14. fejezet I/II

Beszélgetés 1/2
Edward szemszöge

Megláttunk 4 alakot pontosabban négy vámpírt. A szemük aranyszínű volt így tudtuk, hogy nem akarna balhét. Ott két nő és két férfi volt. Az egyiknek Kleopátrásra le volt vágva a szőkés barnás haja, míg a másiknak ugyan olyan csak göndörbe és teljesen szőke de voltak benne citromsárga csíkok. A fiatalabbik srác hasonlított a göndör hajú lányra. De ekkor azonban az apám előre lépet.
-Jó napot az én nevem Carlisle Cullen. Ez itt a családom a feleségem Esme. A fiaim: Edward, Emmett és Jasper. A lányaim pedig Alice és Rosalie. Ők itt a barátaink de velünk élnek Kety és Jon Jonas.- mutatott végig Carlisle.
-Örvendek az én nevem Cintia, de szólítsanak Sziszi-nek ő a férjem Chars a „rokonaink” meg Kasandra és a bátya Dave.- akkor jól gondoltam, hogy rokonok.- Merre laknak mer nekünk úgy 1 km-re, van a házunk, és akkor átjöhetnének megbeszéli néhány dolgot.
-Szívesen elfogadjuk a meghívást.- felelte Esme és már rohanásba is kezdünk. Egy nagyon szép ház előtt fékeztek le. Bementünk nappaliba és ott ült egy nő egy hát hónapos gyerekkel.
-Köszönöm Hony, hogy vigyáztál Tinára, de most már hazamehetsz.- mondta neki Cintia.
-Nincs mit é jó éjt.- mosolygott ránk Hony. Miután nő elment leültünk és jó pár percig kellemetlen csönd volt csak a kislány szívdobogását lehetett hallani.
-Bocsánat a faragatlan kérdésemért de honnan van maguknak gyerekük. Kérdezte Rose. De egy kis féltékenység is vegyült a hangjába.
-Ez egy hosszú történet. Na szóval két hónappal előttig egy Bella nevű lány a családunk tagja volt de a Volturi megtudta a különleges képességét. Bár fogalmunk sincs, hogy hogyan és melyiket de megtudták és elment velük, hogy ne bántsa a kis Tinát.- itt rámosolygott a kezében lévő kisgyerekre. Esme nagyon vágyakozva nézett rá, ahogy Rose is.- Nyugodtan fogjátok meg nem, zavarja a hideg bőr.- nyújtotta oda nekik. Esme a kezébe fogta, aztán átadta Rosalie-nak. Nagyon el voltak bűvölve tőle.- Na hol is tartottam? Meg is van. Na szóval van egy olyan képessége, van, hogy képes újra emberré válni. De ilyenkor ilyenkor minden emberi teendőre szükség van. A nőknek lehet gyerekük, de közben nem öregszünk. Hát így van ez a kis tündér köztünk.- mindenkinek leesett az álla. Rose és Esme szemébe felcsillant a remény, hogy lehet gyerekük.
-Elnézést azt mondta, hogy több van. Ha szabad megtudnom mik azok?- kíváncsiskodott Carlisle.
-Sajnálom, de azt nem mondhatjuk el. De felettébb gyors és erős a szaglása a látása és a hallása is jobb mit bármelyik vámpírnak. És ami a legfurcsább elég volt neki pár korty „újszülöttként” egy szarvas vérből. A szeme élénk narancssárga. A bőre még a mélyekénél is fehérebb de olyan gyönyörű.- mondta Chars.
-Nálam biztosan nem szebb.- mondta Rose nagy egója.
-Sajnálattal közlöm, hogy még nálad is szebb. Még Sana szerint is a világ legszebb vámpírja.
-Találkozni akarok vele!- jelentette ki Rosalie.
-Jó ötlet legalább mi is láthatjuk. Mát két hónapja nem láttuk, és már nagyon hiányzik nekünk.
-Akkor ez megbeszéltük 1 hét múlva utazunk.- jelentette ki Carlisle és Sziszi egyszerre. Ezen jót röhögtünk.





Sajnálom, hogy rövid lett de szét kellet bontanom mert hát ez két részes és a két részben két külön dolog szerepel majd. KRITIKÁT LÉGYSZÍ!(hatalmas kölyökkutya szemekkel nézek!)