7. fejezet

Új otthon és új élet
Bella szemszöge

Jó volt Dave-val együtt lenni de valami hiányzott. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi de az a valami nagyon.
Az egész család nagyon örült, hogy összejöttünk. Azt mondják, hogy összeillünk. Kaptam egy tök jó autót Aston martin db9 bordó. Imádom. Bár eléggé feltűnő és jó gyors de szeretem. Hamarosan Dave és én versenyezni fogunk.
-Hé Bella készen állsz?- Kérdezte Dave.
-Hát persze! Mettől meddig?
-Le a folyóig és vissza.- felelte Sana.
Gyorsan beszálltunk az autóba és vártuk, hogy Sziszi elindítson minket. És indultunk. Jó érzés volt gyorsan vezetni. De megjelent mellettem Edward- vagyis a szelleme.
-Nagyon vigyáz magadra drága Bellám. Se, neked se magamnak nem bocsátok meg bajod esik!- ezek után eltűnt. Nagyon nem értettem de folytattam a versenyt. Dave vezetett, míg a folyóhoz mentünk de én vissza felé az utolsó kanyarban megelőzte és így én nyertem.
-Gratulálok Bella. Most már a családban te vezetsz a legjobban.- omlott a nyakamba Sana.
-Hogy micsoda?- most meg mi a fe… van?
-Hát eddig Dave volt a legjobb sofőr a családban de most már te vagy.- mosolygott Chars.
-Ha. Nem gondoltam volna, hogy egy vámpírt megver egy emberlány.- mosolyogtam.
-Engem addig nem érdekel, míg az-az emberlány te vagy szerelmem!- ölelt magához. Az utolsó szó hallatán elpirultam. Erre ő csak elmosolyodott.- Még egy csókot sem kapok kárpótlásul?- kérdezte tetetett bánattal. Csak egy jót mosolyogtam, de megkapta a csókját. De ő többet akart. El is feledkeztünk, hogy a többiek is ott vannak. Csak a torok köszörülésre lettünk figyelmesek.
-Ha nem bános tesó elrabolom Bellát, mert pakolni kellene.
-Nyugodtan de kérem majd vissza.
-Miért mit kell pakolni?- kérdeztem.
-Holnap indulunk London egyik külvárosába, és össze kell pakolni a cuccaidat, meg az enyémekben is kéne némi segítség, és legalább tudunk beszélgetni négy szemközt. Mert valaki folyton elrabol.- itt Dave kapott egy szúrós pillantást.- De nem baj most bepótoljuk. Ja és a papírjaidat is meg kell csináltatni.- rángatott maga után Sana. Az én cuccaimmal hamar meg voltunk mivel csak pár darab ruhám volt. De Sana cuccai tovább fog tartani.
-Na és mond, mi legyen a vezetékneved?- mondta miközben lerakott elém egy nagy rakás dobozt.
-Nem is tudom.- gondolkoztam el. És akkor beugrott egyik nap olvastam valamilyen Jons-ról.- Mi lenne, ha Jons lenne egyik nap, olvastam az egyik újságban.
-Nem is rossz ötlet.- gyorsan lerohant de 1 perc múlva visszajött egy fényképezőgéppel.- Mosolyogj!- utasított. Tettem, amit mondott. Amint elkészült a kép megint eltűnt de vissza is jött.- Kellett egy kép a papírokhoz.
-Jó így már értem. Na és miről akartál beszélni?
-A szobádról. Milyenek képzelted el?- hm…
-Még nem is gondolkoztam. De valahogy megragadt a tengerzöld. És ahhoz fa bútorok.
-Jó rendben. Majd még meglátjuk.- mosolygott rám.
Még sok mindenről beszéltünk. A ruhákról és, hogy kapok még egy kocsit a suli miatt, mert eléggé feltűnő a mostani, és ha kisüt a nap ne keljen nekem is a házban lennem.

***

Másnap reggel 6-kor már a reptéren voltunk és indultunk London felé. Az út nagyon hosszúra sikeredett de szinte az egészet Dave karjaiban töltöttem alvással. Valamiért más érzés is kavargott bennem. Megint álmodtam.

***

-Úgy szeretem nézni, ahogy alszol, valahogy megnyugtat. És tudod mit szeretek a legjobban?- kérdezte Edward.
-Na mit?- kérdeztem rengeteg kíváncsisággal a hangomban.
-Amikor álmodban beszélsz, kimondod a nevemet és, hogy szeretsz. Ha tudod, ha nem álmodban mondtad ki először, hogy szeretsz. Eddig is tudtam de valahogy jó érzés volt hallani. És tusod mit én is szeretlek.- megint elpirultam.- Hogy én mennyire utálom ezt!- mosolygott és megcsókolt. De megint elragadt a hév és átkulcsoltam a nyakát és egyre többet akartam. Finoman eltolt magától.
-Bella te leszel a halálom!
-Sajnálom!- hajtottam le a fejemet.
-Ne sajnáld, de nem engedhetem el magam veled, mert különben nagyon-nagy bajod eshet.- emelte fel a fejemet és megcsókolt. De most az ajkai valahogy mások voltak. Mintha másé lenne.

