14. fejezet II/II

Beszélgetés 2/2

Edward szemszöge

Jó sokáig röhögtünk. Emmett már a hasát fogta a röhögéstől.

-Úgy látszik Carlisle nem csak férfiak, lehetnek a családfő.- röhögött Em.- Pedig szégyen gyalázat, hogy ehhez még orvos is vagy.

-Ez tényleg igaz Carlisle?- kérdezte Sziszi.

-Igen igaz, de miért kérdezed?

-Csak, azért mert én is orvos vagyok.

-Ne már még egy orvos ez már ragályos.- röhögött Emmett.

-Emmett ne akar, hogy a drága férjem leperelje rólad még a gatyádat is!- vágott vissza Sziszi.

-Mi ez meg, hogy érted?- vágott komoly pofát Emmett amin nekem kellet röhögnöm.

-Hát úgy értette Sziszi, hogy Chars ügyvéd, és ő mindig tud valami indokot hozni, hogy igazat adjanak neki.- szólat meg Sana most először.

-Na igen, de ha Emmett nem változtat az arckifejezésén Edward hamarosan, megfullad a röhögéstől, de az eléggé furcsa lenn egy vámpírtól.- kuncogott Dave.

-Jó oké. De titeket, hogy hogy nem zavarnak a vicceim, mert a többiek belebolondulnak?!

-Ez egyszerű. Mert hát a kedves tesókám ugyan annyira szeret viccelődni, mint Emmett.

-Ez tök jó mert akkor együtt tudjuk kiakasztani a többieket!- vigyorgott Em. Dave felállt és adtak egymásnak egy pacsit.

-Na és elmondanátok, hogy lettetek vámpírok?- kérdezte Sana.

-Igen kinek akarjátok először hallani?

-Én úgy gondoltam, hogy kezdjük Carlisle-val. Mert hét ő a családfő.- mondta Dave.

Jó rendben. Én az 1600 években születtem Londonban. Akkoriban voltak a boszorkányégetés és a vámpírüldözések és apám nagyon fanatikus volt és lépten, nyomon azokat az állítólagos „mesebeli” lényeket látta. Én folytattam az ő „munkáját” de nem voltam olyan mit ő én nem vádoltam meg mindenki. Egyszer aztán rátaláltam pár csatornában lévő vámpírra. Elvittem magammal pár embert. Elsőként egy öregember mászott ki. Valószínűleg már nagyon szomjas lehetett, mert lassú volt de attól még lehagyott minket. De egyszer csak visszafordult és megharapott. Miután átváltoztam nem akartam ember öli és így véletlenül „felfedeztem”, hogy állat véren is lehet élni. Egy ideig a Volturi-nál élem de nem értettünk egyet ezért elmentem. Utána orvosnak álltam. Vagy 300 év után rátaláltam Edward-ra. Éppen Spanyol náthában haldoklott. Az apja a háborúban meghalt és anyja nem sokkal előtte halt, meg mint, hogy Edwardot átváltoztattam. Miután átváltoztattam Edwardot nem sokra rá találtam rá Esme-re. Leugrott egy szikláról de még dobogott a szíve így hát átváltoztattam. Esme azért ugrott le a szikláról, mert előtte nem sokkal meghalt a kisbabája és nem bírta ki a hiányát. Rosalie-t is én változtattam át rátámadtak az utcán, és ott hagyták volna meghalni. De őt is átváltoztattam. Emmett-et is én változtattam át, de Rose kérésére. Emmett-re rátámadt egy medve és súlyosan megsebesítette. Először nem akartam de aztán beadtam a derekam és megharaptam. Na szóval ez lenne nekünk 5- nek a története. Most pedig létszíves Jasper és Alice elmesélnétek a sajátotokat?- ők csak bólintottak.

-Na akkor kezdem én.- szólalt meg Alice.- Én sajnálatos módon nem emlékszem az emberi életemre, de annyit sikerült kiderítenem, hogy elmegyógyintézetbe zártak és onnan az egyik orvos átváltoztatott. De az átváltoztatómat megölte egy másik vámpír. A Különleges képességemnek köszönhetően tudtam, hogy lehet állatok vérén is élni.- mosolyodott el Alice.

