17. fejezet (befejező)

Újra együtt
Edward szemszöge

Észveszejtő volt újra Bellát csókolni. Ölelni. Az érintése. Leíratatlan volt. De ekkor valami szöget ütött a fejembe. Hirtelen elhúzottam tőke. Bár borzasztóan nehéz volt.
-Hogy tudsz azok után is megbocsátani nekem.- kérdőn nézett rám.
-Ezt meg mire érted?
-Elhagylak. De az nem elég még hazudok is, hogy nem szeretlek. Miattam öngyilkos akartál lenni. Aztán átváltoztattak. Most meg a Volturi szolgálatában vagy. Egy szörnyeteg vagyok.- lehajtottam a fejem. De ő a kicsi kezeit az állam alá csúszatta. Evvel kényszerítve, hogy belenézzek a szemébe.
-Először is: Igaz, hogy elhagytál, de most itt vagy nekem és csak ez számít. Másodszor: Én voltam. Olyan nagy idióta, hogy elugrottam a szikláról. Harmadjára: tudod jól, hogy milyen béna voltam és az nem a te hibád, hanem az enyém. Negyedszerre pedig: igaz, hogy nem mindenkit kedvelek a Volturi-ból de egészen megkedveltem őket. És különben is félnek tőlem. Erősebb vagyok mit itt az összes vámpír összevéve. És a legfontosabb nem vagy szörnyeteg, hanem egy angyal.
-Köszönöm.- öleltem magamhoz.
-De mit?
-Azt, hogy vagy nekem. Valaki megmagyarázná, hogyan tudtam kifogni egy ilyen jószívű kis tündért, aki egyben az én személyre szabott angyalom?!
-Nem tudom. De úgy látszik piszok nagy mázlid, van!
-Ó igen. De most maradj csöndbe.- tette, amit mondtam és csöndben maradt. Éppen megcsókoltam volna, mikor berobban Alice és elrángatta tőle Bellát.

Alice szemszöge

Annyira örülök, hogy újra láthattam Bellát. És ami a legjobb volt, hogy látomásaim is visszatértek.
„Bellát és Edwardot láttam, amit éppen csókolóznak. A csók kezdet szenvedélyesebb lenni. Ed éppen Bella felsőjét vette le mikor berontott Emmett és lefényképezte őket.”
-Ú ez nem hagyhatom!
-Mit nem hagyhatsz szerelmem.- jött oda Jasper.
-Volt egy látomásom. Ed és Bell éppen egymásba feledkeztek-, de még nem annyira- mikor Emmett berontott és lefényképezte őket.
-Jó rendben rohanj de ezt a kis örömöt is elveszed tőle?
-Ez nem vicces. Szerinted, ha Ed megtudja, hogy láttam, előre mit csinál velem? Leszedi a fejem. Ja és azt se felesd el, hogy ott, van még Bella is. Ő ebben még rosszabb lesz mit Edward. Mert hát ő nem nagyon van hozzászokva ezekéhez a visszaszólásokhoz.
-Jó-jó menjél csak.- nyomtam egy gyors csókot a szájára és már ott sem voltam. Amint berontottam Bella karját rögtön megragadtam és kirángattam.
Mikor már elég messze voltunk, megálltam és ellengettem a karját.
-Ez meg mire volt jó Alice?- nézett rám mérgesen.
-Volt egy látomásom.
-Na ki vele.
