8. fejezet

Új családtagok
Edward szemszöge

Azt csináltam, mint minden nap ültem a szobámba és néztem Bella képét.
Egy érzés fogott el de nem tudtam behatárolni, hogy mi az. Ezért nem is nagyon foglalkoztam vele. Egyszer csak Alice rontott be a szobámba.
-Ed, Ed. Láttam két vámpírt, hogy közelít a házunkhoz. Egy nő és egy férfi. Nem tudom, mit akarnak, de te is kellesz pontosabban a képességed. Na belemész?- nézett rám kérlelő szemekkel Ali.- Úgy utálom, amikor így nézel.- mondtam magamban.
-Jó belemegyek.- sóhajtottam és lementünk.
Pár perc múlva egy 175 magas barna hajú és arany szemű nő jelent meg egy férfi társaságában. Aki 180 magas barna latin beütésű arany szempár.
-Jó napolt Carlisle Cullen vagyok. Miben segíthetek?- ment oda udvariasan az apám.
Közben elkezdtem hallgatni az idegenek gondolatit.- Nem gondoltam volna, hogy ennyién vannak. Tanya azt mondta, hogy kevesebben vannak bár az, jó pár évvel ezelőtt volt.- gondolta a nő.
-Jó napot az én nevem Jon Jonas ő itt a feleségem Kety Jonas. És, hogy miért jöttünk hát nem kertelek csatlakozni, szeretnénk magukhoz.- a férfi tényleg ezt gondolta. A kijelentésén mindenki meglepődött. Még én magam is.- Vajon miért akarnak csatlakozni?- gondolta Alice.- Vajon milyen erősek?- hát ez nem más volt, mint Emmett.- Kety szerencsére nem szebb nálam.- Rose még mindig nem változott.
-Rendben jöjjenek be és meséljék, el miért szeretnének csatlakozni. Rendben?- kérdezte Carlisle.
-Részünkről rendben.- bementünk a nappaliba.
Elmesélték, hogy miért akarnak csatlakozni. Azt mondták 90 éve vámpírok, és Tanyaék mondták, hogy mi hol lakunk. Állítólag azért akarnak velünk élni, mert Kety rajztanár Jon meg testnevelés. Minden egyes szavuk igaz volt, mert hát hallgattam gondolataikat.
-És mondjátok, van valami különleges képességetek?- mosolyodott el Kety.
-Igen van. Például Edward,- itt rám mutatott.- látja, mire gondolnak mások, de mostanában nem használja ezt a képességét. Ha el akarja mondani, elmondja miért, ha nem, nem. És itt van Alice.- mutatott a húgomra.- Látja a jövőt. Bár ez eléggé változó de mostanában alig látja a jövőt. Az is, hogy miért nem látta az is Edward történetéhez kapcsolódik. És hát Jasper meg be tudja folyásolni más emberek vagy vámpírok hangulatát és át is, érzi.- Jon és Kety döbbenten néztek ránk.- Ennyi különleges képességű vámpírt egy helyen. Kész csoda, hogy a Volturi nem csapott le rájuk.- gondolt Jon.
-Na és nektek van valami különleges képességetek?- kíváncsiskodott Esme.
-Kety-nek van. Szívem szerintem ezt inkább mutasd meg.- abban a pillanatba, hogy ezt kimondta Kety eltűnt és a szoba túlsó felén, láttuk meg.
-Hát ez volna az én képességem. Ha hozzá érek másokhoz ők is láthatatlanok lesz. Egyszer találkoztunk a Voltúriból néhány testőrrel, de nem mondtam el nekik, hogy milyen képességein vannak, nehogy megkaparintsanak. Mert hát őszintén mondva nem nagyon szeretnék oda tartozni, és nem szeretnék embert ölni.- mosolyodott el Kety.
-Ez remek képesség. Még életemben nem láttam ilyen fajta képesség.- mindenki egyet értett Carlisle-val.