-Igen furcsa a jövőbe látásos képességed.- helyeselte Dave.- Ja bocsi elfelejtettem szólni a különleges érőmről. Tudom, hogy mi a többi képessége, ha van. De Sana meg be tudja folyásolni mások érzéseit, de át is érzi. Csak egy dolgot nem értek. Edward.- itt felém fordult.- Hogy miért nem használod a gondolatolvasó képességedet.- mindenki teljesen ledöbbent.

-Na jól van ebből elég ez a nagy ledöbbenés még nekem is sok.- pattant fel egyszerre Jazz és Sana. De a legviccesebb, hogy ugyanazokat mondták és egyszerre.

-Ne már! Most mi lesz nekem még Sana is sok, hogy tudja befolyásolni az érzéseimet, de most már Jasper is. Istenem segíts rajtam.- színészkedett Dave. Emmett jót röhögött raja és Dave is csatlakozott és aztán mindenki. Csak Jazz és Sana nem. Miután nagy nehezen abbahagytuk a nevetés Jazz is, elmondta a történetét. Kicsit bekapcsoltam a képességemet. Elősző Esme hangját hallottam meg.- Milyen kedves emberek. De olyan jó lenne a saját kisbabámat a kezem tartani. És nagyon kíváncsi vagyok arra a Bellára.- utána Rose jött.- Milyen szerencsés Sziszi, hogy lehet kisbabája. De most már mindenki 2x fog szenvedni Emmett és Dave „viccei” miatt.- most apám volt a soros.- Kíváncsi lennék az ő történetükre is. De vajon Cintia tudna nekem segíteni az egyik esetemben?- apám mindig is az elmélet embere marad. Következőnek Sana hangja jött.- Igen érdekes történetek és szegény Alice. Nem emlékszik semmire.- ez után jött Alice.- Várjunk csak akkor, ha jövő héten elmegyünk Volturi-hoz akkor, megtudom ki az a lány, akit nem láttam a látomásomban.- emiatt Alice elégé izgatott lett. De most jön Emmett és Dave.- Van egy olyan érzésem, hogy Emmett-el jóban leszünk, és ki tudjuk majd készíteni a többieket.- Dave és most jön Emmett.- Van egy olyan érzésem, hogy Dave-val jóban leszünk, és ki tudjuk majd készíteni a többieket.- már most tökre egy húron pendülnek, már előre félek.

-Bocsánat de elmondanátok a ti történeteteket? Kezdjük, mondjuk Cintiával.- kérte meg apám.

-Persze elmondjuk, és kezdem én. De amúgy Sziszi vagyok. Na szóval engem 1666-ban változtattak át Londonban. Tudják a nagy londoni tűz, felforgatta az egész várost. Úgy tudják, hogy nincs halálos áldozat, de jó páran „elköltöztek”. Akkor a vámpírok kihasználták a felfordulás és elraboltak jó pár embert. Engem egy Jonathan nevű vámpír változtatott át. Először meg akart ölni de aztán megtetszettem neki így átváltoztatott. Kényszeríttet, hogy embereket öljek de ez csak az „újszülött” koromig tartott. Nagy nehezen elszöktem előle és elmenekültem egy kis országba, úgy hívták és hívják, hogy Magyarország. Igen szép kis ország. De ott találkoztam Chars-al- Megtámadta 10 férfi, és nagyon megverték. Nem tudom mitől, de amit belenéztem a szemébe nem, tudtam uralkodni magamon és átváltoztattam. Egyébként ez 1700- ban történt.

-Engem az sem zavart volna, hogy nem tudja megállni, mert legalább egy ilyen angyal tette volna. Na akkor én folytatom. Igen sok helyen laktunk. Napos és nem napos helyeken is. A világ összes városában, országában laktunk már. Olyan 1850 környékén találkoztunk Kasandra-val és Dave-val. Innentől tietek a szó.