-Ha hagynád, hogy elmondjam akkor már rég, tudhatnád. Na szóval. Ed és te már éppen kezdtetek, volna egymásba, feledkezi. Mikor Edward vette le a pólódat Em berontott és lefényképezett titeket. Na és ő avval a fényképpel az örökké valóságig piszkált volna titeket.
-Így már világos. Egy hős vagy Alice.- ölet magához. Annyira hiányzott már az ő meleg baráti ölelése.
-Ugyan semmiség. Na de mennyünk, mert Ed már biztos nagyon dühös, amiért elrángattalak.- igazam is volt amint meglátott minket az ajtóba odajött, magához szorította Bellát velem meg elkezdet ordibálni.
-Hogy lehetsz ilyen Alice még csak most, kaptam vissza de máris elakarod tőlem venni. Te egy…- Bella nem hagyta neki befejezni.
-Szerelmem. Had magyarázza meg Alice, jó?- Ed csak bólintott.
-Te és Bella már éppen kezdtetek, volna egymásba, feledkezi. Mikor te leveted volna Bella pólóját Em berontott és lefényképezett titeket. Na és ő avval a fényképpel az örökké valóságig piszkált volna titeket.- magyaráztam el neki, hogy miért tettem.
-Kösz Alice de elég lett volna, ha szólsz.
-Aha. Amit megcsókolód megszűnik nektek a külvilág és olyankor csak ti vagytok. Felőletek, kitörhetne a harmadik világháború, de azt sem hallanátok meg.
-Jó-jó értem. És még egyszer köszi.- ekkor Emmett rontott be a szobába.
-Csíz. Itt meg… mi a… francba.
-Bocs tesó, de már megint vannak látomásaim, és meg tudtam akadályozni.- világosítottam fe Em-et.
-Nem baj próbálkozni mindig kell.
-Az sem fog összejönni Emmett.- mondta Bella
-Mért?- kérdezte Emmett
-Mert már átvettem Alice képességét, csak kikapcsoltam.
-Hogy az a szentséges… Ez nem ér!- dünnyögött Emmett az orra alatt.
-Tényleg Alice mikor is lesz a szülinapod?- kérdezte Bella. Vajon miért érdekli.
-Ma. De miért érdekel?
-Gyere ide egy kicsit.- tettem, amit mondott. Közben az egész család bejött.
Képeket láttam meg magmaró. A családomról. A barátaimról. És min azt, ami még ember létemben történt.
-Ez meg mi volt?
Boldog szülinapot Alice!- jelentette ki Bella.
-Ezt te csináltad?
-Igen én. Ez is egy különleges képességem. Látom a vámpírok emlékeit még ember létükből. De ezt nekik is meg tudom mutatni. Ez lenne az én ajándékom!- nem tudtam magam türtőztetni és a nyakába vetettem magam. A hirtelen súlytól elesett és a padlón landoltunk.
-Nem tudod elhinni ez mennyit jelent nekem.
-Ja és választhatsz még a ruháim közül is.
-Nem hinném, hogy kellene nekem ruh…- itt megakadtam, mert kinyitotta a hatalmas nagy kardobját. Szebbnél szebb ruhák voltak ott. Igazi olasz.-És persze, Ros és Esme is választhat közülük.- anya és Rose is odaszaladtak hozzám és ők is nézegették a ruhákat.