***

Kinyitottam a szemem és Dave-t láttam meg.
-Á. Felébredtél. Kapcsold be az övedet, mert leszállunk, szerelmem.- bekapcsoltam az övemet. De a szerelmem szó valahogy Edward szájából szebben hallatszik mit Dave szájából.- Mi történik velem egy olyan „emberbe” vagyok szerelmes, akiről nem is tudok semmit, de még csak nem is ismerem-, vagyis igen régebben ismertem de most semmit nem tudok róla.- De mégis szeretem. Igen szeretem határozottan, érzem, hogy szeretem. Jobban, mint Davet de Davet is szeretem de messze nem annyira, mint Edwardot.- a gondolataimból Sana ébresztett fel.
-Hát megérkeztünk de jó újra itt.- lelkesedett. Gyorsan felálltunk és leszálltunk a gépről.
Egy taxi várt ránk pontosabban kettő. Beraktuk a táskákat és elindultunk az új házba. Az autós út is eléggé hosszúra sikeredett, de most nem tudtam aludni, mivel a repülőút 2/3 átaludtam.
Ahova érkeztünk egy hatalmas ház állt. Barnás bordós lábazattal és világos téglából készült. Néhány helyen fa volt de csak az összhatás kedvéért.
Belépve egy hatalmas nappalit láttam, ami még nem volt berendezve. Onnan nyílt a konyha, ami szinte teljesen be volt rendezve. A szürke és a fehér dominált benne. De a konyhapult fa volt. Onnan vezetett fel egy lépcső az emeletre. Ott csak két szoba van. Enyém lett a kisebbik, mert ahhoz van külön fürdő.
-Na akkor Bella holnap elmegyünk venni bútorokat és festékeket. De egyúttal holnap is érkeznek meg a kocsik és a többi ruha is.- mondta Sana.
-De hogy akarjátok holnap berendezni az egész házat?
- Először a te szobádat csináljuk meg és a többit, mi elintézzük, mivel nem alszunk. Na menj mert a drága bátyám nem bír magával.- eléggé értetlenül nézhettem rá, mert elnevette magát és megrázta a fejét. Nem kérdeztem rá csak lementem.
-Á Bella pont téged kerestelek. Szeretnék valamit odaadni. Nyújtott át egy kis fehér selyemdobozt Dave. Kinyitottam és egy gyönyörű medált láttam meg. De valami bele volt gravírozva. Egy szárny pár és közötte egy szív.
-De hisz ez gyönyörű. Miért kapom?- néztem fel a dobozról.
-Hát most már te is a családhoz tartozol és te is megkapod valamilyen ékszerben. Nekem ebben a gyűrűben van neked a nyakláncon Sanának meg egy karkötőn lóg a fiúknak meg csuklópántban van.- magyarázta Sziszi.
-Nagyon szépen köszönöm. Dave segítesz felrakni?- ő egyből ugrott és segítet felrakni.
Szépen lassan eljött az este és én meg elaludtam.

***

Másnap reggel korán ébredtem.
-Jó reggelt szerelmem.- nyomott egy gyengéd csókot a számra Dave.
-Jó reggelt.- mosolyogtam rá.
-Gyere Sziszi csinált neked reggelit.- elkísért a konyhába, ahol aztán várt rám a rántotta és egy pohár narancslé. Gyorsan megettem és felmentem átöltözni.
Elindultunk a festéküzletbe. Szerencsére volt ott olyan festék amilyet akartam: tengerzöld. Kasandra szobája tojáshéj színű lesz Dave pedig kellemes világosbarna. Ezek után jöttek a bútorok. Az már húzósabb. Először az én szobámhoz vettük meg a dolgokat.
Bükkfából készültek a bútorok. Az ágyam egy nagy francia ágy. A szekrényem. Két oldalon kinyitható de közötte kb. 2/3-ig és onnan három kiseb méretű fiók. A többit megkértem a többieket, hogy döntsék el ők milyen, legyen a függöny és az ágynemű huzatok. A fürdőmben a világos barna a fehér és a szürkés lila fog dominálni.
Kasandra szobájában a szürke a zöld és világos drapp dominál. A Szekrénye ugyan olyan mit az enyém csak az övé fenyőből készült és két ajtaja tükör. Neki is van francia ágya, de plusz még egy komód.
Dave szobája a világos és s sötét barna lesz. Neki is van francia ágy és egy sötét barna komód,- de mind a kettő festett.- Meg egy nagy kétajtós szekrény.

***

Kb. délután 4-re értünk haza. Igen éhes voltam már 10 órája nem ettem. Mialatt a többiek festettek én összeütöttem magamnak egy kis palacsintát. Nem tudom miért, de ezt kívántam.
-Bella kész va…- jött le Sana a lápcsőn de elmosolyodott mikor meglátta, hogy eszem.- Na szóval már csak megvárjuk, míg megszárad a festék és berendezzük. De nem leszel holnap sem kímélve. Megyünk ruhákat venni és egy másik kocsit.
-Oké de had mondjam én, hogy hogyan legyen berendezve.
-Ez csak természetes Bella.- gyorsan megettem a maradék palacsintát és mentem a szobámat berendezni. Nagyon szép lett.
Másnap mikor felébredtem jó érzés fogott el otthon vagyok, de valami hiányzik. Csak azt nem tudom mi.
Épp, hogy elkészültem Sana rángatott vásárolni. Rengeteg mindent vettünk. A 15-dik bolt után nem is számoltam. A kocsim is tetszik egy Mercedes ezüst. Gyors volt de messze nem olyan gyors, mint a másik.
Egész nap csak egy dolog járt a fejemben. Edward és Dave.- Miért nem érzem ugyanazt Dave iránt, amit Edward iránt de azt is csak álmomban?!- gondolkoztam. Igaz, hogy elhagyott de valamiért nem haragszom rá.
Szeretem Edwardot. Igaz, hogy csak az emlékébe de akkor is. Dave-ba nem vagyok szerelmes csak barátként, szeretem.