16. fejezet II/II

Rózsa, vagy emberi emlékek 2/2
Bella szemszöge

Nem tudom, mióta lehettem ott a sötétségben. Talán perce, órák vagy akár napok óta is. De ekkor képek villantak be.

***

Elsőnek egy férfi és egy nő villant be. A nő nagyon hasonlított rám csak rövidebb barna hajvolt. Meg természetesen idősebb. A férfi bajszos. De rá is hasonlítottam. Nem tudom honnan de jött a felismerés, hogy ők a szüleim.

***

A következő képen az anyámmal ölelkezünk.
-Bella kicsim nem kell menned. Itt maradhatsz.
-Nem anya én tényleg menni akarok.- sosem voltam jó színésznő, de ez az utóbbi időben már annyiszor mondtam, hogy már egész hihető lett. Gyorsan felszálltam a gépre.

***

Ezután egy férfival ültem egy kocsiban. Az apámmal. Nem beszélgettünk. Úgy látom ebben nem agyon hasonlítottunk. Nem sokkal ezután megálltunk egy fehér ház előtt.

***

A következő emlékben, egy ebédlőben ültem.
-Jess ők meg ki?- kérdeztem meg egy világosbarna hajú lánytól.
-Ők a Cullen-ek. Mr. És Mrs. Cullen örökbefogadott gyerekei. A szőke Rosalie és a magas fekete srác Emmett. Ők együtt vannak. Mármint együtt járnak. Na mindegy. Az alacsony lány Alice ő meg Jasper-rel van együtt. Egyébként Jasper És Rosalie Testvérek, mármint vér szerint is.- mondta végig.
-És ő ki?- kérdeztem rá egy bronzvörös hajú srácra.
-Ő Edward Cullen. Iszonyat jóképű, de úgy látszik senki sem elég jó neki. Nem minta érdekelne.- na persze én meg el is hiszem.

***

Most egy biológia teremben találtam magam. Mellette Edward ült. Úgy nézet rám minta rögtőn fel akarna falni. De akkor megszólta a csengő, ő meg olyan gyorsan tűnt el amilyen gyorsan csak tudót.

***

Időugrás. Egy gyönyörű réten találtam magam. Amit mondott már hallottam de jó érzés volt újra hallani.
-És akkor az oroszán beleszeret a bárányba.
-Micsoda buta bárány.- hajtottam le a fejem nehogy meglássa milyen jól esnek a szavai.
-Micsoda beteg maoista oroszlán.

***

Egy kicsit túlzottan feldíszített szobában találtam magam. A földön rózsaszirmok voltak szétszórva és mindenütt rózsaszín gyertyák. Egy asztal is állt a szoba közepén. Volt rajta egy hatalmas emeletes torta, ami kb. 50 embernek is elég lenne. Mellette pedig pár db. Ezüst csomagolópapírba csomagolt ajándékok sorakoztak. Kinyitottam az elsőt de a teljesen üres volt.
-Öhm. Köszönöm?
-Ez egy új rádió a kocsidba. Emmett éppen most szereli be.- világosított fel Edward.
-Kösz Emmett.- szóltam ki neki. Éppen a második ajándékot csomagoltam ki mikor megjött Em. De amikor az ujjamat bedugtam a papír alá, és végighúztam elvágtam. Épp csak egy csepp vér jött ki a kis résből. Azt vettem észre, hogy Jasper rohan felénk. Edward először engem lökött el utána Jasper-t. De engem véletlenül az asztalhoz lökött és az üveg szétvágta a karomat.

***

Egy erdőben találtam magam. Hirtelen jött a felismerés. Akkor voltam az erdőben mikor Edward elhagyott. A könnyeim patakokban kezdtek el folyni.
Már csak három Puzzle darab hiányzik a kirakósból.

***

Egy indián srác mellett találtam magam. Jacob úgy kb. 2 évvel lehet nálam fiatalabb. Nem tudom, honnan tudtam a nevét, csak tudtam és kész. Még egy puzzle db. A helyére került.

***

Hirtelen egy szikla szélénél találtam magam. És a következő pillanatban már ugrottam is. A hullámok ide-oda dobáltak. Nekivágódtam egy sziklának és elsötétült minden.
Nagy nehezen kinyitottam a szemem és Sziszi-t láttam meg. Itt hirtelen végeszakadt az emlékképnek.

***

Jéghideg ajkakat éreztem az enyémen. Miután elvált a sötétség egye jobban világosodott és hirtelen kinyitottam a szemem. Egy gyönyörű aranybarna szempárral találtam magam szemben. Tudtam ki a tulajdonosa: Edward.
-Edward.- nyögtem ki.
-Igen, én vagyok az Bella.- mosolyodott el.
-Mindenre emlékszem. Rád. Alice-re, Emmett-re, Jazz-ra. Rosalie-ra, Esme-re, Carlisle-re. A szüleimre és Jacob-ra is.
-Ennek igazán örülök sze…- nem tudat befejezni, mert Alice robbant be a szobába.
-O Bella, annyira hiányoztál.
-Te is nekem Alice.
-Bella hát felébredtél. Léptek be Sziszi-ék. Sana gyorsan odajött és ő is megölet.
Eközben Alice kiszaladt és Behozta az egész Cullen családot.
-BELLA!- sikította Esme és a nyakamba, vetette magát.
-Én is örülök neked Esme.- utána Carlisle is odajött és megölelt. Sziszi-ék is. Mindenki megölelt de a legjobban, ami meglepett az, az volt, hogy Rosalie is megölelt. Jó esett.
Pár percig még bent voltak a többiek és elmesélem neki, hogy mi történt azóta velem, de utána kimentek és kettesben hagytak minket a többiek.
-Azt hittem sosem mennek ki.- mondta Edward, és utána rögtön megcsókolt. Visszacsókoltam. Egy nagyon hosszú és szenvedélyes csók volt. De mivel ember alakban voltam levegőre is volt szükségem.- Mond, csak megmutatnád nekem a vámpír alakodat?
-Nagyon szívesen!- nyomtam egy gyors csókot a szájára és utána koncentráltam. A szokásos ezüstös fény után, „visszaváltoztam”.
-Egyszerűen gyönyörű vagy. Te vagy a legszebb vámpír a földön.
-Köszönöm.- nyomtam egy csókot a szájára. De ő követelőzőbb volt. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást.
Egy halk kopogás zavart meg minket. Alice dugta be rajta a kis fejét.
-Bocs, hogy zavarok srácok. De Bella téged valaki nagyon látni akar.- ekkor Rosalie Behozta a kis Tinát.
-Tina. Mennyit nőttél.- nagyon sokat nőtt mióta nem láttam. A kis kezét a torkomra tette evvel jelezve, hogy énekeljek neki. Elénekeltem egy kis aranyos dalt. Ő csak tapsol és nevetett hozzá. Nem sokra rá elaludt a kezemben. Visszaadtam Ros-nak.
Ezután szerelmem meg én ismét együtt martunk.
-Szeretlek. Örökkön örökké.- jelentette ki.
-Én is. Örökkön örökké.
Ezután egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Végre Edward-al lehetek.
Most már nem csak az emlékeimben láttam, hanem a valóságban is.
Ízlelhetem mézédes ajkát és belesimulhatok az ölelésébe.
Végre együtt vagyok a szerelmemmel.
És azt is tudom, hogy ő is szeret engem.






Íme itt a második része. Kérlek titeket szavazatok. Tudom, hogy egy kicsit uncsi de Bellának mindenre emlékezni kellet az emberi életéből.
Mint mindig most is KRITIKÁT!