Bella szemszöge

Jó volt nézni, ahogy a lányok a ruhákat válogatják. Én is odamentem és választottam egy másikat, ruhát.
Alice egy fekete mellet döntött. És hozzá fekete magas sarkú.
Esme egy halvány citromsárgát, ruha mellet döntött és hozzá egy törtfejét magas sarkú.
Ros egy eléggé extrém összeállítást választott. Egy rózsaszín ruha és hozzá egy converse cipőt csak magas sarkúban.
Én egy királykék ruha mellet döntöttem és mivel volt a ruhán ezüst dísz ezért felvettem hozzá egy ezüst cipőt.
Eléggé furcsa mindannyian koktélruhát vettünk fel. De mindenki más-más színben.
Éppen a kertbe tartottunk-, mert bebeszéltük a fiúkkal, hogy ott találkozunk.- mikor megpillantottam Sana-t. Éppen Felix-el beszélgetett, és amint láttam nagyon, jól kijöttek.
Dave meg Heidi száját tanulmányozta elég rendesen. De Heidi-nek sem volt kifogása ellene.
Talán ők is végre megtalálták a párjukat. Nagyon jó lenne, ha lenne nekik is szerelmük. Amint kiléptünk a keretbe a fiúk egyből ránk, néztek. Mindenki odament a saját szerelméhez és megölelte.
-Nagyon jól néztek ki lányok.- jelentette ki Emmett.
-Ez Bellának köszönd.- monda Rose.
-Ti meg a plázának. Aznap mikor voltam vásárolni nagyon jó napjuk lehetett a boltosoknak.
-Legalább egy kis előny volt az emlékezet kiesésnek. Edward mordult egyet mellettem.- Még nem is tudod, mit akarok mondani Ed.- tette csípőre a kezét Alice.- Az volt az előny, hogy legalább már téged is érdekel a divat, és nem kínszenvedés téged elvinni vásárolni. Kuncogott fel Alice.
-Na és mi történt veled Bella, amíg Sziszi-ékkel laktál?- kérdezte Carlisle.
-Hát Sziszi-ék mentettek meg. Az volt a szerencsém, hogy pont orvos. De tudjátok mi a legfurcsább. Amikor felébredtem nem emlékeszem semmire még a nevemre sem. Csak rátok. Jó a neveteket nem tudtam, csak láttam az arcotokat. És a nevemet is onnan tudtam meg, hogy Edward úgy hívott. Mikor Sana elmondta a képességét elájultam. Sok képe levetülte előttem. Főleg az amikor Edward elmondta a ti különleges képességeteket. Onnan tudtam meg a ti neveteket is. Sokat bosszankodtam, hogy Edward nevét nem tudtam. De aztán az övét is megtudtam. Közben összejötte Dave-val de mivel folyton láttam magam Edwardal és éreztem, hogy nem érzem ugyanazt, amit kellene. Elég hülyén hágózhat, de akkor szerelmes voltam, egy emlékképbe. Nem sokra rá szakítottam Dave-val. Egyik nap elmentünk kirándulni, de én megcsúsztam a sziklánál és lezuhantam. Sziszi-ék még ét tudtak változtatni. Miután felébredtem furcsa dolgok történtek. Nem voltam szomjas csak egy kicsit. Gyorsabb voltam mit bárki más. És a képességeimet elmondták?
-Nem azt nem.- felelte Carlisle.
-Na szóval szerintem az újra „emberré tevő cuccot tudjátok”.- ők csak bólintottak.- Van egy mentális a miatt nem hat rám Edward képessége. De von még egy, egy fizikai. Ilyenkor nem tudnak hozzám érni. Mint Alice már látta van egy olyan képességem, amivel meg tudom mutatni az emberi emlékeit más vámpíroknak. Ja és a szemkontaktus. Ilyenkor átveszem más vámpírok képességét és tovább is, tudom fejleszteni, de azokat a képességeket ki is tudom kapcsolni. Pl. átvette Sana képességét, ami ugyan olyan, mint Jasper-é. Ti több felé tudtok irányítani érzés, de csak egyet. Na én is több felé tudom irányítani, de több érzést egyszerre. Ja és ott van még a gyorsaságom az erőm és a szépségem is.
-Na az mutasd meg. Mert nem hiszem el.- ki más volt min Rosalie. Jött az ezüstös fény és mér vámpír is voltam. Mindenki bámult még Rose is. Vissza is változtam, hogy ne bámuljanak.- Te tényleg gyönyörű vagy.
-Ja és Ros és Esme ez főleg nektek szol. Mit tudjátok a nőknek ilyenkor, lehet gyerekük. Még mindig akartok gyereket?- erre rám vetették magukat. Olyan szorosan öleltek, hogy nem kaptam levegőt.
-Ez egy nagyon hatalmas hülye kérdés volt.- jelentette ki Rose.
-Ez most komoly? Rose-nak és nekem lehet közös gyerekünk?- kérdezte Emmett. Én csak bólintottam. Ros Em nyakába vetette magát és megcsókolta. Esme és megcsókolta Carlisle-t. Mindenki nagyon boldog volt.

***

Már lassan egy hete voltam újra együtt Edward-al. Sana összejött Felix-el, Dave pedig Heidi-vel. Nagyon boldogok ők is.
-Edward végre elárulnád hova megyünk?- mert már lassan 10 perce rohantunk az erdőben.
-Na ott is volnánk!- egy gyönyörű réten találtam magam. Mindenütt rózsaszín lila és citromára virágok. Gyönyörű volt. Edward lefeküdt a fűbe és én is követtem. Órákon át néztük egy mát.
Éppen alkonyodott mikor felálltunk, hogy indulunk vissza. De megállított. Letérdelt elém, és a következőket mondta.
-Isabella Marie Swan: Tudom, hogy sok fájdalmat okoztam neked, de mint mondtad és láttam is, hogy sokkal több örömet okoztam. Ezért megtisztelnél avval, hogy leéled velem azt a csekély örökkévalóságot?- pár másodpercig csönd volt tejesen lesokkolt. De aztán a nyakába borultam és megcsókoltam.- Akkor ezt vehetem igenek?
-Igen. A világ összes nyelvén.- felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Egyszerű volt de mégis szép. Maga a karika ezüst volt, de a gyémánt egy kis világoskék volt.

