix kér fel aztán Dimitri utána jött Aro, Marcus és Caius és végül Alec. Utána a lányokkal is táncoltam. Úgy hajnali 5 óra lehetett mikor mindenki elment a szobájába átölözni. Természetesen Alec és Jane már ma indulnak a „kirándulásra”, de azért összepakoltak pár ruhát és elköszöntek mindenkitől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
