Rózsa, avagy emberi emlékek 1/2
Edward szemszöge

Már alig vártam, hogy leszálljon a gép Olaszországban. De nem csak én, hanem a többiek is.
Három perc múlva kigyulladt a lámpa, hogy kapcsoljuk be az öveket. Persze nem akartunk feltűnést ezért mi is bekapcsoltuk. Pár perc múlva már le is szálltunk. Most csak a csomagokat várjuk.
-Na végre azt hittem sosem érünk ide.- nyavalygott Sana.
-Sana ne nyavalyogjál már!
-De tudod, jól hiába vagyok vámpír, utálok repülni.- na ilyet se hallottam még soha egy vámpírtól, hogy utál repülni.
Négy autó várt ránk a reptér előtt. Mindegyik fekete és mindegyikhez tartozott egy sofőr.

***

Fél óra múlva megérkeztünk a városhoz. Onnan a csatornán átmentünk a nagyteremig.
-Carlisle barátom igazán örvendek.- jött oda Aro.
-Én is Aro. És nektek is.- nézett hátra Carlisle a másik két vezetőre.
-Na és mond kik a kedves barátaitok?
-Ó, igen. Ő itt Cintia Cuper.
-Nagyon örvendek, de szólítson Sziszi-nek.- rázott Aro-val kezet Sziszi.
-Ő itt a férje Chars Cuper.- Chars is csak simán kezet fogott vele.- Ők meg itt Kasandra és Dave Mor.
-Én is örvendek. De szólítson Sanának. És kérem, ne olvasson a gondolataim között.- na ez merész húzás volt Sana-tól.
-Igazán merész. És ráadásul ugyanaz a képességed mit Jasper-nek. Nem akarsz netán csatlakozni?
-Eltalálta. Nem akarok. És nem is fogok.
-Kasandra miért beszélsz így?- mordult rá Sziszi.
-Nem tudom csak valakiben hatalmas akaraterő, van, és nem bírom magamban tartani. Szerintetek Jazz miért nem szólalt eddig meg?
-Amint látom nálatok Sziszi a családfő.- mondta Aro.
-Ha mi nem kellünk, akkor mi mennénk is.- azzal felálltak és kimentek.
-Igen Cintia a családfő. És ő is orvos, mint Carlisle de viszont Chars ügyvéd.- mondta Dave. Valami nagyon furcsát hallottam egy szívdobogást. Nem mos itt nem a kis Tináéra értettem hanem egy másikat.
-Csak én vagy ti is halljátok a szívdobogást Tináén kívül?- kérdeztem meg.
-Most, hogy mondod én is hallom.
-Igen én is.
-Aro kinek dobog a szíve?
-Ó, úgy hívják Bella nem, tudjuk miért, de komába esett és…- nem tudta befejezni mert Sana félbeszakította.
-Mi mi történt és hol van, most azonnal odamegyek!
-Nyugalom Kasandra. Jól van csak elájult és átváltozott emberré. De ami a legfurcsább, hogy egy rózsát szorongat a kezében.
-Jó jó, de attól még most azonnal oda akarok menni hozzá.
-Rendben.- mindenki elindult én meg ottmaradtam a nagyteremben.- Edward te nem jössz?- fordult felém Aro.
-Nem én nem inkább kimegyek a kertbe.- ők csak bólintottak.

***

Már lassan fél órája sétáltam a kertben mikor megakadt a szemem egy fekete-fehér rózsán. Egyszerűen gyönyörű. Megcsapta az orromat az illata. De valahonnan bentről az épületből is éreztem. Így hát követtem az illatot. Egy szoba előtt álltam meg. Pontosan abban a szobából jött a szívdobogás hangja.
Ebben a pillanatban Sana jött ki szomorú arccal.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Bella nem ébredt fel.- nem bírtam tovább így hát megkérdeztem.
-Nem baj, ha bemegyek hozzá?
-Nem, hogy lenne baj.- rámosolyogtam, amit ő viszonzott és beléptem a szobába.
Egészen az ágyig mentem becsukott szemmel.- Hogy miért nem tudom. Csak azt tudtam, hogy így jobb lesz.- gondoltam magamban.
És amikor kinyitottam a szememet, megláttam őt!
Isabella Swan-t.
Él a szerelmem. És itt van mellettem.
Bella él és csak ez számít.
Még ehhez hasonló millió és millió dolog kavargott a fejemben. De ekkor megakadt a szemem egy ugyanolyan rózsán a szemem a kezében, mint az én kezemben.
Nem tudom, meddig néztem. Pecekig, vagy talán órákig. Nem érdekelt csak az, hogy Bella életben van.
De ekkor jutottam addig a pontig ameddig tudtam magam türtőztetni.
Megcsókoltam Bellát.
Az ajkai ugyanolyan mézédes és puha volt, mint amire emlékeztem, de az emlék csak egy aprócska porszem volt az igazihoz képest.
Olyan jó volt újra csókolni. Elepesztő érzés volt.
De abba kellet hagynom, mert elkezdett mozgolódni.
De ekkor kinyitotta a szemét. A gyönyörű csokoládébarna szemeiben sok mindent láttam.
Kíváncsiságot, meglepettséget, de legjobban és legnagyobb mértékben szerelmet.
Lehetséges lenne, hogy emlékszik rám? Olyan jó lenne minden örömömet felülírná. Az aprócska ajkait szólásra nyitotta. És a következő szavak ejtette ki.






Ez a ruha van Bellán!




Sajnálom, hogy tegnap nem volt friss de nem volt kedvem gépeli. De most viszont 4 napig itthon leszek és gépelek. A sulimból a tanárok kirándulni mennek és megírom a maradék két rész. Igen már csak két rész van. Ennek a második része és az utolsó.
Mint mindig most is kérek szépen KRITIKÁT!!

Puszika! :) :D