Edward szemszöge

Mikor éppen indultunk volna vissza a „házba” éppen alkonyat volt. Úgy éreztem, most kell megkérem Bella kezét. Persze Alice látta és örömtáncba kezdett, de megkértem, hogy senkinek se mondja el. Így hát letérdelte elé és a következőket mondtam.
-Isabella Marie Swan: Tudom, hogy sok fájdalmat okoztam neked, de mint mondtad és láttam is, hogy sokkal több örömet okoztam. Ezért megtisztelnél avval, hogy leéled velem azt a csekély örökkévalóságot?- pár másodpercig lesokkolva figyelt. Eközben millió és millió kérdés kavargott a fejembe.- Lehet, hogy túl gyors neki? Nem bírnám ki ha megint el kéne hagynom, vagy ha ő hagyna el!- de ezek a kérdések meg is szűntek mikor a nyakamba vetette magát.- Akkor ezt vehetem igennek?
-Igen. A világ összes nyelvén.- felhúztam az ujjár a gyűrűt. Láttam, hogy tetszik neki, de nem bírtam magammal és felemeltem az állát és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Köszönöm.- suttogtam a hajába, miután nagy nehezen elváltam az ajkaitól.
-De mégis mit?
-Azt, hogy azok után, amit tettem veled visszafogatsz, és ráadásul még hozzám is jössz…- Bella nem hagyta, hogy végigmondjam.
-Edward Cullen. Ez most azonnal fejezd be. Mert esküszöm, nem állok jót magamért! Érteted? Nem csináltál semmi rosszat, sőt miattad, van miért tovább élnem. Szeretlek! Érteted? Most már csak mi vagyunk a fontosak.- nézett mélyen a szemembe.
-Esküszöm még mindig nem értem, mivel érdemelhetlek ki. Szeretlek mindennél és mindenkinél is jobban.- ezután egy eléggé hosszú csókban forrtunk össze.

***

10 perc múlva már a nagyteremben voltunk.
-Szeretnék valamit bejelenteni, és ebből következik, hogy lenne egy kérésem is.- szólalt meg szerelmem.
-Mi lenne az, Bella?- kérdezte Aro.
-A bejelentés, hogy Edward megkérte a kezemet én meg igent mondtam.
-Na végre nem tudom, meddig tudtam volna még tartani a számat.- ugrotta a nyakunka Alice. Utána mindenki sorba jött gratulálni. Még a Volturi-ból is de ők főleg Bellát ölelték meg.
No és mi lenne a kérés Bell. Terelte vissza a szót Aro.
-Azt szeretném kérni tőletek, hogy had menjek el a Cullen-ekkel.- mondta határozottan az én ki angyalom.
-Mi de Bella nem mehetsz el! Ki fogja megcsinálni a hajamat?- rohant oda hozzá Jane és szorosan megölelte Bellát.
-Nem is tudom.- tanakodott Aro.
-Légyszí. Igaz, hogy nagy erőm van -mindenhogy lehet érteni-, de tudjátok, hogy nem nagyon szeretem használni és az erőszakot sem szerettem. Természetes jönnék látogatóba csak nekem ott a helyem, ahol a szívem van.- az utolsó pár szónál az ölelésembe bújt.
-Ezt meg kell beszélnem a testvéreimmel is. Megkérlek titeket, hogy távozzatok. Ja és Bella lennél szíves blokkolnád Alice és Edward képességét?- Bella csak bólintott.
Bella és én az ő szobájába mentünk.
Egyszer csak Alice rontott be a szobába.
-Bella. Edward. Ha elengednek Bella, akkor szervezhetem én az esküvőt?- nézet hatalmas boci szemekkel a húgom.
-Hát persze Alice. Ki másra bíznám, ha nem rád?- kérdezte Bella.
-Ó, úgy köszönöm. El sem tudom mondani mennyit, jelet ez nekem.- ölelt meg minket Alice.
-Bocsánat a zavarásért, de Aro úr küldött magukért.- jött be Dimitri.
Gyorsan lementünk a nagyterembe.
-Nos hát meghoztuk a döntést.- mindenki feszülten várta a „ítéletet”- Bell én és a testvéreim úgy döntöttünk, hogy elmehetsz a Cullen családdal. De csak akkor, ha egy évben minimum egyszer meglátogatsz minket!- Bella odaszaladt Aro- hoz és megölelte. Ugyanezt tette Marcus-al És Caius-al is.
-Igazán köszönöm nektek.- ezután Bella végigölet mindenkit. Engem hagyott utoljára. Én egy szenvedélyes csókot kaptam tőle. Kézen fogva sétáltunk ki a nagyteremből. Egymásra mosolyogtunk és tudtuk, hogy mostantól minden a legnagyobb rendben lesz!


THE END!




Na ezt is megértük ez volt az utolsó fejezet! És KRITIKÁKAT! (hatalmas boci szemek)XD