9. fejezet

Ébredés, de ez meg micsoda?
Bella szemszöge

Nem tudom mi történt de az a égető érzés kezdet eltűnni igaz, hogy lassan de a lábujjamban legalább nem éreztem. Azt sem tudom, mióta feküdtem itt órák vagy napok vagy, akár évek óta?- Csak múljon már el!- könyörögtem. A karomból és a lábamból már eltűnt az égető érzés már csak egy hely felé koncentrálódót a szívem felé. A szívem dobogása 3x-ra nőt és már attól féltem, hogy kiugrik helyéről. Még egy utolsót dobbant aztán leállt nekem meg a szemem kipattant. Valami itt nem stimmel túl élesen, látok és hallok és a szaglásom is jobb.
-Bella hát magadhoz tértél!- rohant oda hozzám Sana. A szobámban voltam és a franciaágyon feküdtem.
-Sana mi történt?- még csak most tűnt fel, hogy a többiek is bent vannak.
-O, hát nem emlékszel?- én csak ingattam a fejemet.- Kirándulni mentünk de te szokásodhoz híve folyton megbotlottál. Egyszer nem figyeltünk oda eléggé mikor a szirtnél jártunk te meg leestél. Mi nem akartuk, hogy meghalj bár így is megtörtént, de tovább „élsz” valamilyen szinten.- magyarázta Chars.
-Jó így már értem. De mit néztek ennyire rajtam?- mert szó szoros értelmében majd kiestek a szemükön.
-Életemben nem láttam ilyen szép vámpírt. A szemed nem vörös, hanem narancssárgás. A bőröd sem olyan fehér, mint a mienk, hanem van valami színe. Jaj tényleg el is felejtettem biztos már ég a torkod.- amint ezt kimondta egy picit, elkezdet kaparni, de nem volt vészes, olyan érzés volt, mint amikor ki van száradva a torkod és köhögsz egyet, de nem volt vele semmi bajom.
-Igazándiból egy nagyon picit de az sem vészes.
-Mi neked… nem ég örülten a… torkod?- hüledezett Dave.- De hisz az „újszülöttek” vérszomjasabbak szoktak lenni, mint bárki. De talán a vadászat során megjön a szomjad.- nem értettem Davet hisz szakítottam vele, mert nem szerettem de mégis olyan kedves velem. Azonnal kipattantam az ágyból. Elkezdet húzni az ablak felé, de én megtántorodtam.
-Nyugalom nem lesz semmi baj ez ösztönös.- mosolygott rám. Megállt az ablaknál és kiugrott, gyorsan utána néztem, de láttam, hogy talpra érkezik így én is megmertem próbálni. Mondhatom, hogy sikerrel jártam, mert talpra érkeztem de valami furcsa kopogás is hallottam. Gyorsan végignéztem magamon egy halvány lila térdközépig érő ruha volt rajtam, és hozzá fehér magas sarkú. Jó összeállítás volt csak nem éppen vadászathoz való.- Na de mindegy, ha le tudtam ugrani az emeletről csak sikerül futnom is benne.- gondoltam magamban.
Elkezdtünk rohanni, de az erdő közepén megállított. Hallottam még három vámpír lépészaját is de felismertem, ők voltak azok. Megálltak előttem és mosolyogtam. Ekkor a szél felém, hozta a szagukat kifejezetten büdösek voltak, mint a vér.
-Mitől van nektek ilyen vérszagotok?- tartottam vissza a levegőt.
-Ezt majd később megbeszéljük, most gyerünk vadászatra fel!- csapta össze tenyerét Sziszi.
-De én nem tudom, hogyan kell.
-Ez ösztönösen jön. Szagolj bele a levegőbe és mond, meg mit érzel merre és milyen távolságra.- csak bólintottam és tettem, amit mondott.
- Egy csorda szarvast keletre és 2 mérföldre.
-Ügyes igen azok vannak a legközelebb. Na gyerünk futás.- adta ki a parancsot Chars. Elkezdtünk futni, de én furcsa módon 10 mp alatt oda értem. Vártam pár percet a többiekre de végül ők is ide értek.
-Hu… de gyors vagy igaz, hogy most ébredtél fel, de akkor sem találkoztam még egy ilyen gyors vámpírral.- mondta Sana.
-Akkor ez mos jó vagy rossz?- kérdeztem.
-Természetesen jó.- mosolygott rám Sziszi.
Megnéztem, hogy ők hogyan vadásznak és én is tettem ugyanazt, amit ők. De nekem elég volt 5 korty a szarvas véréből.
-Na jó Bella te engem egyre jobban meglepsz. Első elképesztő gyors vagy, kettő alig kapar a torkod „újszülött” létedre, és három meg se kellet ölnöd egy szarvast ahhoz, hogy teljesen jól legyél.- lehajtottam a fejem, hogy ennyire más vagyok.- Jaj ne értsd félre ez nagyon jó szerintem ilyen vámpír nincs is a földön.- lelkendezett Dave és odajött megölelni.
-Igen Bella ez nagyon jó.- ölelt meg Sziszi.
-Inkább fantasztikus.- ugrált elém Sana, és ő is megölelt.
-Én erre nem találok szavakat!- jelentette ki Chars de ő is megölelt.
Ezek az ölelések jól estek finoman én is viszonoztam.
Arra gondoltam olyan szívesen hallanám így vámpírhallásommal a szívem dobogását.
De aztán olyan dolog történ, amire senki sem számított…