-Rendben és köszönjük.- mosolygott Sana.- Na szóval a mi történetünk Dave-val úgymond általános. Ez 1848-ban történt. Egyik nyár lementünk a tengerhez. Tudni illik én és Dave árvák voltunk. Csak Dave amint betöltötte a 18- at elvitt magával. És ott rám támadt egy vámpír, de Dave ezt nem akarta hagyni így elterelte a figyelmét. Na miután megharapott minket elkezdett minket „babusgatni”. Eléggé ronda férfi volt. Rá két évre találkoztunk Sziszi-vel és Chars-al. Hát röviden és tömören ennyi lenne a mi kis életünk.- furcsa egy élet de még nálam is öregebbek. Sőt Sziszi még Carlisle-nál is öregebb.

Eközben a kis Tina elaludt.

-Esme, Rose és Alice segítenétek megfürdetni a kis Tinát?- kérdezte Cintia.

-De ahhoz fel kell ébreszteni.

-Nem baj mert úgy sem kapott vacsit alvás előtt úgyhogy max. 1 óra múlva úgy is felébredne.

-Ebben az esetben szívesen.- felálltak és eltűntek.

***

20 perc alatt végeztek a lányok. De eközben Kety és Jon elmentek, mert kettesben akartak lenni és most legalább nem fogjuk őket, hallani főleg nem Em.

-Na szóval akkor jövő héten mikor induljunk?- tette fel a kérdést Esme.

-Nekünk mindegy.

-Jó akkor jövő hét kedden indulunk.- jelentette ki Alice.- Chars. Mesélnétek nekünk a Bella nevű lányról?

-Igen persze. Bellára a tengerben találunk rá. Éppen hajókáztunk. Szerencsére még élt és így most Sziszi orvosi szakmájának nagy hasznát vettük. Kedves teremtés. Derékig érő barna haj és csokoládébarna szemei voltak. Szegényke nem emlékszik semmire az emberi életéből kivéve egy vámpír családot. Alacsony és vékony teremtés. Sana szívesen ölőztette mivel sok minden jól áll Bellának. Dave és Bella egy ideig együtt voltak de Bella nem igazán táplált túl mély érzelmeket Dave iránt. Egyik nap elmentünk kirándulni de eléggé csetlő-botló személyiség volt. Még a saját lábában is elesett. Mikor kirándultunk lezuhant a szikláról de még dobogott a szíve igaz borzasztóan gyengén. Így hát átváltoztattuk. Igen furcsa, mert mint meséltük nem volt vérszomjas és velünk max 6-szor vagy 7-szer volt vadászni. Élénk narancssárga szemei vannak és rendkívül gyorsan tanul. Ha majd ott leszünk ő, ha akarja, lemondja a többi képességét. De van egy, amiért biztos, hogy nem haragszik, meg ha elmondom. Az, hogy van egy bizonyos mentális pajzsa. Ez olyan, hogy pl.: Edward nem tudna olvasni a gondolataiban. De ez a pajzsot ki is tudja terjeszteni másokra.- elképesztő így is két hatalmas képesség de, és gyors és erősebb, mint az „újszülöttek” és ráadásul állítólag gyönyörű is. Most már nagyon meg akarom ismerni.

-Bocsánat de mi a teljes neve?- kérdezte Rose.

-Hát Bella Jons. Ja tényleg Cintiának sikerült megtudni az igazi nevét. Az igazi neve nem más, mint: Isabella S…- de ekkor Tina felsír és abbahagyta Sana a mesélést, mert közben ő vette át a szót.

Isabella S… Nem biztos nem Swan-t akart mondani. Az képtelenség.

De ha mégis akkor lehet, hogy Bella él valamilyen szinten.

Nem akartam magamnak hiú ábrándokba ringatni de már késő volt. Úgy örülnék, ha az a Bella, akiről beszélnek az én Bellám lenne. Én lennék a világ legboldogabb vámpírja. Legszívesebben most azonnal Volterra-ba és megkeresném Bellát, ha egyáltalán róla beszéltek.

Sajnálom, hogy késtem de a netem szarakodott.

Mivel annyian kérdeztétek, hogy miért nem esik le nekik a név hallatán azért van benne vége főként.

Mos is KRITIKÁT LÉGYSZÍ!