Kety szemszöge

Miután visszamentem a többiekhez, elkezdtek faggatni a képességemről. De volt egy dolog, ami nagyon régóta foglalkoztatott. Vajon miért nem használják a képességüket?
-Kety azt hiszem, hogy ideje titeket is beavatni a történetembe.- mondta Edward, a többiek szépen elhagyták a helyiséget.- Nos az egész egy Isabella Swan nevű lánnyal kezdődött. Bellának –mert nem nagyon szerette a teljes nevét- szóval nagyon különleges volt a vére illata, az „övé énekelt nekem”. De nem ez volt az egyetlen különleges benne, hanem az is, hogy nem halottam a gondolatait. Nem akartam hozzá közel kerülni, de minden, amit mondott, és amit tett teljesen lekötött. Sosem úgy reagált, ahogy kellet, volna. Miután megtudta, mik vagyunk csak annál jobban köze akart hozzánk lenni. Alice-val is nagyon jóba lettek. Esme és Carlisle lányaként szerette. Emmett jókat röhögött a két ballábasságán. A szó szoros értelmében mindenben elesett még a saját lábában is. Nem tudott egy olyan sima felületen végigmenni, hogy legalább 10x el ne essen. Rosalie nem kedvelte túlzottan, bár az utóbbi időben kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy Bella a családún része lehetett volna.- csak úgy ömlött belőle a szó megszakítás nélkül.- Alice előre látta, hogy ők ketten nagyon jóban lesznek, és így is lett. Jasper próbálta magát távol tartani tőle, mert amint mondtam igen jó illatú vére volt. De meg is történt a baj Bella 18-dik szülinapján megvágta az ujját a csomagolópapírral és Jazz rátámadt csak én voltam elég gyors, hogy felfogja mi történt. Szegény csak még nagyobb sebesülést szerzett. Akkor jutottam arra a döntésre, hogy Bella már nem való a mi világunkba. Így hát azt hazudtam neki, hogy nem szeretem. Pedig ez nem igaz. Teljes szívemből szeretem. Fél év után valami furcsa érzés fogott el Bellával kapcsolatba…- itt elcsuklott a hangja és Rosalie lépett be a szobába.
-Majd én befejezem Ed. Meny csak fel.- erre Edward csak hálásan rápillantott és el is tűnt.
-Mi volt az, amit Edward nem tudott elmondani?- kíváncsiskodott a férjem.
-Hát szóval Ed-nek volt egy furcsa megérzése, hogy Bella bajban van, így gyorsan elmentünk Forks-ba. Ott az apja közölte velünk, hogy mióta elmentünk Bella borzalmas állapotba került. Ednek azért csuklott el a hanga, mert Bella leugrott egy szikláról pont egy hatalmas vihar kellős közepén. Mivel akkor még csak pár napja nem találták meg a testét, de még most sem ezért biztos, hogy meghalt. Edward még most is szereti. Nem tudja magát túl tenni Bella halálán, sőt magát hibáztatja. Mindenki teljesen megváltozott. Alice régebben egy vidám pattogó kis „kobold” volt, aki örökké mosolyog. Emmett mindenből viccet csinált de mos már ő sem mosolyog, ahogy senki. Esme alig beszél és ő sem mosolyog, hisz elveszítette a harmadik lányát. Carlisle a munkába temetkezik és ő sem mosolyog, mert hát ő is elveszítette a lányát, de anya és apa nem csak az egyik lányukat veszítették el, hanem az elő „gyereküket” is. Mert hát Ed teljesen megváltozott. A szobája fekete és a barna dominál, azt mondja, idézem: Nem akarom, hogy a szobám Bellára emlékeztessen. Én ezt nagyon nem értem, mert akkor minek van kint a képe. Na mindegy. Mióta megtapasztalta a szerelmet nem tud ugyan olyan lenni, mint régen. Azt hiszem ennyi elég is lesz. Megértjük, ha nem akartok maradni, egy ilyen mélabús családba tartozni.- egyszerűen ledöbbentem egy ember így meg tudja változtatni mások érzéseit. Nagyszerű lány lehetett. Sokat küzdöttek és mégis elment biztos nagyon szerette Edwardot, és Edward is őt. Egyszer csak Alice rontott be a szobába.
-Készen van a szobátok. Láttam, hogy maradni akartok, így hát úgy döntöttem berendezem, de ne féljetek azt is, láttam, hogy tetszeni fog.- Jon-nal egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Követtük Alicét, a szobába egyszerűen gyönyörű volt. A barna és a drapp dominált benne. Egy franciaágy is volt –gondolatban elpirultam-, ahogy belegondoltam miért is rakták oda. Két ajtó is nyílt a szobából. Benyitottam az elsőbe de teljesen üres volt.
-Holnap megyünk ruhákat venni. Az egész tele lesz!- mosolygott Rosalie.
-De hát nem lesz egy kicsit sok.- mert hát a gardrób akkora volt, mint a szoba vagy nem, ha nagyobb. Ők csak mosolyogva ingatták a fejüket. Becsuktam az ajtót és benyitottam a másikba az egy fürdő volt. Az is szemkápráztató volt. Itt is a barna dominált csak más árnyalatban. Volt benne egy 2 személyes zuhanyzó fülke. Két csap és egy hatalmas tükör.
-Na, hogy tetszik?
-Alice ez gyönyörű. Igaz drágám?- Jon még csak most tért magához a „sokkból” de hevesen bólogatott.
-Ennek igazán örülök és még valaminek.- mosolygott sejtelmesen Esme.- Fel sem tűnt, hogy ő is bejött.- gondoltam magamban.
-Mégis minek?- kíváncsiskodtam.
-Az új családtagoknak.- odajött és megölelt. Igazán jól esett.

***

A következő napok igazán kellemesen teltek. Rengeteget vásároltunk. Természetesen ruhát. Egy ruhát 1x többször nem vehetett fel senki. A gardrób tele, van.
Esme meg én szoktunk menni az árvaházakba, viszünk ételt és ruhákat is.
Mindenkivel beszélgettem már jó sokat, de Edward-dal azóta sem. Azt mondták vadászaton és az iskolán kívül nem ment, sehova csak ül a szobájában és nézi a képeket, amin ő és Bella van rajta.
Jon és én is végre így érezzük megtaláltuk a helyünket a világban. Igazán kedves „emberek” és szeretnek minket és mi is őket. Végre hazatalálta Életem szerelmével együtt!